Háztartásonként 2-3 ezer forint - éves szinten ennyi megtakarítást hozhat országos átlagban a szemétszállítási díjban július elsejétől bevezetett 10 százalékos rezsicsökkentés. Noha a spórolás nem egetverő, szakmabeliek szerint a lakossági hulladékgazdálkodásban történtek közül mégis ez a legszebb. "Ez legalább a lakosoknak biztos, hogy jó lesz. A többi változásnak nem tudnám megnevezni a nyerteseit" - mondja egy neve elhallgatását kérő hulladékgazdálkodó forrásunk.
A gáz, a távfűtés és az áram lakossági árának 10 százalékos csökkentése után július elsejétől ugyanekkora mértékben lett kevesebb a víz- és csatornadíj, a szennyvízszippantás, a palackos gáz, a kéményseprés, illetve a szemétszállítás díja is. Utóbbi szektor sajátos, rendezettnek jelenleg semmiképp sem nevezhető helyzete abból adódik, hogy az Illés Zoltán vezette környezetvédelmi államtitkárság alkotta új jogszabályi környezet év elejétől teljesen átalakította - az alkotó szerint megnyugtatóan szabályozta - a lakossági hulladék-gazdálkodás ágazatát: államosított egy olyan közszolgáltatást, amelynek az értékelhető eredményei éppen a piaci szféra aktivitásának voltak köszönhetők.
Lett egy színvonal
"A hazai szemétszállítás területén a 2000-es évek elején indult meg egy jó irányú változás. Akkor léptek érvénybe az addigi magyarhoz képest jóval szigorúbb uniós előírások, és a külföldi, főleg osztrák és német tulajdonú, tőkeerős hulladékgazdálkodó cégek is akkor jöttek be az országba. Hozták magukkal e szolgáltatás nyugati színvonalát, ami egyértelműen a hasznunkra vált. Nem túlzás azt állítani, hogy jórészt tőlük tanultuk meg, hogyan kell ezt az ipart jól csinálni - mondja a Narancsnak Farkas Hilda, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének igazgatója. - A legfontosabb talán az uniós szabványoknak megfelelő hulladéklerakók kiépítése volt. A higiéniai előírások mellett fejleszteni kellett a szigeteléseket, mérsékelni kellett a talajvízszennyezést, a bomlásból származó üvegházhatású gázok kibocsátását, és törekedni kellett arra, hogy a szél kevésbé fújja szét a szemetet. A fejlesztési pályázásban is fontos szerepet játszottak ezek a cégek, mert sokszor ők állták az önrészt. Becslések szerint Magyarországra több mint 100 milliárd forint uniós forrás érkezett a modern rendszerek kiépítését segítendő." A fordulat éve 2009 volt, amikor be kellett zárni minden olyan lerakót, amely nem felelt meg az uniós szabványnak. "Korábban szinte minden településnek volt saját gödre, az országban 2600 lerakó működött. Ám míg 2009 előtt egy családnak havi pár száz forintjába került az elszállítás, a bezárások után jelentősen megugrott a díj. Az országban mindössze 80 lerakó maradt, míg a szállítási költségek átlagosan a tízszeresére emelkedtek."
A lakossági hulladékgazdálkodási rendszer - ezzel más szakértő is egyetért - viszonylag jól teljesített az utóbbi években. "Nem hallottam olyat, hogy valahonnan ne vitte volna el a szemetet a szolgáltató, ahogyan arról sem, hogy környezetvédelmi vagy környezetegészségügyi probléma lett volna a kommunális szektor fogyatékossága miatt. A hulladék ártalmatlanítása európai színvonalon működött az utóbbi években" - értékel Szilágyi László, a Párbeszéd Magyarországért politikusa, aki képviselősége előtt a kérdés civil szakértője volt. Azt azonban sem ő, sem más szakember nem vitatja, hogy a rendszer korántsem volt tökéletes. Mivel a közszolgáltatói szféra meglehetősen diverz volt (a nagy multiktól kezdve a több, illetve egyetlen településre fókuszáló hazai magán-, önkormányzati, esetleg vegyes cégek is szállítottak szemetet), a rendszer sajátossága lett a kukaürítési díj differenciáltsága: az ország különböző pontjain egy 70 literes kukáé 160 forinttól akár 700-ig terjedhetett; ugyanazért a közszolgáltatásért más összeget fizetett egy battonyai vagy egy újpesti lakos. Továbbá mindenkitől egységdíjat szedett a szolgáltató - szemben például a fogyasztásalapú energiaszolgáltatásokkal. Például az a hétvégiház-tulajdonos is köteles kifizetni az évi 30 ezer forintos szemétdíjat, aki esetleg egy adott évben rá se néz az ingatlanjára. (Ha nem általánydíjat, hanem például az elvitt szemeteszsákokért fizetne a lakos, az nemcsak igazságosabb lenne, de a megelőzés felé tolná a hazai szemléletet, hiszen a saját pénztárca is motiválna.)
