A Kvelertak elsõ lemeze ehhez méltóan is szól, és az elsõ öt-hat dalig egészen zseniálisnak tûnik az a vegyület, amit összekutyult magának a norvég hatos fogat. A recept: vegyünk egy-két klasszikus black metal riffet, olykor a nagyoktól elcsórva, adjunk hozzá kellõen agresszív, mogorván rekesztõ énekhangot, aztán hallgassuk rommá a teljes skandináv rock `n' roll színtér tíz évvel ezelõtti jelentõs lemezeit, majd kezdjünk dalokat írni! A végeredmény olyan lesz, mintha a Satyricon és a Turbonegro tagjai jöttek volna össze egy projektre úgy, hogy az egykori Hellacopters-fõnök, Nicke Andersson is ott lebzselt a környéken a témák születésénél. Egészen pofátlanul király, bár cseppet sem eredeti megoldásoktól hemzseg a lemez, amelyek közül a Blodtsrst közepére helyezett, teljesen alap, mégis zseniális rockriff és a nóta végére illesztett klimpírozás viszi a pálmát. Az album közepétõl viszont folyamatosan fárad és ül le a produkció, ami egy majdnem ötvenperces lemeznél kimondottan szomorú. Ezzel együtt az anyag elsõ fele minden kétséget kizáróan odahelyezendõ 2010 legszórakoztatóbb zenéi közé.
Indie Recordings, 2010
**** alá
