A gazdagok játszótere - Eldől a Római-part sorsa

szerző
Pálos Máté
publikálva
2016/28. (07. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A mobilgát-beruházás a végére fölemészthet akár 20 milliárd forintot, tönkretesz egy kivételes ökoszisztémát, viszont megnöveli néhány befolyásos vállalkozó ingatlanjának az értékét. E tényeket Tarlós István arroganciája sem leplezheti már.

Már idén elkezdődhetnek a munkálatok, és a tervek szerint 2019-re át is adhatják a római-parti mobilgátat, amely a főváros szerint biztosítja majd a csillaghegyi öblözet árvízvédelmét. A másfél évtizedes hercehurca végére a 12,7 milliárd forintos beruházás a járulékos költségekkel együtt optimista becslések szerint is 15-20 milliárd forintba kerül majd. Ebből tízmilliárdot biztosít a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a fennmaradó összeget pedig Budapest teszi hozzá, előreláthatóan az Európai Beruházási Bank biztosította hitelkeretből. A gigaberuházás régi – már kerületi polgármesterként is lelkes – híve, Tarlós István főpolgármester azt állítja, hogy csak és kizárólag a part mentén felhúzott mobilgáttal lehet megnyugtatóan rendezni 53 ezer ember biztonságát és vagyonvédelmét. Az ellenzők szerint viszont a part feltöltésével és lekövezésével feleslegesen szüntetik meg Budapest utolsó természetes vízparti ökosziszémáját és a partközeli területek üdülőstátuszát, aminek ráadásul az is következménye lesz, hogy megnő a beépítési kedv. Tarlós és „civil” követői szerint a mostani koszos, szemétlerakóként szolgáló, fertőzésveszélyes partnak jót tesz a rendezés – a természetvédők és az ellenzéki politikusok viszont úgy látják, csak annyi történik, hogy a városvezetés közpénzből felértékel „félillegálisan” épült magáningatlanokat.

Élvezik, amíg lehet

Élvezik, amíg lehet

Fotó: Németh Dániel

 

Mit véd mi?

Ami biztos, hogy a partszakasz „tájhasználatának fejlesztése, kiépítése, használható és élhető környezet kialakítása” céljából legalább ezer, más számítások szerint ezerötszáz fát vágnak ki, gyakorlatilag az összeset. A nagyszabású famentesítő „fejlesztés” kidolgozására már meg is bízták a Főkertet. Szinte biztos, hogy a népszerű parti vendéglátóhelyek sem maradhatnak.

A part menti nyomvonalon a védműrendszer a pünkösdfürdői töltéstől az Aranyhegyi-patakig mintegy 3,5 km hosszan húzódik majd. A meglévő töltésnél a gátkoronába építik be a mobilgát – szakkifejezéssel: mobil árvízvédelmi fal – alapjait, árhullám esetén a sebtiben felhúzott tényleges gát itt 1,2 méter magas lesz. A Barát-pataknál és az Aranyhegyi-pataknál két – csodaszép vízügyi terminussal – „torkolatvédelmi műtárgyat” építenek be, ezek hivatottak a beömlő patakok vízszintjét kordában tartani. A fennmaradó római-parti szakaszt a legutóbbi tervek szerint a négy méter széles szervizút felszínébe illeszkedő, áradásnál 2-3 nap alatt felállítható, helyenként 4 méter magas mobilgáttal védik majd. Ehhez feltöltik a partot, leszórják kővel, és ahol szükséges, gabion hálóval is megfogják a rézsűt. Az utóbbi hetekben állítólag végrehajtott nyomvonal-korrekció és a nem szűnő kritikai hangok miatt a városvezetés belement, hogy ne töltsék fel az egész, természetes iszaposodás nyomán kialakult, galériaerdős részt, így az ott élő fia­talabb fák talán megmenekülnek. Az viszont egyértelmű, hogy a szervizút közelében semmiképpen sem hagyhatnak egyetlen fát sem, mert azok veszélyeztetik a mobilgátat: ha rádől a fa a gátra, biztos a gátszakadás.

A mobilgátak az elmúlt években lettek igazán népszerű eszközök az árvízvédelemben, elsősorban azon kétségtelenül vonzó tulajdonságuk miatt, hogy csak áradás idején látszódnak – az idő túlnyomó részében viszont a parthasználók élvezhetik a víz látványát, közelségét, a dunai panorámát. Szentendre óvárosát is ilyen mobilgát védi három éve, a 2013-as hatalmas árvízkor jól is vizsgázott – ez gyakran hangoztatott érv a római-parti mobilgát mellett. A bökkenő csak az, hogy míg a mintegy hétszázmillióért felhúzott szentendrei gát mindösszesen 333 méter hosszú, a Rómainál több mint 3 kilométer, és ekkora méretű egybefüggő mobilgát még nem épült Európában. A beruházás kritikusai szerint a mobilgátas védekezés nem arra való, amire a főváros használni akarja, hiszen a Duna méretei és bő vízhozama, továbbá a gát nagy felülete miatt ez a megoldás kockázatos. Az Átlátszó 2013-ban megszerzett egy haváriatervet, mely szerint a mobilgát nem megfelelő működése esetén egy nagyobb áradásnál pár óra alatt Csillaghegy-Pünkösdfürdő vagy a Pók utcai lakótelep egyes területeit a Szentendrei útig 3-5 méteres víz borítaná – arra se lenne idő, hogy tájékoztassák a lakosságot. Éppen ezért ajánlott lesz a mobilgát elkészülése után a jelenlegi fővédvonalon, tehát a Nánási út–Királyok útjai nyúlgáton is védekezni. A kockázatokat növeli az is, hogy egyes szakemberek szerint nagyobb uszadékok, netán egy elszabadult hajó vagy egy jeges áradás is áttörheti a mobilgátat. A pártolók csak legyintenek erre, mondván, ne legyen már senki se okosabb a gátmérnököknél.

De pontosan mit véd meg a tervezett mobilgát? A Duna és a Nánási út–Királyok útján lévő nyúlgát, vagyis az árvízvédelmi fővédvonal közötti mintegy hetvenhektáros terület természeténél fogva és vízügyi szempontból hullámtér, településszabályozás-jogi értelemben pedig üdülőövezet. Az üdülőövezet pedig a beépítésre szánt területek közé tartozik az országos településrendezési és építési követelmények szerint. A III. kerületi önkormányzat nem adhat építési engedélyt lakóházak felépítésére, de adhat üdülőknek – és azt sem akadályozhatja meg, hogy valaki életvitelszerűen az üdülőjében lakjon. A helyi építési szabályzat mindezt annyival egészíti ki, hogy akármi is épül a nem árvízvédett sávon belül – üdülő, szálloda, sportépítmény, étterem –, az épületek első használati szintjét a mértékadó árvízszint felett kell kialakítani. Praktikusan ez azt jelenti, hogy az épületek alsó szintje nem szolgálhat lakófunkciót. Ezért van lábakon álló lakópark is a területen. Miután felemelték a legnagyobb megengedett építménymagasságot 4 méterről 11 méterre az ún. különösen nagy telkes üdülőterületen, többemeletes szálloda is épült a parton. A hullámtéri sávon mindösszesen pár tucat olyan ház van, ami a 30-as években épült, az itt élő közel száz ember az, aki teljesen legálisan lakik a hullámtérben.
A többiek hivatalosan üdülnek. Ők, a tulajdonosok, köztük a szállodások is tisztában lehettek az árvíz kockázatával akkor, amikor ide építkeztek. Többen közülük meg is oldották magánúton a saját árvízvédelmüket, például mobilgáttal, bár tudunk olyan esetről, amikor a saját mobilgát ellenére vízben állt az ingatlan.

false

 

Fotó: Németh Dániel

 

A Nánási út–Királyok útján lévő fővédvonal biztosítja tehát Mocsárosdűlő, Csillaghegy és Békásmegyer védelmét: e területeket mentesített ártérnek nevezzük, hiszen védekezés híján tízméteres vízszintnél bőven felmenne a Duna idáig. A 10 méter igen magasnak tűnik, mégsem olyan túlzó, ha tekintetbe vesszük, hogy a 2013-as rekorddöntő 891 centméteres budapesti árvíz után emelték fel a mértékadó árvízszintet 915 centiméterre. Ehhez az etalonhoz kell számolni a védekezést, így a gátak magasságát is, méghozzá úgy, hogy biztonsági okok miatt erre rátesznek a tervezők akár egy métert is. A mérték­adó szint felemelése egyébként a római-parti mobilgátprojektnek is keresztbe tett: gyakorlatilag évekbe telt, amíg az új számok alapján átszabták a rendszert. Az egyre magasabb árvizek okainak boncolgatása messzire vezetne, de azt jegyezzük meg, hogy minél több szabad partsávot építenek be, minél több árvízlevezető területet szűkítenek le, és minél magasabb töltésekkel fogják közre a folyót, annál magasabb árhullámok vonulnak le rajta. Leegyszerűsítve: a gát miatt a folyó lentebbi szakaszán újabb gátra lehet szükség, így az egyre nagyobb áradásokra egyre gigantikusabb beruházásokkal válaszolhat a politika, ami aztán tovább emelheti az árvízi etalont. (A Duna-szabályozásról bővebben lásd: Mederbe terelve, Magyar Narancs 2013. június 13.)

Mivel a mobilgát felépítése után is a Nánási út–Királyok útjai nyúlgát marad a hivatalos fővédvonal, így kártérítési kötelezettsége az önkormányzatnak is csak innen befelé lehet. Ebből az is következik, hogy a mobilgát tulajdonképpen a hullámtéri sávot védi: és éppen ez a legfőbb érve az ellenzőknek. Eddig minden alkalommal, a 2013-as kirívóan magas árhullám idején is sikeresen védekezett a főváros a nyúlgátnál, de az is tény, hogy a kapubejárókkal szabdalt töltés átépítésre szorul, a megemelt árvízi etalonhoz pedig túl alacsony. Vagyis ide is drága lenne gátat építeni – egyes vélemények szerint dupla annyi, mint a parti nyomvonal, de ezt nehéz megítélni, hiszen nem tudjuk biztosan, hogy a gyakorlatban majd a főváros meg meri-e csinálni, hogy a mobilgát működése közben ne költsön egy fillért se a fővédvonali védekezésre. Fák a Nánási út–Királyok útja vonalon is vannak, egy ott felépített gát esetén is több százat kellene kivágni.

 

Víz azúr

Ne higgyük azonban, hogy a nyomvonalkérdést a fákra figyelve döntötték el. Sokkal lényegesebb, hogy a Nánási út–Királyok útjai gáttal továbbra is hullámtér maradna a parti sáv – amit pár évente el is önt a folyó. A zöldek szerint így működik a természet, ezzel együtt lehet élni, cserében az egész város élvezheti a természetes partszakaszt. De van pár befolyásos, part menti vállalkozásokban érdekelt figura, akinek ez nem érdeke; hiszen nemcsak a védekezés kiépítése jár pluszköltséggel a számukra, hanem az árvizek idején bevételkiesés is sújtja őket; arról nem is beszélve, hogy a gát a tulajdonukban lévő ingatlan piaci értékét is jelentősen növelné. Nos, véletlenül őket találjuk a mobilgát mellett leghangosabban kampányoló Római-partért Egyesületben, amelynek deklarált célja „a mobil árvízvédelmi védmű közvetlenül a Duna-parton történő megépítésének szorgalmazása az illetékes állami és önkormányzati szerveknél”, „a szórakozási, idegenforgalmi és lakófunkciók megtartásával az itt lakók, a sportolni, kikapcsolódni vágyók, valamint a befektetők és a vállalkozások tulajdonosai érdekeinek összehangolásával és képviseletével”. Az egyesület és a mobilgátat övező viták emblematikus alakja a vegyi áruk szállításából és műtrágya előállításából meggazdagodott Egri Gábor, aki egy 2013-as napi.hu-cikkben 6,7 milliárdos becsült vagyonnal szerepelt a száz leggazdagabb magyar listáján. Egrié a közvetlenül a partra épült négycsillagos, 63 szobás Holiday Beach Budapest Wellness and Conference Hotel, amely a honlapján Budapest egyetlen hajó formájú szállodájaként, egyhektáros parkkal, fűtött élményfürdővel hirdeti magát. A Duna-parti szálloda annak ellenére kapta meg az akkor Tarlós vezette önkormányzattól a szükséges engedélyeket, hogy az alsó szintje is lakótérfunkciót szolgál.

„Budapest egyik legszebb fekvésű, csendes övezetében, közvetlenül a Duna partján, a Római-parton várja testi és szellemi felfrissülésre vágyó vendégeit a szálloda” – olvashatjuk a honlapon, ami azért ellentmondásos, mert Egri Gábor egyik rendszeresen visszatérő érve a parti mobilgát mellett az, hogy a terület fekáliában úszó gettó, elsősorban a csatornázatlan büfék és az áradásokkal járó fertőzésveszély miatt. A szálloda sajtóinformációk szerint 2,4 milliárdos beruházással épült fel, az Átlátszó egyik videójában pedig maga Egri mondja el, hogy egy áradásnál durván 40-60 millió forintot veszít a védekezés költségei és a bevételkiesés miatt. Hozzátartozik ehhez, hogy bár a szálloda sok más parti ingatlanhoz hasonlóan maga védekezik, tudunk olyan esetről, amikor az önkormányzat jelentős segítséget nyújtott egy áradásnál a magáningatlanok védelméhez: homokzsákot, eszközöket és önkénteseket biztosított ajándékként. Arról nincsenek pontos információink, hogy a szálloda mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeket, de a cég­adatokból az látszik, hogy a hotel címére bejegyzett, Egri Gáborhoz és feleségéhez, Bakos Adrienne-hez köthető, feltételezhetően a szállodát korábban üzemeltető cég felszámolás alatt áll. Azóta a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének adatai szerint az új tulajdonos Egri másik, üzemanyag-szállítással is foglalkozó cége, az Envikút Kft. nyereséges: az elmúlt években megduplázta értékét, ami 2014-re majdnem elérte a 13 milliárd forintot.

A Római-partért Egyesület képviselői között találjuk Rátkainé Fehér Ágnest, aki férjével közösen viszi a Rómaifürdő Sport Egyesületet, és az oda bejegyzett Római Part Szabadidő, Sport, Szolgáltató Nonprofit Kft.-t. Az egyesület célja a vízi sportok népszerűsítése, foglalkoznak túrakenu- és túrakajak-kölcsönzéssel és hajótárolással is, de 25 és 60 ezer forint közötti értékben kínálnak városnéző kenutúrákat is. Rátkainé Fehér Ágnes mindettől teljesen függetlenül 2014 közepe óta a közbeszerzéseken igen szépen szereplő 4iG Zrt. felügyelőbizottságának tagja. A tőzsdén is kint lévő 4iG-csoport része a közbeszerzéseken és uniós pályázatokon szintén gyakran szépen muzsikáló Humansoft Kft. is.

A mobilgátért küzdő egyesület képviselője a korábban ingatlanbecslőként és vendéglátósként dolgozó Ésik Zsolt cukrászdatulajdonos is, aki 2009 óta vezeti a Cziniel cukrászdát. Igaz, Ésik nem tűnik anyagilag érdekeltnek a parti mobilgát felépítésében, mert a cukrászda a Nánási úton található. Nem így a másik egyesületi tag, Galgóczi Csaba, aki nagy értékű lakóingatlannal rendelkezik a hullámtérben. 2009-ben Galgóczi a Blikknek adott nyilatkozatában állampolgári engedetlenségi mozgalom indításával fenyegetőzött, ha nem építenek ide gátat. „Az államnak vagy az önkormányzatnak kötelessége megvédeni az állampolgárok otthonát” – hangoztatta. Sajtóinformációk szerint Galgóczi a parti ingatlant a 90-es évek végén vásárolta; feltételezzük, tisztában lehetett azzal, hogy az áradás a házat és az udvart is veszélyezteti. A Galgóczihoz köthető Tátra Kft. egyébként ipari alpinista munkák után főleg a reklámpiacon aktív, az Átlátszó szerint dolgozott a Simicska-érdekeltségbe tartozó Publimont-előd Europlakát Kft.-nek is.

Szintén elemi érdeke a parti mobilgát a több ízben az egyesület elnökeként nyilatkozó Búzás Antal Győzőnek, aki már függetlenként és az MSZP színeiben is indult önkormányzati választáson. Búzás családi háza a Nánási út Duna felőli oldalán, tehát a hullámtérben áll, állította korábban az Átlátszó.

 

Civilháború és költöző ebihalak

A mobilgátbarát egyesülettel évek óta harcolnak a zöldek, konkrétan a Védegylet, a Civil Összefogás a Fővédvonalért és a Levegő Munkacsoport, amelynek elnökségi tagja, Bardóczi Sándor érvelt nyilvánosan talán a legtöbbet a természetes part megőrzése mellett. A Facebookon aktív a Természetesen szeretjük a Rómait és a Maradjanak a fák a Rómain közösség is. A rómait védő civilek jó kapcsolatot ápolnak a Ligetvédőkkel, így a Városligetben szerzett aktivistatapasztalatokat beépíthetik majd tevékenységükbe a mobilgát építésének kezdetekor. A formálódó közösség kiépítette saját riadóláncát, szimpatizánsaikat el is küldték a Ligetvédők elméleti és gyakorlati tréningjére, ami arról szólt, hogyan kötözzük magunkat fához, mikor ütközik mind­ez jogszabályba, illetve rendőri intézkedésnél hogyan védjük ízületeinket. A közösség elszántnak látszik. A Felkészülés a Római-part megmentésére nevű Face­book-oldalon a következőket írják: „Sajnos a hatalom az érvekből nem ért, vitába szállni nem mer. Kénytelenek vagyunk az erő nyelvén szólni és az erőnket demonstrálni, és ha kell, odacsapni.” Ennek érdekében összezárják erőiket és ellenállási stratégiát dolgoznak ki, várhatóan ott lesznek, amikor az első munkagépek kiszállnak a helyszínre.

Mindeközben a Római-partért Egyesület is aktív a Facebookon. A propagandaháború színvonalát jelzi, hogy egyik bejegyzésükben így akarják hitelteleníteni a Ligetvédőket, és általában a természetvédőket: „zavaros gondolatok, rendezetlen külső és életvitel jellemzi a tüntetésen részt vevő pár tucat embert!” De ócsárolják a Római-partért küzdő civileket is. „Összegyűltek megtévesztett és becsapott emberek, akik nem ismerik a Római-part történetét, jogi, árvízvédelmi helyzetét.” Szerintük ellenzéki, zöld érzelmű politikusok tévesztik meg őket, az ő felelősségük, „hogy a római gettó eddig is fennállt”, és ők azok, akik „megtesznek mindent, hogy egy kisebbség, az itt lakók és vállalkozók hátrányos megkülönböztetése megmaradjon”.

Mai programok
Nos, tényleg, ki hallja meg az itt élő vállalkozók kisebbségi, elhaló hangját? Ilyen személy a környéken felcseperedett Tarlós István is, aki véletlenül épp ebben a hangnemben szokott nyilatkozni a projekt ellen felszólalókról, vagy­is a „hisztériakeltőkről”, a „politikai érdekeket kiszolgálókról”. Ennek a retorikának a csúcsa az volt, amikor Tarlós egy interjúban azt mondta: elhiszi, hogy jelentős lárvatelepek, rovarfajok, ebihalak élnek a limánynál, de „hallottunk már olyat, hogy az ebihalak odébb költöznek”.

Tarlós ebihalai talán igen, de a fák biztosan nem – és azt még a főpolgármester is elismeri, hogy azokból sokat ki kell majd vágni. Visszaút már nincs, a kiemelt kormányzati beruházássá tett projekt beszerezte a szükséges engedélyeket, köztük a környezetvédelmit is, a civilek szerint persze jogszerűtlenül. Mostanra sikerült kétely nélkül elvetni a Nánási út–Királyok útjai nyomvonalat, és azt a kompromisszumos megoldást is, hogy a mobilgát a part menti telkek kerítésének vonalában épüljön fel, meghagyva a természetes partot, de megvédve az ingatlanokat. Az érv az volt ez ellen, hogy évekig kellene pereskedni a telekkisajátítási eljárások miatt – ami elég furán hangzik, hiszen a tulajdonosoknak elemi érdeke a gát.

Az a korábbi ötlet is eltűnt a süllyesztőben, hogy a mobilgát nyomvonaláról a budapesti, esetleg a III. kerületi lakosok döntsenek népszavazás útján, de még közvélemény-kutatást sem végzett erről az önkormányzat. Tarlós azt ígérte, nyár végén kifüggesztik a terveket – de annak jelentősége már nem lesz.

A főpolgármester legújabb ötlete az, hogy a hullámtéri telkek tulajdonosai értéknövekmény-adót fizessenek a mobilgát felhúzása után. Ez logikus, sőt szükséges ellensúlyozás lenne. Az ígéret arra biztosan jó, hogy némileg súlytalanná tegye az ingatlanpanamáról és a közpénzből növelt magánvagyonokról szóló mobilgátellenes érveket, és talán valamennyire csökkentené a gáttal nyilvánvalóan növekvő építkezési kedvet. Meglátjuk, hogy az adó valósággá válik-e, de akárhogy is machinál Tarlós, az ebihalak által elhagyott, fátlanított és kacsakőmentes Római-partnak ez már mindegy lesz.

Szakelemek

Tarlós István a projekt alakulása során több ízben kikérte szakértők véleményét, igaz, a Fővárosi Közgyűlésben született vonatkozó döntések után. 2013-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Geotechnika Tanszéke által kiadott szakvélemény támogatta a part menti mobilgát tervét, ám a vélemény függetlenségével kapcsolatban később aggályok merültek fel a sajtóban, mert a tanszék vezetője és egy adjunktusa külső szakértőként részt vettek a terv elkészítésében. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia is szakvéleményt adott ki Tarlós kérésére a parti mobilgát tervéről, ezt Tarlós később úgy lobogtatta, mint amelyik végre minden kétséget kizáróan meggyőzi a mobilgát ellenzőit. A kilencfős bizottságból a szakvéleményt heten támogatták, egy fő akadályoztatás miatt nem alakított ki véleményt, egy tag különvéleményt adott ki. A bizottság hangsúlyozta, hogy nem kívánja ellátni semmilyen hivatalos engedélyeztető szerv szerepét, és valóban arra jutott, hogy a terv elfogadható, és lényegében elvetette a Nánási út–Királyok útjai nyomvonaltervet, bár elég furcsa érvekkel. Ugyanakkor a testület nem látta kielégítőnek a havária-tervet, javasolta a műszaki tervezés folytatását környezetvédelmi igények figyelembevételével, továbbá a part mai karakterének jogszabályi védelmét. Arra is figyelmeztettek, hogy a terv környezeti hatásvizsgálata hiányos: „tudomásul kell venni például azt a körülményt, hogy az érintett partszakasz parti sávja közel természetes állapotú és eléggé változatos, értékes mozaikos sokféleséggel. Budapest egy ilyen kiemelt jelentőségű területe még akkor is megérdemelne egy komolyabban kidolgozott Környezeti Hatásvizsgálatot, ha azt a jogszabályok nem írják elő” – áll a szakvéleményben, amelyben egyébként a dunavirág lárváinak védelme is szóba kerül. Vida Gábor akadémikus különvéleménye szerint a mobilgát terve ellentmond az EU Víz Keretirányelvének (VKI), mert a mesterséges part kialakítása, a nagyrészt őshonos fák kiirtása, a természetes föveny feltöltése és az árterület szűkítése növeli az árvízszintet. „Nem köztudott, hogy napjaink globális környezeti gondjai számtalan önmagában jelentéktelennek tűnő, rövid távon kedvező változtatás halmozott következményei. Ezek elkerülésére született a VKI is, melynek betartása saját hosszabb távú érdekünk” – áll az ökológus különvéleményében.

Négyszintes szálloda az üdülőövezetben

Az illetékes helyi hatóság 2010 eleje és 2015 vége között összesen 16 alkalommal adott ki építési engedélyt a Nánási út–Királyok útja és a Duna közötti területen, változó nagyságú épületekre, tudtuk meg Óbuda-Békásmegyer önkormányzatától. „Természetesen a Holiday Beach Budapest is a hatályos építési szabályzatnak és az építési jogszabályoknak megfelelően kapott építési és használatbavételi engedélyt” – válaszolta a szálloda engedélyeit firtató kérdésünkre az önkormányzat. Állításuk szerint a hotel annak a helyi előírásnak is maradéktalanul megfelel, hogy az első lakófunkciójú szintnek a mértékadó árvízszint felett kell elhelyezkednie, mert „a szobákat a második emelettől helyezték csak el”. (Megjegyezzük, ehhez az is kellett, hogy az önkormányzat jelentősen felemelje a maximális beépíthetőség magasságát.) Az önkormányzat szerint továbbá a parti gátfal nem változtat az üdülőterület-státuszon, és nem generál kártalanítási kötelezettséget az árvízvédelem diszfunkciója esetén. Ugyanis joggal merülhetne fel az állam kártalanítási kötelessége, hiszen a gáttal gyakorlatilag elismeri azt, hogy igenis feladata megvédeni a területet. „A hullámtéri árvízkárosul­taknak tudomásul kell venniük az esetleges árvízkárokat, és azt is, hogy a biztosító nem köt velük biztosítást árvízkárra. A mobilgát megépítése véleményünk szerint nem generál kártérítési ügyeket, hiszen az ingatlanok védelme éppen ezáltal nő meg. Megjegyezzük, az övezetből fakadóan az önkormányzatnak korábban sem volt kártérítési kötelezettsége” – írták.

szerző
Pálos Máté
publikálva
2016/28. (07. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Betyárból kiskirály
A Toroczkai-birodalom – riport Ásotthalomról
A nagy begyűjtés
Mészáros Lőrinc és a tőzsde
Színházi melléklet
Máté Gábor, Kováts Adél, Kultúrbrigád
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra