Alighanem a tavalyi zseniális klubkoncertje bizonyult sikeres beharangozónak, mert Tom Jenkinson/Squarepusher idei szigetes fellépése majdhogynem arénahangulatban zajlik - jórészt eksztázisig lelkesült, meglehetõs tömeg fogadja a jelentõs elõadót, ami már magában is elképesztõ. A citromsárga esõkabátban és horgászsapkában tündöklõ Squarepusher az elsõ etapban megküzd saját laptopjával: a basszusgitár-HD párbaj nyitányaként maga alá csûr valami erõsen tört ütemû, elektronikus alapot, amely jó esélylyel idézi fel a hallgatóban a boldogult emlékezetû kora kilencvenes éveket. Azután e proto- és poszt-jungle ritmikákra (óh jaj, tetszenek még emlékezni a "drill & bass" mûfajnévre még a nem kevésbé kifejezõ "breakcore" elõtti idõkbõl?) épülnek saját virtuóz, de sosem öncélú (na jó: errõl néha megoszlanak a vélemények) basszusgitárfutamai. Ebben az élõ közegben teljesednek ki Squarepusher zenészi intenciói: finoman-durván dekonstruálni az általa különösen szélesen értelmezett fúziós zenei hagyományt, és a romokból létrehozni az új, immár teljesebb szintézist. Ebbéli igyekezete során sikerrel idézi fel bennünk a hetvenes évek dzsessz-funk-rock hibridjeit, meg a közelmúlt és a jelen matekmetálját - annyi bizonyos, hogy ördögi futamait, virtuóz dallamvezetését nem egykönnyen lehet követni. De van, akinek sikerül: a második fázisban dobos kollégájával vív eszméletlen hangszerpárbajt - erre mondták a nyolcvanas-kilencvenes években, hogy "dzsesszpunk", ami persze csak egy újabb buta skatulya. Persze sokat játszik az utolsó pár albumról, meg az idei, felemelõen beteg Numbers Lucent EP-rõl - de ha kell, elõvesz olyan klasszikusokat is, mint a Chris Cunningham rendezte videójáról elhíresült Come On My Selector. A végén hol szólóban, hol a dobos Alex Thomasszal kettesben bolondítja a mind jobban bevaduló népet - õrjöngõ siker és visszataps a vége, no és egy igen erõs ráadás.
A38-Wan2 Színpad, augusztus 16.
*****
