Magyar Narancs: Mennyire volt nehéz hozzászokni a háromfős felálláshoz azt követően, hogy Carlos D. tavaly kiszállt a zenekarból?
Paul Banks (képünk jobb szélén): Fogalmam sincs, mert egyelőre csak turnézunk nélküle, márpedig a koncerteken öttagú a felállás. Az még nem derült ki, hogy kreatív kollektívaként mennyiben más, ha csak hárman vagyunk. Majd meglátjuk. De sokkal fontosabb lesz hatásának a hiánya, mint hiányának a hatása.
MN: Carlos helyettese egy darabig David Pajo volt, aki helyett azóta már megint új turné-basszusgitárosa van az Interpolnak Brad Truax személyében. 't hogyan választottátok ki?
PB: Brad tulajdonképpen Daniel (Kessler, a zenekar gitárosa - a szerk.) régi barátja, aki már több együttesben is játszott. Alapító tagja volt a Home-nak és aktív tagja a Soldiers Of Fortune-nek is. Ezenkívül basszusozott még egy bandában, a Broke Review-ban, amely néhány évvel ezelőtt együtt turnézott az Interpollal, és turnémenedzsere volt egy időben a Blonde Redheadnek - amely szintén turnézott velünk. Tesónknak szólítjuk.
MN: A Secret Machines frontembere, Brandon Curtis hogyan csatlakozott hozzátok? (A saját zenekarában basszusgitározó Curtis az Interpol koncertjein billentyűzik és vokálozik - a szerk.)
PB: Szükségünk volt valakire, aki jó billentyűs, és énekelni is tud. A Secret Machinesnek igazából már 2001 óta rajongói vagyunk, és már ők is koncerteztek velünk az Antics turnéja során. ' is egy jó barát, és nagyon tehetséges. Nem voltunk benne biztosak, hogy épp ráér, de egyértelműen ő volt az első számú jelöltünk.
MN: Lassacskán egy éve turnéztok a negyedik lemezzel. Mennyiben más ez a túra, mint az előzőek?
PB: Mindegyik lemezt más turnéztatni. Amikor össze kell állítani a műsort, minden egyes lemez után több anyagból lehet választani. Nekünk pedig mindig izgalmas új számokat előadni, ezenkívül új arcok is vannak velünk ezen a turnén, és ez fokozza az izgalmakat.
MN: Milyen volt a U2 előtt játszani azon a gigantikus pókszínpadon?
PB: Elég nagy hatással tud lenni az emberre, és akkor még finoman fogalmaztam. Igazából az nem is csak egy színpad, hanem egy építészeti alkotás. A U2 nem sajnálja a pénzt, ha koncertturnéra indul. Nekünk nagy élmény volt, hogy a rajongóiknak játszhattunk - nagy élmény, és egyben nagy kihívás is.
MN: A negyedik lemezen miért akartatok visszatérni az első album hangzásához?
PB: Nem akartunk visszatérni ahhoz a hangzáshoz, hanem inkább valami újat akartunk alkotni, ami szerintem sikerült is. Nincs okunk arra, hogy önmagunkat ismételjük, minket sokkal inkább az foglalkoztat, hogy valami újszerűt csináljunk. És ahogy Jay-Z is mondta: "Ha a régi cuccom kell, akkor vedd meg a régi albumomat."
MN: Az All Of The Ways az új lemezen hihetetlenül szomorú dal. Esetleg önéletrajzi ihletésű?
PB: Nem, nem önéletrajzi, de tudok azonosulni a narrátorral. ' egy olyan ponton van, ahol emészti a szerelmi bánat, és teljesen el van keseredve - még a szerelem illúziójában sem bízik. Ez a szám hasonló hangulatú, mint a Blonde Redhead egyik lemezének a címe, a Fake Can Be Just As Good (A kamu is lehet ugyanolyan jó - a szerk.). Szóval ez egy szomorú érzelmi állapot. Meditáció a fájdalomról, és arról, hogy hogyan próbáljuk meg becsapni magunkat azért, mert úgy érezzük, hogy rászorulunk.
MN: Ami a dalszövegeidet illeti, gyakran írsz a megbántott, lapátra tett, megtört szívű férfi szemszögéből. Ez csak egy felvett szerep?
PB: Erre megint csak azt tudom válaszolni, amit az előző kérdésre. Volt olyan is, hogy arrogáns és öntelt szemszögből írtam és énekeltem el egy dalt. Ez mindig csak egy szerep... Engem nem igazán érdekel, hogy önvallomásokat tegyek a dalainkba, illetve hogy a magánéletemről írjak, éppen ezért veszek fel szerepeket. Voltam már sebezhető és megbántott, és voltam arrogáns seggfej is. Szóval belebújok egy karakterbe, aki valamilyen szinten reflektál az én életemre, de nem próbálom meg a saját személyiségemet visszaadni. Inkább kiemelek a saját tapasztalatomból egy aspektust, amikor narratív hangnemet kreálok.
MN: Mindegyik cím nélküli lemez kap végül egy nevet a rajongóktól: ilyen volt a Beatles White Albuma vagy a Duran Duran Wedding Albuma. Te már hallottál bármilyen címet a ti tavalyi lemezetekkel kapcsolatban?
PB: Még nem, de szívesen hallanék párat!
MN: Köztudott rólad, hogy nagy hiphoprajongó vagy. Kik a kedvenc előadóid a műfajból?
PB: Kool Keith, Nas, RZA és a Wu-Tang, a Clipse, az Odd Future, DEL, Madlib, J Dilla és az A Tribe Called Quest.
MN: Két év elteltével hogyan tekintesz vissza a Julian Plenti néven kiadott szólóalbumodra? Igaz, hogy jövőre új szólólemezed jelenik meg?
PB: Nagyon büszke vagyok rá; és igaz: nagyobb és jobb lesz, mint az előző - és drágább. Ez persze csak vicc volt, ugyanannyiba fog kerülni.
MN: A fesztiválokon találkoztatok már nálatok elegánsabb zenekarral?
PB: Még soha. Bár Nick Cave eléggé jó cuccokat hord.
MN: Mire számíthatnak a Sziget-látogatók az Interpoltól?
PB: Zajra és szenvedélyre.
Pop-Rock Nagyszínpad, augusztus 10., 19.45
