„Mintha ismét 14 lennék” - Rufus Wainwright

szerző
Köves Gábor
publikálva
2017/50. (12. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

December 21-én ad koncertet a Müpában a kanadai előadóművész-zeneszerző. Leonard Cohen humoráról, George Michael fontosságáról és A varázshegyről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Van egy remek karácsonyi dala, a Spotlight on Christmas, minden benne van, amitől csak rosszkedvre derülhet az ember – gyarlóság, szenvedés, boldogtalanság. Ismer hasonló, szörnyűséges karácsonyi dalokat?

Rufus Wainwright: Christina Rossetti verse még az 1870-es években született, az a címe, hogy In the Bleak Midwinter, olykor én is el szoktam énekelni. Ebből mindenki megtudhatja, milyen hideg, rideg is tud lenni a világ karácsonykor. Ez az egyik gyöngyszeme a kategóriának. Jó kis sötét dal, szeretem. Fiatalon sok karácsonyi koncerten léptem fel a családommal, egy kicsit meg is orroltam az anyámra, hogy ragaszkodott a fellépésekhez. Bénának, csöpögősnek tűnt az egész, de az idő múlásával rájöttem, hogy micsoda kincsesbánya ez a műfaj, legyen szó komor vagy vidám, vallásos vagy világi dalokról.

MN: A mi generációnk szerencséjére vagy balszerencséjére a Wham! Last Christmas című karácsonyi dalán nőtt fel.

RW: Fantasztikus dalnak tartom, még soha nem énekeltem, bár most, hogy szóba hozta... Nem rossz ötlet.

MN: George Michael viszont nagyon is énekelte az ön egyik dalát, a Going to a Townt.

RW: Negyvennégy éves vagyok, és az én generációmnak George Michael volt az egyik legnagyobb sztárja. A coming outja, a divat­ikonsága mind fontos szerepet játszottak az éle­temben. Gondolhatja, mit éreztem, amikor kiderült, hogy énekelni fogja a dalomat. Mintha ismét 14 lennék – ezt éreztem. Túlságosan korán vesztettük el.

MN: Nagy rajongója Judy Garlandnak is. Olyannyira, hogy az énekes-színésznő egyik híres koncertjét a Carnegie Hall színpadán tulajdonképpen élőben remake-elte. Nem tervezi ugyanezt egy Leonard Cohen-koncerttel is?

false

 

Fotó: Matthew Welch

RW: Nem hinném, hogy egy teljes koncertnyi Leonard Cohen-dalt előadnék, de sok számát éneklem, különösen azóta, hogy elment. Tavaly ilyenkor már nem volt velünk. Mi, a családdal még mindig nem dolgoztuk fel a hiányát (Wainwright lányának Leonard Cohen lánya, Lorca Cohen az édesanyja, a kislányt Wainwright a férjével és a gyermek anyjával együtt neveli – K. G.). De nemcsak mi nem, hanem az egész ország, Kanada sem. De én most mindenekelőtt a saját zenémre koncentrálok. Ha azt akarom, hogy új Rufus-szerzemények szülessenek, és nemcsak dalok, hanem operák és musicalek is, akkor jól kell gazdálkodnom azzal a kevés idővel, ami mindannyiunknak hátravan.

MN: Egy cikkben emlékezett meg Cohenról. A Guardianben megjelent írás középpontjában a nagy művész humora állt.

RW: Ez volt az egyik nagy titka Leonardnak; egy könnyed, sármos, ugyanakkor nagy tudású embert ismertem meg benne, akinek még a legborúsabb dalaiban is ott a humor. Sosem élt vissza a tekintélyével, és nagyon tudott viccet mesélni.

MN: Tavaly óta tudjuk, mert a New York Timesban is megjelent, hogy melyik az a 10 könyv, amit magával vinne egy lakatlan szigetre. Ritka az olyan lista, amin A varázshegy és Carrie Fisher Vágyivászat című memoárja egyszerre szerepel.

RW: A varázshegyet az életem egyik nagyon zaklatott időszakában olvastam, amikor az anyám beteg volt. Teljesen beszippantott, szinte elvesztem benne. Azt hiszem, amikor a cikk készült, Carrie még élt. Közeli barátom volt. Valahogy mindig azt érezted vele kapcsolatban, hogy nem sokáig lesz velünk. Két végén égette a gyertyát, elkötelezett híve volt a rock’n’roll éleformának. Ebben nem ismert tréfát. Most, hogy már nincs velünk, a könyvének még fontosabb helye van az életemben. Lenyűgöző nő volt, kevesen értek a nyomába.

MN: Tolsztojnak jó oka lehetne a felháborodásra, amiért az Anna Karenináról ugyanebben a cikkben azt írta, hogy a Bovaryné után csak a második legtökéletesebb regény. „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” Egyetért a híres tolsztoji nyitómondattal?

RW: Ó, nagyon is. Olyan családból jövök, hogy kénytelen vagyok még az átlagnál is jobban egyetérteni e csodás mondattal. A családi életünk nagy részét a nyilvánosság előtt töltöttük.

MN: Van olyan dal, amiben ráismer a saját családi boldogságára vagy boldogtalanságára?

RW: Legyen az Anything Goes Cole Portertől.

MN: Nincs olyan nap, hogy ne derülne fény újabb és újabb szexuális zaklatásokra az amerikai show-bizniszben. Hogy éli meg ezt a folyamatot?

RW: Fontos erről beszélni. Fiatal koromban engem is zaklattak, molesztáltak, és én beszéltem is róla. De most a legfontosabb a nőkkel szembeni bánásmód. Fontos, hogy az az attitűd, amit például Donald Trump képvisel, ne maradjon ellenállás nélkül. Legyen az ellenhatás forradalmi és legalább ugyanannyira erős. Hiszek benne, hogy a jövő a nőké. Csak megtapsolni tudom azt a világrendet, amiben a nőket komolyan veszik és tisztelik. Lánygyermekes apaként különösen sokat jelent ez a számomra.

szerző
Köves Gábor
publikálva
2017/50. (12. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 Juliusz
    Juliusz
    2017. december 29., péntek 10:18
    A jámbor kívülállónak segítene az interjú értelmezéséhez, ha az elején elárulnák, hogy bevallott melegről van szó.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Interjú Szabó Szabolccsal
Ellenzéki harcok Csepelen
Az elhibázott tét
Ungváry Rudolf: vitában Kis Jánossal
„Válsághelyzet” ürügyén
Mire mentek el a százmilliárdok?
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...