"A hatalom hallgat róla" (Eörsi Mátyás (SZDSZ) országgyűlési képviselő)

szerző
Seres László
publikálva
1999/5. (02. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ritka az, amikor a parlamenti képviselő tényfeltár, hát még amikor nem is parlamenti bizottság tagjaként, hanem csak úgy ad hoc, pártszínekben. Eörsi Mátyás az adóhivatal jelenlegi elnökének sajátos cégügyeit próbálja hónapok óta dokumentálni, válaszul Simicska Lajos tavaly feljelentette őt, a kormánypártok meg éppen erre a feljelentésre hivatkoztak, amikor megvétózták Eörsit az APEH-et ellenőrző parlamenti bizottság élén. Interjúnkból kiderülnek az oknyomozás motivációi éppúgy, mint az, hogy Eörsi miért cégtársa egy volt ÁVH-s alezredesnek.

Ritka az, amikor a parlamenti képviselő tényfeltár, hát még amikor nem is parlamenti bizottság tagjaként, hanem csak úgy ad hoc, pártszínekben. Eörsi Mátyás az adóhivatal jelenlegi elnökének sajátos cégügyeit próbálja hónapok óta dokumentálni, válaszul Simicska Lajos tavaly feljelentette őt, a kormánypártok meg éppen erre a feljelentésre hivatkoztak, amikor megvétózták Eörsit az APEH-et ellenőrző parlamenti bizottság élén. Interjúnkból kiderülnek az oknyomozás motivációi éppúgy, mint az, hogy Eörsi miért cégtársa egy volt ÁVH-s alezredesnek.

MaNcs: Miért egy parlamenti képviselő oknyomoz sajátos cégügyekben? Nem a sajtó klasszikus feladata ez? Legutóbb is mutatópálcával, diavetítő mellett próbált okirat-hamisítást bizonyítani az APEH elnökének volt cégére.

Eörsi Mátyás: Simicska Lajos gazdasági múltjáról számos újságban rengeteg információ megjelent már. Demokráciánk nyolcéves története alatt azonban még nem volt példa arra, hogy valakiről sorra jelennek meg terhelő adatok, és a hatalom egyszerűen hallgat róla. Eredetileg arról volt szó, hogy parlamenti vizsgálóbizottság alakul, és annak lesz a feladata feltárni azt, vajon Simicska Lajos valóban feddhetetlen személy-e, aki az adófizetők moráljára leginkább ügyelő hatóság vezetője lehet.

MaNcs: Az SZDSZ-es munkacsoport keretében tehát csak azért indult el a Simicska-ügyi tényfeltárás, mert nem jött még létre a parlamenti bizottság? Nem személyes bosszú ez inkább, amiért nem ön lett a bizottság vezetője?

EM: Nem. Én nem ismerem Simicska Lajost, nincsenek személyes érzelmeim vele kapcsolatban. Magyarországon nagyon sok Simicska-féle ember szaladgál, én a Simicska Lajosokat nem kedvelem, többes számban.

MaNcs: A vele kapcsolatos vádak egy része elég piti ügynek tűnik: például hogy egy cég hamis fedezetigazolásokkal vásárol Boss öltönyöket. Mitől lesz valami "Simicska-ügy?"

EM: Attól, hogy ő az APEH elnöke. Attól, hogy a Fidesz - számomra rokonszenvesen - meghirdette az adófizetés moráljának erősítését. Ehhez feddhetetlen emberek kellenek. Olyan emberek, akikre az adófizető polgárok azt mondhatják: azok, akik az adóforintjainkat felhasználják, akik a döntéseket hozzák, nálunk magasabb morális szinten fizetik az adót. Nagyon sok "Simicska Lajos" van, de egyikük sem lesz az APEH elnöke.

MaNcs: A nyári Népszabadság-beli tényfeltáró cikkek óta a múlt heti Centum-botrány már a sokadik ex-Simicska-cégügy, de az embereket mintha nemigen rázná meg ez az egész. Ön Simicska bűnösségét szeretné mindenáron bizonyítani?

EM: Nem feltétlenül, bár vannak adatok arra nézve, hogy szabálytalanságot is elkövetett. A tételem az, hogy Simicska Lajos a múltjával nem lehet az APEH elnöke. Sok feladatot elláthat, gazdagodhat, alapíthat huszonöt céget, áfát is visszaigényelhet, ha a szabályok engedik, de ne legyen az APEH elnöke. Ez nem tesz jót a köztársaságnak, és nem tesz jót a kormánynak sem.

MaNcs: Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. elnöke decemberben "a jogrenddel összeegyeztethetetlennek" nevezte, hogy az SZDSZ munkacsoportja vizsgálatokat folytasson róla. Mintha ez az érv igazolódna utólag, amikor az ember átnézi az ön Centum/Hitelbank-dokumentációját: erősen banktitokgyanús adatok is szerepelnek benne.

EM: Éppen a napokban jelent meg egy érdekes cikk a Magyar Hírlapban Rusznák Tamás bankjogász tollából, aki azt írta: a banktitok rendkívül fontos dolog, de semmiképpen sem szolgálhatja a szabálytalanságok elleplezését. El tudom fogadni, hogy banktitoknak számít a Magyar Hitelbanknak az a belső papírja, amely szerint már az első fedezetigazolás is hamis volt -ezt Simicska tagadja egyébként -, de ha egy ellenzéki képviselőnek nincs más eszköze állításai igazolására, akkor aligha engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne hozzuk nyilvánosságra, pláne ha nem sérti mások érdekeit.

MaNcs: A Tocsik-ügy idején, úgy emlékszem, az SZDSZ is kifogásolta adatvédelmi szempontból, hogy a tévé képernyőjén simán megjelent Tocsik bankszámlája, az egész pénzátutalás és visszautalás útvonala, nevekkel, cégekkel.

EM: Erre nem pontosan emlékszem, de azt a különbséget mindenképpen a figyelmébe ajánlanám, hogy a Tocsik-ügy kipattanása idején az abban érintett pártok vezetői, a kormánytöbbség megszavazta a vizsgálóbizottság létrehozását, és lehetővé tette Deutsch Tamásnak - akinek nyilvánvalóan belpolitikai céljai is voltak -, hogy ellássa a bizottsági elnökséget. Nem titkolóztunk, úgy gondoltuk, a Tocsik-ügy van akkora botrány, amelyben ha hibáztunk, ne rajtunk múljon az igazság kiderítése. Most viszont se Simicska-, se lehallgatási ügyben nem alakult meg a bizottság, a kormány pedig hallgat.

MaNcs: Deutsch Tamásról azt mondta, belpolitikai céljai is voltak anno. Önnek nincsenek? Kizárólag az motiválja, hogy derüljön ki az igazság?

EM: Én úgy vélem, jót tenne az ország egészének, közhangulatának, hogyha az igazság kiderülne, és a kormány a megfelelő következtetéseket levonná.

MaNcs: De ha jól értem, ön már levonta azt a következtetést, hogy Simicskának mennie kell. Pedig még nem sok mindent sikerült rábizonyítani.

EM: Én úgy érzem, sikerült. A megismert tények alapján nem tudom azt állítani, hogy ő lenne az adófizetés moráljáért leginkább aggódó magyar állampolgár. Ez a kormány nem ismer erkölcsi kategóriákat, csak jogi kategóriái vannak.

MaNcs: Suchman Tamás is hasonlót talált mondani: "Jogszerű, legfeljebb nem szokványos."

EM: De Suchmant menesztették. A Tocsik-ügy pontosan azt bizonyította be, hogy ha valakiről valami kiderül, akkor mennie kell.

MaNcs: Kikből áll az SZDSZ ad hoc Simicska-bizottsága?

EM: SZDSZ-képviselőkből, akik a joghoz meg a gazdasághoz értenek, és szakértőkből, akik segítenek az utánajárásban meg a feltárásban. Van egy mag, amely sok-sok embert mozgat; ha valamire ráakadunk, azt megbeszéljük.

MaNcs: A "ráakadás" aktív, kereső folyamat, vagy csak úgy megdobják az embert egy érdekes MHB-dokumentummal?

EM: Mind a kettő benne van. Ha valamilyen nyomra rábukkanunk, akkor azt megvizsgáljuk. Sokszor mondanak el szóban történeteket, vagy adnak papírokat.

MaNcs: Nem látom teljesen világosan, miben rejlik Simicska felelőssége az öltönyvásárlási ügyben.

EM: Az öltönyvásárlás csak egy kedves epizódja az ügynek. Itt az történt, hogy a Centum Kft., amelynek Simicska Lajos 1992-ig társtulajdonosa volt, bizonyíthatóan hamis banki fedezetigazolásokat gyártott, és ezekkel vásárolt. Amikor óvatosan úgy fogalmaztam, hogy egy Simicska-féle cég által elkövetett okirat-hamisításról van szó, természetesen tudom, hogy büntetőjogi értelemben okirathamisítást csak személy tud elkövetni, nem cég. Simicska is arra hivatkozik, hogy ő tulajdonos volt és jogtanácsos, tehát nem ő követte el.

MaNcs: Sőt az önnek írt válaszban azt írja: "A hiteles fedezetigazolásról a Centum Kft. egy arra fel nem hatalmazott munkatársa két vásárláskor fénymásolatot mutatott be. Ezért a cég vezetése (...) elbocsátotta őt."

EM: Először is szeretnék örömömnek hangot adni amiatt, hogy Simicska Lajos válaszolt. Eddig az volt a gyakorlat, hogy hallgat, márpedig ahhoz nincs joga. Most válaszolt, és ez akkor is pozitív, ha az, amit állít, nem felel meg a valóságnak. Itt ugyanis nemcsak két fénymásolás történt, hanem három esetben hamis fedezetigazolás, tehát ki voltak szedve a régi dátumok, és be voltak írva az újak. Ez aktív közokirat-hamisítás, nem egyszerű fénymásolás. A másik megjegyzésem, hogy a vásárlásokat Schlecht Csaba és Varga Tamás kivitelezte, az ő aláírásuk látható a csekkeken. Õket senki nem rúgta ki. Én elhiszem, hogy valakitől megszabadultak - a neve egyébként máig nem került elő -, de az a kérdés, hogy egyedül tette-e, vagy valakinek a sugallatára. Ismerem a gazdasági életet, el tudom képzelni, hogy egy több száz alkalmazottat foglalkoztató nagy cégnél a vezetés nem tud mindenről, ami a cégnél történik, hogy kiállítanak-e egy hamis számlát, vagy sem. De ezek nagyon kis cégek, ahol a tulajdonosok menedzselik a vállalatot. Csak kétkedve tudom elhinni, hogy Simicska Lajos nem tudott az ügyről.

MaNcs: Mi lett volna neki a biznisz ebben?

EM: Csak feltételezésekbe tudok bocsátkozni: nyilván a vásárlások megkönnyítése. Amikor egy vásárló elmegy egy eladóhoz, az eladó kér valamilyen igazolást arról, hogy neki erre van pénze. Simicska azt állítja, volt fedezete. Akkor viszont nem értem, miért nem hozott valódi igazolást, hiszen tény, hogy a cég hamisat hozott. A bank belső vizsgálati jegyzőkönyve tartalmazza, hogy nem volt pénz félretéve ezekre a vásárlásokra.

MaNcs: A Centum extulajdonosainak listájáról miért hagyta ki Gyekiczky Andrást, Kuncze Gábor volt kabinetfőnökét és Weber Attilát, Gál Zoltán volt titkárát?

EM: Csak azokat említettem meg, akiknek ma is közük van a kormányhoz. Gyekiczky, ha jól emlékszem, 1990-ben lépett be ebbe a kft.-be - akkoriban még én is könnyen beléptem volna egy Fidesz közeli szervezetbe -, és nagyon hamar kilépett, amikor megismerte Simicskáékat. Orbán Viktor is hamar kiszállt a cégből.

MaNcs: Érdekes, hogy Simicska Lajos általában úgy kerül ki ezekből az ügyekből, hogy kiderül: pont ő az, aki véget vet a törvénytelenségeknek. Õ bocsátja el a Centum-alkalmazottat, ő tesz feljelentést a Villa Negra ügyében, cégügyben meg azzal védekezhet, hogy ő csak az eladó volt, aki nem tehet arról, hogy a vevő hamis Josip Tot- meg Kaya Ibrahim-útlevéllel jött. A bűnösségét pedig máig nem sikerült bizonyítani.

EM: Először is nem alakulhatott meg az a parlamenti bizottság, amelynek meg lettek volna a közhatalmi jogosítványai a szükséges dokumentumok beszerzéséhez. Másrészt azokon a papírokon, amelyek Simicska Lajos bűnösségét vagy ártatlanságát bizonyíthatnák, most Simicska Lajos ül. Így aztán nincs könnyű helyzetben az, aki az APEH elnökének gazdasági vállalkozásaival foglalkozik. Én nem zárkózom el az elől, hogy Simicska Lajos mindenben ártatlan. Õ nem tehet arról, hogy majdnem az összes cég, amelynek tulajdonosa, menedzsere vagy alapítója volt, köddé vált. De azért érdekes, hogy az érintett cégekből eltűnnek az alapítók: Simicska, Stumpf István, Kövér Szilárd, Varga Tamás. Egyedül Schlecht Csaba marad bennük, majd egy-két héten belül a cégek átkerülnek Kaya Ibrahimhoz. Ezeket a cégeket egy tudatos, átgondolt stratégia nyomán kiürítették. Én is adtam már el céget, tudom, hogy könnyen kerülhetett volna olyan ember kezébe, akiért nem tudok jótállni. Itt a sorozat, a tendencia az érdekes: mindenütt eltűnik a tulajdonosi kör, mindnek Schlecht lesz a tulajdonosa, és mind Kayánál köt ki. Ha tévedünk, elnézést kérünk, de ennek kiderítéséhez kérjük Simicska Lajos segítségét.

MaNcs: A napokban ismét felmerült, hogy az ön ügyvédi irodájának tulajdonostársa a hírhedt Bauer Miklós, aki egy nemrég megjelent könyv szerint 1950-ben, ÁVH-s alezredesként személyesen verte agyon Ries István igazságügy-minisztert, és sokakat megkínzott az Andrássy út 60.-ban. A Napi Magyarország azt kérdezi, miért hallgat erről a sajtó. És tényleg: miért kell egy cégben lenni egy ilyen emberrel?

EM: Ez egy hosszú történet, és nem találtam meg benne a helyes megoldást, ennyiben helyes a felvetés, akár a Napi Magyarország, akár a MaNcs részéről. Amióta Bauer Miklós múltjáról tudok, nyomaszt ez a dilemma. Én 1979-ben kezdtem meg a jogi pályámat a Komplex Külkereskedelmi Vállalatnál, ahol Bauer jogtanácsos volt. Hét évig dolgoztunk együtt, és azt kell mondanom, hogy egészen kiváló szakembert, jó főnököt ismertem meg benne, akinek nagyon sokat köszönhetek. 1987-ben alapítottuk meg az ügyvédi irodát, és én hívtam Bauer Miklóst, hogy lépjen be. Amikor az egész politikai mozgás elkezdődött, én először a Demszky-féle Hírmondóban olvastam egy cikket arról, ki volt Bauer valójában, az egész Ries-történettel együtt. Letettem Bauer elé ezt az újságcikket, amire pár nap múlva visszatért. Azt mondta, tényleg ávós volt, de nem ölte meg Riest, erre állítólag alibije is van: egy kongresszuson volt Brightonban. Vagy igazat mond, vagy nem, nem tudom megítélni. Aki az ÁVH-nál magas rangú tiszt volt, az ártatlan nem lehet. Hogy mi volt a felelőssége ezekben a dolgokban, nem tudom megmondani. Nekem az a komoly dilemmám, hogy ha van egy ember, akit - nem tudva a múltjáról - tényleg megszerettem, akkor mi a helyes döntés. Vagy szembefordulok azzal a kapcsolattal, ami bennem kialakult, eljátszom a történelmi igazságtevő szerepét, és kipasszírozom az irodából, vagy nyögve tudomásul veszem, hogy ez így volt, és azt mondom, ha a politika nem tudja elintézni, akkor én sem fogom tudni. Így sodródtam ebbe a dologba. Nem jó a lelkiismeretem, és nem hiszem, hogy attól jobb lenne, ha erőszakkal kiraknám az irodából. Bauer Miklós révén találkoztam a történelemmel, és ez szörnyű találkozás volt.

Seres László

szerző
Seres László
publikálva
1999/5. (02. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra