Alkotmányozás: Egy gesztus vége

  • 1997. május 15.

Belpol

"Az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai annak érdekében, hogy hazánk ideiglenes jellegű alkotmányát új alkotmány váltsa fel (...), megállapodnak abban, hogy az új alkotmány megalkotásáig, de legfeljebb az 1994-ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnéséig a hatályos alkotmányt is az új alkotmány megalkotására megállapított szabályok szerint módosítják."
"Az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai annak érdekében, hogy hazánk ideiglenes jellegű alkotmányát új alkotmány váltsa fel (...), megállapodnak abban, hogy az új alkotmány megalkotásáig, de legfeljebb az 1994-ben megválasztott Országgyűlés megbízatásának megszűnéséig a hatályos alkotmányt is az új alkotmány megalkotására megállapított szabályok szerint módosítják."

"A képviselőcsoportok megállapodása az új alkotmány megalkotásáról" címet viselő, 1995. május 4-i megállapodás szinte napra pontosan két évet élt. Vastagh Pál szocialista párti igazságügy-miniszter aláírásával ugyanis a kormány benyújtotta az alkotmány módosításának tervezetét - ezt az Országgyűlés hamarosan megtárgyalja, s vélhetően el is fogadja. Az idézett megállapodásból kiderül, hogy az akkor még hat parlamenti frakció az alkotmányozás szigorú egyeztetési szabályait a hatályos alkotmány módosítására is kiterjesztette. Az így vállalt moratórium ez alapján formálisan akkor szűnt meg, amikor nem az alkotmány-előkészítő bizottság, hanem a kormány önállóan nyújtotta be a törvényjavaslatot a hatályos szöveg módosítására.

A kormánypártok

a moratórium felmondását akkortól datálják, amikor három ellenzéki párt, az FKgP, a KDNP és az MDF nem szavazta meg az új alkotmány koncepcióját annak ellenére, hogy annak minden egyes elemét legalább öt parlamenti párt támogatta - ahogyan azt a fenti megállapodás is feltételként szabta. E három párt önellentmondásba keveredett, hiszen a moratórium elhúzása érdekében azt sejtették: esetleg megszavazzák a készülő végleges alkotmányszöveget. Vagyis az általuk egyébként elutasított koncepcióból készített normaszöveget készek támogatni - íme a fából vaskarika. Igaz, az MDF annyiban kivétel e trióban, hogy olyan kérdést hiányolt a koncepcióból, amit a kormánypártok is csak a szövegezéskor akartak beemelni.

A normaszöveget a szakértők már hamar, január elején elkészítették, ám hamarosan kiderült, hogy a bizottsági vita és a többi egyeztetés sok időt fog igénybe venni. Ezért az Igazságügyi Minisztériumban hamarosan megkezdődött a kormányprogram végrehajtásához szükséges, törvényhozási feladatokhoz nélkülözhetetlen alkotmánymódosítás kidolgozása. Vastagh Pál elismerte ugyan, hogy az eltervezett négy közül csak az egyik ponton szükséges feltétlenül módosítani az alaptörvényt, de úgy vélte, a többi törvényi szabályozását lappangó alkotmányozásnak nyilvánítaná az ellenzék.

Az első,

egyértelműen logikus módosítási kényszer

az igazságszolgáltatási reform része, az ítélőtáblák létrehozása. A hatályos szöveg alapján ugyanis csak háromszintű a magyar igazságszolgáltatási rendszer, így a felsorolásba az ítélőtáblát is be kellett szúrni. Hasonlóképpen ehhez a területhez tartozik az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amelyet szintén a módosítás hívna életre.

További változás lenne, hogy a kormány koncepciójának elfogadásával az Országgyűlés 200 ezerre emelné a népszavazás kötelező kiírásához szükséges aláírások számát. Megmaradna a 100 ezres határ is: e felett mérlegelés tárgya lenne a referendum. Pontosan szabályoznák, hogy miről nem dönthet a nép: nem lehet országos népszavazást tartani a költségvetésről, az adókról, vámokról, a népszavazásról, személyi kérdésekről, fegyveres erők bevetéséről és közkegyelem gyakorlásáról.

Az Alkotmánybíróság arra is kötelezte az Országgyűlést, hogy 1997. június 15-ig hozza meg a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvényt, amit a kormány koncepciója szerint csak alkotmánymódosítással lehet megoldani. Ezért az alkotmányban tételesen felsorolnák, hogy milyen esetekben szűnik meg a miniszterelnök, a miniszterek és az államtitkárok megbízatása.

A nagy hévvel benyújtott javaslatot kissé lehűtötte, hogy a parlament nem szavazta meg annak sürgős tárgyalását. Az ellenzék a szavazás előtt futott egy felháborodott kört az alkotmányozási moratórium egyoldalú feloldása miatt, mire a képviselők többsége a nem gombot nyomta meg, holott a sürgős tárgyalás elfogadása nem szokott gondot okozni. Az SZDSZ hétfőn kiállt a javaslat mellett. Szent-Iványi István bejelentette, hogy akkor is megszavazzák a tervezett módosításokat, ha azokat csak a két koalíciós párt támogatja.

Gy. B.

Figyelmébe ajánljuk