A Szokai-Tocsik-ügy: X-akták

szerző
Bajai Gábor
publikálva
1996/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Sikerdíj, forintszázmilliók, titkolt és homályos politikai kapcsolatok, pártközeli cégek, rendőrségi nyomozás, miniszter menesztése, parlamenti vizsgálóbizottság, életveszélyes fenyegetések, rendőri védelem, bank- és levéltitkok megsértése, kiszivárogtatás, cáfolat, no és egy húzónév, amellyel mindezt jól el lehet adni - mi kell több egy igazi sztorihoz? A Tocsik-ügyként elhíresült kis magyar Watergate-ről azonban számtalan ki- és meghallgatás, nyilatkozat és interjú után sem lehet pontosan tudni, hogyan is történt valójában. Az eddig napvilágra került adatok (jegyzőkönyvek, hivatalos levelek) és a konspiratív körülmények között (értsd: suttogva) elmondott információk alapján most megpróbáljuk összerakni a mozaikdarabkákat, még mielőtt Nikolits miniszter ezt is titkosítja nyolcvan évre.

Sikerdíj, forintszázmilliók, titkolt és homályos politikai kapcsolatok, pártközeli cégek, rendőrségi nyomozás, miniszter menesztése, parlamenti vizsgálóbizottság, életveszélyes fenyegetések, rendőri védelem, bank- és levéltitkok megsértése, kiszivárogtatás, cáfolat, no és egy húzónév, amellyel mindezt jól el lehet adni - mi kell több egy igazi sztorihoz? A Tocsik-ügyként elhíresült kis magyar Watergate-ről azonban számtalan ki- és meghallgatás, nyilatkozat és interjú után sem lehet pontosan tudni, hogyan is történt valójában. Az eddig napvilágra került adatok (jegyzőkönyvek, hivatalos levelek) és a konspiratív körülmények között (értsd: suttogva) elmondott információk alapján most megpróbáljuk összerakni a mozaikdarabkákat, még mielőtt Nikolits miniszter ezt is titkosítja nyolcvan évre.

A bajok az 1989. évi XIII. törvénnyel és az állami vállalatok gazdasági társaságokká történő átalakulásával kezdődtek. A vagyonkezelő ugyanis "elfelejtette" kézbesíteni az átalakulásra vonatkozó iratokat és cégdokumentumokat a tulajdonostársnak tekinthető önkormányzatoknak. Vagyis ez utóbbiaknak, de legalábbis többségüknek elképzelésük sem volt arról, hogy mekkora tulajdoni rész járna nekik a vállalatokból. Ezáltal

a vagyonkezelő (vissza)élhetett

azzal a lehetőséggel, hogy ő mondja meg, melyik önkormányzatnak mennyi jár. Ebből persze pereskedések lettek. Az első ítélet 1992-ben született, ezt a Legfelsőbb Bíróság 1993. június 21-én hagyta jóvá, és 1994 februárjában foglalta írásba. A vagyonkezelőt elmarasztaló határozat kimondta, hogy az önkormányzatokat ugyanolyan mennyiségű részvénycsomag illeti meg, amilyen értékben a belterületi földek az átalakult vállalat vagyonmérlegében szerepelnek.

A probléma megoldását azonban tovább nehezítette, hogy az átalakulások jelentős része már 1992-ben lezajlott, és emiatt több önkormányzat követelését lehetetlen volt a jogszabályoknak megfelelően teljesíteni. Az igény jogosságát persze ezekben az esetekben sem lehetett vitatni, teljesítésükre több megoldás is létezett, ezek taglalásától azonban most eltekintünk. A lényeg, hogy a vagyonkezelő nem akart fizetni az önkormányzatoknak, amelyek további perekkel próbálták érvényesíteni követeléseiket. A vagyonkezelő azonban a jogerős ítéleteket sem hajtotta végre, ami nem csoda, hiszen több tízmilliárd forint kifizetéséről volt és van szó. Ezek után logikusnak tűnt - még ha törvénytelen is - az ötlet: meg kell egyezni az önkormányzatokkal. Csakhogy az önkormányzatok többsége - mint arra már korábban utaltunk - nem is tudta pontosan, milyen összeget követelhet. Mint később kiderült, ez lett az ügy egyik lényeges kérdése: ki rendelkezik a követelések pontos listájával, azokkal az adatokkal, amelyek az alkuk alapjául szolgálhattak?

A Vektor Rt.

1994 márciusában telefonkönyvek és a Cégbíróság adatainak segítségével kezdett információkat gyűjteni az átalakult vállalatokról és az ezzel kapcsolatos önkormányzati igényekről. Az egyik tulajdonos, Lovas Péter állítása szerint ezt a munkát négy-öt ember közel egy éven át végezte. 1995 áprilisában a Vektor Rt. készített egy reklámanyagot, amelyet számtalan önkormányzathoz eljuttatott. Ebben többek között az szerepel, hogy a cég mintegy 250 vállalat átalakulását tanulmányozta, vizsgálta ezek privatizációját és gazdálkodását, vagyis a Vektor megfelelő segítséget nyújthat az önkormányzatoknak követeléseik teljesítéséhez. (A cég egyébként 1994. március 28-án kötötte meg az első olyan szerződést, amely önkormányzat képviseletére jogosította fel.) Három hónappal később, július 3-án a Vektor vezetése - ekkor már több önkormányzat képviselőjeként - levelet küldött Lascsik Attilának, az ÁPV Rt. akkori vezérigazgatójának, s ebben a cég megegyezést ajánlott a vagyonkezelőnek. Elutasítás esetén a Vektor kénytelen lesz peres úton érvényesíteni az önkormányzatok követeléseit, így a levél. Nemleges válasz érkezett, az önkormányzatok pedig az ígéretnek megfelelően perelni kezdték az ÁPV Rt.-t.

Eközben a vagyonkezelő szakemberei is keresték a megfelelő megoldást. Hoóz Tibor, az ÁPV Rt. jogtanácsosa helyettesével, Horváth Zsolttal együtt 1995 júliusában, majd novemberében egy előterjesztést készített, amelyben a jogász azt javasolta: a törvénynek, valamint a bírósági ítéletnek megfelelően a szervezet adja ki az önkormányzatoknak járó részt, a peren kívüli és a peres eljárásokat pedig haladéktalanul fejezze be. A vagyonkezelő jogászának az volt a határozott véleménye, hogy az ügyet a belső szervezeti egység révén kell megoldani.

Az ÁPV Rt. ügyvezetése 1995. november 27-i értekezletén döntött arról, hogy az informatikai és vagyonnyilvántartási részleg készítsen táblázatot az önkormányzatok követeléseiről. Az apparátus két nap alatt végre is hajtotta a feladatot, és november 29-én kinyomtatott egy negyvenoldalas adatsort. Az ügyvezetés tagjai később úgy nyilatkoztak, hogy bár a táblázat 80-85 százalékban tartalmazta az önkormányzatok igényeit, az igazgatóság mégsem tartotta azt megfelelőnek.

Néhány nappal később (legalábbis a Kormányzati Ellenőrzési Irodának a botrány kirobbantása után készült jelentése szerint) a vagyonkezelőnél

megjelent Tocsik Márta

A jogásznőt Szokai Imre, a vagyonkezelő igazgatóságának elnöke (és nem mellesleg Horn Gyula miniszterelnök régi bizalmi embere) december 9-én mutatta be Liszkai Péternek, az ÁPV Rt. vezető jogtanácsosának. Két nappal később - immáron személyes ismeretségre hivatkozva - Tocsik levelet írt Liszkainak, aki 14-én az irodájában fogadta őt, s rövid tárgyalás után szóbeli megbízást adott a jogásznőnek a belterületi földekkel kapcsolatos tárgyalásokra. Az üzlet megköttetett, az eseményen jelen volt LovasPéter.

Ugyancsak tavaly decemberben a Vektor, meglepő módon, megismételte korábbi ajánlatát, amelyre a vagyonkezelő vezetése, nevezetesen Liszkai Péter, ezúttal pozitívan reagált. Olyannyira, hogy (Hoóz júliusi, még érvényben lévő előterjesztésével ellentétben) Liszkai a Lovassal folytatott beszélgetés során egy közvetítőt is megnevezett, mégpedig a csak néhány napja megismert Tocsik Mártát. A közlés telefonon érkezett, írásos nyoma tehát nem maradt. Lovas - állítása szerint - december 14-én, Liszkai irodájában találkozott először a jogásznővel. A vállalkozó több érintett állításával megegyezően a parlamenti vizsgálóbizottságnak kijelentette: Tocsik Márta sem ekkor, sem a későbbi tárgyalásokon nem rendelkezett a követeléseket tartalmazó listával, mindössze a Vektor által átadott adatokat "véleményeztette". A Vektor és Tocsik Márta közötti együttműködésről hivatalosan ekkor még senki nem tudott a vagyonkezelőben.

Az ügyvezetés táblázata ekkor már több mint két hete elkészült, de csak 1996. január 10-én került az ÁPV Rt. igazgatósága elé. A testület azonban nem tartotta megfelelőnek az adatsort (ezáltal vélhetően a cég nyilvántartásában szereplő adatokat sem), ezért arra utasította az ügyvezetést, hogy január 31-ére készítsen új táblázatot, valamint terjessze a testület elé, hogy milyen költségmegtakarítások prognosztizálhatók abban az esetben, ha az önkormányzati részesedések kiadása külső szakértő igénybevételével történik. Az adatsor azonban soha többet nem került napirendre, olyannyira nem, hogy a határozatról még a témafelelős ügyvezető igazgatót sem értesítették.

Tocsik mint technikai részlet

Az igazgatóság tagjai hivatalosan a január 10-i ülésen találkozhattak először a tanácsadó alkalmazásáról szóló javaslattal, ekkor még név nélkül. A magnófelvételről készült jegyzőkönyv szerint Liszkai Péter a következőket közölte a jelenlévőkkel: "Tegnapelőtt kaptam meg ezt az első anyagot, ami tizenegy és fél milliárdos igény, a szerződések 60 százaléka. A tanácsadó nyolc és felet (milliárd forint - a szerk.) vállal, hogy erre le tudja szorítani."

Ezen az ülésen az igazgatóság egyetlen tagja sem kérdezte meg, hogy ki az a tanácsadó, milyen adatok alapján tárgyal, mennyiért csinálja mindezt, és ki bízta meg egyáltalán. Arra sem kérdezett rá senki, hogy megfelelő adatok hiányában (az informatikai részleg táblázatát ezen az ülésen utasította el az igazgatóság) vajon miként alkudott le hárommilliárd forintot az ismeretlen tanácsadó.

Vita csupán abban a kérdésben alakult ki, fizessenek-e az önkormányzatoknak, ahogy azt a törvény előírja, és amit egyébként a jogászok is melegen ajánlottak, vagy pedig próbáljanak alkudni. Spanyol József igazgatósági tag a vizsgálóbizottság előtt így emlékezett: "Nekünk az volt a problémánk, hogy kifizessük-e a követeléseket, vagy alkudjunk. Mert ha kifizetjük, akkor később jön a miniszter, hogy önök tízmilliárdos kárt okoztak az államnak." Ehhez képest a másik probléma csupán technikai részletnek tűnt. A szavazás során tartózkodó Virág Attila, az igazgatóság helyettes elnöke döntését indokolva mindössze annyit jegyzett meg, akkor szokott tartózkodni, ha úgy véli, a felvetődő problémát meg kell oldani, de a javasolt megoldással nem ért egyet. Réti Tamás, aki nemmel voksolt az előterjesztésre, úgy vélte: a vagyonkezelőnek nincs joga mérlegelni a törvény előírásait, egyet tehet, hogy végrehajtja azokat. A tanácsadó alkalmazásáról döntés nem született. Abban maradtak, hogy három hét múlva visszatérnek a kérdésre. Egy héttel később azonban ismét napirendre került az előterjesztés, amelyben ekkor már Tocsik Márta név szerint is szerepelt.

Január 17-én

az anyagot csak az ülésen osztották ki, majd a tárgyalás befejeztével össze is szedték. (Ez az eljárás nem volt ismeretlen a vagyonkezelőnél, de csak fokozott titokvédelem esetén alkalmazták.) Az előterjesztés eredetileg az a már korábban említett dokumentum volt, amelyben Hoóz Tibor jogtanácsos a követelések teljesítését szorgalmazta. A testület elé kerülő anyagban azonban ezen a napon már Tocsik alkalmazása is szerepelt, valamint három mintaszerződés, amelyeken a "teljesítés helye"-ként a Vektor Rt. volt megjelölve.

Az előterjesztés, illetve a kiegészített változat január 16-án készült; Hoóz jogtanácsos ekkor betegszabadságon volt. A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy a betoldást Hoóz helyettese, Horváth Zsolt készítette Liszkai Péter utasítására. Horváth így emlékezik: "Ezen a napon megjelent Liszkai Péter úr, a kezében volt egy cédula, és arra fel volt írva Tocsik Márta neve, valamint 12 milliárd forint. Arra kért, hogy keressem elő a legutóbb készült előterjesztést a gépből. (...) Az ott lévő titkárnőkkel előkerestük, és lediktálta azt a szöveget." A kiegészítés a következőket tartalmazta: "A legjelentősebb társaságok esetén külső szakértő, dr. Tocsik Márta kimutatásokat végzett a bejelentett igényekkel kapcsolatban. A 14 legjelentősebb társaság esetén a peresített igények összege közel 12 milliárd forint. (...) Ehhez képest a tárgyalások során csaknem hárommilliárd forinttal csökkenteni tudja ezen társaságok esetén a külső szakértő a jelenlegi peresített követeléseket." Amikor Horváth Zsolt nehezményezte az eljárást, Liszkai azt felelte, ne foglalkozzon a dologgal, mert mindez

Szokai Imre

igazgatósági elnök személyes kérésére történik. Jellemző egyébként, hogy ezt az előterjesztést sem a parlament alkotmányügyi bizottsága, sem a vizsgálóbizottság nem tudta korábban beszerezni, az érintettek ugyanis azt állították, hogy a dokumentum "elveszett".

A határozat kimondta, hogy "a tanácsadó sikerdíja az igényekhez képest a megtakarítás tíz százaléka". Ez ellen egyedül Réti Tamás tiltakozott, aki szerint a feladat nagysága nincs arányban az érte járó ellenszolgáltatással. Réti az ülésen bejelentette, tiltakozását eljuttatja az ÁPV Rt. felügyelőbizottságához is, de erre végül nem került sor.

E ponton ki kell térnünk a felügyelőbizottság (fb) szerepére. A testület elnöke, Puskás Sándor, szavazati joggal vehetett részt az igazgatóság ülésein, a történtekért tehát mindenképpen felelősség terheli. Még akkor is, ha a botrány kirobbanása után az fb meglepő gyorsasággal készítette el saját vizsgálati jelentését az ügyről (erről, illetve a január 10-i és 17-i it-ülésekről lásd még: Tocsik bejövetele, MaNcs, 1996. október 31.). Puskás azon a bizonyos 17-i ülésen is jelen volt, sőt már korábban is hangoztatta, hogy logikusnak tartja az alkupozíciót. Érdemes megjegyezni azt is, hogy bár Réti erkölcsi szempontokra hivatkozva jelentette ki, hogy az fb-hez fordul, Puskás az ominózus ülést követően nem hívta össze az általa vezetett testületet. Az elnök később ezt azzal magyarázta, hogy a Rétiével ellentétes vélemények is elhangzottak, például Spanyol József részéről. Különben is - így Puskás -, az fb csak utólagos vizsgálatra jogosult egy-egy ügyben. A parlamenti vizsgálóbizottság ülésén végül elismerte, hogy a fontos döntések színhelyéül szolgáló igazgatósági ülések egyike után sem foglalkozott a felügyelőbizottság a Tocsik-üggyel.

