Lemez

The Chemical Brothers: Born in the Echoes

Zene

Rossz nyelvek szerint a Chemical Brothers egyetlenegy Beatles-számra, a Tomorrow Never Knowsra húzott fel egy teljes karriert, ami egyrészt hülyeség, másrészt mégsem az – Ringo Starr zaklatott dobolása az új albumon is visszaköszön. Vagyis minden maradt a régiben, állapíthatjuk meg, kiegészítve azzal, hogy a legutóbbi albumhoz, a vendégtelen Furtherhez képest ismét kapunk jó pár fícsöringet. Itt van két újrázó, Ali Love és a rapper Q-Tip, rajtuk kívül pedig még St. Vincent, Cate Le Bon és Beck. Az elmúlt éveket inkább filmzenékkel töltő duó igyekezett jó érzékkel visszanyúlni a korábbi lemezei hangzásához és felépítéséhez, a minőség azonban sajnos megrekedt a nem túl jól sikerült legutóbbi két album szintjén. Sokszor bántóan csörömpölő elektronikus ricsajt hallunk, St. Vincent dala pedig teljesen súlytalan, akárcsak az új Tomorrow Never Knows-parafrázis, az I’ll See You There. Ennyi elég is a gyengébb darabok felsorolásából, koncentráljunk a jobban sikerültekre: Q-Tip a Galvanize után most a Go című szám fényét emeli intenzív jelenlétével, a Taste of Honey elszállását némi méhzümmögés színesíti, az éteri hangulat a Radiate-ben folytatódik, a lemezt pedig korrektül zárja le a sajátjához képest szokatlan stílusban éneklő Beck a Wide Opennel. Összességében a Born in the Echoes se nem jó, se nem rossz lemez – leginkább egy olyan nagyszabású, pszichedelikus trip hiányzik róla, mint amilyen régen a Private Psychedelic Reel vagy a Surface to Air volt.

 

Universal, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.