A Nine Inch Nails-főnök Reznor és az egykor a 12 Roundsszal befutó Atticus Ross soundtrackje grandiózus vállalkozás. Szabályos kísérőzene, amely hűen követi le a film (A tetovált lány legújabb, Fincher-féle verziója) hangulatát, ugyanakkor terjedelmileg is tökéletesen megegyezik annak játékidejével - ennek megfelelően a 173 percnyi anyag csak 3 CD-re fér fel!
Ilyenkor persze kérdéses, hogy az alapvetően mégiscsak alkalmazott zene megáll-e a saját lábán, s végighallgatható-e - ha nem is egy ültő helyünkben, de legalább józan napi beosztással élve. Nos, a kép ebből a szempontból is inkább kedvező. Reznor és Ross érezhetően kellőképpen egymáshoz szokott már: nem hiába, hiszen How To Destroy Angels néven közös vállalkozást is működtetnek. Annyiban jogos eme filmzenét is ennek leágazásaként kezelni, hogy hozták magukkal énekesnőjüket, Mariqueen Maandigot (vagyis Mrs. Reznort) is, akinek alkalmi vokálja határozottan feldobja a javarészt instrumentális darabokat felsorakoztató produkciót. Vannak azonban hangsúlyos kivételek, s ezek némelyike sajátos keretbe foglalja a filmzenét. Reznor (Lynchhez hasonlóan) szintén megtalálta Karen O-t, a Yeah Yeah Yeahs hősnőjét, ám az együtt előadott Zeppelin-feldolgozás (Immigrant Song) inkább csak tisztes szakmunka - a lemezt záró Bryan Ferry-adaptáció (melyet hivatalosan is a HTDA ad elő) viszont erős és méltó befejezése a lemeznek (és a filmnek).
A két hagyományos értelemben vett dalszerű szám által közrefogott gigantikus gyűjtemény pedig többé-kevésbé kibontott, figyelemreméltó ötletek, szembetűnő és rejtett zenei csemegék egész sorát vonultatja fel. A nyugodt felszín alatt fenyegető mélységet sejtető dark ambient etűdöket, dronedolgozatokat néha zaklatott, indusztriál/rock hatásokban tobzódó paroxizmusok váltják - csak hogy ne váljék szimpla háttérzenévé az, ami határozott okkal és célra született.
The Null Corporation/Mute, 2011
