Hanem azért, mert Sulyok Tamás volt alkotmánybírósági elnök, frissen kinevezett – pro forma megválasztott, természetesen – köztársasági elnök államfősége még hatályba sem lépett, amikor Karsai László történész publikálta a hvg.hu-n írását, mely szerint Sulyok vagy erős eltévedésben van apja múltjában, vagy hazudik róla.
Azóta újabb írás jelent meg, Eszes Beáta történész Karsai állításait aprólékos okadatolással támasztotta alá, sőt újabb tényeket bányászott elő. A lényeg, hogy Sulyok Tamás az édesapját egynémely interjújában – olykor némi módosításokkal – a kommunista rendszer áldozatának láttatta, aki a halálbüntetés elől bujkált az ország egy „távoli” szegletében. A bűne elvileg egy penetráns náci hangvételű cikk volt, de hát Sulyok volt Ab-elnök és jelenlegi magyar közt. elnök szerint az igazi indok másutt keresendő. Apja székesfehérvári válóperes ügyvédként a háború előtt egy olyan asszony érdekeit képviselte, akinek a volt férje 1945 után immár kommunista tényezőként – a harmincas vagy negyvenes évek óta dédelgetett – bosszúvágyában utánanyúlt idősb dr. Sulyoknak, és egyenesen a halálba üldözte volna, ha az el nem rejtőzik. Idősb dr. Sulyokról az akkor még majdani magyar államfő szíves közléséből továbbá az is kiderült, hogy a negyvenes években zsidókon segített, amit még tanúvallomások is alátámasztanak! A neve alatt közzétett náci (nyilas) uszító cikket, amely a Fejérmegyei Naplóban jelent meg 1944 júniusában – akkor, amikor már napok óta zajlott a gettóba zárt zsidók bevagonírozása és a szerelvények indítása Auschwitzba –, Sulyok volt Ab-elnök és jelenlegi magyar közt. elnök szerint nem az édesapja írta, hanem, mint azt egy szintén hajdani mentő tanú állította, a helybéli katolikus gimnázium antiszemita ciszterci paptanára.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
