Az NGM közleményeiről

Matolcsy miértje

A szerk.

Töretlen lendületben a nemzetgazdasági miniszter – ezzel a címmel harangozta be magát Matolcsy György egy olyan jelentős fórumon kedden, mint a kormany.hu, és tényleg!

Matolcsy töretlen lendületből csütörtökön is közzétett egy értékes megszólalást Ki Kopits György és miért? címmel. Ha ennek a munkának már csak a címét tekintjük, meg kell ijednünk. Aggódnunk kell a mi miniszterünk elmeállapotáért, de legjobb esetben is azt kell gondolnunk, hogy olyatén indulatok munkálkodnak benne egy minden hatalmi pozíciótól távol lévő szakemberrel kapcsolatban, amelyeket a józan ész keretein belül nem lehet megmagyarázni.

Mi az, hogy miért? Miért kicsoda Kopits György? Vagy miért mer lenni? Csak akad a minisztériumon belül egy kevésbé sértett Matolcsy-rajongó, aki átolvasta volna a visszavágás-sorozat újabb darabját, és legalább az árulkodó miértet kihúzta volna a címből.

A töretlen lendület első megnyilvánulása azért született, mert a Költségvetési Tanács éléről frissen távozott kollégája azt nyilatkozta Matolcsyról, hogy „eléggé elhasználódott a piacon”, és hogy le kéne cserélni. Matolcsy ellenérve a pénzügyi egyensúly megteremtése volt (látta ezt valaki?), majd kiosztotta Kopits Györgyöt, aki szintén alkalmatlannak nevezte őt egy interjúban. (A következő Bod Péter Ákos lehet, ő tegnap az InfoRádióban kritizálta a kormány gazdaságpolitikáját.)

Arról most ne beszéljünk, hogy maguk a tények mennyire nem befolyásolják az ország vezetőit abban, hogy miként értelmezik azokat, inkább olvassuk tovább a Kopitsról szóló írást! „Kopits Györgyöt továbbá személyes felelősség terheli a 2010-es költségvetés meghamisításában, melyet mint a Költségvetési Tanács elnöke úgy hagyott jóvá, hogy az abban szereplő 3,8 százalékos hiánnyal szemben ténylegesen 7 százalék felett alakult volna az államháztartási hiány, ha azt az Orbán-kormány erélyes intézkedésekkel nem csökkentette volna.” A költségvetés „meghamisításában” az a Kovács Árpád is részt vett, akire Matolcsy néhány sorral lejjebb úgy utal, mint „egy kitűnő és hiteles szakemberre”, hiszen akkor még az ÁSZ elnökeként szignójával ő is áldását adta a büdzsére. De ez az önellentmondás több szót nem érdemel, meg lennénk lepve, ha olyan kormányzati kommunikációt tapasztalnánk, amely mentes az ilyesmitől. Ám az érthetetlen, hogy efféle mondatok, mint például „Kopits György sértődött ember és nagyon szeretne újból a Költségvetési Tanács elnöke lenni”, vagy – mint az előző írásban – „Járai Zsigmondot egyébként szívesen látom egy beszélgetésre miniszteri dolgozószobámban”, mit keresnek egy minisztériumi közleményben! (Hát hívd fel telefonon, ember! Állítólag a volt barátod, nem?)

Ha mindez twitter-bejegyzés lenne, még hagyján! (Persze ekkor sem.) De hogy a miniszter ezt gondolja közölni a lakossággal, súlyos szerepzavar. Úgy tűnik, mintha miniszterünknek nem volna valódi, szakmai munkája az ő munkahelyén. Matolcsy egyre inkább emlékeztet egy csehovi kisemberre, akinek csak akkor jut eszébe, hogy mit kellett volna mondania, amikor kijön a miniszterelnök dolgozószobájából. Persze Orbánnak utólag sem mondja, nem vállal fel ellentétet, nem mer felállni a bársonyszékből, úgy odaszögezték bábnak, de mikor hazamegy, belerúg a takarítónőbe. Vagy a volt barátjába. Vagy aki éppen útjába kerül. Belerúg, de nem mint sértett ember teszi, hanem mint a gazdaságért felelős miniszter. Közlemény útján.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.