Van más probléma is: lakossági hulladékból 4-4,5 millió tonna keletkezik évente, amelynek 75-80 százalékát lerakják, ez az arány pedig - főleg a nyugat-európai gyakorlathoz képest - nagy. "Ebben egyrészt a lakossági szelektív hulladékgyűjtés egyelőre kezdetleges, bár korántsem reménytelen kultúrája játszik szerepet. Lehetne több szelektív sziget, lehetne több kampány, igaz, egyhamar ez se hozna áttörést. Lehetne több szétválogató üzem is, de ez beruházás kérdése, ebben pedig a hazai cégek, akárcsak a külföldi multik, tehettek volna többet is elmúlt években" - mondja szakértő forrásunk.
A január elsejétől hatályos új hulladéktörvény egyik célja épp ez: növelni a hasznosítást és visszaszorítani a lerakást. Ennek létjogosultsága nem vitatható, ám eszköze annál inkább.
Csak az embereknek legyen jobb!
"A korábbi hulladékgazdálkodási közszolgáltatási rendszerrel kapcsolatban számos lakossági panasz volt. A lakosság elégedetlen volt a díjképzési gyakorlattal, a gyűjtőedények méretével és az igénybe vehető kedvezményekkel. Magyarországon megjelentek a közelség elvét nélkülöző hulladékkezelési tendenciák, amelyek a lakosságszám és a képződött hulladékmennyiség területi eloszlásának egyenlőtlenségeit nem vették figyelembe, a hasznosítás aránya közben nem növekedett, a lakossági terhek viszont évről évre jelentősebbek lettek. Ezekre az alapokra nem lehetett új rendszert építeni. Ezért volt szükséges a régi rendszer gyökeres átalakítása" - tájékoztatta a Narancsot a Vidékfejlesztési Minisztérium, amikor az átalakítás okait firtattuk.
Az idén életbe lépett új hulladéktörvény két markáns változtatása az, hogy miközben számos új terhet ró a szektorban működő cégek nyakába, beavatkozik azok tulajdonosi szerkezetébe is. Jövő évtől ugyanis csak olyan cég végezhet szemétszállítást, amely legalább 51 százalékban állami vagy önkormányzati tulajdonú, és e tevékenységet kizárólag nonprofit alapon lehet majd végezni. Az a magáncég tehát, amely eddig kizárólagos (vagy többségi) tulajdonos volt a vállalkozásában, most többségi részét kénytelen átadni valamely önkormányzat számára, esetleg eladja a részét teljesen és kiszáll az ágazatból, netán az új tulajdonos visszafoglalkoztatott alvállalkozójaként a terepen marad. "Ez egyszerűen kisajátítás" - nyilatkozott a Die Pressének Frank Dicker. A Saubermacher igazgatója ezzel arra is utalt, hogy a magyar állam úgy kényszeríti kisebbségbe vagy egyenesen távozásra a külföldi cégeket, hogy nem kárpótolja azokért a (fentebb már említett) beruházásokért, amelyeket korábban elvégeztek. (Több cég panaszt tett emiatt az uniónál, ám egyelőre nem történt lépés a piaci viszonyokba beavatkozó változások miatt. Tudni kell azt is, hogy a lakossági hulladékgazdálkodás több uniós országban állami feladat: például Dániában, de Bécsben is önkormányzati cég végzi e munkát.)
Magáncégből a szektorban bőven akad: a közel 3200 hazai önkormányzat közül több mint ezerrel magáncégek szerződtek, a csaknem 100 milliárd forintos forgalmú lakossági piacból pedig mintegy 40 százalékot ők birtokoltak. A szabályozás - egy hazai szakmai egyesület adatai szerint - a 197 cég közül mintegy 60-50 végét jelentheti, és a hazaiak mellett érzékenyen érinti a külföldi tulajdonú multikat (mint például a Saubermacher, az A.S.A., az AVE vagy a Remondis). "Illésék már évekkel ezelőtt azzal jöttek, hogy ezek a külföldi cégek mennyi profitot visznek el innen, és hogy a mi zsírunkon híznak. Már akkor sejthető volt, hogy komoly változásokat akarnak e területen" - mondja az államtitkár munkáját követő forrásunk. Azt a megállapítást, miszerint az ágazat "bomba üzlet" lenne, mások cáfolják. "A kommunális hulladékgazdálkodásból önmagából nem tudott egy cég meggazdagodni. A vállalkozás esetleg úgy élhetett jól, ha nála volt az ipari hulladék ártalmatlanítása, az útfenntartás, a parkfenntartás is" - mondja Szilágyi László. Mások szerint több cég is keresztfinanszírozást alkalmazott, és míg teljes bevételének 20-30 százaléka származott a lakossági ágazatból, 70-80 százaléka az ipari szektorból folyt be. (Az, hogy egy cég mindkét szférában jelen volt, megtakarítás volt a vállalkozás több szintjén is - egy iroda, egy adminisztráció stb.) Mindezt azért fontos említeni, mert az új törvény nem engedi meg ezt: a lakossági hulladékgyűjtést végző cégek csakis ezzel foglalkozhatnak.
Illés Zoltán ennek ellenére optimista; többször is nyilatkozta, hogy az államosítással, illetve a profittermelés megtiltásával egy-két év alatt 30-40 százalékkal csökkenhet a lakossági szemétszállítás díja. Ez azonban forrásaink szerint illúzió - hacsak nem akarja az állam újra és újra mesterségesen lenyomni az árakat, aminek következtében a szolgáltatók költségei egyre csak nőni fognak.
Veszteséggarancia
Aki marad, az se boldog. Az új feltételeknek megfelelő cégek életét eddig nem ismert új (közvetlen és közvetett) terhek megjelenése nehezíti. Ilyen az év elejével bevezetett lerakási járulék, ami idén 3 ezer, jövőre 6 ezer forint lesz tonnánként - majd 2015-ben 9 ezer, 2016-ban pedig 12 ezer. (Ilyen járulékot kell még a veszélyes és az építései hulladék után fizetni, az ipariért azonban nem.) Miközben a szakma képviselői nem vitatják az unióban máshol is honos lerakási járulék létjogát - hiszen ez valóban az újrahasznosításban teszi érdekeltté a szállítókat -, az ilyen tempójú és mértékű bevezetés túlságosan is megterhelő. Továbbá: a Magyar Energia Hivatalnak lakosonként 100 forintos felügyeleti díjat kell fizetni (ami például Budapesten csaknem 200 milliós új költség), de szintén a cégek terheit növeli a tízszázalékos rezsicsökkentés (amennyiben a bevételt csökkenti). "Nem külön ránk szabva született az úthasználati díj, de ez is a költségeinket növeli. Ahogy a tranzakciós illeték vagy a megemelt telefonadó is" - sorolja lapunknak egy önkormányzati társulási tulajdonban lévő cég vezetője, aki szerint idén még nem, de jövőre (főleg a megduplázódott lerakási járulék miatt) komoly veszteséggel számolnak.
Az egyik legnagyobb hulladékszállító cég, az A.S.A. ügyvezetője, Németh István a vg.hu-nak adott interjújában a szolgáltatók költségeinek legalább 30 százalékos emelkedéséről beszélt. Volt olyan szektorbeli, aki a Narancsnak 40 százalékra saccolta ezt az arányt. "A politikusok szerint a közszolgáltatók extraprofitot realizáltak a közszolgáltatásokon, ami az A.S.A.-ra nem igaz. Vállalatunk nyílt közbeszerzéseken, valós versenyben, legtöbbször a legalacsonyabb árral lett nyertes pályázó, ami eleve kizárja az extraprofitot. Az A.S.A.-csoportot már nem fogja közvetlenül érinteni (mivel kivonul az ágazatból - a szerk.), de a díjbefagyasztás 2014. december 31-ig érvényes, miközben a lerakási járulék mértéke jövőre 3000-ről 6000 Ft/tonnára nő. Ez azt jelenti, hogy a közszolgáltatás 2014-ben veszteséges lesz, valamiféle állami kompenzáció nélkül nem lesz képes működni." (Lapunk megkeresett több külföldi tulajdonú céget, de nem kívántak nyilatkozni.)
