Néha vissza-visszatérnek - Dinosaur Jr: Beyond (lemez)

  • Greff András
  • 2007. május 31.

Zene

Van abban valami egészen bámulatra méltó, hogy éppen J Mascis lehetett az, aki a nyolcvanas évek második felében helyére állította a gitárszóló becsületét az alternatív univerzumban. Aki szembemenetelt a punk meg a hardcore ornamentikától megfosztott, akkoriban már-már törvényerejű megközelítési módjával, és telepakolta a számait örvénylő, bugyborékoló, végeérhetetlen gitáráriákkal. Mert mindaz a szenvedély, ami a szólóiból dőlt (illetve hát árad a mai napig is), nehezen egyeztethető össze egy olyan palival, akinek a gitártépést leszámítva minden egyes megnyilvánulása (beleértve legtöbbször az éneklését is) egy már-már a retardáltságig lakonikus, a narkolepszia határáig bávatag alaké. Aki egy régi-régi interjúban mindenféle irónia nélkül állította, hogy a gitár alapvetően tök béna hangszer, ő nem is szereti - aztán amikor rákérdeztek, hogy akkor meg ugyan miért játszik rajta, azt felelte, hogy hát nem t'om.

Ez az attitűd persze elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a nemtörődöm, a margóról egész életében elmozdulni nem kívánó fiatalság számára hosszú éveken át Mascis lehessen a legszerethetőbb rakendrollhérosz: lám, ugyanolyan balfék, csak neki valahogy, maga sem érti, miként, mégis sikerült. Jóllehet az elején Mascisnek is a teljes érdektelenség nézett ki: a Dino első lemezéből (Dinosaur, 1985) a megjelenés évében például masszív ezerötszáz példány talált gazdára Amerikában. Persze nincs min csodálkozni: ahhoz azért kellett egy kis idő, hogy a hallgatóság megszokja azt az egészen bizarr és eredeti megszólalást, amelyben mintha a country elegyedne a hardcore-ral, meg a Cure a Sonic Youth-szal, miközben mindvégig ott kísért a hardrock klasszikusainak (Deep Purple és társai) szelleme is. 87-ben aztán már összejött az áttörés a You're Living All Over Me című mágikus csúcslemezzel, egy évvel később viszont, a Bug megjelenése után már le is zárult a Dinosaur-sztori első, mondhatni klasszikus szakasza. Lou Barlow basszusgitáros otthagyta a bandát (és rövid idő alatt megkerülhetetlenné izmosította új zenekarát, a Sebadoh-t), Murph, a dobos kicsit még maradt, de minek: innentől fogva, egészen az 1997-es feloszlásig a zenekar (immár kevésbé átütő) lemezeire szinte mindent Mascis játszott fel.

Hogy 2005-ben aztán egészen pontosan mi hozta össze újból az egykor igen randa körülmények között széjjelment klasszikus felállást, már azon túl, hogy a korai anyagaik újból megjelentek, én nem tudom, mindenesetre ez az újjáalakulás roppant mértékben felizgatta a közvéleményt. Pedig az ilyen egymásra találásokkal mindig baj van. Addig még persze nincs nagy gáz, amíg egy banda csak turnézgatni akar a régi slágerekkel, csak hát ilyenkor egy unalmasabb éjszakán a turnébuszban valaki sajnos elkerülhetetlenül felveti, hogy azért mégiscsak egy vadonatúj album volna az igazán nagy dobás... Legutóbb a Stooges mutatta meg, hova is vezet ez aztán: az erőteljes kiábrándítás szürkésbarna territóriumába. Az sem véletlen, hogy a másik nagy alternatív főnixmadár, a Pixies immár évek óta húzza-halasztja a lemezkészítést (ha szerencsénk van, sosem csinálják meg).

A Dinosaur Jr most azonban (tíz évvel az utolsó album kiadása, majd' hússzal az eredeti trió felbomlása után) egészen unikális teljesítményt mutat fel ezzel a Beyonddal. Az Almost Ready című nyitószámmal mindjárt az elején 1987-be katapultálnak vissza, de nemcsak a stílus idézi meg tökéletesen azt a korszakot, hanem a kvalitás is - és ez utóbbi varázsolja ezt a lemezt egészen elkápráztatóvá: hogy már-már a You're Living... nívójáról van szó. Csúcsminőségről. Nem csupán egy-egy dal igazán erős, mint a kései anyagokon, hanem nagyszerű mind a tizenegy a Pick Me Up vaskos zúzásától a Lou Barlow-féle, lassabban örvénylő Lightning Bulbon át a zenekar kilencvenes évekbeli, higgadtabb bánatsongjait folytató We're Not Alone-ig.

S hogy mi jelzi azt, hogy mégiscsak 2007-et írunk? Semmi. De hát minek is "korszerűsíteni", amikor a mai mezőnyben sincs senki sem, aki úgy játszana, mint az időközben kissé Gandalf-szerűre öregedett Mascis, ez a zseniális bénazsák.

Fat Possum/Neon Music, 2007

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.