Színház - Színházi műtárgy - Örkény István: Macskajáték

  • Csáki Judit
  • 2009. december 10.

Színház

Nézi-nézegeti az ember ezt a perfekt darabot, ezt a színházi műtárgyat, Örkény István Macskajátékának Örkény színházi előadását, melyben annyi minden - majdnem minden - annyi tudatossággal van a saját helyére komponálva, hogy már-már "gépi" beavatkozásra gyanakodnánk, a színház vegykonyhájának komputerizálására.

A Macskajáték már nem tud önmagában állni: hozza magával a saját múltját, mármint az elmúlt előadásokat az elmúlt alakításokkal (ki-ki életkora szerint tudja listázni a Gizákat, az Orbánnékat, a Paulákat, az Egérkéket), de magára tapasztja az író, Örkény István immár klasszikussá sűrűsödött groteszk világlátását is, az összes Egypercessel. Meg még azt is, hogy a hajdani abszurd mai felhangja inkább tragikus, mint komikus, és csöppet sem nosztalgikus okokból. Annyi holmi, akkora pakk ez, hogy valóban csak egy majdnem üres játéktéren fér el - ilyent tervezett Izsák Lili az Örkény Színház mostani előadásához.

Amelyet az Örkény-specialista Mácsai Pál rendezett - másként, mint korábban kétszer is: lehámozta a külsejéről az összes korspecifikus kelléket. Nem, nem "időtlenítette" a művet - nyugodtan lehet lábjegyzetelni az ifjabbaknak a tejcsarnok vagy a társbérlet szót -, hanem bizonyos értelemben önmagába zárta: Gáspár Ildikó dramaturg rendkívül tudatos, koncepciózus és célirányos munkája segítségével bekerekítette.

Gáspár Ildikó - mint a műsorfüzetben közölt mintaszerű írásában kifejti - azért hozta be az eredeti forma, a kisregény bizonyos vonulatait, megoldásait, sőt: az "írói nézőpontot" is, hogy a dramatikus életképsorozat epikus tágasságot nyerjen: ez történik, hiszen elhangzanak nagymonológok és újabb levelek, egyes jelenetek "visszakapják" levélformájukat, és a ma sokkal elfogadhatóbb statikus színpadi szerkezet levedli konkrétságát. Nyugodtan végigülheti Giza Orbánné túlmozgásos tevés-vevését: Garmisch-Partenkirchen és a Csatárka utca megfér egy térben.

A két testvér sorsának és életkörülményeinek kontrasztja halványabb; ma ugyanis nem az a kérdés, hogy jobb-e és mennyivel "Nyugaton" élni, vagy hogy mennyire kisszerűek és reménytelenek az itthoni viszonyok. Erős viszont az élethossziglani szerelmi történet tragikus fordulata - ez áll a darab centrumában -, valamint a csalódás a barátságban.

És erős az, amiért Örkény - Székely Gábor ösztönzésére - színművé írta a kisregényt: a színészi játék. Mácsai Pál amúgy mindenben pasztellizáló rendezése ebben a vonatkozásban nagyon is markáns (avagy épp azért pasztell az úgynevezett "rendezői ötletekben", hogy teret biztosítson a színészi alakításoknak), és igazi nagy színésznőket sikerült fölléptetnie az emblematikus figurákban.

Molnár Piroska Gizája szinte végig a székében ül (nem tolókocsiban, ami önmagában is finoman jelzi a konkrétumoktól való szabadulást, de aztán a színésznő ki is megy a színpadról, ami végképp transzparenssé teszi a rendezés alaptónusát is: nem realista színházban gondolkodunk). Súlyosan és intenzíven figyel; nem mimikával kommentál, hanem némán is "beszél". Ha megmoccan, ha a fejét mozdítja, máris mond valamit - a mondások, az igazi mondások pedig ugyancsak hordják a súlyos mozdulatlanságot.

A csábító Paula fölvetett fejet visel - és persze kiskosztümöt, kacéran rövid szoknyával pompás lábához -, Csomós Marinak kevés szöveggel lehet sokat mondania, de hát úgy tud bevonulni, megfordulni, fejét kissé félrebillentve álságosan és lehengerlően "csalni", mintha pusztán a természet rendje szerint folynának a dolgok. Nem a "nem történt semmi", hanem az "ennek így kell lennie" női magabiztossága mozgatja Csomós Mari Pauláját.

Egérkét még a darabon belül is önmagába zárja Kerekes Éva; én úgy találtam, hogy kissé erősebben van leválasztva Orbánnéról, mint szeretném, kicsit jobban kidomborodik a színésznő amúgy tényleg rendkívüli alakteremtő tehetsége, már-már szembemenve Egérke belesimulós karakterével. Nagymonológja méltán kap nyíltszíni tapsot - Egérke nem szereti az ilyesmit, a színésznőnek jár.

Mindazonáltal ez sem véletlen: a szerep mellett a színész fölléptetése. Pogány Judit Orbánnéja virtuóz színészi játék eredménye, megmutatkozik benne egy sors, amelyben összefeszül a pici és a nagy. Pogány remek színészete teljes pompájában fölfénylik - de az alakból, a kisregényben testet öltött Orbánnéból valami drabális, valami "tankszerű képződmény" mégiscsak hiányzik, mert Pogány Judit bizony törékeny típusú színésznő, akinek vannak ugyan eszközei, számosan méghozzá, a vehemens túlélő megformálására, de ezek más eszközök, sertepertélősek, tevős-vevősök, nem nyomulósak, nem lendületes-taposósak.

A "férfitárgyat", Csermlényi Viktort, ezt a megelevenedő képet Végvári Tamás játssza. A finom színész, aki egy gátlástalan hedonista, egy nagydarab gyávaság, egy még nagyobb darab önáltatás, és egy legnagyobb darab lustaság bőrébe igyekszik belebújni. Amennyiben ellene mond a szereposztási klisének, annyiban Végvári Tamás játéka igazán pompás - de olykor megpróbál megfelelni neki, valósággal fölfuvalkodik; hiába, közönséges csak nem lesz belőle.

Élvezettel nézzük a színészi játékot - a többiekét is -, és közben alig vesszük észre, hogy a gondosan komponált tökély száműzte a feszültséget.

Örkény Színház, október 9.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.