Magyar Narancs: A múlt héten azt írta a hvg.hu, hogy Botka Lászlóval informálisan tárgyal a két párt közötti választási koordinációról. Volt ilyen tárgyalás?
Ungár Péter: Nem beszéltem Botka Lászlóval, egyáltalán nem volt ilyen egyeztetés.
MN: Mással sem tárgyaltak az MSZP-ből?
UP: Több szocialista politikussal is szoktunk tárgyalni, mert az MSZP az egyik legnagyobb ellenzéki frakció, és sok közös ügyünk van. De a választási koordinációról nem tárgyalunk az MSZP-vel.
| ||
MN: Más ellenzéki pártok, például az Új Pólus lehetséges résztvevőinek – Együtt, PM, Momentum – politikusaival egyeztetnek a választásokról?
UP: Ez az Új Pólus elég merész politikai elképzelés, mert nem írja le jól a magyar valóságot. Az Együtt és a Párbeszéd nem zárkózik el az MSZP-vel és a DK-val történő koordinált indulásról. A Momentummal kapcsolatban azt várjuk, hogy októberben kijöjjön a programjuk, ami remélhetőleg nem lesz annyira neoliberális, mint amennyire az eddigi megnyilatkozásaik voltak. A programjuk ismeretében pedig az LMP kialakítja az álláspontját. Ugyanakkor látni kell, hogy a valamilyen szintű ellenzéki együttműködés alapvetően nem az LMP-n múlik, mi egy viszonylag kis párt vagyunk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy 2014-ben komoly kritikákat kaptunk – a többi közt a Magyar Narancstól is – azért a döntésünkért, hogy külön indultunk a választásokon. Végül azonban bebizonyosodott, hogy az egy jó döntés volt. Ez azért fontos, mert nem szabad még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát, amit a többiek már elkövettek egyszer 2014-ben. László Róbert, a Political Capital elemzője szokta azt mondani, hogy amíg ilyen a pártok támogatottsága, addig lehet külön indulni, koordináltan vagy közösen – de nem lehet meglepetést okozni. Keveset akárhogy adunk össze, nem lesz több.
MN: A választási törvény viszont valamilyen szinten kényszerpályát jelöl ki az ellenzéki pártoknak.
UP: Az új választási törvényt a választók már megtanulták, pontosan tudják, hogy mi a különbség az egyéni választókerületi és a listás szavazat között, és hogyan lehet eldönteni, hogy melyik szavazattal hogyan lehet élni. Az LMP tárgyalásban van az Új Kezdettel, a vidéki polgármesterek által szervezett, Gémesi György vezette párttal. Ezt sokan lesajnálóan azzal intézik el, hogy ez egy médiareprezentáció nélküli kis párt. Valójában azonban olyan egyéni jelöltjeik vannak, és olyan választókat tudnak behozni, akik nélkül nincs kormányváltás. Az LMP kongresszusi határozata, amely arról szól, hogy nem fog össze más pártokkal, csak a jelenlegi parlamenti pártokra vonatkozik.
MN: Ez a kongresszusi határozat akár meg is változhat?
UP: Egy új kongresszus bármikor hozhat egy új határozatot, de jelenleg nem látom okát, hogy meg kellene változtatni a korábbi döntésünket.
MN: Mivel tudja meghaladni az LMP azt az 5 százalék körüli támogatottsági szintet, amelyen az alakulása óta mozog?
UP: A közvélemény-kutatásokból az látszik, hogy az LMP az elmúlt három-négy hónapban olyan növekedési pályára állt, amilyet évek óta nem produkált. Ez egyrészt azért van, mert Szél Bernadett személyében olyan miniszterelnök-jelöltünk van, aki alkalmas az ország vezetésére. Másrészt pedig azért, mert olyan politikai üzeneteket közvetítünk, amelyek a magyar emberek valódi érdekképviseletét jelentik. Az LMP elsődleges célja programjának megvalósítása, ami persze csak úgy lehetséges, ha nem Orbán Viktor kormányoz. Leváltását viszont nem lehet úgy elérni, hogy csupán annyi az állításunk, hogy Orbán takarodjon, és nem tudjuk elmondani, mi jön utána, mit akarunk mi. Ezt már egyszer megpróbáltuk, és nem sikerült. Az az őrület egyik definíciója, hogy valaki ugyanazt próbálja meg újra és újra, de más eredményt vár.
MN: Kiket akar megszólítani az LMP a kampányban?
UP: Azokat, akik nem elégedettek a mostani kormánnyal, és úgy gondolják, hogy a jelenlegi palettán az LMP az a szereplő, amelyik hitelesen tudná képviselni az ő érdekeiket, mert jobban szeretnének élni és több pénzt szeretnének keresni. Ezért mondjuk, hogy az igazságtalan egykulcsos személyi jövedelemadóval szemben többkulcsosra van szükség, hogy a multinacionális vállalatok támogatása helyett a kis- és középvállalkozásokat kell segíteni, vagy hogy a nők és a férfiak egyenlő munkáért egyenlő bért érdemelnek.
MN: Milyen kampánnyal készül az LMP a választásokra?
UP: Két ilyen kormányzati ciklus után nagyon plasztikusan be lehet mutatni az embereknek, hogy mi történt, mit tett és mit nem tett a kormány. Ahogy Hadházy Ákos szokott fogalmazni, ez nem lejáratás, hanem tényállítás. Nem lesz gyűlöletkampányunk. De mint mondtam, nagyon fontos hogy alternatívát kínáljunk az embereknek. Meg fogjuk mutatni a választóknak, hogy nekik személyesen miért lesz jobb, ha az LMP kormányoz.
MN: Azzal, hogy nem lesz gyűlöletkampány, gondolom, Ron Werber felbukkanására utalt. Tőle mit várnak az LMP-ben?
UP: Elsősorban azt, hogy professzionalizálja a párt kommunikációját és mozgósítási képességét, ami ránk fér. Ron Werber nagyon erős az egyéni jelöltek és a helyi kampánycsapatok felkészítésében.
MN: Milyen választási eredményre számít?
UP: A Fidesz elveszíti parlamenti többségét, de megmarad legerősebb pártnak. Mi pedig meglepetést fogunk okozni, és legalább 10 képviselőnk bejut az Országgyűlésbe. Az LMP-t már sokszor eltemették: a megalakulásunk előtt 2009-ben, aztán a pártszakadáskor, vagy amikor Schiffer András elhagyta a parlamentet. Pár ember szomorúságára, és remélem, sokkal több ember örömére még sokáig nagyon jelentős szereplői leszünk a magyar politikának.
MN: A Momentum fesztiválján történtek miatt etikai vizsgálat indult ön ellen, amiből fegyelmi ügy lett.
UP: Az LMP etikai bizottsága szerint etikai vétséget követtem el, ezért most a fegyelmi bizottság fog döntést hozni hamarosan. A döntés viszont nem befolyásolja az LMP szövetségi politikáját. A Momentum még jóval ez előtt az ügy előtt hozott egy olyan határozatot, hogy nem lépnek szövetségre senkivel. Én sajnálom, hogy meghozták ezt a határozatot.
MN: Személyes tanulságként mit vont le ebből az ügyből?
UP: Elsősorban azt, hogy amit egy 26 éves ember megengedhet magának, azt egy 26 éves pártvezető nem teheti meg. Hibát követtem el, amit nagyon sajnálok, és vállalom érte a felelősséget.
MN: Az LMP egyik fontos témája a korrupció. Hadházy Ákos rendszeresen tár fel a kormányhoz köthető korrupciógyanús ügyleteket. Ha hatalomra kerülnek, lesz folytatása ennek a munkának?
UP: Igen, ha kormányra kerülünk, végigmegyünk a gyanús ügyleteken, és el fogjuk számoltatni a felelősöket. Fontos, hogy nem csupán néhány szimbolikus esetben van szükség az elszámoltatásra. Olyan ügyeket kell feltárni, amelyek után valóban pénzt tudunk visszaszerezni az államkasszába.
MN: Mik a legfontosabb ilyen ügyek?
UP: A legfontosabb a földprivatizáció felülvizsgálata lenne, és a termőföldek visszaszolgáltatása azoknak, akiktől azokat elvették.
MN: Ha lehetőségük lesz rá, akkor az ’56-os emlékév költéseit is vizsgálni fogják?
UP: Ezt a kérdést azért tette fel, mert az édesanyám, Schmidt Mária kormánybiztosként felelős volt az ’56-os emlékév lebonyolításáért.
MN: Tehát akkor nem lesz ilyen, hogy családi érintettség miatt visszafogná a pártot valamilyen ügyben?
UP: Nem lesz ilyen. De a kérdésfelvetésben látok egy olyan gondolatot, amely egy liberális újságnak a szerkesztési elveivel nem biztos, hogy egybevág. Az liberális alapelv, hogy az ember a saját tetteiért felel, nincsenek apák és fiúk, vagy anyák és fiúk. Ezt a Magyar Narancs éveken át nagyon fontosnak tartotta, és minden esetben érvényesítette, az én esetemben is így kéne eljárnia.
MN: Ebben egyetértünk, és nem is az édesanyja tetteit kérem számon önön, hanem arra kérdeztem rá, hogy ez a kapcsolat fogja-e befolyásolni az ön politikai munkáját. De ha már itt tartunk, Spéder Zoltánnal mikor találkozott utoljára?
UP: Nagyjából fél évvel ezelőtt, de lehet, hogy régebben.
MN: Miről beszélgettek?
UP: Csak véletlenül összefutottunk, nem beszélgettünk.
MN: Mit érzett, amikor látta, hogy a kormánypropaganda milyen hadjáratot indított ellene tavaly nyáron?
UP: Mindig nagyon sajnálok mindenkit, akit igaztalan kritika ér. Az, hogy az ő szempontjából mi igaztalan és mi igazságos, azt nem nekem kell véleményeznem. Ha végigvesszük azokat az embereket, akiket így vagy úgy tönkretett a NER, akkor azon ott vannak például azok a hortobágyi kisgazdálkodók is, akik elvesztették a földjüket. Annak a listának, amelyen azok vannak, akik sajnálatot érdemelnek a magyar emberektől, a végén van Spéder Zoltán.
MN: Mégis, hogyan zajlott ez, mit látott belőle? Volt egy, a kormány kegyeit élvező üzletember, akit ön is ismert, személyes és üzleti kapcsolata is volt vele. Aztán egyszer csak történt valami, elvettek tőle mindent, és ennek ön is tevékeny részese volt.
UP: Azt, hogy Spéder Zoltánnak honnan lett pénze és hogyan kerültek a közelébe például a takarékszövetkezetek vagy a Posta, az tényleg egy érdekes kérdés, ahogyan az is, hogy mindez hogyan került ki a tulajdonából. Van a mondás, hogy ami könnyen jött, könnyen megy. De nekem ezekben a változásokban nem volt részem, erről nem engem kell megkérdezni.
MN: Azzal azért vitatkoznék, hogy ezekben a változásokban nem volt része. A Budapesti Ingatlan Nyrt.-ben (BIF) résztulajdonos volt Spéder Zoltán. Ön kisebbségi tulajdonosa a BIF-et nagyrészt birtokló Pió-21 Kft.-nek, és van mintegy 2,7 százaléknyi BIF-részvény a saját nevén is. A saját és a Pió-21 részvényeivel pedig rendre úgy szavazott a Spéder elleni kormányzati hadjárat idején, hogy az végül a kegyvesztett Spédernek a cégből való kikerülését eredményezte. Tehát úgy tűnik, hogy ön ellenzéki politikusként szívességet tett Orbán Viktornak azzal, hogy hozzájárult Spéder eltávolításához.
UP: Én azon a közgyűlésen a vagyonrészem érdekeit figyelembe véve szavaztam. Meglátásom szerint Spéder Zoltán nem teljesen tisztességesen bánt a céggel, ezért szavaztam meg például az új cégvezetést. Ezzel kapcsolatban több feljelentés is született, a vizsgálatok folyamatban vannak.
MN: Tavaly azt is kifogásolta, hogy a Spéder-féle igazgatótanács nem független a tulajdonosoktól, pedig a Ptk. szerint annak kéne lennie. Most nem zavarja, hogy az öttagú igazgatótanácsban legalább hárman tulajdonosok is a társaságban?
UP: A polgári törvénykönyv alapján is a mostani igazgatótanács független, nem úgy, mint az előző volt, ami ellen tavaly bejelentést tettem.
MN: Akkor tehát nem tett szívességet, csak a saját üzleti érdekeit nézte döntései során. De akkor azt mégsem mondhatjuk, hogy ne lenne haszonélvezője a rendszernek.
UP: A vagyonomat édesapámtól örököltem, minden gazdasági érdekeltségem ismert és transzparens. Egy tőzsdei részvénytársaságban van résztulajdonom, minden tranzakció nyilvános, és a szavazataim is visszakövethetők. Ehhez képest az én vagyonom a téma mindig, míg azok a volt ellenzéki pártelnökök, akik Lázár Jánossal szerződtek, vagy olyan ellenzéki politikusok, akik az Orbán-kormánnyal szerződtek, nem kaptak ennyi kérdést. Sokan sokáig ezt az apák és fiúk, anyák és fiúk dolgot elítélendőnek tartották, kivéve, amikor egyes emberek politikai érdekeinek megfelel az, hogy ezt már ne tekintsék olyan fontos alapelvnek. Sok helyen megjelent például a hír, hogy Mészáros Lőrinc is be fog lépni a BIF-be, de ez nem történt meg. Az én döntéseimre vonatkozó kérdések persze relevánsak, csak az én vagyonomnak semmi köze nincs Orbán Viktorhoz.
MN: Nekem nincsenek politikai érdekeim, de az ön helyzete mindenképp érdekes. Az nem számít, hogy örökléssel szerezte a vagyonát, ahogyan az sem, hogy a családtagjai mit tesznek. De ön ott van ezekben a cégekben, és az az ön döntése, hogy nem adja el ezeket az üzletrészeket.
UP: Semmi okom nincs eladni. Ez az én örökségem, ez az én vagyonom, ebből élek. Minden tranzakció nyilvános, mindenki láthatja, mi történik vele, semmi kifogásolhatót nem tettem ezekkel az üzletrészekkel. Ez a cég biztosítja, hogy lehetőségem van arra, hogy főállásban politizáljak.
MN: Azt, mondjuk, nem tudjuk, hogy Mészáros Lőrinc felbukkant-e a BIF-ben. A BIF több mint egynegyedét ugyanis az ismeretlen hátterű BFIN Asset Management nevű svájci alapkezelő vette meg Nobilis Kristóftól. Igaz, azóta a Pió-21 lett a BFIN tulajdonosa. Elárulja, kitől vették meg a svájci alapkezelőt?
UP: Örökléssel lettem kisebbségi tulajdonos a Pió-21-ben, és nem vásároltam meg semmilyen svájci alapot.
MN: Öröklés ide vagy oda, azért valójában profitál a NER-ből. Ez tulajdonképpen nem is lenne érdekes, mert sokan jól járnak a mostani rendszerrel, de ön mégis egy ellenzéki párt elnökségi tagja.
UP: Nem a NER-ből profitálok. A BIF a 90-es években jött létre, és nem a NER-ben szereztem ezt a vagyontárgyat.
MN: Például 2010 után az önök kezébe került a magánnyugdíjpénztárak felszámolásából származó 5 százaléknyi BIF-részvény, méghozzá viszonylag kedvező áron.
UP: Én a Pió-21-ben továbbra is kisebbségi tulajdonos vagyok, és döntési jogköröm nem volt ezzel a tranzakcióval kapcsolatban.
MN: Állítólag ön ellenezte is ezt az átvételt.
UP: Erre nem kívánok válaszolni, ez egy magáncég belső ügye.
MN: Abból is haszna van, hogy a Pió-21 tulajdonrésze többszörösére nőtt a BIF-ben az elmúlt egy évben, aztán pedig a részvények ára 500 forintról 1000 fölé emelkedett.
UP: A részvények áráról a piac dönt.
MN: Mégiscsak van itt egy ellentmondás. Egyrészt arról beszél, hogy a Pió-21 döntéseihez nincs köze, mert csak kisebbségi tulajdonos a társaságban. Másrészt a társaságból él, és tavaly tavasszal tett egy bejelentést az egyik közgyűléssel kapcsolatban, mondván, hogy felelősségteljesen szeretne bánni a vagyonával.
UP: Az a bejelentés a magánpakettemre vonatkozott, a kettőt válasszuk el. A saját tulajdonrészemre vonatkozó kérdések relevánsak, mert ott én vagyok a döntéshozó, a Pió-21-ben viszont nem én vagyok a döntéshozó.
MN: Akkor a Pió-21 dolgairól nem tud semmit?
UP: Arról nem tudok érdemben nyilatkozni.
MN: Szintén a Pió-21-en keresztül tulajdonos a Figyelőben is, akkor erről sem tud érdemben nyilatkozni?
UP: Semmi ráhatásom nincs a Figyelőre.
MN: A Figyelőnél szétvertek egy addig független szerkesztőséget, és mára kormányszócsővé silányult a lap. Az újság tele van kormányzati hirdetésekkel: ha ennek köszönhetően nyereséges lesz a kiadó, abból ön is részesül.
UP: A csődbe került Figyelő megvásárlása nem az én döntésem volt, a lap szerkesztésében nem veszek részt. A Figyelő semmilyen szinten nem tartozik az én felelősségi körömbe. Attól, hogy öröklés útján kisebbségi tulajdonos vagyok egy cégben, ami birtokolja a Figyelő kiadóját, még semmilyen szinten nem vagyok döntési helyzetben az újsággal kapcsolatban. Teljesen abszurd ez a kérdés.
MN: Szerintem nem abszurd. Elhiszem, hogy öntől teljesen függetlenül működik a Figyelő, és hogy semmilyen ráhatása nem volt arra, hogy a közvetett tulajdonába került a lap. De ha az nyereséges lesz a kormány hirdetései miatt, akkor abból önnek is jut.
UP: Ha a Figyelőből valamikor nyereségre teszek szert, azt jó célra fogom fordítani, higgye el.
MN: Mit jelent a jó cél?
UP: Többnyire jó célra fordítom a pénzem.
MN: Az LMP-t szokta anyagilag támogatni?
UP: Az LMP minden képviselőjének kötelező 10 százalékot leadni a képviselői jövedelméből. Ezen túl, amivel az LMP-t támogattam eddig, az a Reflektor blog fenntartása, illetve néha előfordult, hogy kisebb dolgokba besegítettem, például vásároltam már szórólapokat egy-egy kampányhoz. Ezenkívül pénzt, pláne jelentős összeget még nem adtam a pártnak. Természetesen elképzelhető, hogy a jövőben fogom anyagilag támogatni az LMP-t. Azt egy jó célnak tartanám.
MN: Morálisan sem probléma, hogy ellenzéki politikusként közvetett tulajdonosa a kormány egyik lapjának?
UP: Szabadelvű alapelv, hogy az ember a saját döntéseiért vállal felelősséget. Amit más tesz, azt ne rajtam kérjék számon!
MN: Tehát akkor ezt nem látja problémának.
UP: Nem.
MN: Mindössze 26 éves, a jövőjét is a politikában képzeli el?
UP: Nem gondolom, hogy nélkülözhetetlen lennék a magyar politikai életben. A speciális családi hátterem, hogy meg tudom engedni magamnak a főállású politizálást, komoly felelősséget jelent. Meg kell próbálnom tennem valamit a közösségemért, a hazámért. Most ezen dolgozom. Nyilván eljön majd az az idő, amikor ez már nem lesz olyan egyszerű, vagy nem látom értelmét a konkrét politizálásnak, de ettől még nagyon messze vagyunk. Addig pedig megpróbálok jó dolgokat tenni. Nem azért politizálok, hogy parlamenti képviselő legyek és kapjak mellé egy Audit, de a politikában nőttem fel. Ez előnyöket és hátrányokat is jelent. Előny, hogy hamar megtanultam, mit jelent a képviseleti demokrácia. Ugyanakkor hátrány is, mert például a mostani kérdések fele az üzleti-családi hátteremre vonatkozott. Én jobb körülmények közül jövök, mint ahonnan a magyar választópolgárok nagy része. De pont az a szolidaritás lényege, hogy az ember akkor is tud másokért cselekedni, ha nem ugyanabból a közegből jön.
