Rossz nyelvek szerint a Chemical Brothers egyetlenegy Beatles-számra, a Tomorrow Never Knowsra húzott fel egy teljes karriert, ami egyrészt hülyeség, másrészt mégsem az – Ringo Starr zaklatott dobolása az új albumon is visszaköszön. Vagyis minden maradt a régiben, állapíthatjuk meg, kiegészítve azzal, hogy a legutóbbi albumhoz, a vendégtelen Furtherhez képest ismét kapunk jó pár fícsöringet. Itt van két újrázó, Ali Love és a rapper Q-Tip, rajtuk kívül pedig még St. Vincent, Cate Le Bon és Beck. Az elmúlt éveket inkább filmzenékkel töltő duó igyekezett jó érzékkel visszanyúlni a korábbi lemezei hangzásához és felépítéséhez, a minőség azonban sajnos megrekedt a nem túl jól sikerült legutóbbi két album szintjén. Sokszor bántóan csörömpölő elektronikus ricsajt hallunk, St. Vincent dala pedig teljesen súlytalan, akárcsak az új Tomorrow Never Knows-parafrázis, az I’ll See You There. Ennyi elég is a gyengébb darabok felsorolásából, koncentráljunk a jobban sikerültekre: Q-Tip a Galvanize után most a Go című szám fényét emeli intenzív jelenlétével, a Taste of Honey elszállását némi méhzümmögés színesíti, az éteri hangulat a Radiate-ben folytatódik, a lemezt pedig korrektül zárja le a sajátjához képest szokatlan stílusban éneklő Beck a Wide Opennel. Összességében a Born in the Echoes se nem jó, se nem rossz lemez – leginkább egy olyan nagyszabású, pszichedelikus trip hiányzik róla, mint amilyen régen a Private Psychedelic Reel vagy a Surface to Air volt.
Universal, 2015
