"Németország nem szállta meg Magyarországot" – interjú Schiff Andrással

szerző
Rácz Judit
publikálva
2014/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Nem a fenyegetések miatt nem megyek Magyarországra. Nem félek, de fel vagyok háborodva" - mondja a nemzetközi hírű művész, akit a politika mellett a karmesterek rejtélyes szerepéről, a Steinway zongorák egyeduralmáról, a régi mesterekről és a kortársakról is kérdeztünk e-mailben.

Magyar Narancs: Azt mondtad, legszívesebben komponálnál, csak nincs hozzá tehetséged... Azt gondolhatná az ember, teljesen kitölt az előadó-művészet; miért vágysz a zeneszerzésre?

Schiff András: A zeneszerzés sokkal nagyobb és fontosabb dolog, mint az előadó-művészet, bár az utóbbi sem lényegtelen. Nyilvánvaló, hogy az előadó szolgálja az alkotót, és nem fordítva - mert akkor bizony nagy baj van. Más kérdés, hogy érdemes-e közepes vagy gyenge zenét írni. Szerintem nem, mert én pontosan tudom, hogy mi a jó és a nagy zene.

false

 

Fotó: MTI

MN: A repertoárodból szinte teljesen hiányzik a kortárs zene. Ez mit jelent?

SA: A kortárs zene nem hiányzik a repertoáromból. Kurtág tanárom és mesterem, Heinz Holliger közeli barátom - az ő műveiket is szoktam játszani. Rajtuk kívül megemlíteném Elliott Cartert, Klaus Hubert, Jörg Widmannt, akiknek a műveit én mutattam be. Ezzel együtt való igaz, nem ez jellemző rám. Nem önigazolásként mondom, de ha valaki emlékezetből játssza Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Brahms, Smetana, Dvorák, Janácek, Bartók és mások szinte összes művét, akkor nincs se ideje, se ereje, se kedve ahhoz, hogy mai szerzőkkel foglalkozzon, akik - tisztelet a kivételnek - nincsenek ezen a szinten. Legyünk őszinték, a mai zene másról szól, más nyelven íródott. Én ezt a nyelvet nem beszélem, legalábbis nem anyanyelvi szinten. Időközben felnőtt egy generáció, amelynek ez nem okoz problémát, ők viszont Bachhal és Mozarttal küszködnek. Tehát lássuk be, senki sem tud mindent egyformán jól csinálni, önkritikusan válogatnunk kell.

MN: Vagy szólistaként, vagy karmesterként lépsz fel, bár azt mondtad, nem vagy karmester. Mi a különbség közted, amikor vezényelsz, meg az "igazi" karmesterek között?

SA: Nem csak szólistaként és karmesterként működöm: kevesen vannak, akik annyi kamarazenét játszanak-játszottak, mint én, beleértve a dalirodalmat is. A zeneszerzésen kívül szinte mindennel foglalkozom, ami a zenéhez tartozik, vagyok szólista, kamarazenész, dalkísérő, karmester, tanár, előadó, kottakiadó. A karmesterség furcsa dolog; nem tartom magam dirigensnek, hiszen vezényelni sohasem tanultam. Ezt bizonyára sokan rossz néven is veszik tőlem. Ugyanakkor pontosan tudom, mit nem szabad dirigálnom (például Stravinsky Sacre-jét vagy Mahler-szimfóniákat), ahol ez a hátrány nyilvánvalóvá válna. De vannak előnyök is, mert a zongorázás és a kamarazenei tapasztalataim révén Bachot, Mozartot, Beethovent behatóbban ismerem, mint a "tanult" karmesterek. Számomra nagy iskola a dirigálás: hogyan adjuk tovább elképzeléseinket, hogyan kommunikáljunk emberekkel.

MN: Számomra, a laikus számára szinte megnyugtató, hogy muzsikusok sem tudják feltétlenül megmondani, legalábbis biztosan nem mondják ugyanazt arra a kérdésre, hogy mi tesz valakit nagy karmesterré. Azzal, hogy "kisugárzás", nem sokra megyünk, még ha igaz is. Mondanál valami konkrétabbat?

Kis-Magyarország
SA: Ez nagyon érdekes, nem tudok rá válaszolni. Biztosan nem a koreográfia és nem is az "ütéstechnika". Már maga a szó is borzalmas - zenét nem szabad ütni. A zenekari muzsikusoknak nincs szükségük taktírozásra, azt ők jobban tudják. Viszont a legjobb zenekar sem tud egy nagy szimfóniát magától megszólaltatni. A hangokat igen, még talán együtt is lesznek, de annak bizony se füle, se farka nem lenne. Az arányok, a hangzás, a stílus és a forma érzékeltetése, a dinamika adagolása és mindenek felett az inspiráció - ehhez kell a karmester. Ugyanakkor ne is túlozzuk el a karmester fontosságát, végső soron a hangokat nem ő játssza. Ha valaki hamisan hegedül, vagy csúnya hangon oboázik, azon egy Furtwängler sem tud segíteni. Pablo Casals vagy Végh Sándor nem volt igazán karmester, de számomra többet mondanak, mint megannyi pultsztár.

MN: Ahogy az énekesek hangjának, úgy a hangszeres művésznek is meg kell érnie bizonyos darabokhoz, akár szerzőkhöz. Nálad mik voltak ennek az érésnek a főbb állomásai, korszakai? És hol tartasz most?

SA: Ez nagyon egyéni dolog. Bach központi jelenség volt számomra kezdettől fogva. Mozart és Schubert zenéjében mindig úgy éreztem magam, mint hal a vízben. Nekem a nagy feladatot Beethoven jelentette. Ötvenévesnek kellett lennem, hogy a 32 szonátát megtanuljam, és el is merjem játszani. A Diabelli-variációkat pedig csak akkor tanultam meg, 58 évesen, amikor már húsz szonátaciklus volt mögöttem. Beethoven kemény dió, a művei összetettek, sokfélék, az embernek fel kell nőnie hozzájuk (vagy legalábbis a közelükbe). Hogy most hol tartok? Útközben.

false

 

Fotó: wikipedia

 

MN: És mi van előtted? A repertoárod tovább érlelése, új dolgok felfedezése, más közlési formák keresése, több tanítás?

SA: Előttem az van, hogy ezen az úton haladok szép lassan tovább. Szeretnék Debussy műveivel komolyan foglalkozni. És a "régi" dolgokat minél mélyebben, alaposabban megérteni. Historikus hangszereken, elsősorban fortepianón és klavikordon játszani. Tanítani, könyvet írni, rengeteget olvasni.

MN: Historikus hangszereken nyilván másképp játszol. Mit tanítanak neked ezek a hangszerek, hogyan változik tőlük a darab és az előadás?

SA: Régebben nem jól viszonyultam a historikus hangszerekhez és az ezekhez kapcsolódó előadói stílushoz. A hiba főként bennem volt. Ma ezt egészen másként látom. Szerencsére alkalmam is volt olyan instrumentumokkal megismerkedni, amelyek eredeti darabok - nem másolatok -, és kiváló állapotban vannak. Sokan úgy vélik, hogy egy mai Steinway zongora mindent tud: Beethoven, Schubert és Mozart boldogok lettek volna ilyen hangszerrel. Ez hatalmas marhaság, minden szempontból. A Steinway mára teljesen monopolizálta a zenei világot, más zongora fontos hangversenyteremben gyakorlatilag nem is létezik. Milyen kár ez, ha elgondoljuk, hogy néhány évtizede még volt Bösendorfer, Bechstein, Pleyel! A Steinway lehet kiváló, közepes vagy rossz - akárcsak a zongoristák. Mindent a legjobb Steinway sem tud, például Schubert éneklő dallamait hitelesen megszólaltatni nem tudja, erre a bécsi Bösendorfer sokkal alkalmasabb. Persze tény és való, egy jó Steinway nagyon sokoldalú hangszer. A régi zongorák meg sem kísérelnek mindent tudni, ők kiválóan alkalmasak egy szűk zenei korszak előadására, amit viszont csak ők képesek autentikusan visszaadni. Mozart saját Walter-zongorája, ami Salzburgban áll, kiváló példa erre. Ezen a hangszeren már Beethoven sem hangzik meggyőzően, Mozart viszont eszményien szólal meg. Az 1770-1830 közötti időszak volt a zongorakészítés aranykora, csak Bécsben száznál több mester dolgozott. Mindenki különbözőt alkotott. Rendkívül izgalmas ez a sokféleség, szemben a mai kor egyformaságával, ami abból adódik, hogy szinte mindenki mindent Steinwayen játszik és hallgat. Természetesen nem mindegy, milyen körülmények között, hol játszunk és hallgatunk fortepianót, ennek egy 2000 személyes hodályban semmi értelme nincs. A régi hangszerek hangereje sokkal kisebb, viszont a hangszínek finomabbak, a regiszterek sokkal differenciáltabbak, mint a mai utódaiknál. Nekem rengeteget jelentenek az ilyen élmények, egy kis teremben vagy szobában megismerkedni olyan hangszerrel, amin a szerző talán maga is játszott. Utána az ember egészen másképp nyúl a modern zongorához is.

MN: A könyvedben vágyként-tervként említed, hogy "zeneértésre, zeneszeretetre nevelő kurzusokat tartsak, amelyeken amatőrök vehetnének részt". Megvalósul ez valaha máshol is, mint a Wigmore Hallban, ahol a Beethoven-szonátákról beszéltél?

SA: Az ilyen zenei előadásokra nagyon nagy igény van. Ma megszaporodott a zenehallgatók száma, de a műveltségi szintjük ezzel fordított arányban csökkent. Ez nevelés, információ, kultúra kérdése. Magától nem fog megváltozni.

MN: Addig mindenesetre tanítod a hivatásosokat. Mit igyekszel megtanítani a mesterkurzusaidon, mit lehet megtanítani?

SA: A tanításban a művek iránti tiszteletet, a zenei szöveg helyes olvasatát igyekszem átadni, és mint egy jó orvos, a páciensek egyéni zenei és hangszertechnikai gondjaival-bajaival is szeretnék foglalkozni.

MN: Nagyon jó lenne úgy beszélgetni veled, hogy szóba se jöjjön a politika, de egyelőre nem lehet. Többször kifejtetted a véleményedet a magyar politikai és közéleti viszonyokkal kapcsolatban, legutóbb a 60. születésnapod alkalmából készített BBC-interjúban.

SA: A politika igenis jöjjön szóba! A művészet és a társadalom - tehát a politika - soha nem volt független egymástól. Aki ezt nem látja be, az vagy nagyon ostoba, vagy elefántcsonttoronyban próbál élni. A magyar politikai viszonyokat nem tudom pozitívan értékelni. Kiegyensúlyozatlan a társadalom, nagyon hiányzik a kulturált középosztály - mondhatni, a polgárság -, amelynek egy európai demokráciában meghatározó szerepet kellene játszania. Maradnak a szélsőségek, a vagdalkozás, gyűlölködés, a tolerancia teljes hiánya.

MN: Sokszor mondják, nemcsak veled kapcsolatban, hogy aki nem itt él, ne bíráljon (érdekes módon dicsérni bárhol szabad). Ez az abszurd kijelentés tehát elhallgattatta volna a 48-as, 56-os vagy bármelyik politikai emigrációt...

SA: Természetesen rendkívüli módon foglalkoztat mindaz, ami a világon - és így Magyarországon is - történik. Badarság azt állítani, hogy csak az bírálhat, aki ott él. Éppen a kívül- vagy távolabb állóknak adatott meg a perspektivikus rálátás kiváltsága. Nem is bírálatról, hanem inkább megfigyelésről vagy kórleletről lehet beszélnünk. 1979-1986 között volt az első, most 2010 óta tart a második emigrációm, és lehet, hogy ez még hosszabb lesz.

MN: A helyzetértékelésen túl mit gondolsz, mit kellene és lehetne csinálni itthon, hogy viszszaforduljon ez a mindent átható antidemokratikus folyamat?

SA: Recepteket nem tudok adni, ehhez kevés az én szaktudásom. Annak, ami ma Magyarországon történik, megvannak a történelmi okai, és így nincs is ebben semmi váratlan vagy meglepő. Ha már történelemről beszélünk, akkor nem engedhetjük meg, hogy azt átírják, "átértelmezzék". A "német megszállás" emlékműve valóságos agyrém. Németország nem szállta meg Magyarországot, mint ahogyan Lengyelországot vagy Csehszlovákiát. Ki volt Hitler utolsó csatlósa? Magyarország. Ez az emlékmű újabb jele annak, hogy Magyarország a nyilasok és mások által elkövetett gaztettekért nem kíván felelősséget vállalni. A halottakat nem lehet feltámasztani, de az emléküket tisztelni kell, nem meggyalázni.

MN: Hiányolod az emberekből itthon a civil kurázsit. Nem tudnál-e ebben példát mutatni azzal, ha a fenyegetések ellenére hazajárnál?

SA: A civil kurázsit bizony nagyon hiányolom. Nem a fenyegetések miatt nem megyek Magyarországra. Nem félek, de fel vagyok háborodva. Nemcsak Orbán, a Fidesz, a Jobbik miatt, hanem a nép, az istenadta miatt. A nép mindig úgy tesz, mintha ártatlan lenne, holott nem az. 'k választanak. Tehát az én visszatérésemhez egy minőségi változásra lenne szükség a magyar társadalomban. A Fidesz meg fogja nyerni a választásokat, ha nem is olyan kirobbanó sikerrel, mint legutóbb. Ha tévednék, az nagyon örvendetes lenne, de azt gondolom, hogy a magyar viszonyok orvoslásához nem elég egy esetleges kormányváltás. A közgondolkodásnak kell alapvetően megváltoznia.

MN: Egy fél évre most abbahagyod a nyilvános szereplést. Ez sok, még nem is sejtett újdonságot hoz, másrészről talán kockázata is van a kihagyásnak.

SA: Immár harmadszor tartok féléves szünetet, ez eddig remekül bevált. Például az első kihagyás alatt - 1985-ben - megtanultam olaszul, megtanultam Beethoven Hammerklavier szonátáját, Schönberg zongoradarabjait és sok más mindent. Az ilyen aktív pihenés rendkívül fontos, fel kell tölteni a kimerült elemeket. Utána először nehezebb újrakezdeni - elsősorban az idegesség miatt, de ez hamar elmúlik, és megéri.

MN: Hogyan értékeled a pályádat? Honnan hova jutottál, szerencsésnek tartod-e magad?

SA: Az eddigi életemet úgy látom, hogy nem voltam lusta. Ha ma be kéne fejeznem, hálásan mondanék érte köszönetet a sorsnak. Remélem, még sok minden áll előttem, ha az egészségem is egyetért vele. A haláltól egyáltalán nem félek, de a hoszszas betegségeknek nem vagyok híve. Az élet hosszúsága mellékes, a minősége annál fontosabb.

szerző
Rácz Judit
publikálva
2014/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 6
    Kurta Viktor
    2014. június 17., kedd 07:09
    minekpista
    Hazánkban semmiféle bátorság nem kell a zsidózáshoz, szokott az magától jönni, napi szinten méghozzá. Szomorú, de tény. Hazánkban van antiszemitizmus, nevetséges lenne tagadni. Környezet vagy együtt zsidózik, vagy megszokta és nem reagál.

    András Pataki
    Nos, az ön reakciója a szomorú eset, mert ha komolyan gondolja ezt: "Ön szerintem tudatosan értelmezi félre Schiff András szavait, pusztán abból a célból, hogy ne kelljen szembenézni és helyesen értelmezni, tanítani, emlékezni, következtetést levonni a múltból.", akkor Ön azt állítja, hogy náci vagyok, érzéketlen mások szenvedésére (mi más lenne egy tudatos félreértelmező), ráadásul gyáva (ne kelljen szembenézni, emlékezni, következtetést levonni).

    Nem értem, ezen mit lehet tudatosan félreértelmezni: "Németország nem szállta meg Magyarországot, mint ahogyan Lengyelországot vagy Csehszlovákiát." Ez egy hazug mondat. Mert Németország megszállta Magyarországot. "Ez az emlékmű újabb jele annak, hogy Magyarország a nyilasok és mások által elkövetett gaztettekért nem kíván felelősséget vállalni." Ön szerint mi itt a félreérthető? Magyarország én is vagyok, Ön is az, valamint a családjaink. Tehát a Tanár úr RÓLUNK beszél, nem a magyar államról, a valóban antiszemitázókról és gyűlölködőkről. Mit kell még magyarázzak ezen? Miért kellene nekem patikamérlegszerűen meglátnom a Tanár úr szavai mögött rejlő valódi értelmet? Schiff András anyanyelve a magyar, tud helyesen, érthetően fogalmazni, tegye hát azt. NE általánosítson, ne "Magyarország"-ozzon, ne "istenadta népezzen", pláne ne vegyen mindenkit az antiszemita kalap alá, mert ÉN és sokan, akiket ismerek, NEM vagyunk antiszemiták, gyűlölködők, csúsztatók és felelősséget nem vállalók.

    " Tiszteletet a kiirtott több százezer magyar zsidónak és soha ne merüljön feledésbe az emlékük!"
    Ezt én írtam, ugyanezen az oldalon. Ön mit tartana kívánatosnak, mit mondjak még? Mondjuk ezt:

    Tiszteletet és megbecsülést Schiff Andrásnak! Mert ez a vádaskodásai ellenére is nagyon kijár Neki.
  2. 5
    minekpista
    2014. június 17., kedd 00:45
    Kedves Kurta Viktor.
    Ugyan,ne mondja már,hogy kisebb mersz kell ahoz,hogy valaki ebben az országban elzsidózza magát,mint hogy ellene tiltakozzon.Avagy a környezete netalántán helytelenitené,és valamiféle"ész"avagy morális vitában csititaná a széles társadalmi spektrumot lefedő"zsidózót".A "megszálta",a szokásos felelőség át és elháritás.
    Gratulálok én is Sir Schiff!
    És nagyon kellemetes az USA különböző városainak Classical adóin hallani,a"brilliant hungarian pianoplayer Andras Schiff,"avagy a Fischer Iván dirigálta Budapesti Fesztivál Zenekart.
  3. 4
    András Pataki
    2014. június 16., hétfő 14:57
    Tisztelt Kurta Viktor, amit Ön ír az az egyik szokásos csúztatás. " Először is kénytelen vagyok igazat adni a Tanár úrnak: én személy szerint valóban nem vállalom a felelősséget. Nem is fogom soha, mert nem vagyok gyilkos, nem vagyok náci, sem antiszemita. Bármennyire szeretné is ezt láttatni a Tanár úr. Hogy ma itt mindenki náci. A nyilasról nem is beszélve." Schiff András nem azt mondta ( és általában amikor erről beszélnek akkor sem ezt mondják), hogy Magyarországon mindenki náci, csak azt, hogy sajnos Mo.-on erősödnek ezek a jelenségek, ahelyett, hogy gyengülnének, erre hívják fel a figyelmet. Másrészt azt sem kérte Öntől és persze senki mástól, hogy vállaljon személyes felelősséget, hanem felelősséget vállalni abban az értelemben, ahogy ezt mások megtették pl. Németország vagy az olyan országok is ahol nem volt erős a nácizmus mint Franciaország. Ön szerintem tudatosan értelmezi félre Schiff András szavait, pusztán abból a célból, hogy ne kelljen szembenézni és helyesen értelmezni, tanítani, emlékezni, következtetést levonni a múltból.
  4. 3
    Kurta Viktor
    2014. június 14., szombat 21:52
    "A politika igenis jöjjön szóba! A művészet és a társadalom - tehát a politika - soha nem volt független egymástól. Aki ezt nem látja be, az vagy nagyon ostoba, vagy elefántcsonttoronyban próbál élni."

    És ez Magyarországon is így van. Így volt és így is lesz mindig. Külön öröm, hogy ezt pont a Tanár úr mondta ki.

    "Németország nem szállta meg Magyarországot, mint ahogyan Lengyelországot vagy Csehszlovákiát. Ki volt Hitler utolsó csatlósa? Magyarország. Ez az emlékmű újabb jele annak, hogy Magyarország a nyilasok és mások által elkövetett gaztettekért nem kíván felelősséget vállalni."

    De, megszállta. Akkor is megszállta, ha a Tanár úr másképp tudja. És ez még csak a kisebb baj, ugyanis a Tanár úr képes volt kimondani a negyedik mondatot is...
    Nos, ez az igazi pofánvágás: "újabb jele annak", "nem kíván felelősséget vállalni". Először is kénytelen vagyok igazat adni a Tanár úrnak: én személy szerint valóban nem vállalom a felelősséget. Nem is fogom soha, mert nem vagyok gyilkos, nem vagyok náci, sem antiszemita. Bármennyire szeretné is ezt láttatni a Tanár úr. Hogy ma itt mindenki náci. A nyilasról nem is beszélve.
    Igazán sajnálom Rácz Juditot, hogy képes volt mikrofonállványként asszisztálni mindehhez.

    "A halottakat nem lehet feltámasztani, de az emléküket tisztelni kell, nem meggyalázni."

    Erről van szó. Tiszteletet a kiirtott több százezer magyar zsidónak és soha ne merüljön feledésbe az emlékük! És áldozatuk ne legyen mocskos politikai játszmák játékszere...
  5. 2
    Kurta Viktor
    2014. június 14., szombat 21:51
    Ja, hogy csak nyalizós kommentek jöhetnek?
  6. 1
    Tamás Csacsicska
    2014. június 14., szombat 18:37
    Gratulálok Sir Andras Schiff!

    Cs. Tamás

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kelet és Nyugat érdekellentétei
Interjú Timothy Snyderrel
Választási riport Szerencsről
Az új Hazafias Népfront
A rendszer árnyéka
TGM a Jobbikról
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...