A rohadék magyar sajtó elhallgatja Szőcs Géza világsikerét

szerző
Urfi Péter
publikálva
2016. febr. 21., 00:35
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kormánybiztos szerint a New York Times hatalmas dicsérete után mindenkinek el kellene ismernie az érdemeit. De várjunk csak, mit is írtak pontosan azok az amerikaiak?

Az alábbiakban apróságokról lesz szó, de remélem, hogy szórakoztató és tanulságos apróságokról.

Már a tavalyi díjkiosztó idején láttam, hogy az akkor még államtitkár Szőcs Géza által nagy adag közpénzből alapított, botrányosan induló Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíj lépten-nyomon azzal reklámozza magát, hogy a vezető világlap, a The New York Times „költészeti Nobel-díjnak” nevezte. Ezt elsőre furcsálltam, de annyira nem érdekelt, hogy utánanézzek. Úgy tűnik, mások is így voltak ezzel.

false

Most viszont újra elém került ez a jelenség, amikor a Szőcs Géza segítségével – és szintén egy rakás állami pénzből – létrejött állami irodalmi tehetséggondozó oktatóiról írtam. Észrevételeztem, hogy a Magyar Időkben szeptemberben megjelent cikkében egyikük, Farkas Wellmann Endre a Janus Pannonius-díjat lebonyolító, Szőcs Géza által vezetett Magyar Pen Club rendezvényét és kiadványát dicséri, miközben életrajza szerint „2015-től a Magyar PEN Club PR-menedzsere és 2016-tól a Magyar PEN Club könyvkiadójának főszerkesztője”.

Aztán belefutottam az Irodalmi Jelen tavaly novemberi interjújába, amelyben Farkas Wellmann kérdezi Szőcs Gézát a Janus Pannonius-díjról. Se azt nem tüntetik fel benne, hogy Szőcs az Irodalmi Jelen főmunkatársa, se azt, hogy Farkas Wellmann a PEN Club sajtósa.

Részletek az interjúból

– Vegyük fel a fonalat ott, ahol két beszélgetéssel korábban abbahagytuk: a Janus Pannonius-díj eseményeivel...

– Erről az Irodalmi Jelen részletesen hírt adott, tegyük hozzá: egyetlen magyar folyóiratként, sőt talán lapként, még az újságok sem igen adtak hírt róla, hogy Magyarországon járt Amerika és Olaszország egy-egy világhírű költője.

– A New York Times vagy a La Repubblica azért tisztában van a díj jelentőségével.

– Igen, a költészeti Nobel-díjnak nevezik.

(...)

– De ki az, akinek ez nem tetszett?

– Mindenkinek tetszett, kivéve a magyar sajtót. Ahol is a Magyar Narancstól és a Hócipőtől a Hitelig, sőt a Magyar Hírlapig egyetértettek abban (példátlan konszenzus volt ez, meg kell adni), hogy ez a díj fölösleges, értelmetlen, sőt, ha az én szerepvállalásomat is figyelembe vesszük, veszedelmes és elítélendő.

Szőcs állításával ellentétben a díjról az elmúlt években természetesen számtalan magyar lap beszámolt. A Narancsban fölöslegesnek ugyan nem neveztük, de két éve valóban részletesen elmondtuk, melyek a díj erényei, és mi vele a baj. (Röviden: remek költőket adnak ki magyarul, ellenben a kormányzati háttér miatt már ketten visszautasították a díjat, és Szőcs túlságosan rátelepszik az egészre.) Most ezt tehát hagyjuk is, nézzük a külföldi elismeréseket.

A tekintélyes olasz napilap, a La Repubblica archívumában, fájdalom, említést sem találtunk a díjról. Talán a másik nagy napilappal keverik, hiszen a Corriere della Sera, pontosabban annak költészeti blogja valóban írt róla, rögtön az elején megemlítve, hogy a New Yorker magazin (!) költészeti Nobelnek nevezte a díjat.

Az olasz szerző természetesen a New York Timesra gondolt, ahogy mindenki más is erre hivatkozik. Az amerikai lapból vett idézet fogadja a látogatót a díj honlapján, ezt nyomják a poszterekre, erre büszke a díj egyik szponzora, és Szőcs Géza is ezt nyilatkozza mindig, ha elé kerül egy mikrofon: „A Magyar Idők a díj jövőjére és a fordítások fontosságára vonatkozó kérdésére Szőcs Géza elmondta, hogy míg Magyarországon ugyan még mindig vannak szkeptikusok, számos amerikai és olasz fórum, közöttük a The New York Times is, költészeti Nobel-díjként emlegeti ezt a kitüntetést.”

false

 

Fotó: NewsCentral

Úgy tűnik, ez a New York Timesból kimásolt szókapcsolat a díj legitimációjának alapja. Szőcs Géza az alapításkor elmondta, hogy költészeti Nobelt akar csinálni, és erre tessék, a világhírű újság is pont ezt írja róla! Micsoda győzelem! Persze, aki látott már hollywoodi filmekhez készült plakátot és trailert, az tudja, hogy ezek a kiragadott idézetek mennyit érnek, de miért ne hagynánk meg ezt a kis örömöt Szőcsnek? Ha ezt írta a New York Times, hát ezt írta, nem nagy dicsőség, de azért valami.

Csak az a baj, hogy a New York Times nem ezt írta.

A New York Times soha nem írt cikket a Janus Pannonius-díjról. Évente nagyjából 130 ezer cikket jelentetnek meg on- és offline, de Szőcs Géza vállalkozása nem került a látókörükbe. Egyetlen említés található a lapban a díjról: a 2013-as díjazott, Szimin Behbaháni halálakor közölt nekrológjukban olvasható egy darab mondat. A következő: „Among the many literary awards she won was, in 2013, the Janus Pannonius Poetry Prize from the Hungarian PEN Club, which carries a 50,000-euro prize and is sometimes called the Nobel Prize for poetry.” Vagyis: „Számos irodalmi elismerése mellett 2013-ban megkapta a Magyar PEN Club Janus Pannonius Költészeti Díját, amely 50 000 euró pénzdíjjal jár, és néha költészeti Nobel-díjként emlegetik.”

Ez máris kevésbé hangzik olyan jól, de van itt még valami. Beütöttem a keresőbe, hogy milyen forrásokra hagyatkozhatott a Times szerzője, kik emlegették költészeti Nobelként a díjat korábban. Azt gondoltam, hogy elárasztanak a találatok, hiszen Szőcs is arról beszélt, hogy szerte a világon így tartják őket számon. Ehhez képest egyetlen említést találtam angol nyelven a Times cikke előtti időből.

false

Ez a cikk a Hungarian Literature Online-on jelent meg, és a Litera írásának fordítása. A lap Szőcsöt idézi, aki szerint „a cél a Nobel-díjhoz hasonló, de kizárólag a lírai életművet honoráló elismerés létrehozása volt.” Az angol változat leadjében: „The prize, founded last year with the intention to be a kind of »Nobel Prize for poetry«”...

Vagyis a New York Times nem minősítette költészeti Nobelnek a Janus Pannonius-díjat, annyit közölt róla egy más témában írott cikkben, hogy egyesek így emlegetik. És nagyon úgy tűnik, hogy ezek az egyesek konkrétan Szőcs Gézát jelenti. Neki viszont nem derogált egy ilyen csúsztatás, így azóta a magyar és a nemzetközi sajtó is a New York Times nevével reklámozza Szőcs kedvenc kis projektjét. Mindenkit jól átvert. Ügyes.

szerző
Urfi Péter
publikálva
2016. febr. 21., 00:35
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 9 reuters
    reuters
    2016. február 22., hétfő 21:26
    "A határontúli-Erdélyi kontingens tehetségtelen siserehada..."
    Ezt írtad! És ez így erős túlzás.
    A határon innen is van tehetségtelen, talpnyaló siserehad.
    Egy friss példa (un. vörös farokkal):
    magyaridok.hu/velemeny/babok-bohocok-bojkottok-398656/?utm_
  2. 8 papa53
    papa53
    2016. február 22., hétfő 14:02
    Én nem értem! Ebben a brüsszeli parlamentben nem tudnak a mi minielnökünknek egy tetves függönyt felakasztani, ha a szükség úgy hozza, el tudjon mögé bújni, mint a gyerekek! Ő hozzá ez illik, ez az ő színvonala!
  3. 7 Eeyore2
    Eeyore2
    2016. február 21., 21:41
    Incitatus ragaszkodik ahhoz, hogy ő valódi szellemi ember. Ehhez minden segítséget megkap a császártól: emberek ismételgetik dicsőségét.
  4. 6 Cheyenne
    Cheyenne
    2016. február 21., 14:43
    Reuters:

    Ott volt a tehetségtelen jelző az erdélyi bővítményeként.

    Bodor Ádám legkedvesebb íróim egyike, de ott van Dragomán György vagy a kiváló drámaíró, Székely Csaba. Ők a tehetségükkel vannak jelen. OJD és más Szőcs-mutánsok, pedig a hatalom szárnyain..
  5. 5
    2016. február 21., 14:07
    mi lesz AKKOR, HA MAJD EGYSZER így SZÓL A ZASSZON : .."APUKÁM...MÁR NEM ÉLVEZEM ESZTET A SZÖCSÖT..."
  6. 4 Pasinszki
    Pasinszki
    2016. február 21., 12:09
    Lehet, hogy a Szőts hallott valamit harangozni III. Napoleon felől. Ez úgy lett III., hogy mikor a puccsot csinálta, előtte valami plakátot nyomattatott, melyen egyebek közt az állt volna, hogy vive Napoleon!!!
    A szedő meg elnézte a felkiáltójeleket.
  7. 3 reuters
    reuters
    2016. február 21., 11:24
    Szőcs Géza meglehetősen furcsa figurája a magyar irodalmi életnek. De azért ne essünk át a ló másik oldalára! Nem minden erdélyi író olyan, mint Szőcs vagy OJD! Sőt!
    Ez a Nobel-díjas történet viszont nagyon pitiáner.
  8. 2 Cheyenne
    Cheyenne
    2016. február 21., 08:24
    Szőcs a középszerűség hisztérikus fenoménja. Annyira ostoba, hogy nem érti, amíg a hatalomhoz dörgölőzve ténykedik, addig csak egy kínos hógolyó lesz csupán a líra eseményhorizontján. Betegesen szeretne jelentőséget tulajdonítani saját lényének, valamiféle új Kazinczy vagy Osvát Ernő szeretne lenni Baumgartner-féle mecénás szereppel.

    Nem akarja észrevenni, hogy hatalmi szóval az irodalomban nem lehet elérni semmit. Ezért van szüksége Orbán János Dénes féle talpnyalókra. A határontúli-Erdélyi kontingens tehetségtelen siserehada biztosítja a közönséget beteges lényének.

    Mert Szőccsel együtt ők sem értik, hogy a jó irodalom minőség kérdése.
    Ezen túl marad az udvari költészet csatakos provincializmusa..
  9. 1 Aptyuka
    Aptyuka
    2016. február 21., 03:37
    A lételemük a hazudozás. Igaz szó csak akkor hagyja el a szájukat, ha eltévesztik.
    Amit pedig most művelt a függönyös Brüsszelben kvótaügyben...
    Kétmillió aláírást gyűjtetett ellene, felhergelte a Visegrádi Négyeket (a másik vitéz Hármakat), majd szóltak neki, hogy (unión) kívül tágasabb...
    Visszavonult gondolkodni, ötször halasztották a sajtótájékoztatóját, de azért csak „kiötlötte” : elfogadta az EU a magyar megoldást.
    Hányadék.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kódolt feszültségek
Béremelés és adócsökkentés
Konzervatív agytröszt közpénzből
Orbán öreg barátai
Könyvmelléklet
Bertók László, Varró Dániel, Sikerlista
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra