Operett - Nyögés a vége - Parti Nagy Lajos-Darvas Ferenc: Ibusár

Színház

Sárbogárdi Jolán álma megvalósult: művével a hóna alatt valahára csak bevonult az Operettszínházba. Nem épp huszáros rohammal vette be az épületet, s mindössze a félreeső Raktárszínházig jutott, ám az eredmény alighanem így is bőséggel kielégítené a boldogtalan MÁV-alkalmazottat.

Az már sokkalta inkább kérdéses, hogy mit is érez a néző, amint Béres Attila rendezése nyomába ered az Ibusár bő másfél évtizedes előadás-történetének.

Szemre pedig minden klappolni látszik. A játéktér balról világító szentképpel felszerelt prolikonyha, jobbról rég enyészetnek indult vasútállomás (díszlet- és jelmeztervező Túri Erzsébet), s még a huszerettlátomásoknak is jut egy csepp forgószínpad. Amint az államvasutak szignáljával, valamint Vereczky Szilvia belépőjének meg a Vilja-dalnak egy-egy pianínón kivert dallamával beköszön Darvas Ferenc karikaturisztikus kísérőzenéje, már elénk is lép az Anyuska szerepében libafasírtnak valót daráló Lehoczky Zsuzsa, majd az elgyötört kocalibrettistát játszó Siménfalvy Ágota, s utóbb rendben előkerülnek a Jolán álmaiba be-belovagoló huszárok is. Megkapjuk még a jócskán bravúros szerepváltásokat is: Siménfalvy boszorkányos gyorsasággal vedlik át operettbéli Amáliává és vissza, s a többiek, így a kalauzt és huszárkapitányt adó Mészáros Árpád Zsolt vagy az állomásfőnökként és acsargó intrikusként pendliző Földes Tamás mind fegyelmezetten, ütemre cserélgetik szerepeiket. Sőt, Mészáros Árpád Zsolt áldozatos módon még a nadrágját is letolja, vélhetőleg, hogy a produkció a művész hátsójának közszemlére bocsátásával tegyen hitet az Operettszínház falai közé bekéredzkedő alternatív törekvések mellett.

S meglehet, valahol itt a bibi: az előadás inkább tetszik a haladottság osztentatív tanújelének, mint eredeti színházi élménynek. "Ami operettjelenet, az nagyon operett és nagyon zenés" - áll a színlapon, ám a túlzásba menekülés - a nyilvánvaló jó szándék dacára - ezúttal legalább annyira problematikusnak bizonyul, mint a második rész parttalan és a türelmet felettébb leapasztó drámázása. Hiába tapasztaljuk Siménfalvy Ágota tehetségét vagy épp Lehoczky Zsuzsa hervadhatatlan kislányos báját, a végeredmény inkább feszélyező, semmint felszabadító.

Mindazonáltal súlyos igazságtalanságot követnénk el a rendezéssel és az előadókkal szemben, ha nem adnánk hangot gyanúnknak, miszerint mindebben akad némi felelőssége magának a darabnak is. Mert Parti Nagy Lajos küldje bár a rontást mégoly ügyesen saját mondataira, azért szövegtorzító poéntechnikája bizonnyal nem nélkülözi a mechanikus, s ilyesformán kiismerhető elemeket. S ami voltaképp már jó néhány megelőző Ibusár-előadásból is kisejlett: a parodisztikus irály és a hatványra emelt gunyor - inkább akarva, mint akaratlanul - jócskán kibillenti az alaptermészetét tekintve mégiscsak jámbor és engedelmes befogadót, aki ezután már alig-alig képes empátiát csiholni magából, bármint omoljon is porba-sárba az a szegény Jolán.

Budapesti Operettszínház - Súgó Raktárszínház, január 15.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”