Balassa Tamás 1922-ben született Budapesten, apja, Balassa Árpád építészmérnök, anyja B. Radó Lili, aki nem csak dalénekesként, de költőként és műfordítóként is ismertté vált már a húszas években. E családi közegben magától értetődő volt a zenetanulás, így Balassa Tamás már gyermekkorában bemutatkozhatott édesanyja zongorakísérőjeként. De nemcsak zongoraórákat vett; a család barátja, a szinte minden hangszeren játszó Zsoldos Ernő – a híres trombitás, Zsoldos Imre bátyja – éneklő fűrészen tanította meg játszani Balassát, aki 1938-ban abbahagyta középiskolai tanulmányait, és a Fodor Ernő Zeneiskolába iratkozott be.
A szabadúszó
A Fodor-iskola a legrangosabb és legprogresszívebb zenei magánintézmény volt Magyarországon, amely nem csak a kortárs hazai zene népszerűsítését és elismertetését tekintette missziójának, de a jazzét is, bár ez akkoriban a legtöbb zeneiskolában lesajnált, sőt megvetett dolognak számított. Annak ellenére, hogy ekkor már számos nagy tehetségű zenész és zenekar működött Budapesten, persze kizárólag szórakoztató jelleggel. Balassa zongoratanára Kadosa Pál volt – akitől később zeneszerzést is tanult –, ám ennél fontosabb volt megismerkedése a jazzel, amit a Kodály-tanítvány Bródy Tamásnak köszönhetett.
„Jazz-tanszakunkat egy önálló hangverseny keretében Balassa Tamás képviselte. Tizennégy jazz-számot játszott e hangversenyen, és minden számával bebizonyította, hogy a jazz-zene nemcsak a dilettánsok területe, hanem kellő előképzettséggel és ízléssel lehet azzal is művészi színvonalat elérni” – olvasható a Fodor Ernő Zeneiskola 1942/43-as tanévéről szóló évkönyvében, de az iskola növendékének fellépéséről a Magyar Nemzetben is megemlékeztek: „A fiatal pianista hangszínekben, ritmikában és technikában bravúros jazz-zongoristának mutatkozott. Jó jel, ha akadnak muzsikusok, akik a modern jazzt tudatosan művelik” – írták a tehetséges zongoristáról, aki annyira jó tanítványnak bizonyult, hogy 1943-ban egyszerre lehetett tanár és tanítvány a Fodorban: miközben jazz-zongorázást tanított, Ferencsik Jánostól vezénylést tanult. Békeidőben azonnal karriert lehetett volna csinálni ilyen indulással, de Balassa Tamás rosszkor volt rossz helyen. Apja rendőrségi kapcsolatainak köszönhetően sikerült elintézni számára egy „fal állást”, eszerint a Budapesti Rendőr-főkapitányság légvédelmi parancsnokságánál gépkocsivezető-segédrendőr, ám e menlevél rövid ideig használt: Balassát 1943 decemberében munkaszolgálatra hívták be Hódmezővásárhelyre, majd több mint egy éven át gyakorolhatta a túlélést az ország számos pontján, míg 1945 januárjában – már szovjet fogságból szabadulva – hazatérhetett. Az így szerzett tapasztalatai is közrejátszhattak abban, hogy ettől kezdve kizárólag zenével foglalkozott. Ugyanakkor remek karikaturista volt, és verseket is írt, de kizárólag otthoni használatra. „Mit tudod te / mi az: ázni / s fázni. // Mit tudod te / mi az: verni / s merni. // Mi tudod te / mi az: / kérve / kérni, / félni, / élni” – írta közvetlenül azelőtt, hogy 1945-ben hazaengedték.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