Pályázat sikerdíj után

Az igazgatóság tehát január 17-én döntött a Tocsik Mártával történő szerződéskötésről. Időközben folytatódtak a tárgyalások Tocsik, valamint az önkormányzatokat képviselő cégek, a Vektor, az 1000 ügyvédi iroda és a Horus Rt. között. Jelentős eredményt azonban csak a Vektor tudott felmutatni. A Horus vezetői (akik korábban a Fővárosi Vagyonkezelő Központban Vásárhelyi István későbbi felügyelőbizottsági tag vezetésével dolgoztak) nem voltak képesek tartani a tempót, és április 15-én eladták a céget Lovas Péternek. Május 8-án a jogásznő számlájára megérkezett a sikerdíj első részlete, mintegy 355 millió forint. A következő igazgatósági ülésig ebből az összegből a jogásznő nyolc alkalommal egymilliótól 118 millió forintig terjedő összegeket utalt át különböző cégeknek és magánszemélyeknek, köztük egy taxisofőrnek, valamint saját titkárnőjének.

Az átutalás napján Kamarás Miklós pénzügyi vezérigazgató-helyettes egy, a kifizetések ellenőrzésére vonatkozó belső vizsgálatot rendelt el. Kamarás a Lascsik Attila elnök-vezérigazgatónak és Liszkai Péternek küldött feljegyzésben a vizsgálat szükségességét azzal indokolta, hogy a pénzügyi részleg csak formailag tudta ellenőrizni az átutalást. Öt nappal később Lascsik egy kézzel írt feljegyzésben külföldi tartózkodására és Szokai Imre elnök kérésére hivatkozva a vizsgálatot felfüggesztette.

Vélhetően ekkor határozta el a vezetés, hogy valamilyen formában legalizálni kellene Tocsik megbízását, s erre a legalkalmasabb módszernek a pályáztatás tűnt. Egy dologra kellett csak vigyázni: legyőzhető vetélytársakat meghívni a tenderre. Június első napjaiban Horváth Ádám ügyvédet megszólította egyik kollégája, bizonyos Pintér Zoltán, aki megemlítette, hogy lenne egy pályázat az ÁPV Rt.-ben az önkormányzati igényekkel, illetve tanácsadói feladatok ellátásával kapcsolatban. "Ez egyperces beszélgetés volt körülbelül", mondta Horváth, aki ennek ellenére - bár bevallása szerint soha nem foglalkozott még önkormányzati ügyekkel - arra a kérdésre, hogy érdekli-e a dolog, igennel válaszolt. Egy héttel ezután, június 12-én az igazgatóság hat igen szavazattal elfogadta a meghívásos, zárt körű pályáztatásról szóló, "határozathozatal után visszaadandó" és "1997. december 31-ig szigorúan bizalmas" minősítéssel ellátott előterjesztést. Tocsik Márta még aznap, a szintén meghívott Utilitas Rt. 14-én, Horváth Ádám pedig 18-án kapta kézhez a pályázati felhívást. A benyújtás határidejét az igazgatóság június 20-i dátummal határozta meg. Horváth rögtön jelezte Liszkai Péternek, hogy két nap kevés a pályázat elkészítéséhez, majd amikor azt a választ kapta, hogy nincs mód a tender meghosszabbítására, visszalépett. Az Utilitas Rt. referenciaanyagát a Kamarás Miklós, Liszkai Péter és (a tanácsadó alkalmazásával egyet nem értő s emiatt a januári szavazás során tartózkodó) Virág Attila alkotta bírálóbizottság nem tartotta megfelelőnek, így egyhangúlag Tocsik Mártát nevezte meg a pályázat győzteseként.

A sikeres pályázat után a vagyonkezelő július 24-én megbízási szerződést kötött a tanácsadóval. A jogásznő nem vacakolt: 29-én kiállította a sikerdíj második részletéről szóló számlát, és e napon a teljesítés igazolására is sor került, bár a számla a vagyonkezelőhöz csak 30-án érkezett meg. A második részlet, 449,1 millió forint augusztus 12-én landolt Tocsik számláján, s a jogásznő másnap 112,2 milliót utalt az időközben alvállalkozóként szerződtetett Utilitas Rt.-nek, valamint a sikerdíjból korábban már részesedett Arány Rt.-nek.

Gyorsulás

Szeptember 19-én a Figyelő cikket közölt arról, hogy az ÁPV Rt. külső szakértő bevonásával próbál egyezségre jutni az önkormányzatokkal. Még ugyanezen a napon Tocsik Márta hárommillió forintot utalt át K. F. taxisofőrnek.

Szeptember 24-én Deutsch Tamás a parlamentben ismertette az ügyet. A kormány azonnali vizsgálatot ígért, Suchman Tamás miniszter szerint azonban a több száz milliós sikerdíj kifizetése során nem történt törvénytelenség. Másnap, 25-én Tocsik Márta újabb hárommillió forintot utalt át K. F.-nek. Szeptember 30-án újabb utalás a taxisofőrnek, az összeg ezúttal húszmillió forint.

Horn Gyula kormányfő előbb bizalmáról biztosította, majd október 6-án bejelentette, hogy 15-i hatállyal felmenti Suchman Tamás privatizációért felelős tárca nélküli minisztert, aki kijelentette, a világ korrupt, nem az ÁPV Rt. Október 14-én az Objektív adásában elhangzott: a sikerdíjból Tocsik alvállalkozójaként részesült Utilitas Rt.-n keresztül az SZDSZ is érintett a Tocsik-ügyben. Ezt a párt még az adás előtt közleményben tudatta a közvéleménnyel.

November 29-én a Blikk, 30-án a Magyar Hírlap és a Népszava közölte Bócz Endre főügyész nyilatkozatát, amely szerint a rendőrség kérte Boldvai László, az MSZP pénztárnoka mentelmi jogának felfüggesztését. Három nappal később Györgyi Kálmán legfőbb ügyész a parlamentben elismerte, hogy a kérelem megérkezett az ügyészségre.

December 11-én a Fővárosi Bíróság megkezdte a vagyonkezelő által indított, a Tocsik Mártával kötött megbízási szerződés érvénytelenítésére irányuló per tárgyalását.

Tocsik Márta összesen 804 millió forint sikerdíjat vett fel az ÁPV Rt.-től. A jogásznő 671 egyedi szerződést kötött a vagyonkezelővel, ami ugyanennyi alkufolyamatot feltételez. Az önkormányzatokkal történt tárgyalásokról jegyzőkönyvet azonban eddig egyetlen vizsgálatot végző szerv sem talált. A vagyonkezelő vezetői és apparátusa ennek ellenére jóváhagyták a kifizetéseket.

A botrány kirobbanása után a kormány menesztette az ÁPV Rt. igazgatóságát és a testület elnökét, Szokai Imrét; a parlamenti pártok viszont nem hívták vissza delegáltjaikat a felügyelőbizottságból. Liszkai Péter munkaviszonyát a rendőrségi nyomozás idejére felfüggesztették. A parlamenti vizsgálóbizottság többszöri idézésének - a jelenleg is tartó büntetőeljárásra hivatkozva - Tocsik Márta, Liszkai Péter, Bernhard Barnabás (Utilitas Rt.), valamint Vitos Zoltán (Arány Rt.) nem tett eleget.

Kérdés továbbra is, hogy csupán a véletlennel magyarázható-e az, hogy azoknak a kormánypártokhoz közel álló személyeknek, akik érintettek az ügyben, közük volt vagy van saját pártjuk kasszájához. Véletlen-e, hogy az ügyben érintett cégek némelyike a Mérleg utcai SZDSZ-központba van bejegyezve? Véletlen-e, hogy a Boldvai László MSZP-pénztárnok mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozó kérelem hetek óta fekszik az ügyészség asztalán? És miért cáfolta nyilvánosan Bócz Endre fővárosi főügyész azt a korábbi, több lapnak is adott kijelentését, amelyben elismerte a rendőrségi kérelem tényét? S persze: miért nem esik szó az igazi főszereplőről, Szokai Imréről?

A válaszokat mi is keressük.

Bajai Gábor

szerző
Bajai Gábor
publikálva
1996/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra