„A változatlanság a legkifejezőbb jelző”

Belpol

A Nemzeti Drogellenes Stratégia félidős értékelése lesújtó képet mutat.

A kábítószer-ellenes világnap időpontjára időzítették a magyar kábítószerügy területén dolgozó szakemberek azt a tanulmányt, mely a félidejében értékeli a Nemzeti Drogellenes Stratégia (NDS) végrehajtását. Az NDS-t ugyanis 2013-ban fogadta el a magyar kormány és 2020-ig fogalmaz meg célokat. Az értékeléshez a szakemberek 2017 októberében vették fel az adatokat, méghozzá úgy, hogy a területen dolgozó szakemberekből álló fókuszcsoportokkal beszélgettek, amelynek tagjai között éppúgy voltak állami szervek szakértői, mint civilek. Az ő percepciójuk alapján értékelték a stratégiát, ami egybevág az idei világnap jelmondatával is: „Listen first”, vagyis „Először hallgass meg”. A kedd délelőtti sajtótájékoztatón az értékelés készítői elmondták, hogy a kormány is készített egy ilyen félidős értékelést az NDS-ről, ám ők azt nem tartják alkalmasnak arra, hogy valódi értékelést nyújtson és az elkövetkező években szükséges intézkedések irányát kijelölje. Így született meg a saját értékelésük.

Mi valósult meg?

A szerzők négy nagy területre fókuszáltak, ebből az első a prevenciós programok tapasztalatainak összegzése. „A megkérdezett szakemberek értékelései alapján elmondhatjuk, hogy a kitűzött célok közül csupán néhány valósult meg, prevenciós programok csupán néhány helyen működnek az országban, azoknak a hozzáférése sem a legjobb” – mondta el Paksi Borbála, aki a prevenciós területért felelt az értékelésben. Hozzátette, a vizsgált 2013 és 2016 közötti időszakban inkább romlás volt megfigyelhető ezen a téren, és égető az információ- illetve a szakemberhiány. A programok sikertelenségét a társadalmi és szakmai kommunikáció és az együttműködés hiányában látják a szakemberek. „A prevenciós programokat kinyírták” – mondta el egy szakértő a fókuszcsoportos beszélgetés során. Ha az iskolai prevenciós programokat nézzük, jegyezte meg Paksi Borbála, egyértelműen romló tendenciával találkozunk: míg néhány éve több mint 30 programból lehetett választani, jelenleg 8 olyan szervezet van, amely megszerezte a szükséges ajánlást és prevenciót tarthat az iskolákban. „Persze ehhez hozzá kell még adnunk a rendőrséget.”

A második nagy témakör a kezelés, ellátás, felépülés volt, erről a területért felelős szakember, Csák Róbert számolt be, hasonló tapasztalatokkal. „A változatlanság a legkifejezőbb jelző ezen a téren (is). Megszűnnek programok, a szakma megbecsültsége csökken, intézményi kapcsolatok helyett a kliensutakat informális kapcsolatokra lehet építeni, és a kevéske megmaradt kapacitásból nem futja fejlesztésre, csak a meglévő programok fenntartására.” Csák Róbert kiemelte, hogy mindez összefügg a prevenciós programok csökkenésével, hiszen a megelőzéssel foglalkozó szervezetek, az ártalomcsökkentő és alacsony küszöbű szolgáltatást nyújtó programok azok, ahonnan a kezelésbe találnának a szerhasználók. Így azonban egyre kevesebb információ jut el az érintettekhez, sőt, sokszor maguk a szakemberek sem biztosak abban, hogy mely felépülési programok üzemelnek még, melyek szünetelnek vagy szűntek meg teljesen.

Ha pedig a maradék két témát, a kábítószerek hozzáférhetőségét és az információáramlást vizsgáljuk, hasonló eredményre jutunk, azzal megspékelve, hogy a túlszabályozott és tiltó szankciók nem vezettek eredményre, a piac átláthatatlan, a régi szerek visszatérnek. A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) kiüresedtek, a néhány üdítő kivétel olyan helyeken valósult meg, ahol pezsgő szakmai élet van, a helyi vezetők elkötelezettek, a helyi forrásokat pedig úgy osztják el, hogy a kábítószerügyi terület is kapjon belőle. A legtöbb helyen viszont csupán protokolláris a KEF-ek szerepe.

„Összességében elmondható, hogy a stratégia félidejében alig valósult meg valami a kitűzött célok közül, a forrás továbbra is kevés, a szakemberek érzik a stigmatizációt és a kommunikáció hiányát. Ráadásul az NDS többnyire elérhetetlen és irreális célokat tűzött ki maga elé, mint hogy 2020-ra drogmentessé teszik az országot – summáztak a szerzők. – A klienseinkkel sem ilyen célokat fogalmazunk meg, hanem örömteli és reális dolgokat, amiket el is lehet érni.”

Hogy a döntéshozók meghallgatják, meghallják-e a szakma értékelését, már csak rajtuk múlik.

A teljes értékelés itt érhető el.

null

null

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.