"A maffia nem veszíthet" - interjú Ángyán Józseffel

szerző
Matkovich Ilona
publikálva
2013/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Távozása óta keményen bírálja pártja vidékpolitikáját, amelynek a "kottáját" még ő írta. Tavaly januárban államtitkári kinevezését adta vissza, idén június végén, a földforgalmi törvény végszavazásának napján kilépett a Fidesz-frakcióból. A gödöllői Szent István Egyetem tanára, a vidék egyik legnépszerűbb politikusa a függetlenek között végzi parlamenti munkáját.

Magyar Narancs: Hogy van?

Ángyán József: Műtétem után a nyári szünet egy részét otthon, lábadozással töltöttem, de már jól vagyok.

MN: Hol ül most az Országgyűlésben?

ÁJ: Előttem a Jobbik, tőlem jobbra az LMP volt, balra a mostani képviselői, én pedig függetlenként közéjük beékelve.

MN: Egyetemi tanárként hogyan került közel a politikához és Orbán Viktorhoz?

ÁJ: Korábban is sokat jártam a falusi, vidéki és gazdaközösségekbe, majd 2004-ben a Magosz (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetségek Országos Szövetsége) szakértője lettem. 2005 januárjában jelen voltam, és magam is hozzászóltam azon az országos gazdanagygyűlésen, amely végül a budapesti traktoros gazdatüntetést elhatározta. Felkértek, hogy segítsek a tárgyalásokon. Három hét után sikerült elérni, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kénytelen volt elfogadni és aláírni a 38 pontban rögzített követeléseinket. Erre senki nem számított, ezért a sikert máig sokan nekem is tulajdonítják. A 2006-os választások előtt ezt a Fidesz nyilván beárazta, és a szövetséges Magosz vezetésén keresztül ezért kereshettek meg. Az ellenzékben eltöltött négy év parlamenti munka után kerültem 2010-ben ismét az Országgyűlésbe, majd a kormányba.

MN: Önt Orbán Viktor szemé-lyesen kérte fel erre a szerepre. Hogyan zajlott a felcsúti találkozó?

ÁJ: Hatszemközt vele és a jelenlegi vidékfejlesztési miniszter Fazekas Sándorral folyt a jó kétórás beszélgetés, amely - nyitott, jóhiszemű alkat lévén - elhitette velem, hogy ha nyer a Fidesz a választásokon, akkor az általam kidolgozott program lesz az új kormány vidékfejlesztési programja.

MN: De nem az lett.

ÁJ: Nem. Pedig én ott átadtam neki elképzeléseim vázlatát, és világossá tettem, hogy ez az én "kottám", én az emberekkel ebben állapodtam meg, és ha nem ez a "műsor", akkor ahhoz másvalakire van szükség. Akkor úgy láttam, Orbán is komolyan gondolja, hogy a Fidesz kormányra kerülve valódi néppárti vidékstratégiát valósít meg. Visszavesszük a közösségek államát, és a tőkeérdekek helyett ismét a közjó szolgálatába állítjuk. A földet a helyi gazdálkodó családokhoz, a helyi közösségekhez és a fiatalokhoz juttatjuk, minden rendelkezésre álló eszközzel a helyi gazdaságot és társadalmat erősítjük, a várost a vidékével pedig ismét összekötjük.

MN: Ennek az ellenkezője történik.

ÁJ: Ma sem tudom, hogy vajon menet közben változott-e Orbán Viktor álláspontja, vagy eleve nem gondolta komolyan. Egyre inkább azt kell feltételeznem, hogy csupán a biztos kétharmadhoz kellhettem. Sokat jártam a vidéket, az emberek elfogadtak, hiszen őszinte voltam velük, soha nem csaptam be őket. Úgy mérlegelhettek a "nagyfiúk", hogy a gazdák közül, bár viszolyognak ettől, a szavamra hallgatva mégis sokan a Fideszre fognak szavazni. És én őszinte hittel arra biztattam őket, hogy szavazzanak bátran erre a pártra, mert annak a programnak a megvalósítására, amiben megállapodtunk, nem akárki, nem a portás adott nekem garanciákat. Álmomban meg nem fordult a fejemben, hogy nem ez fog történni.

MN: Tavaly januárban lemondott az államtitkárságról. Mi volt az oka, hogy rászánta magát erre?

ÁJ: Nem hirtelen döntés, hanem egy hosszú folyamat lezárása volt. Olyan jelek és események sora előzte meg, amelyek egyre inkább arra mutattak, hogy a kormány és a törvényhozás a meghirdetett iránnyal fokozatosan szembefordul. Ezeket eleinte elhessegettem magamtól, bíztam az adott szó becsületében. Amikor azonban 2011 nyarán kezembe kaptam az állami földbérleti pályázati kiírás első szövegtervezetét, nem akartam hinni a szememnek. Ekkor fogtam fel igazán, hogy a kormányzati föld- és birtokpolitika - a Gyurcsány-Bajnai-korszakkal teljesen azonos módon - egyáltalán nem a családokat, a helyi közösségeket és a fiatalokat, hanem a nagybirtokot, a politikaközeli nagytőkés érdekeltségeket kívánja helyzetbe hozni. A Nemzeti vidékstratégiát még nagy nehézségek árán sikerült tető alá hozni, ám a munkámat fokozatosan ellehetetlenítették azok a háttérből irányító oligarchák, akik a politikát ma ténylegesen irányítják. Távozásommal kellett a bennem bízó embereknek jeleznem ezt a durva irányváltást.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Mondana konkrét példát?

ÁJ: A rendszer maga olyan, hogy annak juttatható az állami föld, akinek a politika akarja. A pályázat bírálati pontjainak 40 százaléka például a szakmai és a gazdasági megalapozottságra adható, de hogy az mitől lesz megalapozott, arról egy sor sincs. A megítélése tehát teljesen szubjektív, így ez korlátlan lehetőséget biztosít a nyertesek "bediktálására". A pályázatok nyilvános szakmai értékelése pedig nem lehetséges, hiszen az egész folyamat titkos. A háttérmegegyezés megtörténtét számos jel bizonyítja is. Egyes bennfentes "pályázók" láthatóan biztosra menve például már akkor elkezdték művelni a földeket, és beruházásokat indítottak, amikor a pályázatokat még ki sem írták. Fejér megyében például Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere, építési vállalkozó már 2011 elején, jóval a pályázati kiírás előtt mezőgazdasági céget alapított, nagy beruházásokba fogott, és elkezdte művelni a korábban a Csákvári Mg. Zrt. által bérelt földeket. Ilyesmit az ember csak akkor tesz, ha tudja, hogy ki melyik területet kapja, hogy a pályáztatás csupán formalitás. Nem lehet véletlen tehát, hogy a Csákvári Mg. Zrt. négy tulajdonosa és a családtagjaik, valamint Mészáros Lőrinc cége és családja vitte el a Fejér megyében bérbe adott földek 60 százalékát úgy, hogy mind az 55 beadott pályázatuk nyert. Ezt épp az önök lapja nagyon szépen összeszedte.

MN: Hangot adott nemtetszésének a parlamentben?

ÁJ: Természetesen. Ám amikor például egy bizottsági ülésen nyilvánosan támadtam a kormányzatot, a minisztérium egyik vezető "földügyi korifeusa" félrehívott, és azt mondta: ne őt zaklassam. Értsem meg, a "főnök" neki azt mondta: "Te ne foglalkozz Fejér megyével, az az én dolgom." Amikor pedig egy 2011 végi, egészen szűk körű beszélgetésen elhangzott, hogy ezekből a földügyekből probléma lesz, a "főnök" azt válaszolta, "mi probléma lehetne, megegyeztem a parasztjaimmal". Ennyi.

MN: Mégsem sorakoznak traktorok a Parlament előtt. Hol a Magosz?

ÁJ: A gazdáknak ma már nincs tényleges érdekképviseletük. A Magosz országos vezetése integrálódott a kormánypárti politikába. Jakab István elnök az Országgyűlés egyik alelnöke, Győrffy Balázs alelnök országgyűlési képviselő, agrárkamarai elnök, Budai Gyula szövetségi igazgató országgyűlési képviselő, elszámoltatási kormánybiztos, majd államtitkár lett. De fideszes országgyűlési képviselő Obreczán Ferenc főtitkár és Örvendi László Hajdú-Bihar megyei elnök is. Hogy fordulhatnának szembe a kormánnyal, ha az a gazdatársadalom és a vidék érdekeivel, a nekik tett ígéretekkel ellentétes intézkedéseket hoz? Inkább a gazdák között a hangadóknak itt-ott-amott löknek valamit, adnak például valamennyi állami földet nekik, így vezetés híján a többiek elégedetlensége könnyen leszerelhető.

MN: Előreszaladtunk. Menjünk még vissza a földforgalmi törvény tárgyalásának idejére!

ÁJ: Amikor láttam, hogy a kormányban nem tudom visszafordítani a folyamatokat, lemondtam, és elkezdtem elemezni az állami földbérleti helyzetet. Az eredményeket valamennyi frakciótársamnak - köztük természetesen a "nagyfiúknak" is - elküldtem. Még csak válaszra sem méltatták. Viszont a miniszterelnöki és a miniszteri megnyilatkozások azt ígérték, hogy a földforgalmi törvény majd rendbe tesz mindent. Ezzel szemben a most már kétharmados törvény még inkább a tőkeerős érdekeltségeket és nem a helyi családokat hozza helyzetbe.

MN: Az ön családi gazdaságokra épülő programját egyes szakmai körök egyenesen versenyképtelen "skanzennek" tartják.

ÁJ: Ha ez valóban így lenne, akkor Európában már régen megszűnt volna a mezőgazdaság. Ám ez annyira nem így van, hogy például a kisparaszti gazdálkodást soha fel nem adó és ugyanahhoz az Európai Közösséghez velünk együtt csatlakozott Lengyelország állattenyésztése a saját hazai piacainkról is kiszorította az állítólag versenyképesebb, nagy, szakosított, iparszerű állattartó telepekre visszaszorult magyar állattenyésztés termékeit. És akkor Franciaország, Németország vagy Dánia "versenyképtelen skanzen-mezőgazdaságáról" vagy falvainak, vidékének állapotáról már ne is beszéljünk.

MN: Mondana az európai birtokméretekre néhány konkrét adatot?

ÁJ: Az átlagos méret Lengyelországban 6 hektár (ha), Franciaországban 52, Dániában 60. De az ország mezőgazdasági területének felső 20 százalékát használó "nagygazdaságok", legnagyobb birtokok átlagmérete is Lengyelországban csupán 250 ha, Franciaországban 274 ha, és Dániában is csak 426. Ezeknek az országoknak a mezőgazdasága - azt hiszem, ebben egyetérthetünk - versenyképtelennek egyáltalán nem nevezhető. Európa versenyképességét - szemben Dél-Amerikáéval - nem az egyes gazdaságok méreteinek növelésével, hanem e kisebb mozaikok önkéntes társulásával, közös beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési szövetkezeteik létrehozásával biztosítja.

MN: Ez valóban más lépték, mint ami a magyar földforgalmi törvény 1800 hektáros birtokmaximumában megjelenik.

ÁJ: Ráadásul a most elfogadott kétharmados földforgalmi törvényből eltűnt a családon, érdekeltségen belüli összeszámítási kötelezettség és együttes birtokmaximum. Így a család szétírhatja a földjeit, mindenki - a feleség, a testvér, a gyerek, a sógor - "földműves" lesz, és elmehet 1800 hektárig. De azt sem korlátozza a törvény, hogy egy település külterületének hány százalékát szerezheti meg egyazon család vagy érdekcsoport, egy-egy érdekeltség kezében tehát könynyen hatalmas birtok összpontosulhat.

MN: Sosem érkezett hivatalos cáfolat az elemzéseire. Lesz következő Ángyán-jelentés?

ÁJ: Feltett szándékom, hogy erőmhöz mérten teljeskörűen feldolgozom az állami földbérleti pályázatokat, és az eredményeket, tanulságokat tényszerűen a nyilvánosság elé tárom.

MN: Mi volt valójában a "piszkos 12" ügye, amit ma is gyakorta emlegetnek?

ÁJ: Ez egy régi, ám a mához szorosan kapcsolódó történet. A nemzeti vagyon széthordásában az MSZP és a Fidesz mögött álló, egyazon emlőn nevelkedett rablóprivatizációs hálózat aktív szerepet vállalt. Korábban a szocialista zöldbárók az egykori állami gazdaságok túlnyomó többségét maguk között már szétprivatizálták, ám az első Orbán-kormány alatt, 2001 nyarán "gazdára lelt" a maradék 12 állami gazdaság is. A népnyelv ezeket hívja "piszkos 12"-nek. Ezek között szerepelt a Mezőfalvai Állami Gazdaság is, amely gyakorlatilag ingyen és tartós állami földbérlettel négy tulajdonoshoz került. Egyikük Zászlós Tibor, a baracskai rabgazdaság volt MSZMP-titkára, ma a Fejér Megyei Agrárkamara elnöke, az Országos Agrárkamara mezőgazdaságért felelős alelnöke és az azóta már német tulajdonba került, 9000 hektár állami földet bérlő rt. vezérigazgatója. A másik három tulajdonos: egy fideszes volt államtitkár, ma európai parlamenti képviselő nagybátyja, a gödöllői egyetem volt MSZMP szervezőtitkára és még egy fideszes kötődésű privatizátor. Az eredmény 2:2, két szocialista és két fideszes. Közös tehát a gazdasági érdekhálózat, csak a népnek szóló politikai beszéd más.

MN: Mondana még néhány példát, amire ezt alapozza?

ÁJ: Hogyne. Tavaly decemberben, az Alaptörvény harmadik módosítása során elrendelt név szerinti szavazáson Orbán Viktor és Mesterházy Attila vezetésével az ún. jobb- és baloldal arra az egyszerű kérdésre, hogy a családokat és összefogásukat vagy a nagy tőkeérdekeltségeket akarják-e kétharmados törvénnyel helyzetbe hozni, nagy egyetértésben a tőkeérdekeltségeket választotta, és nemet mondott a családokra, helyi közösségekre. Az sem lehet véletlen, hogy az agrárkasszából a legnagyobbat merítő Fidesz-közeli tőkeérdekeltség, a Bonafarm-csoport főtanácsadója az a Benedek Fülöp, aki az MSZP-vezette kormányzatok - egyébként köztörvényes bűncselekményért jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt - állandó, meghatározó figurája. De ugyanígy említhető a számonkérés, az elszámoltatás ígérése, majd elmaradása is - mindkét oldalon. Vagy a földtörvény júniusi elfogadásának körülményei, amikor is a szocialisták közül csak néhányan lézengtek a teremben, pedig ha valamennyi ellenzéki képviselő jelen van, és nemet mond, akkor csupán négy kormánypárti szavazaton múlik a sorsa. A törvény azonban - az MSZP hallgatólagos támogatásával - megszületett.

MN: Kik kapták az elmúlt években a legnagyobb agrártámogatásokat?

ÁJ: A Fidesz-közeli Csányi és Nyerges után az MSZP-közeli Leisztinger következik a sorban. 'k hárman a közös kasszából egyetlen év alatt több mint tízszer annyi támogatást (10,4 milliárd forintot) kaptak, mint amennyi nagy küzdelmek árán a tanyán élő 300 ezer honfitársunknak a tanyás területek fejlesztésére jutott. Ebben a rendszerben az egyes politikai pártok elbukhatják a választásokat, de a nagy tőkeérdekeltségek összefüggő hálózata, a maffia nem veszíthet. Ha nem sikerül a politikáról, az államról leválasztani vagy legalábbis alkura kényszeríteni ezt a mohó, zsákmányszerző háttérhálózatot, akkor elkerülhetetlen a dél-amerikanizálódás.

MN: A Transparency International térségünkre vonatkozó elemzése a korrupció újabb szintjéről beszél.

ÁJ: A "sikerdíjas" vagy a "Nokia-dobozos" módszert valóban felváltani látszik az a "fejlettebb" megoldás, hogy az adott gazdasági érdekkör a saját emberét döntéshozó pozícióba teszi. Ahol nagyobb pénzek vannak, oda összekötő is kerül, akit az egyszerűség kedvéért "tartótisztnek" nevezhetünk. Nem állítom, hogy ezt a helyzetet jelzi, ám Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter például nekem úgy mutatta be Nyerges Zsolt öccsét, Nyerges Attila állatorvost, hogy "a segítőm", bár hivatalosan soha sem volt a minisztérium alkalmazottja. Ugyanez a fiatalember lett a politikai főtanácsadója később Németh Lászlónénak, amikor Fellegi Tamás helyére került a fejlesztési minisztérium élére. Némethné egyébként korábban köztudottan Simicska Lajos közvetlen munkatársa volt.

MN: Csányi Sándornál hogy sikerült elérnie, hogy a bankvezér a sertéstelepén ajánlott önnek állást?

ÁJ: Bizonyára akkor loptam be magamat leginkább a szívébe, amikor a dioxinbotrány (2011. januárban több ezer csirkefarmot és sertéstelepet zárattak be Németországban dioxinmérgezés gyanúja miatt. Magyarország átmenetileg megtiltotta a német hús behozatalát - M. I.) kirobbanását követően a miniszterelnök úr utasítására összeállíttattam a részben vagy egészben külföldi alapanyagból dolgozó húsipari cégek listáját. Meglepő módon ugyanis nem a németek, hanem a hazai nagy agrárérdekeltségek tiltakoztak a német hús behozatali tilalma ellen. Ezen a listán a Bonafarm-csoport húsipari cégei igen előkelő helyen szerepelnek. Maga Csányi Sándor mondta el a Csípőtelek - csodafarm átadó ünnepségén, hogy a miniszterelnök ezt neki szóvá is tette. ' azonban ennek okát elmagyarázta, és szavai szerint "Orbán Viktor már érti, csak Ángyán nem akarja megérteni". Azért ajánl nekem munkát, hogy végre megismerjem a sertéstenyésztés rejtelmeit.

MN: Milyen a kapcsolata az Országgyűlésben bent lévő két kis párttal?

ÁJ: Az LMP-vel és a Jobbikkal is nagyon sok mindenben egyetértünk, miközben van néhány számomra fontos dolog, amely jelenleg mindkettejüktől távol tart. Nemzeti radikalizmus alatt én például sokkal inkább tartalmi, mint hangos, itt-ott kirekesztő utcai radikalizmust értek. Ez utóbbi nem az én világom. Másrészt viszont egy liberálisabb, megengedőbb világlátáshoz képest én sokkal fontosabbnak gondolom a társadalom megtartó erejét adó hagyományos családmodellt, az egy férfi, egy nő és gyermekeik szeretetközösségét. Mindenesetre e pártok vezetőivel jó a személyes kapcsolatom. Abban is egyetértünk, hogy nem lenne szabad tovább várni egy minél szélesebb platform összehozásával. Ennek kereteit a már kormányzati pozícióban volt pártpolitikai elittől független, új mozgalom teremtheti meg. Ezért kezdeményeztem a Tisztességes Emberek Szövetségének létrehozását. Szervezése az Élőlánc Magyarországért, a Váralja Szövetség és a Gazdálkodó Családok Egyesülete körüli különböző közösségek és egyének bekapcsolódásával megkezdődött.

MN: A törvény szerint azonban ilyen formáció nem, csak párt indulhat a választásokon.

ÁJ: Nem is a választásokról, hanem sokkal többről, az abszolút többségben lévő tisztességes emberek alkupozíciójának megteremtéséről, tényleges rendszerváltó összefogásáról van szó. Csak így lehet kikényszeríteni a változást. Ha a mozgalom kellőképpen megerősödik, akkor akár 2014-ben választható alternatívaként is felkínálható, és bizonyíthatja, hogy nem csak a maffiahálózatot kiszolgáló rossz vagy még rosszabb közül lehet választani. Az egyik alapító szervezetet, az Élőlánc Magyarországért mozgalmat egyébként 2005-ben pártként is bejegyezték.

szerző
Matkovich Ilona
publikálva
2013/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Rossz vége lett
A Vs.hu története
A Fidelitas most
A kis bajkeverők
Interjúk
Gémesi György, Fliegauf Bence, Steven Wilson
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra