A magyar katolikus egyház gazdálkodása: Az isten pénze nem elég

szerző
Félix Péter
publikálva
2002/23. (06. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hatalmas vagyonra tett szert a magyar katolikus egyház a rendszerváltás óta, ám működési költségeiről, a fenntartáshoz szükséges pénzek eredetéről szemérmesen hallgatnak a vezetői. Nem is csoda: a történelminek nevezett, de híveik számát titokban tartó egyházak a gazdasági élet szinte minden színterén kivételezett elbánásban részesülnek, jószerivel semmiféle adókötelezettség nem terheli őket.

Hatalmas vagyonra tett szert a magyar katolikus egyház a rendszerváltás óta, ám működési költségeiről, a fenntartáshoz szükséges pénzek eredetéről szemérmesen hallgatnak a vezetői. Nem is csoda: a történelminek nevezett, de híveik számát titokban tartó egyházak a gazdasági élet szinte minden színterén kivételezett elbánásban részesülnek, jószerivel semmiféle adókötelezettség nem terheli őket.Szentmisét mutattak be a református Orbán Viktorért és családjáért a nemrég ingyenesen a magyar katolikus egyház tulajdonába került budapesti Szent István- bazilikában. A misét egy magát megnevezni nem kívánó idős magánszemély rendelte meg - mindössze 1000 forintért. A jelek szerint a magyar állam által épített - és az ingyenes átadásig mindig is a birtokában levő - bazilikában ugyanazok az üzleti szabályok az iránymutatóak, mint Budapest bármely más katolikus templomában. Néhány magát megnevezni nem kívánó gyakorló katolikus pap elmondása szerint bárki rendelhet bárkinek misét, 500-1000 forint közötti áron. A temetés kántorral 7000, kántor nélkül 3500 forintba, az esküvő pedig 10 000 forintba kerül. A befizetett összegekről kívánságra nyugtát állít ki a szertartást végző pap, amin feltünteti az önálló jogi személyiséggel rendelkező illetékes egyházközség adószámát. A tájékoztatást nyújtó papok a Magyar Narancs kérdésére elismerték: nyugtaadásra igen ritkán kerül sor.

Az így befolyt summák jelentik az úgynevezett stólapénzt: ennek kisebbik része az egyházközséget illeti, a többit pedig a pap kapja, aki részben ebből tartja fenn magát. A magyar katolikus egyház mintegy 2200 felszentelt papja nem alkalmazottja, hanem tagja az egyháznak; úgynevezett egyházi személyek, akik sem személyi jövedelemadót, sem társadalombiztosítást, sem nyugdíjjárulékot nem fizetnek. A 2000. január elsejétől hatályos társadalombiztosítási szabályok szerint mégis biztosítottnak minősülnek, más rendelkezések alapján pedig szociális támogatások, sőt állami öregségi nyugdíj igénybevételére is jogosultak.

Adómentes az úgynevezett egyházi adó; ezt az egyházközség állapítja meg tagjai számára, összege átlagosan évi 1000-2000 forint között mozog. Az önkéntességen alapuló egyházi adót sok helyen igen szigorúan behajtja az azzal megbízott egyházi személy, és a pap tartozás esetén megtagadhatja az esketést vagy a temetést is. Az évente beszedett perselypénzek és egyházi adók összegét senki sem tudja pontosan, de becslések szerint sok százmillió, akár több milliárd forintra is rúghatnak: vagyis polgári értelemben az ellenőrizhetetlen mennyiségű pénzadományokból hatalmas "fekete" jövedelme származik a magyar katolikus egyháznak.

Mocskos anyagiak

Ám ha ellenőrizhető lenne is e hatalmas summa, nincs olyan illetékes szervezet, amely élni kívánna jogosítványával. Az Állami Számvevőszéknél Lóránt Zoltán, az önkormányzati főigazgatóság vezetője lapunknak elmondta: az utóbbi négy évben nem végeztek az egyházaknál átfogó jellegű gazdálkodási vizsgálatot. Hasonlóan nyilatkoztak az államháztartási főosztályon is. Az adóhivatal (APEH) társaságiadó-osztályán az egyik előadó egyenesen adótitoknak minősítette az alábbi kérdésünkre adható választ: van-e tudomása szerint arra példa, hogy a magyar katolikus egyház, pontosabban annak valamelyik vállalkozása társasági adót fizetett volna? (Pedig a kérdés a konkrét öszszegszerűséget még csak nem is firtatta.) Egy másik adóhatósági szakember szerint a magyar katolikus egyház olyan mértékű társaságiadó-kedvezményekben részesül, hogy érdemi nagyságú befizetésekre nem kényszerül.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságán mindent elkövettek, hogy az egyház gazdálkodásába ne lehessen betekinteni. Személyes beszélgetésre dr. Veres András titkár nem volt hajlandó, telefonos érdeklődésünket munkatársai elhárították. Végül levélben feltett kérdéseink többségére kitérő választ adott: állítása szerint például nincsen országos adat arra, hogy a katolikus egyház keretein belül hány gazdasági társaság működik, mint ahogyan arra sem, hogy egyéni vállalkozóként hány ember áll munka jellegű kapcsolatban az egyházzal. Csupán annyit árult el, hogy a magyar katolikus egyház főállású alkalmazottainak száma 2000 végén 9115 fő volt.

Adóforintok

A katolikus egyház által alapított gazdasági társaságok adózási gyakorlatának modellezése érdekében Farkas Olivért, a Szent István Társulat Katolikus Könyvkiadó igazgatóját kérdeztük. Mint elmondta, a kiadó nyereséges, de társasági adót nem fizet. A nyereséget ugyanis hitéleti célra fordítják: a határon túli magyarok kapnak ingyen könyveket a kiadványaik közül.

A társaságiadó-kedvezményt biztosító jogszabályon túl 2000. június 1-jétől hatályos az a törvénymódosítás, amely szerint az egyházak az előzetesen felszámolt általános forgalmi adót (áfa) visszaigényelhetik, sőt az ingatlankártalanításból származó beruházások esetén automatikus az áfa visszautalása. E lehetőség megnyílása óta másfél év telt el, de a beruházásokra fordított sok milliárd forint áfájának visszaigénylési gyakorlatát eddig senki nem ellenőrizte átfogóan. Márpedig a magyar katolikus egyház nemcsak adókedvezmények útján kap felmérhetetlen nagyságrendű állami támogatást a magyar államtól, hanem - jogszabályok szövevényes hálózatán keresztül - közvetve is (lásd Ingatlanhelyzet és állami dotáció című keretes írásunkat).

Az Orbán-kormány hatalomra kerülése (1998) után egyes kedvezményezett egyházak megítélése alapvetően megváltozott. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) egyik 2002-es kiadványa már nyíltan vállalja a szakítást a világnézeti semlegesség elvével: "Amennyiben a gyermek, illetve fiatal korának megfelelő vallási nevelésben, hittanoktatásban részesül, nagyobb a valószínűsége, hogy ép, teljes személyiséggé formálódjon, nyitottá váljon azon értékek felé, amelyek a társadalom és a demokratikus állam részére is elsődleges fontossággal bírnak" - olvasható a könyvben.

Többek között az ehhez hasonló érvekkel indokolják, hogy a kormány 1999. január 1-jétől központilag finanszírozza a hittanoktatást, amit a Horn-kormány szüntetett meg. Az óvodák és iskolák számára már 1990 óta kötelező, hogy helyiséget biztosítsanak a hittanórák megtartásához. Az 526 ezerre becsült 6-18 éves gyermek és fiatal hittanoktatására 2002-ben 2,3 milliárd forint támogatást nyújt a költségvetés: ebből a magyar katolikus egyház - 369 ezer oktatottja után - 1,6 milliárddal részesül. Orbán Viktor javaslatára 2002. január 1-jétől a történelmi egyházak 5000-nél kisebb lélekszámú településeken szolgáló lelkipásztorainak az állam "fizetéskiegészítést" nyújt, idén 1,32 milliárd forint értékben: ebből a katolikus egyháznak 981 millió jut.

Amiről az egy százalék mesél

A jelenleg nyilvántartott 136 magyarországi egyház közül 2001. december 31-ig csaknem 100 kapott úgynevezett technikai számot az APEH-től. Az egyházak kizárólag ennek a birtokában igényelhetik támogatóiktól a személyi jövedelemadó egy százalékát. Az 1997 óta meglévő lehetőséggel 2000-ben 559 ezren éltek, összességében 1,97 milliárd forint értékben. A költségvetés úgynevezett kiegészítő állami támogatásokat is fizet az egyházaknak, amelynek mértékét 2002-ig az egyszázalékos felajánlásokból szerzett részesedés alapján számították ki. Ezzel az állam feltehetően azért hagyott fel, mert kiderült: a magyar lakosság az istenért sem akar az elvárásoknak megfelelő mértékű vallásosságot "felmutatni" adózási gyakorlatában. Az adózók tudniillik meghökkentően kis arányban ajánlották fel adójuk egy százalékát az egyházaknak. A magyar katolikus egyháznak például 1998-ban 311 ezren, 1999-ben 334 ezren, 2000-ben pedig 356 ezren. Ez utóbbi évet vizsgálva megállapítható: a 4,39 millió személyi jövedelemadó-bevallást készített adózó mindössze 8,1 százaléka részesítette "adományban" a katolikus egyházat.

Holott: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előzetes népszámlálási adatai szerint a magyar lakosság 58,3 százaléka nevezte magát katolikus felekezetűnek. Ebből viszont az következne, hogy a katolikus egyháznak 2,56 millió darab egyszázalékos felajánlást kellett volna kapnia: ennek azonban csupán a 13,9 százaléka "realizálódott". E keserű tapasztalat hatására döntött úgy az Orbán-kormány, hogy - miután, szakítva a nyugati demokráciák népszámlálási gyakorlatával, rákérdeztetett a felekezeti hovatartozásra - a kiegészítő állami támogatásokat a népszámlálási adatokból kiolvasható felekezeti arányok alapján osztja szét a jövőben.

Ezek az arányok azonban nagy valószínűséggel hamisak. A népszámlálási kérdőív hívőket kreált a magukat felekezethez sorolókból, és esélyt sem adott az ateistáknak a színvallásra, mivel ők csak az "egyéb felekezetűek" vagy a "felekezeten kívüliek" rubrikába sorolhatták magukat. A magyar katolikus egyház nem is kíván semmiféle mérhetőség irányába elmozdulni: a katolikus hívők számának megállapításában a bizonytalanság fenntartása kecsegtet számára a legnagyobb profittal.

Eme ingoványos talajra épül az egyházak támogatására szánt állami milliárdok elosztása, amelynek mértékét tehát a lakosság igencsak vélelmezett vallásosságára alapozva állapítják meg. De miféle vallási meggyőződésről lehet itt szó, ha valaki még annyira sem méltatja saját egyházát, hogy annak javára adóköteles jövedelme egy százalékáról rendelkezzen? - vélekednek sokan. Valóban elgondolkodtató: vajon hányan vallanák magukat katolikusnak, ha például a sok tekintetben mintaként szolgáló Németország egyháziadó-szisztémáját venné át Magyarország (lásd Külföldön a helyzet című keretes írásunkat). Az egy százalékról történő rendelkezés ugyanis egyetlen fillérbe sem kerül, a német típusú egyházi adó bevezetése esetén viszont mondjuk százezer forintos nettó fizetés esetén évi 40 ezer forintot pengethetnének ki a hívek felekezetüknek.

Kinek a pénze?

Hosszú távon aligha tartható, hogy az ateisták a jelenlegi mértékben finanszírozzák a történelmi egyházak rohamos gazdagodását. Az Orbán-kormány az ateisták magas arányáról egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni, noha a Fidesz-vezérkar java tíz éve még ebbe a táborba sorolta magát. Semjén Zsolt, a leköszönt egyházügyi államtitkár több nyilatkozatában is kifejtette: nem ért egyet az állam világnézeti semlegességével; és ha az NKÖM-nek sikerült egy újabb kedvezményt kiharcolnia a történelmi egyházaknak, azt zajosan ünnepelte a tárca. A KSH előzetes adatai szerint 1,15 millió magyar állampolgár jelentette ki a népszámlálás során, hogy nem tartozik semmiféle felekezethez sem, további 1,1 millióan pedig nem kívántak a felekezeti hovatartozásukra vonatkozó kérdésre választ adni. Ha abból a tudományosnak aligha nevezhető kormányzati feltevésből indulunk ki, hogy aki felekezethez sorolta magát, az egyben hívő vallásos is, akkor a választ megtagadókat, illetve a felekezeten kívülieket nyugodtan tekinthetjük ateistának.

Ilyen megközelítésben megállapítható: Magyarországon a második legnagyobb "vallás" az ateizmus. Negyvenöt év szocializmus után sokan még ennél is többre teszik az arányukat, így politikailag is kockázatos lehet a vallástalanok állami negligálása. Márpedig az, hogy a hittanoktatás állami pénzen benyomult az állami óvodákba és iskolákba, hogy egyes katolikus ünnepek állami ünneppé váltak, hogy az egyház az ateisták bőrére menően nyíltan lobbizik az abortusz, a válás és a fogamzásgátlás jogi szabályozásának szigorításáért, hogy Orbán Viktor személyesen vetette fel a kötelező hittan- vagy erkölcsoktatás bevezetését az iskolákban, ezt a negligációt bizonyítja. A jelenlegi kormánynak kellene tehát elérnie azt, hogy az egyházak működését elsősorban híveik finanszírozzák: félő azonban, hogy politikai megfontolások miatt erre most sem kerül sor.

Miközben - a többi történelmi egyházzal egyetemben - a magyar katolikus egyház az ateisták pénzén is gazdagodik, a Püspöki Konferencia Titkárságán az egyház bevételeiről és kiadásairól nem beszélnek. Veres András titkár arra hivatkozva tagadta meg az adatközlést, hogy azok kivonatát korábban publikálta már a sajtó. Az NKÖM által szolgáltatott adatok szerint a magyar katolikus egyház 2000-ben 34,2 milliárd forintot sepert be az államtól és az önkormányzatoktól. Ebből 13,2 milliárdot hitéleti, 17,7 milliárdot oktatási, 2,6 milliárdot szociális, 0,4 milliárdot kulturális, 0,3 milliárdot pedig egészségügyi célokra kapott. Mivel kiadásai 32,4 milliárdra rúgtak, sikerült megtakarítania több mint 1,8 milliárdot; és akkor a következő évre áthúzódó áfa-visszaigénylésekről még nem is beszéltünk. Az ellátottak térítéséből, illetve belföldi és külföldi adományok címén a hitélet területén 6,1 milliárdot, az oktatásban pedig 5,1 milliárdot kasszíroztak saját forrásból, de ennél bővebb részleteket nem közöltek a tárcával sem.

Élénkítés

Az Orbán-kormány célkitűzései között szerepelt az is, hogy az egyházak minél több saját forrásból gyűjthessenek. Ennek egyik technikája az adományozók adókedvezményben részesítése, ami nem más, mint burkolt állami támogatás. Természetesen a mindenkori kormány megteheti, hogy a számára fontos ügyeket adókedvezménynyel támogatja, az azonban már erősen vitatható, hogy jogosan tesz-e különbséget az adózási kedvezmények szempontjából (is) az egyházak között. Márpedig az adományokról szóló igazolás kiadásának lehetőségét 2001. január 1-jétől a most megbukott kormányzó többség úgy teremtette meg, hogy az elsősorban a történelmi egyházaknak kedvezzen. Három feltételt szabtak: az egyik, hogy egyszázalékos adóját az adózók legalább egy százaléka ajánlja fel egyházának - ez egyik egyház esetében sem történt meg. A másik két feltétel, hogy legalább száz éve legyen jelen elismert vallásfelekezetként, egyházként, vagy legalább 30 éve szervezett formában működjön, amely számításnál az 1948. január 1. és az 1990. május 2. közötti időszakot nem kell figyelembe venni. E két utóbbi szabály tehát nem annak a mérlegeléséből indul ki, hogy vajon minden egyház hasznos tevékenységet fejt-e ki jelenleg, hanem abból, hogy hasznos tevékenységet fejtett-e ki a múltban. (De ez a megközelítés is sántít, hiszen például a magyar katolikus egyház XX. századi szereplését aligha lehet társadalmilag egyértelműen hasznosnak minősíteni.) Mindenesetre e technikával a Magyarországon manapság működő 136 egyház közül "sikerült" 110-et kizárni az adományokról szóló igazolás kiadásának lehetőségéből, így azok hátránnyal indulnak az ezekért folyó versenyben. Az utóbbi években a történelmi egyházak komoly erőfeszítéseket tettek az erősödő konkurencia visszaszorítására, hiszen gyarapodik azoknak a száma, akik más egyházakban, felekezetekben kívánják gyakorolni a hitüket; az előzetes népszámlálási adatok szerint 400 ezren tartoznak ebbe a körbe.

Segítő kezek

Javítja viszont a történelmi egyházak versenyképességét, hogy véglegesen sikerült megállapodniuk az állammal volt ingatlanjaik visszakapásáról vagy járadékkal történő megváltásáról. Itt is a magyar katolikus egyház járt a legjobban.

A katolikus egyház a Horthy-érában államvallásként működött, ezért az akkori kormányok - a kötelező hitoktatás miatt - a többi felekezethez képest lényegesen nagyobb infrastruktúra kiépítéséhez segítették, hatalmas állami támogatásokkal. Az 1920-as, 1930-as években abnormálisra hizlalt magyar katolikus egyház 1990 után a II. világháború előtt felhalmozott ingatlanvagyonát kérhette vissza; immár egy olyan korszakban, amelyben - mint arról korábban szó volt - lényegesen kevesebb a katolikus hívők száma, s lényegesen kevesebb az egykor hatalmas oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúrát működtetni képes, valóban katolikus világnézettel rendelkező személyek száma is.

A magyar katolikus egyház eddig közel 1300 ingatlant kapott vissza az Alkotmánybíróság által szentesített részleges reprivatizáció során. A hasonló nagyságrendű vissza nem igényelt ingatlan után 2002-ben 2,3 milliárd forint járadékot kasszírozott. Bár az egyházi ingatlanok visszaadását szabályozó törvény csak abban az esetben engedélyezte a tulajdonváltást, ha az adott egyház valóban egyházi céllal működteti az ingatlant, ez a szabály időközben felhígult, s ma már az egyházak - valódi tulajdonosokként - szabadon hasznosíthatják visszaszerzett épületeiket.

E hatalmas ingatlanvagyon működtetésére a magyar katolikus egyháznak nincs elég pénze: a hívek szerény adakozókedve miatt e feladat oroszlánrésze megint csak az államra hárul. Nemcsak az oktatási, szociális és egészségügyi intézmények működtetése, amelyek állami közfeladatot váltanak ki, hanem a hitéletet szolgálóké is az állam feladata lett. Az NKÖM évente pályázat útján dönt sok milliárd forint értékű, kifejezetten az egyházakat támogató ingatlanfelújítási és -beruházási támogatásról. Ennek keretében a magyar katolikus egyház az utóbbi négy évben mintegy 12 milliárd forintot kapott, amelyből például több mint száz templomot épített (!) vagy újított fel. Milliárdok jutottak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem felépítésére és korszerűsítésére, de került pénz lelkészlakás és rendház felújítására, sőt görög katolikus püspöki székház építésének támogatására is. Emellett sok milliót kap évente a magyar katolikus egyház közgyűjteményeinek fenntartására, és lehetősége van egyházi feladatok ellátását szolgáló állami ingatlanok igénylésére, eseti céltámogatások elnyerésére; de jut forrás nemzetközi tevékenységének bővítésére is. Indulhat továbbá Széchenyi-terv-pályázatokon, és ki tudja, hogy még hány egyéb csatornán csurran-cseppen a pénz.

A közszolgálatinak nevezett Magyar Televízió vallásos műsorainak adásideje az Orbán-kormány alatt 8000 percről 20 500 percre nőtt - e műsorok nézettsége viszont alig mérhető. A Szonda Ipsos 2002. februári, vallásosságra vonatkozó felmérésének eredménye nem indokolja a vallásos műsorok adásidejének növelését. Bár a magukat "a maguk módján" vallásosnak vallók aránya nem változott 1998 óta - 69-ről 68 százalékra csökkent -, az egyházakhoz tartozó vallásosak száma 14-ről 11 százalékra zsugorodott. A kérdés már csak az: e 11 százalékból mennyi a katolikus?

Félix Péter

Ingatlanhelyzet és állami dotáció

A magyar katolikus egyház feje, Paskai László - az egyetlen magyar bíboros - az esztergom-budapesti főegyházmegye érseke. Az összesen négy főegyházmegyének négy érseke és hét segédpüspöke, illetve a főegyházmegyék alá tartozó 12 püspökségnek nyolc megyéspüspöke, egy püspökfőapátja és egy apostoli kormányzója van. A külföldi magyarok püspöke a kanadai Scarboroughban székel, a Katolikus Tábori Püspökség vezetését pedig egy tábori püspök látja el.

A katolikus egyház 50 óvodát, 95 általános és 52 középiskolát, valamint 21 szakképző intézményt, 46 középiskolai, 30 egyetemi és főiskolai kollégiumot, továbbá 16 felsőoktatási intézményt működtet. Felügyelete alá tartozik a Magyarországon jelenleg tevékenykedő 62 női és 26 férfi szerzetesrend. A Püspöki Konferencia legutolsó adatai szerint 2000 végén 9115 alkalmazottat foglalkoztatott a jelenleg 3100 hazai templommal rendelkező magyar katolikus egyház. Az egyházak és az állam kapcsolatát rendkívül bonyolult és szerteágazó jogszabályrendszer határozza meg; a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ezek közül a legfontosabbakat külön gyűjteményben foglalta össze. E gyűjteményben a magyar katolikus egyházra (is) vonatkozó 34 törvényt, 1 kormányhatározatot, 9 kormányrendeletet, 7 miniszteri rendeletet, 6 alkotmánybírósági és 9 legfelsőbb bírósági határozatot ismertetnek.

A magyar katolikus egyház hatalmas ingatlanvagyonáról nincsen pontos adat. Csupán annyi tudható, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezéséről szóló 1991/XXXII. törvény alapján 2001 végéig 732 helyrajzi számon lévő ingatlant kapott vissza kormányhatározattal, 565 ingatlant pedig közvetlen megállapodással, 31,2 milliárd forint nyilvántartási értéken. További 1239 helyrajzi számon lévő ingatlanról évi 2,3 milliárd forint összegű járadék fejében véglegesen lemondott, és tudomásul vette, hogy 1192 általa igényelt ingatlant nem kap vissza. Mintegy 730 helyrajzi számon lévő, 33,8 milliárd forint nyilvántartási értéken szereplő ingatlan sorsa rendezetlen.

Az egyházak által beterjesztett ingatlan-visszaigénylések 52 százaléka volt a magyar katolikus egyházé; a nyilvántartási érték alapján viszont ez az arány meghaladta a 70 százalékot. Pillanatnyilag a benyújtott egyházi igények kevesebb mint 15 százaléka vár rendezésre a törvény által engedélyezett 2011. december 31-i határidőig. Az 2001 végéig rendezett összesen 1719 darab - 1999-es árakon összesen 62 milliárd forint értékű - volt egyházi ingatlanból a katolikus egyház 45,2 milliárd forint értékben részesedett. Az 1948 után is a magyar katolikus egyház birtokában maradt ingatlanokról a Püspöki Konferencia tájékoztatása szerint nincsen hitelt érdemlő összesítés. Dr. Veres András titkár szerint arról sincs adat, hány gazdasági társaságot működtetnek az önálló jogi személyiségű egyházközségek.

Külföldön a helyzet

A magyar gyakorlattal ellentétben - ahol a "történelmi" egyházak finanszírozásának java részét az állam vállalja magára - a nyugati világban a hívők adományai, az egyházi adó, illetve néhol a saját, gazdálkodásból származó jövedelem a meghatározó bevételi forrás. Országonként eléggé eltérő persze a gyakorlat, de többnyire az a vezérelv, ami Magyarországon inkább csak a szlogenek szintjén él: vagyis az államnak nem szabad egyetlen világnézettel sem azonosulnia, és szervezetileg sem kapcsolódhat össze valamelyik egyházzal. Ezt alighanem az Amerikai Egyesült Államok alkalmazza a legkövetkezetesebben, ahol az egyházfinanszírozás alapvető forrása a hívek adománya; állami pénzek nem is juttathatók egyházi szervezeteknek. Ennek következtében a pénzgyűjtés Amerikában valóságos iparággá fejlődött, s az egyházak is profi módon veszik ki ebből a részüket.

Franciaországban 1905 decemberében fogadták el az állam és az egyház szétválasztásáról szóló törvényt, amely kimondja: a köztársaság nem támogat egyetlen felekezetet sem. Bár az idők során némileg enyhült a jogalkotói szigor, az egyházak fő bevételi forrása továbbra is az adománygyűjtés, amely összes jövedelmük közel háromnegyedére tehető.

Hollandiában az önkéntes hozzájárulás - legalábbis arányait tekintve - magasabb a franciáénál. Egyházi javaslat szerint az adomány mértékét a hívők állapítsák meg - szabad akaratukból - jövedelmük mintegy két százalékában. Az állam anyagilag támogatja az egyházak oktatási tevékenységét, és a templomépítési költségek negyedét is magára vállalja. Norvégiában és Finnországban az egyházi adó a fő bevételi forrás. Norvégiában az állam mellett a községek is a zsebükbe nyúlnak, adó kivetésére nem került sor. A svéd állam minden evangélikusként nyilvántartott szülő gyermekét az evangélikus egyház tagjának tekinti, még akkor is, ha az nincs megkeresztelve. Az egyházi adó az adóköteles jövedelem 1,25 százaléka. Az egyház által végzett közfeladatok finanszírozását - népesség-nyilvántartás, temetkezés - minden polgár köteles fizetni, ezért a nem hívők, illetve a más felekezethez tartozók is leszurkolják jövedelmük 0,4 százalékát az evangélikus egyháznak. A dánoknak az egyházi adót - a jövedelemadó-előleghez hasonlóan - a bérükből vonják le. A finnek jövedelmük 1 százaléka körüli egyházi adót fizetnek, és egyházi adót kötelesek leróni a gazdasági társaságok is - az állam ugyanakkor magára vállal bizonyos egyházi kiadásokat, például az evangélikus püspökök fizetését.

Svájcban kantononként eltérő az egyházak finanszírozása. Egy kantonban az állam és a községek fedezik az egyházak költségeit, ötben az önkéntes adományok jelentik a fő bevételi forrást, a legtöbb kantonban az egyházközség, illetve a gyülekezet egyházi adót vet ki. Németországban az egyház költségeinek 90 százalékát az egyházi adó fedezi, amit viszont az állam valódi adó módjára hajt be, igaz, nem ingyen: cserébe a beszedett adó 3 százalékát kéri. Németországban minden polgár egyháztagnak tekintendő a születésétől; ha valaki nem akar egyházi adót fizetni, kilépési nyilatkozatot kell tennie. Az egyházi adó mértéke az összjövedelem legfeljebb 4 százaléka lehet. Ausztriában úgynevezett egyházi hozzájárulást fizetnek a hívők, amit az egyház erre a célra létrehozott intézménye állapít meg és vet ki. A katolikus egyház a szociális kedvezményekkel csökkentett jövedelem 1,2 százalékában határozza meg a hozzájárulás mértékét, amire az adóra kötelezettel magánjogi megállapodást köt. Elvben polgári perben érvényesítheti "kintlevőségét", és állami végrehajtóval be is hajthatja azt - a gyakorlatban azonban ilyen megoldásra nemigen vállalkozik az egyház, igaz, a befizetési hajlandóság igen magas. Az állam a korábban elvont egyházi vagyon ellentételezéseként éves jóvátételt fizet a történelmi egyházaknak, finanszírozza az egyházi iskolákban folyó teológiai képzést. Az egyházi műemlékek védelme viszont egyházi feladat.

Angliában sajátosan alakul az anglikán egyház finanszírozása, hiszen az adományokon felül saját vagyonának a jövedékéből tartja fenn magát. Erre azért van lehetősége, mert az évszázadok alatt felhalmozott vagyona túlnyomó részét nem vonta el az állam. A saját gazdálkodásból származó finanszírozás kisebb mértékben Portugáliában is megvan, ahol hosszas huzavona után termőföldtulajdonhoz is jutott a katolikus egyház. Jelentős az önkéntes adományok aránya is, ellenben állami támogatásban - némi adókedvezményen kívül - nem részesül. Egészen más a helyzet Görögországban: az ortodox egyház alapvetően állami támogatásból tartja fenn magát, noha az állam és az egyház szétválása már jó ideje megtörtént.

Forrás: Schanda Balázs: Az egyház működésének anyagi alapjai I-II., Vigilia, 1995/11., 1996/1.

szerző
Félix Péter
publikálva
2002/23. (06. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:

Legfrissebb Narancs

Megütik a főnyereményt
Olimpikonok javadalmazása
Orvosok értékelése
Dr. House és a magyar top 100
Kritikák + Karafiáth
Sziget 2016
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra