"Horn Gyula 1956. december hó elején az MSZMP KB Adminisztratív Osztálya felkérésére jelentkezett rendészeti feladatok ellátására. Tényleges karhatalmista szolgálatot 1956. december hó 15. napjától látott el a Budapesti Rendőr-főkapitányság Karhatalmi Ezredének 3. (úgynevezett "Hunyadi János") zászlóaljában" - írták az átvilágító bírák tavaly augusztusi határozatukban a miniszterelnökről. "Szolgálata során részt vett hidak őrzésében, a gyűjtőfogház külső őrzésében (...), illetőleg jelen volt a budapesti Nyugati pályaudvar előtti tüntetésnél." Jelen lenni - ez tud nagyon fontos lenni a történelemben, bár Cölöpök című könyvében Horn egy szóval sem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy ott volt az ominózus, december 6-i, Nyugati előtti eseményen.
Az átvilágító bíráknak egyetlen feladatuk volt: megvizsgálni Horn múltját abból a szempontból, hogy kimeríti-e az ügynöktörvény általi érintettséget. A bírák a késő pártállami III/III-as jelentéskapás mellett bebizonyították azt, amit úgyis mindenki tudott, és amely köztudásra hivatkozva Horn megtagadta a lemondására való bírói felszólítást. Õ maga ismerte el a nyilvánosság előtt, hogy 1956. december 15-e és 1957. június 6-a között karhatalmista volt (későbbi erkölcsi bizonyítványában ezért áll az, hogy Horn "az ellenforradalmi események alatt a párt és a munkásosztály mellett kiállt"), a bizottság előtt pedig prezentált még "kinevezéséről és felmentéséről szóló okiratokat", köztük a "Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérem adományozásáról szóló okiratot".
A bírák meg tették a dolgukat. "Összehasonlítottuk a bekért dokumentumokat Horn nyilatkozatával és a Cölöpökben írtakkal, és hamar bebizonyítottuk, hogy Horn Gyula karhatalmista múltja miatt is érintett az ügynöktörvényben" - mondta lapunknak dr. Incze Béla átvilágító bíró. "Másra nem volt törvényi lehetőségünk, ennél tovább nem mehettünk. Csak magát a tényt kellett bizonyítanunk."
Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ha a bírák minden fellelhető okmányt bekértek volna, akkor se lenne teljes a történelmi tabló. A Honvédelmi Minisztérium központi irattárából ugyanis
hiányzik néhány dokumentum,
köztük a HM tiszti szolgálati adatlapja, amely bizonyítja, hogy Horn Gyula már 1956 novemberében belépett a pufajkások közé (a Hunyadi zászlóaljat csak december közepére állították fel). E dokumentumok létéről onnan tudni, hogy Kubinyi Ferenc (milyen kár: ´56 és a teljes igazságtételi téma a szélsőjobbé) 1995-ben megjelent, Vaskorona című könyvében facsimile közölte őket, igaz, ránézésre kicsit hiányosan, talán már ő is így kapta. A fénymásolatokat a Deport ´56 nevű civil szervezet utólag megküldte a bizottságnak, mivel felháborítónak tartotta, hogy a vizsgálat során tisztázatlan maradt a Nyugati előtti ügy, és Horn a papírt felmentő ítéletként lobogtatja.
Holott az eltűnt tiszti szolgálati adatlap 21. számú rubrikájába, hogy tudniillik "az ellenforradalom alatti tevékenysége", Horn saját kezűleg azt írta: "1956. nov. 15 - 1957. jún. Hunyadi J. zászlóalj". Ezt persze még tarthatjuk, úgymond, elírásnak, ha nem látnánk néhány oldallal hátrább, hogy egy kézzel írt, 1954-ben keltezett önéletrajzát évtizedek múlva ugyancsak kézzel kiegészítette néhány adattal, egyebek között ezzel: "1956 nov-től 1957 júniusáig karhatalmista voltam." Aki olvasta a Cölöpöket, tudja, hogy Hornt nemigen csalja meg emlékezete, napra, percre pontosan emlékszik vissza jelentéktelen eseményekre is (legfeljebb teljesen kihagy eseményeket), nehéz elhinni, hogy pont ilyen sorsdöntő napok esetében egy egész hónapot csúszott a memóriája, ráadásul kétszer is. Márpedig
a hiányzó cölöp
nem egyszerűen Horn pufajkás múltjának kezdeti dátuma. "A kérdés az, hogy milyen minőségben: karhatalmistaként vagy civilként vett részt 1956. december 6-án a kommunisták Nyugati pályaudvar előtti tömegdemonstrációján" - mondta Szerdahelyi Szabolcs, a Deport ´56 elnöke a Narancsnak. A Nyugati előtt ugyanis az 1956-os Intézet kronológiája szerint "a karhatalom az ellentüntetők közé lő, hatan meghalnak, egy ember megsebesül". Sortűz volt tehát.
A Kádár-kormánynak nem ez volt az egyetlen, úgynevezett "vörös zászlós" demonstrációja, amelyet a szovjet invázió segítségével hatalomra jutott új vezetés melletti kommunista kiállás, a lakosság megfenyegetése jegyében szervezett. Céljuk "elsősorban a lakosság provokálása volt" - állapította meg az Igazságügy-minisztérium Kahler Frigyes-féle Tényfeltáró Bizottsága 1993-ban. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának december 5-i ülésén döntenek "központi forradalmi zászlóaljak létrehozásáról", valamint "fasisztaellenes tömegdemonstráció" szervezéséről ("felelősek: Gáspár és Biszku elvtárs"), amelynek következtében december 6-án a főváros több pontján is szovjet tankok által kísért gyűlésekkel és felvonulásokkal irritálják a népet.
Egy nappal előtte ülésezik a Katonai Tanács, ahol "Ugrai ezredes bajtárs" közli: "a fehérterror ellen háromszoros vörösterrort kell alkalmazni", "Csémi alezredes bajtárs" szerint pedig "egy kis csinnadrattát kellene nekünk is csinálni (...), kímélet nélkül likvidálni kell a lövöldözőket". Kezdetét veszi
a kádári megtorlás
legsúlyosabb időszaka, a "vörös zászlós" provokátorok "lényegében tömeggyilkosságra törekedtek" - írta a Deport ´56 az átvilágító bíráknak.
"Különböző helyekről sorozatos lövéseket lehetett hallani, a tömeg különböző irányban megindult, a lövöldözés tovább tartott, hogy kit lőttek, azt azonban nem tudjuk" - jelentette december 6-án a Nyugati környékéről Számel Lajos és Mág Bertalan rendőr őrnagy. "Feldörögtek a karhatalmisták fegyverei" - emlékszik vissza a bevetésre a már említett Csémi Károly nyugállományú vezérezredes a Berecz János szerkesztette Visszaemlékezések 1956 című kötetben. A Kahler-bizottság (egy Berki Mihály nyugállományú vezérőrnagy által idézett katonai jelentésre hivatkozva) megállapította: a pufajkásokon kívül a szovjet páncélosok is tüzet nyitottak, majd "öt személyt minden vizsgálat nélkül a helyszínen tarkón lőttek".
Horn Gyula emlékezetében két verzió él arról, mikor is lépett karhatalmista szolgálatba. A hivatalos verzió: december 12-én kérte fel őt, a Pénzügyminisztérium dolgozóját Czinege elvtárs a belépésre, és 15-én lépett be a BRFK által létrehozott, a BM felügyelete alá tartozó Hunyadiba. Ez a verzió azonban csak a Hunyadiról szól, márpedig karhatalmista egységből volt több is november óta. A másik verzió: a két, novemberről szóló kézírás, valamint az 1989. január 31-i politikai bizottsági ülésen elmondottak: "1956 novemberében hetedmagammal Czinege elvtársnál jártam. (...) Megkért, hogy lépjek be a karhatalomba."
"A BM és a HM is szervezett ilyen alakulatokat. Ha Horn Gyula már novemberben tagja volt egy karhatalmista szervezetnek, akkor az a HM alá tartozott" - mondta a Narancsnak az 1956-os Intézet kutatója, Germuska Pál, aki kizártnak tartja Horn ügyvédjének, dr. Czeglédi Lászlónak azt a korábbi, sajtóban megjelent állítását, hogy Horn annak idején csak "baloldali szimpatizánsként" vett részt egy baloldali tüntetésen.
"Szervezett felvonulás volt,
az MSZMP kifejezett utasítást adott a vörös zászlós megmozdulásra, a kerületi pártbizottságok névre szólóan ismerték a résztvevőket. Kizártnak tartom, hogy miközben pár száz kommunistát végig köpködnek és kövekkel dobálnak a városon, Horn Gyula fellelkesülve közéjük áll" - véli Germuska. Azt pedig, hogy Horn leszerelőlapján szerepel a Nyugati előtti részvétele, a történész azzal magyarázza, hogy jó pontnak számított szervezhetősége. Ugyanakkor ez azt támasztja alá, hogy fegyvere még nem volt, azt csak december 15-én kapott, a Hunyadiban.
A fiatal kutatónak egyébként kőkemény tényfeltáró munkát kell végeznie a Horn-ügy kivizsgálására, hiszen ´56-os iratok vannak a BM-ben, a HM-ben, a Történeti Hivatalban, az Országos Levéltárban, a Politikatörténeti Intézetben és más helyeken is, de a BM és a HM az amúgy is szerencsétlen levéltári törvény alapján különösen szűken értelmezi a személyes adatok anonimizálását/kifehérítését, úgyhogy nem könnyű történelmi adathoz jutni. "Van, amikor szinte tiszta fehér oldalakat kapok." (A 823/K jelzésű ügy tavaly ősz óta az adatvédelmi biztos előtt van.)
Germuska Pál ennek ellenére az elmúlt héten megtalálta az Országos Levéltárban Horn Gyula úgynevezett karhatalmista megbízólevelét, egy A5-ös egységméretű, stencilezett lapot, amelyben az illetékes V. kerületi pártbizottság azt írja: "Horn Gyula elvtárs (...) december 12-én (...) jelentkezzen Czinege Lajos elvtársnál, karhatalmi szolgálat felvétele céljából." A kutató szerint "ez inkább Horn hivatalos verzióját erősíti, hiszen egyébként találtunk november elején keltezett megbízólevelet is".
"Nem azt mondjuk, hogy Horn Gyula gyilkos, de a genfi konvenció értelmében
biztosan bűnsegéd
- állítja a Deport ´56 elnöke, Szerdahelyi Szabolcs. Az ´56-os szervezet márciusban emberiség elleni bűntett gyanúja miatt tett feljelentést a Fővárosi Főügyészségen öt személy, köztük Horn Gyula ellen. A Főügyészség Nyomozó Hivatala azonban Hornt kivette az ügyből, mivel - az átvilágító bírák határozatából kiindulva - nem találta úgy, hogy a kezéhez vér tapad. A másik négy ember ügyét a KBI vizsgálja háborús bűntett alapos gyanúja miatt.
Az ´56-os civil szervezet ezután aktákba való betekintést kért és kapott, aminek az lett az eredménye, hogy május 6-án "megdöbbenve láttuk, hogy semmilyen személyi irat nincs bent Hornról", sem a BM, sem a HM archívumaiban nincsenek. "Innentől már arról szól a történet, hogyan lehet eltüntetni egy prominens ember iratait" - mondta Szerdahelyi. (A BM Központi Irattárának vezetője, Baczoni Gábor kérdésünkre elmondta: őnáluk semmilyen irat nincs Hornról vagy a karhatalmistákról, mivel azok leginkább a HM felügyelete alá tartoztak.) Egy újabb feljelentés nyomán most a Katonai Ügyészség vizsgálja, hová tűnhettek Horn kartonjai a HM-irattárból, pontosabban: a Katonai Ügyészség nyomozást megtagadó határozatát július 7-én hatályon kívül helyezte a Katonai Főügyészség. Álláspontjuk szerint ugyanis a HM irattárának vezetője "nem igazolta, hogy az iratok a levéltárban voltak-e, és ha igen, azt mikor kinek adták ki".
Csárády József ezredes, a HM Központi Irattárának igazgatója azonban kategorikusan cáfolja az első állítást. "A dokumentum létezett, itt volt a kezemben. Minden személyi anyagot nyilvántartásba vettünk, úgyhogy
bizonyítani tudom,
hogy a Horn-dosszié is itt volt." Csárády úr, aki 1984 óta vezeti a HM irattárát, a Narancsnak lapzártakor elmondta: még nem kapott értesítést az ügyészségtől, hogy adjon információkat az ügyről. De elmondása szerint a következők történtek: 1993 novemberében felhívta őt Kubinyi Ferenc, hogy adja ki számára a Horn-dossziét. Õ ezt megtagadta, mire Kubinyi azzal fenyegetőzött, hogy magas rangú HM-kapcsolatai révén "úgyis megszerzi". Így is lett.
Iratok kikérését általában szigorú szabályok alapján, írásos felhatalmazással, aláírás ellenében lehet kérni a HM-irattárban, de Csárády úr elmondta: előfordult, hogy magas rangú katonai vezetők szóban, illetve telefonon leszóltak neki, adjon át egyes dossziékat. Akkor is ez történt, és az ilyen szóbeli "kérésre" belső szabályzat ad lehetőséget. "A Honvédelmi Minisztériumból jött egy telefon, hogy bekérik az anyaggyűjtőt (a dossziét - S. L.)", és tényleg, hamarosan valaki eljött a Horn-csomagért. Mint megtudtuk, igen szűk az a kör, amely ilyen telefonokat megengedhet magának: a katonai vezetői állomány, a parancsnokság, a személyzeti csoportfőnökség tagjai lehettek az illetők. Csárády ezredes egyébként szemünk láttára vetette össze a fénymásolt Horn-iratot egy másik, eredeti karhatalmista tiszti szolgálati adatlappal, és úgy találta, hogy egy nem lényegbevágó lapon és egy aláíráson kívül Kubinyi szinte a teljes iratot megkapta.
Nem kizárt tehát, hogy nem a Horn/Keleti-érában, hanem a Für Lajos vezette HM-ben tűnt el Horn tiszti adatlapja plusz az önéletrajz, mégpedig egész egyszerűen oly módon, hogy elfelejtették visszaadni. Kubinyi néhány éve meghalt. "Egyébként több tábornok személyi anyagát nem itt az irattárban, hanem a HM-ben őrzik" - mondta az archívum vezetője.
Az ügyben természetesen megkerestük Horn ügyvédjét, dr. Czeglédi Lászlót is, aki a Narancsnak kifejezte készségét, hogy ősszel összehoz egy találkozót Horn Gyulával. Czeglédi többszöri kérdésünkre sem tudta mire vélni a novemberről szóló két feljegyzést, és bár nem vitatta a Horn-kézírás hitelességét, úgy vélte, csak az eredeti okmányok megléte esetén van miről beszélni. "Egyébként meg senki se látta őt azon a tüntetésen. Ott volt, persze, baloldali tüntetőként, 200 ezer másik emberrel. Horn Gyula nagyon sokat tett ezért az országért, akárcsak Pozsgay Imre, úgyhogy kellő tiszteletet kellene vele szemben tanúsítani, és el kéne hinni azt, amit mondott." Czeglédi úr egyébként úgy látja, nagyon is fontos volt rendet tenni ebben az országban 1956 után, amikor a "néhány szép októberi nap" után "egymást ölték az emberek".
Reméljük, hamar létrejön az ügyvéd úr által beígért találkozónk Horn Gyulával. Érdemes lenne megbeszélni, mit is értett azon, amit az 1989-es PB-ülésen mondott: "Énszerintem nincs és nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel. És ez a lényeg."
Seres László
