Lemez

Rácz Ödön

Zene

Nagybőgőre komponált versenyműveket ugyan vajmi ritkán hallgatunk, de az alighanem még ritkábban fordul elő, hogy a nagyhírű Deutsche Grammophon magyar szólistával dobjon piacra egy lemezt. Rácz Ödönnel, a Bécsi Filharmonikusok érdemes beltagjával a napokban megtörtént az utóbbi, bízvást kivételesnek mondható esemény, s így aztán most mi is fölszámolhatjuk fentebb említett mulasztásunkat, elvégre a 34 esztendős mélyvonós zenész lemezén mindjárt három komplett nagybőgőverseny sorjázik. Mozart és Haydn alkalmi kvartettező társai, Vanhal és Dittersdorf, valamint a nagybőgő Paganinije, a romantikus Bottesini egy-egy versenyműve került Rácz vonója alá, s ő egyszerre bizonyítja e kompozíciók rangját, választott hangszerének izgalmasságát és a maga bravúros tehetségét. A muzsikus ugyanis, akinek az apja, a nagyapja, sőt már a dédapja is nagybőgős volt, boszorkányos mestere hangszerének, s a hallgató által máskor – bocsánatos felületességgel – brummogásként azonosított bőgőhang ezen a lemezen olyan árnyaltsággal szólal meg, amilyet korábban talán nem is tartottunk lehetségesnek. A hagyományosan a gordonkának tulajdonított emberlelkű ékesszólás ezen a felvételsorozaton a mélyebb hangú nagy testvér sajátja: a lassú tételek elmélyült és bölcsességet sugárzó hangvétele legalább annyira imponáló, mint Rácz oly agilis és a hangszer lehetőségeit végletekig kihasználó játéka a szélső tételekben, s különösen a finálékban. Rácz Ödön a Liszt Ferenc Kamarazenekart választotta partneréül e felvételek elkészítéséhez, s az együttes érezhető elkötelezettséggel és igyekezettel teljesítette kísérői föladatát. Rolla János és kollégái lemezkészítői aranykoruk múltán is jó adottságú zenekarnak bizonyulnak e versenyművek felvételén, még ha nem is tudnak mindenütt lépést tartani a nagybőgős, helyesebben a nagy bőgős gyakran előreiramló virtuozitásával.

Deutsche Grammophon, 2016

alá

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?