800 millió forintot kaphatott ajándékba Kósa Lajos anyukája a rejtélyes örököstől

  • narancs.hu
  • 2018. március 14.

Belpol

Orbán minisztere tegnap még azzal védekezett, hogy nem kapott pénzt a furcsa ügyletből.

2 633 445 euró, vagyis több mint nyolcszázmillió forintnyi összeg ajándékozását foglalta hiteles közjegyzői okiratba Kósa Lajos megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter és a vele furcsa ügyletbe keveredett „örökös”, írja a Magyar Nemzet. A lap a birtokában lévő, 2013. szeptember 26-án kelt dokumentumra hivatkozva azt írja, hogy az illető Kósa Lajosnénak, a miniszter édesanyjának kívánta utalni a pénzt saját bankszámlájáról. Méghozzá a „megajándékozottal történt előzetes egyeztetés alapján” a szándék elég komoly lehetett, hiszen a dokumentumban a miniszter édesanyjának banki adatai is szerepelnek.

A lap szerint a megbízó egy kis repülőket üzemeltető neves svájci cég részvényese. A papírokban feltűnik Czakó János neve is, aki Kósa Lajos mellett másik megbízottként jogosult részt venni a cég 2013-as és 2015-ös részvényesi találkozóján, és ott képviselni a megbízót. Czakó viszont nem is beszél angolul a lap szerint.

Egy másik, 2015-ös papír szerint Czakó János és egy bizonyos Szabó Tamás jogosultságot kaptak arra, hogy 2015 novemberében, illetve decemberében 25-25 millió eurót vegyenek fel a megbízó zürichi széfjéből, és a pénzfelvétel részleteit is pontosan rögzítették.

A megbízó és a politikus közti kapcsolatról árulkodó első okirat 2013. január 28-án kelt, az utolsó pedig 2015. november 16-án, szemben Kósa Lajos azon állításával, hogy az ügy még 1998 és 2014 közötti debreceni polgármestersége idejére datálódik.

2015. január 12-én kelt az az okirat, melyben a megbízó meghatalmazta Kósa Lajost, hogy helyette és nevében a tulajdonát képező „részvények tekintetében valamennyi, a részvényest megillető jogokat gyakorolja, ide nem értve a részvények elidegenítését, megterhelését, illetve az osztalék felvételét”.

Tegnap a lap arról közölt hiteles dokumentumokat, hogy 4,35 milliárd eurót bízott valaki Kósa Lajosra. A 2013. január 28-án kötött megállapodás szerint a megbízó felruházta Kósa Lajost, hogy a „megbízó helyett és annak képviseletében a jelzett összegből magyar államkötvényeket vásároljon”, és azokat a „megbízó nevén vezetett befektetési számlán elhelyezze”. A 4,35 milliárd euró egészen felfoghatatlan összeg, 1300 milliárd forint, azaz 1 300 000 000 000 forint.

A Magyar Nemzet szerint Orbán minisztere eszerint pénzt vehetett fel az FHB Kereskedelmi Bank Zrt.-nél vezetett, 1300 milliárdos számláról, átutalásokat végezhetett, és teljes körű számlaügyintézést bonyolíthatott le, egyedül a számla megszüntetésére nem kapott jogosultságot.

Nap közben aztán Kósa egészen furcsa magyarázkodásba kezdett, de azt egy percig sem tagadta, hogy a lap által bemutatott dokumentumok valódiak, és azt is elismerte, hogy tárgyalt a titokzatos nővel, aki öröklés útján jutott a mesés vagyonhoz.

Kósa Lajos egy keddi sajtótájékoztatón reagált: „soha senkinek nem vettem állampapírt és soha senkitől nem fogadtam el pénzt”. Majd később aztán azzal állt elő, hogy 2012-ben egy csengeri háztartásbeli nő kereste meg egy ügyvéddel, hogy Németországból az édesapja halála után „nagyon nagy összegű” örökséget kap majd, és ezt egy sor hivatalosnak látszó papírral igazolták. Javaslata alapján a nő a segítségét kérte a pénz állampapírba történő befektetéséhez, illetve kelet-magyarországi munkahelyteremtő beruházások finanszírozására. Ezt elvállalta, és ezzel kapcsolatban keletkezett a Magyar Nemzetben megjelent dokumentum – tette hozzá.

Később egy videóban arról beszélt, hogy teljesen kamu a történet, este pedig a 168 Óra arról írt, hogy a rejtélyes megbízó férje pár héttel ezelőtt öngyilkosságot követett el.

Kósa ügyében összehívják az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságát.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.