A nyugdíjemelés foka: A fokos emelése (Vitanapok a parlamentben)

szerző
Kovách Márton
publikálva
1998/40. (10. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Más címmel, de gyakorlatilag ugyanabban a témában két politikai vitanapot is tart a héten a parlament. A koalíció és az ellenzék újabb erőpróbájának ígérkező ülések központi témája minden bizonnyal a nyugdíjemelés jövő évi mértéke lesz. Ez az egyik olyan ügy, melynek segítségével a kormányzati hatalomból kibillentett szocialisták fogást keresnek az önszáguldásától megrészegedett Fideszen.

Más címmel, de gyakorlatilag ugyanabban a témában két politikai vitanapot is tart a héten a parlament. A koalíció és az ellenzék újabb erőpróbájának ígérkező ülések központi témája minden bizonnyal a nyugdíjemelés jövő évi mértéke lesz. Ez az egyik olyan ügy, melynek segítségével a kormányzati hatalomból kibillentett szocialisták fogást keresnek az önszáguldásától megrészegedett Fideszen.

Nincs még egy olyan társadalmi réteg Magyarországon, melyet annyira arcátlanul nézne hülyének a politikai elit, mint a nyugdíjasok. A mindenkori kormányzat két választás között maximálisan kihasználja a már nem aktív korú lakosság kiszolgáltatott helyzetét: a nyugdíjas ugyanis nem fenyegetőzhet sztrájkkal, így érdekérvényesítő képessége meglehetősen csekély. E társadalmi réteg jelentősége azonban a pártok számára a választási kampány közeledtével folyamatosan növekszik. Ennek oka a nyugdíjasoknak a lakosság egészéhez viszonyított jelentős létszámában meg a -közfelfogás szerint -nagyarányú választási részvételében keresendő. A magyar politikus rémálmaiban gyakran megjelennek az urnák elé tömött sorokban járuló nyugdíjasok (a részegesebbje gyakran álmodik az urnából kifelé türemkedő nyugdíjassal is), akik könyörtelenül megbüntetik azt, aki egy rossz szóval, számukra kevéssé előnyös intézkedéssel megsértette őket. A pártok és az idősebb korosztály sajátos viszonyát és az e körül gerjesztett mítoszokat a legjobban a Fidesz esete példázza.

Lecke

Általános vélemény, hogy a fiataldemokraták parlamentbe jutásukat 1990-ben jelentős mértékben köszönhették a nyugdíjaskorú hölgylakosság szimpátiaszavazatainak. Miként az is közhelynek számít, hogy négy évvel később a nyugdíjas-társadalom rántotta le a mélybe a Fideszt, s emelte magasba a szocialistákat. Nyilván sokan emlékeznek arra az 1993-as vitára, melyben a parlamenti pártok közül egyedül a Fidesz képviselt a gazdaság teljesítőképességét figyelembe vevő, az egyensúly megóvását szem előtt tartó racionális álláspontot a nyugdíjemelés ügyében. Akkor a fiataldemokraták kisebb mértékű emelést javasoltak, mint ellenzéki társaik, a népszerű, populista álláspont csábításának engedő szocialisták, sőt a szabaddemokraták. A közvélemény nem díjazta a mértéktartó magatartást, és szociális érzéketlenséggel vádolta a Fideszt, amely ezt a leckét a jelek szerint egy életre az eszébe véste. A Horn-kormány idejére a Fidesz megtanult handabandázni, demagóg módon támadni a gazdasági racionalitás jegyében született, de sokak által megszívott kormányintézkedéseket (lásd: a Bokros-csomag), meg ígérgetni fűt-fát. A választási kampányban Orbánéknak a nyugdíjasoknak (is) adagolt ígéretekkel, a generációk szövetségének jól megválasztott szlogenjével sikerült áttörést elérniük a párt és az idősebb korosztály addigi hűvös viszonyában. A nyugdíjas a kisemberközpontú horni politika kulcsszereplője, ám ez nem tántorította el a szocialista többségű kormányt attól, hogy a legkisebb ellenállás felé haladva leginkább vele fizettesse meg a stabilizáció árát, és megalázza a félszázalékos nyugdíjemeléssel. 1994 után jelentős mértékben csökkent a nyugdíjak reálértéke, számottevő javulásra csak a mostani választás évében került sor. Horn Gyula átlátszó kampánycselétől, az utazási kedvezmények kiterjesztésétől és határozott retorikai offenzívájától azt remélte, hogy ismét besöpörheti a nyugdíjasok milliós táborának szavazatait, ám ez a törekvése csak részben vezetett sikerre. Az utóbbi hetek eseményei ennek ellenére azt bizonyítják, hogy az egymásnak feszülő politikai erők számára a nyugdíjas továbbra sem gondolkodó, racionális mérlegelésre képes lény, hanem különféle trükkökkel megnyerhető szavazógép.

Reálérték

Az MSZP most a jövő évi nyugdíjemelés kérdésében igyekszik sarokba szorítani a Fideszt. Szocialista stratégák esküsznek arra, hogy ez lehet az egyik csodafegyver, mellyel megingatják a Fidesz társadalmi bázisát. Az Orbán-kormány különböző társadalmi csoportok érdekében hozott intézkedéseinek árát a nyugdíjasokkal akarja megfizettetni - így az ellenzék vezető ereje. Az előző kabinet idején elfogadott törvény szerint a nettó átlagkereset-növekedés arányában, tehát nagyjából 20 százalékkal kellene emelni a nyugdíjakat. A sajtóban elindult találgatások, melyek szerint a kormány ettől eltérő módon tervezi megállapítani az emelés mértékét, a miniszterelnököt néhány hete színvallásra késztették. Orbán Viktor a parlamentben bejelentette: a kormány 13-14 százalékos nyugdíjemelést tervez jövőre, ami 11 százalékos infláció mellett a reálérték növelését jelenti. Ezzel pedig a Fidesz túl is teljesíti választási programját, hiszen abban csak a reálérték megőrzése szerepelt. A nyugdíjasok januártól a pénzükért többet vásárolhatnak, mint az idén - hangzott a kormányfői szózat. Az ellenzéki támadásokra reagálva aztán Orbán Viktor száját elhagyta pályafutása egyik különösen szerencsétlen mondata: a kormány semmire nem kötelező törvények helyett valódi emelést ad a nyugdíjasoknak. A miniszterelnök pártja programjának betartását fontosabbnak tartja a hatályos jogszabályok betartásánál, ami sajátos jogfelfogásra vall. Pedig amúgy a kormány álláspontja gazdaságilag ésszerű és méltánytalannak sem nevezhető. De a Fidesz még mindig tart a nyugdíjasoktól, ezért választja az egyenes és őszinte beszéd kockázata helyett a sunyi mellébeszélést. Talán érdemes lett volna egy ilyen mondattal próbálkozni: az általunk javasolt emelés kisebb mértékű ugyan, mint amit egy rossz, a gazdasági egyensúlyt és az infláció csökkenését veszélyeztető törvény előír, de azt módosítva garantáljuk a nyugdíjak reálértékének megőrzését. Ez a beszédmód a szocialista demagógia méregfogát is kihúzhatta volna, hiszen a törvény betartása a több tíz milliárd forintos költségvetési többletteher miatt választási győzelme esetén az MSZP-t is nehezen megoldható feladat elé állította volna.

Halasztó hatály

Lapzártánk után, szerdán került sor a nyugdíjak és a bérek jövő évi alakulásáról szóló parlamenti vitanapra, melyet egymással versenyt futva kezdeményezett az MSZP és a Fidesz. Hétfő este, e cikk írásakor még nem tudni, hogy ott mivel rukkol elő a miniszterelnök, de a nyugdíjasok számára mindenképpen ajánlott a parlamenti közvetítés követése. Az előzetes nyilatkozatok szerint kissé abszurd vitára lehet számítani, mert a kormánynak nem lesznek konkrét javaslatai a nyugdíjemelésről - elvégre még dolgoznak a költségvetésen, ezt mindenkinek meg kell értenie. Ha ez így lesz, akkor az ellenzék azt sem tudja majd pontosan, hogy mihez kéne hozzászólnia, amiből biztos sok mókás szituáció adódik majd - és tényleg csak tapsolhatunk Orbán újabb ügyes fogásának, amellyel cinikusan kiforgatta a parlamenti játékszabályokat. Két nap alatt persze sok minden történhet, de a hét elején nem lehetett biztosan tudni, hogy valóban differenciáltan emelik-e a nyugdíjakat, ahogyan a koalíción belül az elfojthatatlan szociális érzékenységtől hajtva egyesek szorgalmazzák. Pénteken újabb vitanapot tart a Ház, amit az MSZP kezdeményezett Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés ´99 címmel. A vitanapok kapcsán kialakult eljárási huzavonában a Fidesz még egy apró győzelmet aratott a szocialisták és a parlamentarizmus felett, hiszen a két ülés e heti összehívásával elérte, hogy semmi, és főként a kormány működéséről és terveiről nyilvánosságra hozott információ ne zavarja meg az önkormányzati választásokat megelőző kéthetes parlamenti pihenőt. Meg a polgárok fejét a döntés előtt.

Kovách Márton

szerző
Kovách Márton
publikálva
1998/40. (10. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra