rés a présen

„Nagyon szeretem az énekeseket”

Vashegyi György karmester

  • rés a présen
  • 2016. december 17.

Zene

rés a présen: Mikor és kikkel alapítottad az Orfeo Zenekart?

Vashegyi György: 1991-ben a zenészbarátaimmal. A zenekar egy évvel fiatalabb a Purcell Kórusnál, amivel 1990-ben alakultunk meg, mert úgy éreztük, a kórus mellett szükség lesz egy hangszeres együttesre is. Az elmúlt bő negyedszázadban szoros együttműködésben élte életét e két együttes, koncertjeink többségét is együtt adtuk. Megalapításukkor John Eliot Gardiner együttesei (a londoni székhelyű Monteverdi Kórus, illetve Angol Barokk Szólisták) voltak számomra az elsődleges minták, de szintén nagyon fontos volt minden, amit Helmuth Rillingtől tanulhattam.

rap: Mik a zenekar 25 évének jelentősebb állomásai?

VGY: Például az, amikor 2003-ban először megszólaltattuk Haydn Az évszakok című oratóriumát – e mű előadása azóta is rendkívüli kihívás. 2002-ben kezdődött az a Haydn-szimfóniasorozatunk, melynek keretében Haydn összes London előtti szimfóniáját megszólaltattuk Fertőd-Eszterházán – rengeteget tanultunk ebből a kilencvenvalahány szimfóniából… Szintén nagy fába vágtuk a fejszénket a francia barokk produkcióinkkal – ezek a 90-es évek közepe óta ott vannak repertoárunkban, de új lendületet adott ennek a területnek a Versailles-i Barokk Zenei Centrummal 2011-ben kezdett együttműködés. Januárban várható legújabb ilyen lemezünk (Mondonville Isbé c. operájának világpremier felvétele) megjelenése; e lemezeinket a Glossa kiadó számára készítjük, és első két Glossa-albumunk (Rameau Les Fêtes de Polymnie, ill. Mondonville Grands Motets) rendkívül kedvező nemzetközi fogadtatásban részesült. 2009 óta rendszeres vendég koncertmesterünk a világhírű brit hegedűművész, Simon Standage, akinek – a kiváló magyar kollégák mellett – döntő szerepe volt a zenekar fejlődésében. Nagy pillanat volt, amikor idén nyáron Ottobeurenben Helmuth Rilling vezényletével Bach Máté-passióját is előadhattuk.

rap: Hogyan ünneplitek a jubileumot?

VGY: Nagy francia barokk program lesz a november 23-i jubileumi bérleti koncertünk műsora a Müpában (Un Opéra pour trois rois, azaz Opera három királynak). 115 év francia barokk operazenéjéből szólaltatunk meg 28 részletet, 15 zeneszerző tollából. E részletek egy képzeletbeli operává állnak össze, aztán ezt a műsort (melyből szintén lemezt is készítünk) a Müpa-koncert másnapján, november 24-én Versailles-ban is előadjuk, a Királyi Operában.

rap: Hol találkozhatunk még veled a közeljövőben?

VGY: Folytatódik a bérletsorozatunk, januárban a Zeneakadémián, februárban és májusban pedig a Müpában lépünk fel (Bach-, Conti-, Joseph és Michael Haydn-, Mozart- és Schubert-művekkel), de számos egyéb koncertünk is lesz. Különlegesen fontos ezek közül a márciusi régizene-fesztiválos hangverseny a Müpában, melyen Rameau Naďs c. operáját adjuk elő és vesszük lemezre.

rap: Mik a hosszabb távú terveid?

VGY: Nagyon szerencsés ember vagyok, mert ugyanazt szeretném csinálni hátralevő életemben is, mint eddig: sokat és egyre magasabb színvonalon – ha lehet, egyre jobb körülmények között – együtt dolgozni az Orfeo Zenekarral és a Purcell Kórussal. Úgy érzem, nagyon sok tennivaló – azaz felfedezni és előadni való, értékes zene – vár még ránk, szeretnék ebből minél többet jól elvégezni.

rap: Kivel dolgoznál szívesen?

VGY: Mindig öröm, ha vendég karmesterként léphetek fel, akár külföldön, akár itthon. A jövőre nézve leginkább kiemelkedő szólistákkal, elsősorban rendkívüli énekesekkel vágyom közös munkára – nagyon szeretem az énekeseket, s azt hiszem, nem tudnék énekhang nélkül élni…

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.