A tb-önkormányzatok vége: Keresztút

szerző
B. I.
publikálva
1998/30. (07. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A héten életbe lép a társadalombiztosítási önkormányzatokat megszüntető törvény. A Fidesz teljesítette egyik legrázósabb ígéretét. Papíron, legalábbis.

A héten életbe lép a társadalombiztosítási önkormányzatokat megszüntető törvény. A Fidesz teljesítette egyik legrázósabb ígéretét. Papíron, legalábbis.

Amikor Orbán Viktor a választási győzelem után néhány nappal bejelentette a tb-önkormányzatok felszámolásának szándékát, sokan vélték úgy (többek között mi is), hogy a Fidesz talán túl korán nyitott frontot. Orbán még kijelölt miniszterelnök sem volt, mégis hadat üzent annak a két testületnek, amelyekkel szemben nemcsak a Horn-kormány legjelentősebb minisztere (Bokros Lajos) bizonyult tehetetlennek, hanem sokszor maga a miniszterelnök is.

A Fidesz

a kezdetektől ellenezte

a - Bokros szavaival: - "szakszervezeti ihletettségű" tb-önkormányzatok felállítását; mindvégig amellett kardoskodott, hogy az egészség- és nyugdíjbiztosítási alapokat a parlamentnek felelős, hozzáértő pénzügyi szakemberek igazgassák. A párt következetes maradt, s mivel az immár vezető kormányerőnek semmiféle "szakszervezeti elkötelezettsége" sincs, példátlanul rövid idő alatt lezavarták a parlamentben e kérdést.

A Fidesz mindezt az Alkotmánybíróság (AB) azon májusi döntésével indokolta, amely illegitimnek mondta ki a jelenlegi tb-önkormányzatokat. Az AB szerint az önkormányzatokban helyet foglaló szakszervezetek nem képviselik a járulékfizetők többségét; ugyanakkor a testület azt is megállapította, hogy mindebből nem következik automatikusan a jelenlegi önkormányzati mandátumok azonnali megsemmisítése. Az alkotmányellenes helyzetet az alkotmánybírósági verdikt szerint 2000. január 1-jéig kell megváltoztatni. Ez utóbbi kitétel azért érdekes, mert a lapunk megjelenésének napján életbe lépő törvény alkotmányossági vizsgálatát az MSZOSZ elsősorban erre alapozza. A kormány álláspontja viszont az, hogy bár az AB valóban nem rendelkezett az önkormányzatok azonnali megszüntetéséről, ám ennek az ellenkezőjét sem állította.

A Fidesz tehát régi elképzelését valósította meg az önkormányzatok felszámolásával. Ám úgy tűnik, mintha maguk a fiatal demokraták lepődtek volna meg a legjobban azon, hogy ilyen simán mennek a dolgok. Jó néhány jel arra mutat, hogy a Fidesz elbizonytalanodott, s egyelőre nemigen tud válaszolni a "hogyan tovább"-ra.

Múlt héten, szemben az előzetes elképzelésekkel, a kormány mégsem döntött Selmeczi Gabriellának, a tb-alapok felügyeletét ellátó kormánybiztosnak a kinevezéséről, illetve a feladatait meghatározó rendeletről. Ezen a héten azonban már mondani kell valamit, hiszen a törvény, mint említettük, életbe lép. Vannak azonban további gondok is: a kormány három hónapot adott magának arra, hogy részleteiben is kidolgozza azokat a jogszabály-módosításokat, amelyek törvényileg szabályoznák az állami felügyeletet. Vagyis lesz egy olyan időszak, amikor, elvileg, bármi és bárminek az ellenkezője is megtörténhet, és éppen a törvényi rendezetlenség miatt bármiről és bárminek az ellenkezőjéről is ki lehet mutatni, hogy az rendben történt. Márpedig a Fidesz éppen az ilyesfajta zavaros helyzetekre (is) hivatkozva hirdette a "pazarló és felelőtlenül gazdálkodó" önkormányzatok megszüntetésének a szükségességét.

Vegyük a tb talán legproblematikusabb területét, az alapok vagyongazdálkodását. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a tb vagyongazdálkodásáról

mindmáig nincs törvény,

és úgy tűnik, nem is lesz. Márpedig kéne: úgy tűnik, hogy a Fidesz-szakértők választások előtti markáns véleménye (a tb-nek semmi szüksége vagyonra, azt vissza kell az alapoktól venni) némileg felpuhult. Ellenzéki pozícióban határozottan állították, hogy az önkormányzatok homályos tranzakciói (például a nagybankokkal, s különösen az egészségbiztosítóban) a majd´ százmilliárdos vagyontömeg létéből, illetve e vagyon kezelésének a szabályozatlanságából fakad. Hogy kormányra kerülve miért változott e vélemény, nem tudjuk pontosan, csak sejthetjük: talán a banki és egyéb részvények miatt (bár ennek jelentőségét nem misztifikálnánk, még a Postabank okán sem), talán amiatt, hogy a vagyon "ésszerű" felélésével lehessen tömködni a tb-költségvetés lyukait (s ily módon tehermentesíteni az állami büdzsét), vagy esetleg amiatt, hogy a vagyon "működtetésével" gazdasági érdekcsoportokat lehessen a kormány mögé csalogatni.

Bauer Tamás (SZDSZ) a július 11-i Magyar Hírlapban egy igen tanulságos párhuzamra hívja fel a figyelmet: összeveti az önkormányzatok megszüntetése ellen fellépő Nagy Sándor (MSZP) minapi érveit Selmeczi Gabriellának a nyugdíjreform vitája kapcsán elmondott, egy évvel ezelőtt kifejtett álláspontjával. A két politikus ugyanazon az alapon támadja a másik pártot: hogy ti. az (mármint a "másik") pénzügyi körök érdekeit szolgálja s nem a járulékfizetőkét (a polgárokét).

Alapvető problémáról beszél Bauer: a tb-vel kapcsolatos viták

eredendően pártpolitikai

jellegéről. Ahogyan azt két héttel ezelőtti írásunkban is említettük (Kristálygömb, MaNcs, július 9.), a vagyongazdálkodás csupán a tb-problematika egyik (bár tényleg fontos) szelete. Ebben valóban tetten érhető az elmúlt időszaknak az a sajátos gazdasági-politikai mechanizmusa, amellyel korábban lapunk is többször foglalkozott. E téma azonban négy-öt magasan kvalifikált gazdasági nyomozóval viszonylag gyorsan rövidre zárható lenne egyszer s mindenkorra (csak éppen határozott és egyértelmű politikai szándék kéne hozzá, végre-valahára). Ám arról, amit röviden hatékony és működő egészségügyi és nyugdíjrendszernek, még rövidebben a társadalombiztosítás átfogó reformjának szokás nevezni, változatlanul semmit sem tudunk.

A Fidesz (pillanatnyi?) megtorpanása e koncepcióhiánnyal is magyarázható. (Vagy ha van koncepció, egyelőre ügyesen titkolják.) Persze ne legyünk igazságtalanok: az, hogy a tb elsősorban pártpolitikai kérdés, annak köszönhető, hogy a tb-önkormányzatok ´93-as felállítása mindenekelőtt a karanténból kitört MSZP 1994 előtti főpróbája, illetve a szocialisták legfőbb szövetségesének, a SZOT/MSZOSZ-nek a legitimációs hadjárata és a két erő gazdaságipozíció-szerző akciója volt. (Félreértések elkerülése végett: az MDF célja is ugyanez volt, csak rosszul mérték föl a terepet.) A Fidesz ezt akkor jól látta: az önkormányzatiság (illetve annak túl korai bevezetése) ellen emiatt küzdöttek. Nyilván elégtétel számukra, hogy ennek most ők vethetnek véget.

Májusban a Fidesz került abba a pozícióba, amelyben 1993 és 1998 között az MSZP, illetve az MSZOSZ volt. Kérdés, ellenállnak-e annak a kísértésnek, hogy a tb irdatlan (és hangsúlyozzuk, változatlanul "szabályozatlan") vagyonát ne használják fel egy saját (és egyelőre nemigen létező) gazdasági-politikai érdekcsoportosulás létrejöttének "megfinanszírozására" (megrendelések, illetve vagyonkezelési megbízások formájában, példa bőven van). Ha igen, akkor végre a tb kapcsán is lehet talán érdemi dolgokról beszélni. Ha nem, akkor a látszat ellenére sem változik majd semmi. És persze nem lesz elegendő négy-öt magasan kvalifikált gazdasági nyomozó.

B. I.

szerző
B. I.
publikálva
1998/30. (07. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra