Az NGM közleményeiről

Matolcsy miértje

A szerk.

Töretlen lendületben a nemzetgazdasági miniszter – ezzel a címmel harangozta be magát Matolcsy György egy olyan jelentős fórumon kedden, mint a kormany.hu, és tényleg!

Matolcsy töretlen lendületből csütörtökön is közzétett egy értékes megszólalást Ki Kopits György és miért? címmel. Ha ennek a munkának már csak a címét tekintjük, meg kell ijednünk. Aggódnunk kell a mi miniszterünk elmeállapotáért, de legjobb esetben is azt kell gondolnunk, hogy olyatén indulatok munkálkodnak benne egy minden hatalmi pozíciótól távol lévő szakemberrel kapcsolatban, amelyeket a józan ész keretein belül nem lehet megmagyarázni.

Mi az, hogy miért? Miért kicsoda Kopits György? Vagy miért mer lenni? Csak akad a minisztériumon belül egy kevésbé sértett Matolcsy-rajongó, aki átolvasta volna a visszavágás-sorozat újabb darabját, és legalább az árulkodó miértet kihúzta volna a címből.

A töretlen lendület első megnyilvánulása azért született, mert a Költségvetési Tanács éléről frissen távozott kollégája azt nyilatkozta Matolcsyról, hogy „eléggé elhasználódott a piacon”, és hogy le kéne cserélni. Matolcsy ellenérve a pénzügyi egyensúly megteremtése volt (látta ezt valaki?), majd kiosztotta Kopits Györgyöt, aki szintén alkalmatlannak nevezte őt egy interjúban. (A következő Bod Péter Ákos lehet, ő tegnap az InfoRádióban kritizálta a kormány gazdaságpolitikáját.)

Arról most ne beszéljünk, hogy maguk a tények mennyire nem befolyásolják az ország vezetőit abban, hogy miként értelmezik azokat, inkább olvassuk tovább a Kopitsról szóló írást! „Kopits Györgyöt továbbá személyes felelősség terheli a 2010-es költségvetés meghamisításában, melyet mint a Költségvetési Tanács elnöke úgy hagyott jóvá, hogy az abban szereplő 3,8 százalékos hiánnyal szemben ténylegesen 7 százalék felett alakult volna az államháztartási hiány, ha azt az Orbán-kormány erélyes intézkedésekkel nem csökkentette volna.” A költségvetés „meghamisításában” az a Kovács Árpád is részt vett, akire Matolcsy néhány sorral lejjebb úgy utal, mint „egy kitűnő és hiteles szakemberre”, hiszen akkor még az ÁSZ elnökeként szignójával ő is áldását adta a büdzsére. De ez az önellentmondás több szót nem érdemel, meg lennénk lepve, ha olyan kormányzati kommunikációt tapasztalnánk, amely mentes az ilyesmitől. Ám az érthetetlen, hogy efféle mondatok, mint például „Kopits György sértődött ember és nagyon szeretne újból a Költségvetési Tanács elnöke lenni”, vagy – mint az előző írásban – „Járai Zsigmondot egyébként szívesen látom egy beszélgetésre miniszteri dolgozószobámban”, mit keresnek egy minisztériumi közleményben! (Hát hívd fel telefonon, ember! Állítólag a volt barátod, nem?)

Ha mindez twitter-bejegyzés lenne, még hagyján! (Persze ekkor sem.) De hogy a miniszter ezt gondolja közölni a lakossággal, súlyos szerepzavar. Úgy tűnik, mintha miniszterünknek nem volna valódi, szakmai munkája az ő munkahelyén. Matolcsy egyre inkább emlékeztet egy csehovi kisemberre, akinek csak akkor jut eszébe, hogy mit kellett volna mondania, amikor kijön a miniszterelnök dolgozószobájából. Persze Orbánnak utólag sem mondja, nem vállal fel ellentétet, nem mer felállni a bársonyszékből, úgy odaszögezték bábnak, de mikor hazamegy, belerúg a takarítónőbe. Vagy a volt barátjába. Vagy aki éppen útjába kerül. Belerúg, de nem mint sértett ember teszi, hanem mint a gazdaságért felelős miniszter. Közlemény útján.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.