Road Of The Gypsies. Ez a százötven perces válogatás nyerte el idén a német zenekritikusok nagydíját. A német zenekritikusoknak jó ízlése van. A dupla CD-n (valójában egy könyv: jelentékeny tanulmány és képanyag) messze többről van szó a cigány népzenéből való válogatásnál: közben vándorolunk és letelepszünk, évszázadok otthontalanságából építkezhetünk. Az ilyen - vélhetően a legadekvátabb - gondolkodásmódra több kitűnő példa akadt a közelmúltban, Kusturica The Time of the Gypsies vagy Tony Gatliff Latcho Drom című filmjeire gondolok; az előadók némelyike - azért ez jó érzés! - most már visszaköszön. Ezen az úton hazaiakkal is (Ando Drom, Kalyi Jag), igazi világsztárokkal is (Taraf De Haïdouks, Musicians Of The Nile, Goran Bregovic) találkozhatunk, de még kalapot sem emeltünk, már muszáj húzni tovább - hogyan is lehetne ellenállni egy kobratáncos albán lány (Suva Devi), a török háremek fátylait fellebbentő Istanbul Oriental Ensemble vagy a legrezesebb macedón Kocani Orkestar hívásának. (Network, 1996)
Mari Boine: Eallin. Mari Boine egy aprócska falu megszállott zsoltár-énekesei között cseperedett fel a norvégiai Lappföldön. Azon számi közösségek egyikében, amelyek gyökereiket mélyre temetve, lapp identitásuk kulturális és vallási ágaitól elszakadva igyekeztek beolvadni a norvég társadalomba. Mari Boine, bár a sámándobokat kompromisszumkészen afrikai dobokra cserélte, évszázadok emlékeit ásta ki, szembeszegülve azzal a masszív közhiedelemmel, miszerint az ördög szállása volna a számi zene. S jóllehet Boine éneke is a tradicionális lapp énekmódra, a (természet hangjával azonosuló, improvizatív) joikra épül, zenéjének még sincs múzeumi jellege: a rockzenének, dzsessznek és elektronikának mindenféle eleme fellelhető benne. Az Eallin koncertfelvételekből áll össze, ez Boine ötödik albuma. Amire a zenekara képes, az egyfelől lenyűgöző (na jó, még szerencsésebb lett volna, ha a gitáros Roger Ludvigsen és a hegedűs Hege Rimestad kevesebb szólóra vetemül, de a perui furulyás, Carlos Z. Quispe és a Gjermund Silset, Hege Norbakken alkotta ritmusszekció tényleg nem hibáz), másfelől úgyis mindegy: abban a transzban, ahová Boine átszellemült hangja juttat, az efféle részletekbe beleveszni nem marad hely. (Antilles, 1996)
m. l. t.