A már az idén megnövekedett költségeket hol nyíltan, hol trükközve próbálták beépíteni a szemétszállítási díjba a szolgáltatók: akad település, ahol "arányosan" a szolgáltatási kör csökkent, de olyan is, ahol húsz százalékkal nőtt a díj tavalyhoz képest annak ellenére, hogy erre az évre legfeljebb 4,2 százalékos emelést engedett a törvény a tavaly április közepi árhoz képest. Több helyen emiatt összerúgta a port a szolgáltató és az önkormányzat, az egyik városban a többségi tulajdonos kormánypárti önkormányzat pedig egyszerűen felmentette állásából a "túlemelő" ügyvezetőt, aki hiába bizonygatta, hogy nem a saját zsebére dolgozott, a cég érdekeit tartotta szem előtt. (Ezekről az esetekről részletesen olvashat a magyarnarancs.hu-n megjelent Csak szemfényvesztés a szemétszállítási díj csökkentése című cikkünkben.)
Egyik beszélgetőpartnerünk szerint ha egy cég nem tud a működéshez megfelelő bevételt produkálni, akkor spórolásra kényszerül, mégpedig az alkalmazottakon (elbocsátás, jövedelemcsökkentés), illetve a műszaki szinten (beruházások, szükséges javítások elhalasztása) - egyik megoldás sem növeli a szolgáltatás minőségét.
"Mi jövőre 2-300 milliós veszteséggel számolunk a megnövekedett terhek miatt, pedig most is sorba vesszük fel a településeket, két év alatt megháromszorozódott az ügyfeleink száma - mondja egy önkormányzati céget vezető forrásunk. - És tudja, mit fogunk csinálni, hogy működhessünk? Hozzányúlunk az eddig kötelezően félretett tartalékainkhoz. Ilyen forrás a környezetvédelmi, illetve az amortizációs tartalék, ezek azonban uniós előírások. Hogy mit szól majd hozzá az EU? Azt majd intézze el a minisztérium! Mi közben meg szépen becsapjuk magunkat."
De nem csupán ez az egy dilemmája van, mivel a rezsicsökkentés arról rendelkezik, hogy a 2012. április 14-ei díjból kell tíz százalékot csökkenteni. "Voltak olyan települések, ahol az önkormányzat kiegészítette a lakosok pénzét, és úgymond beszállt a díjba, így valahol 7 ezer forint az éves díj a tavaly áprilisi tarifa szerint. És ebből engedjek még én tíz százalékot? Amikor az én saját átlagáram kicsivel több mint 30 ezer?!"
Csak a szavak szintjén
Egy Pest megyei település polgármestere ugyanakkor a saját példájuk alapján állítja: a tízszázalékos rezsicsökkentés csak a szavak szintjén hangzik jól, a valóságban nem feltétlenül működik mindenhol. Náluk például nem. "Az önkormányzat szempontjából a lakossági szemétszolgáltatás két részre oszlik: elszállításra, illetve ártalmatlanításra. Ezt vagy két külön céggel, vagy eggyel, komplexen végeztetik el a települések. Mi eddig ezeket szétválasztottuk, abból az egyszerű megfontolásból, mert így olcsóbb volt: egy 120 literes kuka éves díja így darabonként 24 ezer forint, míg ha azzal a céggel szállíttattuk volna el, amelyik az ártalmatlanítást is végzi, 28 ezer lett volna. A szállítást jelenleg külföldi tulajdonú, az ártalmatlanítást önkormányzati többségű cég végzi. Egészen így lesz november 30-ig, mert addig van szerződésünk a külföldi céggel, amely utána, úgy tudjuk, kivonul az országból. Nekünk pedig, más választás nem lévén, marad a komplex szolgáltatást végző cég 28 ezres ajánlata. Ebből ugyan levehetik a tíz százalékot a rezsicsökkentéssel, de az még mindig több mint 25 ezer forint. Akkor hol itt a csökkenés?"
Ma is vannak országszerte olyan hulladékszállításért felelős társaságok, amelyeknek önkormányzatok a tulajdonosai. "Megcsinálják a tízszázalékos csökkentést, rendben. Ha ne adj' isten, veszteséges lesz a cég, akkor majd a tulajdonosok, azaz mi fogjuk beletenni a hiányzó részt, azaz a mi kiadásunk, másképp fogalmazva, az adósságunk nő" - mondja egy olyan falu polgármestere, amely tag egy ilyen társaságban. Megjegyzi: az önkormányzatok eladósodottsága országos jelenség. Azaz végül állami pénzen tesznek bele pótlékot ezekbe a cégekbe, ha veszteséget termelnek. "Vagy a sajátunkból, vagy egy újabb hitelből, amit államilag konszolidálnak. Az új szemétszállítási rendszernek ez a csattanója. Nem fog kipukkanni, de mesterségesen marad fenn" - jósolja. Cégvezető forrásunk keményebben fogalmaz a változtatásokról: "Ha valakit felkértek volna, hogy vágja agyon az egész rendszert, az se csinálta volna jobban."
Amíg a szektor szereplői vagy az ellenzéki szakpolitikus zűrzavarról beszélnek az új szabályozás kapcsán, a törvényalkotó rendet, nagyobb szabályozottságot remél tőle. Ennek érdekében 2015-től a kukadíjakat már nem a cégek, hanem központilag a Magyar Energia Hivatal határozza meg. "A Hivatal a javaslatát az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséggel (OHÜ) együttműködve készíti el. A díjjavaslat kidolgozásakor és a díjmegállapításkor a hivatal több szempontot is figyelembe vesz, mint például a szolgáltatás műszaki tartalmát és minőségét" - kaptuk a tájékoztatást az energiahivataltól. Mindezt a piac szereplői úgy értelmezik, hogy nem egységes díj lesz, hanem a szolgáltatók annak alapján fizetnek, melyik minősítésbe tartoznak a többlépcsős rendszerben. Erről a tavaly alapított OHÜ dönthet majd - ami aggodalmat is keltett a cégeknél. A hvg.hu múlt heti cikke egyenesen azt valószínűsíti, hogy az állam a saját maga szabta minősítési rendszerrel szeretne válogatni a cégek között, és így venné át az irányítást 2014-től a rendszer felett.
Azt ugyanakkor egyik forrásunk se tartja valószínűnek, hogy egy államilag gründolt új cég zsebelné be a szolgáltató nélkül maradt településeket. Az ágazaton túl sok a teher, immár agyon van szabályozva, és rengeteg uniós előírást kell betartani - az igazi kihívás az ellátás fenntartása, a cégcsődök elkerülése lehet. Információink szerint a bajba kerülők államilag támogatott pályázatokon próbálkozhatnak, illetve a lerakási járulékból befolyt összegből remélhetnek kompenzációt. Igaz, szerény mértékben: noha erre az évre 10-12 milliárd forintot terveztek beszedni a lakossági szemét után, az illetékes tárca arról tájékoztatta a Narancsot, hogy a járulékból áprilisig beérkezett összeg 1,2 milliárd forint volt.
Jöhet a kisajátításEgy július elején elfogadott, Pintér Sándor által benyújtott törvény szerint ha az "átállás" során valamely önkormányzat szemétszállító közszolgáltatás nélkül maradna, a végveszély elkerüléséért kijelölhetnek neki ún. kényszerszolgáltatót. Ha nem találnának ilyet, vélhetően a katasztrófavédelem jönne, esetleg a hirtelen felállított közmunkásbrigád, ha már Pintér-javaslatról van szó. Szükséghelyzetben a szomszéd település eszközeit is fel lehet majd használni, elkerülendő a nápolyi állapotokat. "Ez elképesztő. Mikor fordult elő az elmúlt 15 évben, hogy szükséghelyzetet emlegessenek, meg járványveszélyt? Arra pedig nehezen találok szavakat, hogy azt rögzítették törvénybe: el lehet konfiskálni egy vállalkozó szállítóeszközeit szükség esetén" - kommentálta a legrosszabb eshetőségre is felkészülő módosítást Szilágyi László szakpolitikus. |
