Tangó Piazzollától Jerevánig: Yengibarjan trió

  • m. l. t.
  • 2001. július 26.

Zene

David Yengibarjan tizenkilenc éves volt, amikor 1995-ben lelépett Jerevánból. Szobrászművész bátyja már két éve Budapesten dekkolt, az ő műtermében húzta meg magát. Kottákat kerített, bejárt a dzsessz tanszakra, hangszerelést és zeneszerzést tanult. Főképp dzsesszzenészekkel került kapcsolatba, egyelőre még nem volt szó tangóról.

David Yengibarjan tizenkilenc éves volt, amikor 1995-ben lelépett Jerevánból. Szobrászművész bátyja már két éve Budapesten dekkolt, az ő műtermében húzta meg magát. Kottákat kerített, bejárt a dzsessz tanszakra, hangszerelést és zeneszerzést tanult. Főképp dzsesszzenészekkel került kapcsolatba, egyelőre még nem volt szó tangóról.

Az új tangóba a színházas Halász Péter avatta be, neki köszönhető, hogy - David szavaival - "kinyílt egy új kapu". Mélyen és jóvátehetetlenül megérintette Astor Piazzolla szerzeményeinek a szomorúsága, "az a fajta szomorúság, amiben azért van remény. Együtt a féltékenység, a mámorosság, a harag."

Nem kellett sok, hogy David legyen a tangóharmonikás a pesti éjszakában: játszott kocsmákban, színházakban, az Operaházban és a Zeneakadémián; fellépett a Chalabannal és a Besh o droM-mal, és Snétberger Ferencnek is ő kellett, amikor a Holstein Lovers című filmhez készített zenét. David annak a felvételekor találkozott a bőgős Barcza Horváth Józseffel, aki a gitáros Juhász Gábornak szólt, és ezzel megszületett a Yengibarjan trió. "Nem arra törekedtem - fűzte hozzá -, hogy kísérjen a bőgő és a gitár, hanem hogy ötvöződjön a három hangszer hangja."

Így lett hazánknak egy igazán jó kis tangózenekara, annak pedig 2001 júniusára CD-je, Tango Passion címmel. Rajta kilenc darab: öt saját, három Piazzolla és egy örmény népdalfeldolgozás. Egymásba kapaszkodnak szép finoman, azonos hőfokkal-intimitással-érzékenységgel nyílik meg a "tangó szenvedélye" - tessenek befáradni, és mélyre szívni a Sziget folksátrában.

m. l. t.

Folksátor, augusztus 2., 15 óra

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.