Rendező lett a Gettómilliomos egykori főszereplőjéből

Mikrofilm

Dev Patel elképesztő nehézségek árán készítette el első játékfilmjét, A Majomembert.

Ritka az olyan meseszerű történet, mint Dev Patellé – talán csak az áttörését meghozó, 2008-as Gettómilliomos sztorija mérhető karrierjéhez. Indiai bevándorló szülei – egyikük idősgondozó, a másik IT-szakértő – Kenyában születtek, ahol jelentős indiai diaszpóra él. Egymástól függetlenül települtek Angliába tinédzseréveikben, és végül Londonban találkoztak. Patel hamar tehetségesnek bizonyult az irodalom és a művészetek terén, de biológiából és testnevelésből is a legjobbak közé tartozott. Taekwondózni kezdett, amiben komoly címekig és fekete öv 1 danig jutott.

Ugyan a világhírnevet a Gettómilliomos hozta meg számára, ismertté a 2007-ben indult, kultikussá vált angol ifjúsági sorozat, a Skins tette, melynek a legjobbnak tartott, első két évadában szerepelt. Danny Boyle nyolc Oscar-díjat nyert mozija Hollywood felé is utat nyitott neki, ő mégis szívesebben forgatott a szigetországban: feltűnt ugyan a rosszemlékű, 2010-es Az utolsó léghajlító című fantasyban, de utána olyan filmekben szerepelt, mint a Keleti nyugalom – Marigold Hotel és folytatása, vagy Az ember, aki ismerte a végtelent. Legtöbbször mellékszerepekben vetette észre magát: legyen szó A belső út című függetlenfilmről vagy a Híradósok című sorozatról. Jellemzően okos és összetett karaktereket alakított, akikbe képes volt a limitált idő ellenére is érzékenységet csempészni. Ugyan a Gettómilliomosért még elkerülte az Oscar-jelölés, 2017-ben ez is összejött neki: az Oroszlánban egy olyan indiai fiút alakít, akit egy ausztrál házaspár fogad örökbe, hogy így menekítse ki a nyomorból; felnőtt fejjel azonban nem hagyja nyugodni a múltja, és műholdképek segítségével kutatni kezd egykori családja után.

A jelölés után valósággal berobbant a karrierje:Hotel Mumbai, a Keresem a testem című animáció szinkronja, majd a David Copperfield rendkívüli élete címszerepe – és még csak ezután következett színészi pályája csúcsa, A zöld lovag, melyben Sir Gawain bőrébe bújt. A mellékszerepek után immár egyre többször tűnt fel főszerepekben, és sikerült is bizonyítania, hogy képes egy teljes filmet elvinni a vállán. Tavaly Wes Anderson Netflixes rövidfilm-sorozatának két részében – köztük a rövidfilmes Oscar elnyerő Henry Sugar csodálatos történetében – tűnt fel, most pedig moziba érkezik eddigi legnagyobb vállalkozása, rendezői debütálása is.

A Majomember egy erőszakos és véres bosszúhadjárat története, amely során egy névtelen férfi igyekszik revansot venni azokon a korrupt vezetőkön, akik meggyilkolták édesanyját.

Az ötlet már 2018-ban felmerült; ekkor Patel úgy nyilatkozott, az akcióműfajjal a stúdiórendszer sokszor visszaél, ő azonban szeretne valódi lelket, valódi traumát, valódi fájdalmat, na és egy kis kulturális hátteret adni neki. A forgatást 2020-ban tervezték kezdeni Indiában, ám a koronavírus-járvány miatt elhalasztották, majd majdnem a teljes projektet lefújták. „Könyörögtem a finanszírozónak, hogy ne kaszáljon el minket néhány héttel a forgatás előtt” – írta a színész-rendező nemrég egy Reddites kérdezz-felelek keretében, ahol több műhelytitkot is megosztott a film elkészültéről. „Elvesztettem a díszlettervezőmet és az operatőrömet, így a film gyakorlatilag meghalt – de mi tovább mentünk, és egy apró indonéz szigeten, egy üres hotelben megalkottunk egy buborékot a teljes stáb, körülbelül 500 ember számára. Fárasztó kilenc hónap volt tele örömmel és teljes káosszal” – fogalmazott.

Az utazási korlátozások és az egyre szűkülő büdzsé miatt a tervezettnél is kevesebb erőforrás állt rendelkezésére: előfordult, hogy a technikával kellett rögtönözniük, és az is, hogy valamelyik stábtagnak kellett a kamera elé állnia. A határzárak miatt ugyanis voltak mellékszereplők, akik egyszerűen nem tudtak a helyszínre utazni, az ő helyüket a szabó, a világosító, vagy épp a könyvelő vette át. Mint egy interjúban Patel elmondta, eredetileg a John Wicken dolgozó harcművészeti szakértőket és kaszkadőröket kérte volna fel, a koronavírus miatt azonban végül nem jött össze a közös munka. Így aYoutube-on kezdett keresgélni, így találta meg azt a Rahim Jobot, aki épp Thaiföldön tartózkodott, és még épp oda tudott repülni, mielőtt lezárták a határokat.

„A legtöbb felszerelésünk elromlott, mi pedig nem tudtunk új kameraeszközöket odarepíteni, így volt, hogy a mobilommal vagy go próval kellett forgatnunk” – idézte fel. Előfordult, hogy a kameradaru mondott csődöt, így saját eszközt barkácsoltak kötélből – erre kötötték fel a kamerát, ami elzúgott a tömeg felett. Habár örül, hogy végre moziba kerülhet filmje, a mai napig nem feledi el, min kellett keresztülmennie érte. „A legnehezebb dolog volt, amit valaha csináltam. Minden nap a teljes katasztrófával kellett szembenéznünk” – foglalta össze élményeit.

A Majomemberben ígéreteihez híven igyekezett új életet lehelni a bosszúállós thrillerekbe azzal, hogy belevitte az indiai kultúrát és vallást is a filmbe. Igyekezett felhasználni saját harcművészeti ismereteit is, amit a film pörgősen megkoreografált akciójelenetei is mutatnak – ezek különlegessége, hogy sokszor maguk a kaszkadőrök vették fel őket, hogy így hozhassák minél közelebb a nézőket a történésekhez. De az is előfordult, hogy neki magának kellett kaszkadőrnek állnia. „Az egyik első akciójelenetben gyakorlatilag én voltam a próbababa, a szereplőtársam pedig az én fejemet használva törte szét a porcelánokat a fürdőszobában. Egyszer csak hallottam, hogy a kezem reccsen egyet, és akkor tudtam, hogy valami nem oké. De ott volt 450 ember egy szigeten, és ha én kidőlök, a filmnek is annyi. Szóval mondtam a produceremnek, hogy ne szóljon egy szót se, csak folytassuk a forgatás. A nap végére olyan lett a kezem, mint egy elefánt lába. Nem engedhettük meg magunknak, hogy begipszeljük, azt ugyanis utána számítógépes trükökkel ki kellett volna vágni” – emlékezett vissza egy másik interjúban.

A filmet végül idén márciusban mutatták be az SXSW fesztiválon, ahol hatalmas sikert aratott. A kritikákat összegző RottenTomatoes oldalon jelenleg 93 százalékon áll. Még 2021-ben, a forgatások befejezését követően a Netflix bejelentette, hogy megvásárolta a mozi forgalmazási jogait. Ám a modern horror egyik pápája, Jordan Peele (Tűnj el!, Ők, Nem) látta a filmet és olyan nagy hatást tett rá, hogy produkciós cégén keresztül megvette a Netflixtől, hogy nagyvásznon mutathassa be.

A Majomember április 4-én érkezik a magyar mozikba.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?