Az 56-os forradalom idején, amikor szülei áldásukat adják emigrációjára, Vajna tizenkét éves. Az országot december 3-án hagyja el - később december 6-ra módosul a dátum, vélhetően reklámfogásként, hogy egyezzen a Szabadság, szerelemben megörökített magyar-szovjet olimpiai pólómeccs dátumával. A Vöröskereszt segítségével Kanadába kerül, itt egy magyar család fogadja be.
Vajna több interjújában is Costa-Gavras Music Boxát nevezi meg kedvenc filmjeként. A Joe Eszterhas nyilas csendőr apjáról szóló, félig Pesten forgatott történetben "az volt az érdekes, hogy tulajdonképpen milyen keveset tudunk a szüleinkről" - mondta 1996-ban a Narancsnak. (Andy Vajna most nem kívánt nyilatkozni lapunknak. Cikkünkhöz a korabeli amerikai sajtó feldolgozása mellett amerikai és hong-kongi filmipari szereplőkkel folytattunk háttérbeszélgetéseket.) Nem pusztán esztétikai okok miatt volt azonban a Music Box a kedvenc filmje: orosz munkatábort megjárt, főmérnökként dolgozó apja leveléből 1957-ben értesül zsidóságáról, amikor instrukciót kap tőle az amerikai bevándorlási kérvény kitöltéséhez. Később támogatja Tony Curtis Emanuel Alapítványát, és Izraelben forgatja a Rambo 3-at. Soha nem lesz vallásos.
| ||
Egy évvel az emigrálása után ismét együtt él a szüleivel, immár Los Angelesben. Hamar önállósítja magát: két év után abbahagyja felsőfokú tanulmányait, és 1964-65-ben fényképészként praktizál Hollywoodban. Aztán egy síbaleset miatt kilenc hónapra ágyba kényszerül - ezalatt kitanulja a fodrászatot. Sztárokkal dolgozik, valamint parókák tervezésébe kezd, majd egy barátjával Hongkongba megy, ahol beindít egy 3000 dolgozót foglalkoztató parókagyárat. A parókarakományait külföldre szállító hajókat visszafelé is használja: gyümölcsöt, smukkot és alkoholt importál az ázsiai metropolisba - árulja el egyik hongkongi informátorunk. Később farmergyártásra vált, miután L. A.-be látogatva szembesül azzal, hogy a sztárok nem viselik a parókáit.
A moziüzemeltetésbe 1972-ben vág bele új cége, a Panasia Films élén. Két mozit működtet. A híres Bruce Lee-hattyúdal, A sárkány közbelép (1973) forgatása alatt megkeresi a sztárt, és két filmre szerződik vele, ám a kungfucsillag váratlanul meghal - alighanem e megvalósulatlan kötelezettség miatt Vajna kapja a lehetőséget, hogy közvetítőként eladja Lee villáját. A haláleset sem tántorítja el a producerkedéstől, viszont az első tető alá hozott filmjéről, a Hongkongban a büdzséjét behozó The Opium Trailről (1973) maga is tudja, hogy "egy darab szar, úgy, ahogy van" (lásd: Nem elég, hogy magyar, Magyar Narancs, 1996. május 9.). Elköveti azt a hibát, hogy bevételi részesedés helyett fix áron adja el az amerikai forgalmazónak, 75 ezer dollárért. A jenki közönség akkoriban imádta a verekedős filmeket, így ez a fércmunka Amerikában 1,2, összességében pedig 2,5 millió dollárt hoz a konyhára - csak nem Vajnáéra. Több filmet nem gyárt Ázsiában. 1976-ban túlad hongkongi cégén (ami még ma is működik): a vásárló a Golden Harvest konszern feje, Raymond Chow. Az ügyletből a 32 éves Vajna vélhetően milliomosként távozik.
Rambo ösvényt vág
1974-ben (más forrás szerint 1976-ban) Cannes-ban megismerkedik a libanoni-olasz Mario F. Kassarral, aki világéletében filmforgalmazó apjával utazgatott, és ügynökként szerződteti. Kassar hamar bizonyítja leleményességét: A szicíliai kereszt (1976) című Roger Moore-filmet 130 ezer dollárért veszi meg, és 220-ért ad túl rajta Ázsiában. Kassar egy interjújában elmeséli, hogy a profitból Panamában vesznek egy inaktív céget - amolyan alvó bétét -, ami a jelentéssel nem bíró Carolco nevet viseli (Entertainment Weekly, 2004. április 30.). Első filmjeiket a Carolcóval a kanadai filmbefektetési adókedvezményeket kihasználva Joel Michaellel és Garth Drabinskyvel együttműködésben gyártják és forgalmazzák: a Csendestársat (1978) és a Medák Péter rendezte, Changeling című horrort (1980) - mindkettő valóságos remek a maga műfajában.
A Vajna-Kassar-páros természetesen nem kanadai, hanem hollywoodi filmmogul akar lenni. A vágyott célhoz vezető út első állomása Budapest, pontosabban a Mafilm: a Két félidő a pokolban című Fábri-film remake-je, a John Huston által rendezett Menekülés a győzelembe (1981). (Pestre később is visszatér: idehozza az 1988-as Vörös zsaru néhány jelenetét és 1996-ban az Evitát.)
A Carolco végül is a Rambo: Első vérrel (1982) fut be: ezt a filmet is Kanadában forgatják. A forgatókönyv éveken át porosodott a Warner polcán, Vajnáék saját zsebből, 383 ezer dollárért veszik meg. A forgatás alatt időnként eltűnik a páros: "Tudtuk, hogy pénzt mentek szerezni", állítja könyvében (Every Frame a Rembrandt) a film operatőre, Andy Laszlo.
A Rambót a Kassar família egyik bankár nagybácsija (a párizsi Josef El Khoury) finanszírozta 11 millióval. A forgatás közben elszálló büdzsé maradékát, 5,6 milliót tucatnyi befektető (köztük a Touche, Ross & Co. könyvelőcég és Vajnáék cégei, a Carolco Pictures Inc., az Anabasis Investments NV) adta össze: fejenként 200 ezret pakoltak bele. 1982 októberében, vagyis a forgatás után (az ugyanis '81 decemberében véget ért), limited partnershipet hoztak létre 28 másik üzletemberrel, hogy megosszák a film bevételének 95 százalékát. Az alkalmazott formuláról, mely a kölcsönnyújtási egyezséghez vagy a vegyes vállalati formához hasonlít, az Egyesült Államok adóhatósága, az IRS (Internal Revenue Service) 1987-ben kimondja: nem jogosítja fel a 28 üzlettársat az adócsökkentésre, mivel a társulás épp az adókedvezmény elnyerésére, és nem profitszerzés céljából jött létre. A 28-ak később, 1986-90-ben - a rendezővel közösen - ezért pert indítanak, mondván, a mesés, 125 millió dolláros bevétel dacára mindössze 11 ezer dollárt kapnak a nyereségből. Keresetük alapja az volt, hogy a filmet eredetileg birtokló offshore Anabasis Investments NV nem szerzett meg minden jogot, ami által pedig jelentős profitot realizálhattak volna Vajnáék (s a tucatnyi befektető), továbbá a később bevont 28 üzlettárs számára, holott a szerződés ezt ígérte. A bíróság késedelmesnek nyilvánítja a keresetet, a 28 peres fél már csak ezért sem tudja a Touche, Ross & Co.-ra bizonyítani a szerződésszegést és csalást.
A film első tesztvetítése Las Vegasban szörnyű kudarc. Vajna újravágja a filmet, elviszi a frissen megnyílt American Film Marketre, és levetíti az összesereglett forgalmazóknak. (AFM; ennek a mustrának ő maga a társalapítója és első alelnöke.) A világ számos mozipiacára eladják a filmet, és a Carolco egy óra leforgása alatt többmilliós nyereséget realizál. (A Rambo végül összesen 125,2 millió dollárt kaszál világszerte.)
Vajnáék e kasszasikerrel a hátuk mögött képesek büdzséik egészét forgalmazói előlegekből összeszedni: a Rambo 2-höz például 35 (más forrás szerint 55) millió dollárt. A leendő film "lábon eladása" mint filmfinanszírozási módszer a 70-es években Amerikába költöző olasz producerlegenda, Dino De Laurentiis agyszüleménye volt (az ötlet abból a tényből fakadt, hogy az amerikai filmek bevételeik 60 százalékára az USA-n kívül tesznek szert), amit aztán mások is átvettek. "A koncepciónk az volt, hogy a független filmforgalmazók szerte a világon sokkal jobb eredményeket tudnának produkálni, ha nem csak az olcsó filmek jutnának nekik. Csak nem férhettek hozzá a nagy stúdiók filmjeihez" - magyarázza Vajna a Piac és Profit c. lapnak 2001 novemberében.
1986-ban tőzsdére viszik a Carolcót, amely három év alatt 6 fős mini cégből 100 embert foglalkoztató vállalattá növi ki magát. Tizenhét emeletes székházuk irodáiban nagy nevek (James Cameron, Roland Emmerich, René Harlin, Oliver Stone, Paul Verhoeven stb.) készítik elő új produkcióikat, és dől a pénz - egyszer egy ötmillió dolláros csekk érkezik, és senki sem tudja a vezetőségben, hogy pontosan miért. A sztárokat vastag gázsikkal csábítják el a nagy stúdióktól, Stallone például 16 milliót kap a Rambo 3-ért. Négy-öt év alatt eltapsolnak egymilliárd dollárt.
A harmadik ember
"Mario az, aki be tud mászni az ablakon, amikor kirúgták az ajtón, én pedig meg tudom oldani a felmerülő problémákat" - elemzi kettejük kombinációját Vajna (Piac és Profit, 2001). 1986-ban felbukkan a képben a harmadik fontos személy, Peter Hoffman, a Yale-en végzett jogi zseni, Hollywood "egyik legéleseszűbb embere", aki adójoggal foglalkozik. "Mindig bizonyos önlikvidáló vállalategyesülésekről beszélt, amiket az IRS 32E kódja engedélyez" - mondja egy neve elhallgatását kérő forrás Peter Biskindnek a független filmezés 80-as, 90-es évekbeli reneszánszáról szóló könyvében (Down and Dirty Pictures). Kassar elismeri, hogy a felét nem értette azoknak a machinációknak, amikkel Hoffman operált. Közben Vajna, mivel nem akarja minden értekezleten eljátszani a nagy álmokat visszafogó ember szerepét, 1989-ben úgy dönt, hogy távozik. Más forrás szerint egyszerűen átlátta, hogy kezd kaotikussá válni, összeomlani a Carolco - és igaza volt. Kassar ugyanis elkezd nagy kölcsönöket felvenni, hogy cégakvizíciókba fogjon, melyek aztán veszteséget termelnek.
Vajna 36 (más forrás szerint 32) százalékos Carolco-részesedését 100 millió dollárért veszi meg Kassar. Vajnának a részvényeladás után 40-50 millió dollár nyereségadót kellene befizetnie, ám Hoffman segít neki Panamában és a Holland-Antillákon bejegyzett "kiürített cégeken" (shell companies) keresztül kimenteni a pénzt. Ezt a tranzakciót egy 28 évvel korábban életbe léptetett aprócska adójogi kiskapu teszi lehetővé. Vajna tehát nem csak az előlegbeszedési metódust vette át De Laurentiistől: a filmfinanszírozást e módszerrel űző "nem amerikai" mogulok ugyanis szívesen használják ki offshore cégekkel a külföldi jövedelmeikre vonatkozó (adó)joghézagot. Az IRS eközben új csoportot állít fel, hogy Hollywood nagymenőit eltérítse az offshore adóelkerüléstől, és vélhetően Vajnáékkal akarnak példát statuálni. Már 1988-ban megkezdődik a Carolco auditja (mielőtt honfitársunk kiválna a cégből), és Vajna 1988-89-es adóbevallásait is felülvizsgálják. A Time magazin egy 1991-es cikke szerint "leányvállalataik hálózata olyan zavaros, hogy a tőzsdei elemzők sem képesek követni. A cégnyereség mintegy felét a Holland-Antillákon tartják, amivel Hoffman 22 százalékon tartja a Carolco filmjeiből származó bevételek adórátáját a megszokott 34 százalékos társasági adó helyett." Vajna kiválásának évében a cég mindössze 15 millió körüli profitot vall be Amerikában.
Az IRS tizennégy éven át szaglászik Kassar és Vajna offshore manőverei után. Vizsgálják a két cégvezetőnek kifizetett bőkezű kamatmentes céges kölcsönöket is (csak 1988-ban 8 millió dollárt kapnak ilyen jogcímen) - ezekből házakat, festményeket vásároltak, de szerencsejáték-veszteségek kiegyenlítésére is használták őket. Emiatt a Carolco részvényesei kollektív keresetet nyújtanak be: a két mogul ugyanis azzal a feltétellel vette fel a milliókat, hogy ha 1989 augusztusára a részvények ára 11 dollár fölé megy, a cég eltekint a visszafizetéstől. Így is lett, ám a részvényesek azt állítják, hogy az árfolyamot manipulálták. A részvényesek Kassar elleni pere végül egyezséggel zárul; Vajnánál összesen 11 milliót minősít kölcsön helyett (adóköteles) jövedelemnek az IRS.
A részvényesek keresete szerint Kassarnak még az is a rovásán van, hogy 1990 októberében 60 százalékkal a piaci ár felett adta el a Carolcónak a saját Carolco-részvényeit. Ebből 11 millióra tett szert, ami a cég 1989-es bevételének 80 százaléka. A bíró 1990 decemberében zárolja Kassar 2,2 millió darab részvényét. Érdekes módon ezután, 1992-ben Kassar Vajna kezére játszat át 6 millió darab Carolco-részvényt - állítólag a magyar üzlettárs 1989-es távozását körbepárnázó alku részeként. A részvénypakett a Curacaóban Vajna által ekkor frissiben alapított Valdina Corp. NV-hez kerül a New CIBV nevű cégtől, amit nem más kontrollál, mint a Kassar és családja vagyonát kezelő family trust, a karibi Aruba szigeten székelő Clorenda Corp - állítja a Carolco céges irataira hivatkozva a Los Angeles Times.
Az adózseni Hoffmant 1996-ban két vádpontban felmentik, két másikban pedig csak annyit tudnak rábizonyítani, hogy a Carolcótól kapott 325 ezer dolláros kölcsön - amit egy év múltán visszafizetett munkaadójának - és a 101 ezer dollárnyi költségtérítés után 70 ezer dollárral lóg az államnak. Hoffman önként befizeti adóhátralékát, így végül 5000 dolláros bírsággal végzi. Ezzel párhuzamosan júniusban Vajna kiegyezik a hatóságokkal a Carolco céges adóügyeit illetően - a vádemelés elmarad. A Variety szerint Hoffmant arra próbálták (sikertelenül) rákényszeríteni, hogy tanúskodjon Vajna és Kassar ellen: 1996 áprilisában ugyanis a két üzletember személyes adóügyeiben külön vizsgálat indult (Vajna ekkor forgatja nálunk az Evitát). "Nem hajolt be nekik. Nem árusított ki minket. Tisztességesen viselkedett" - mondja Kassar. Az IRS arra is rá akarja bírni Vajnáékat, hogy a Carolco utólag módosítsa könyveit, s a veszteséges - tehát nem adóköteles - években beszedett külföldi forgalmazói díjakat és előlegeket könyveljék át a nyereséges évekre. Az ellenőrök úgy találták, hogy a Carolco offshore cégeitől filmgyártásra beszedett pénzeket (az amerikai Carolcónál) adóköteles osztalékként kellett volna elkönyvelni. Az is kérdéses volt, hogy vajon a leendő külföldi forgalmazási jogokért előre kölcsönvett pénzeket jövedelemnek kellett volna-e minősíteni vagy sem (LATimes, 1996. január 12.).
Az IRS megállapítása szerint Vajna és Kassar - a kettejük és/vagy családtagjaik által birtokolt - offshore entitásokon keresztül 1988-90 között együttesen 75 százalékos Carolco-részesedést adtak el összesen 286 millió dollárért, ami után nem adóztak Amerikában. Kassar ebből 179, Vajna 107 millió dollárra tett szert. Hoffmann szerint az offshore cégek közbeiktatása nem volt jogszerűtlen. Vajna ügye 2001-ben végül csinnadratta nélkül zárul: a követelt 41,1 millió helyett - ebből 33,7 adóhátralék, 7,4 millió büntetés - 6,5 millió dollár adóhátralék befizetésével megússza az ügyet. Bírságot nem szabnak ki, vádat nem emelnek.
Hullámos szakasz
Vajna Carolco utáni új cége, az 1990-ben indult Cinergi távolról sem sikersztori. 1993-ban például 9 millió dolláros bevételen 4,2 milliós veszteséget termelt, Vajna pedig 1990 óta saját vagyonából 33,7 milliót kölcsönzött a cégnek, hogy ne menjen csődbe - állítja az amerikai tőzsdefelügyeletnek (SEC) benyújtott jelentésekre hivatkozva a Los Angeles Business Journal.
1994 első negyedévében mindazonáltal 2,26 milliós nyereséget produkál a Cinergi. Vajna májusban bejelenti, hogy tőzsdére viszi vállalkozását 39 millió dolláros részvénykibocsátással (de 60 százalékkal többségi tulajdonos marad). ' maga az LA Business Journal szerint évi egymilliós cégvezetői fizetést vesz fel. Beharangozza azt is, hogy 170 milliót fog költeni három nagyfilmre. Ám a Cinergi filmjei közül csak az Evita, a Tombstone, a Dredd bíró tud tarolni, a többi irdatlan veszteségeket termel (Medicine Man, Az éj színe, A reneszánsz ember, A skarlát betű, Nixon, Az árnyék összeesküvés).
| ||
Míg előző cége, a Carolco 1995-ben zajosan, a Cinergi 1997-ben csendesen dől össze. A cég forgalmazói előlegekből, valamint a Chase Manhattan Banktól, a Disneytől és egy hitelezői szindikátustól felvett pénzekből gyártott filmeket. Az utóbbival a megállapodása éppen 1997 augusztusában járt le. Vajna bő tíz éve e sorok írójának azzal magyarázta cége bezárását, hogy megunta, hogy egy tőzsdén jegyzett részvénytársaság kiszolgálója legyen, ahol negyedévente hoznia kell az elvárt számokat. "A cég ma is létezik, az én vállalatom." Ez a kozmetikázott verzió igaz is, meg nem is. Az RP&M ügyvédi irodánál például John P. Pringle felszámolási-csődeljárási referenciái között említik a Cinergit. A "kiürített társaság" tipikus esete ez: vagyontárgyait kiárusítják, filmkönyvtára a Disneyhez vándorol (a Cinerginek nyújtott 38 milliós gyártási előlegek kiegyenlítése miatt), előkészítés alatt lévő projektjeit pedig maga Vajna szerzi meg 4,5 millióért.
Vajna azért tarthatta meg a Cinergi márkanevet (a cégfolytonosság megőrzése talán azért lehet fontos, mert kölcsönfelvételnél sikeresebben alkudozhat egy régebbi alapítású cég), mert a Valdina Corp. NV és a - kifejezetten e cégfelvásárlás céljára létrehozott - CPEI Acquisitions, Inc. nevű vállalkozásai tulajdonképpen fuzionálnak a kiürített Cinergivel. A cégegyesülés dokumentuma is megemlíti "a filmgyártás megszűnését" mint a tranzakció indítóokát (a Broadway Brawler c. film forgatását félbe is hagyják). Vagyis ami történik, az a csőd elkerülésére szolgáló kacifántos management buyout (cégvezetői kivásárlás). A részvényeseket részben abból fizeti ki Vajna, hogy a Drágán add az életedet eladja a Fox stúdiónak. A maga javadalmazásával sem spórol: a fúzió létrejöttének határideje ugyan 1997 utolsó napja, de az alku része, hogy 1998-as éves cégvezetői fizetésének felét (azaz félmillió dollárt) is felveszi még. Sőt - igazgatótanácsa egyetértésével - olyan kitételt is beletesz a szerződésbe, hogy az esetleges adóügyi vizsgálat során keletkező ügyvédi költségeket a Cinergi megelőlegezi. Azokban a hetekben, amikor amolyan "alvó bt.-vé" formálja a Cinergit, Vajna már nagyban szervezkedik, hogy újrakezdje Kassarral. Bukott vállalkozásaikon túllépve kezdésként visszavásárolnak több régi Carolco-jogot (Total Recall 2, Isobal, Smoke and Mirrors). Hogy miből, arra csak tippelni lehet. Annyi tudható, hogy amikor a Carolco csődkiárusítási licitjében - a Miramaxot és a Foxot is kiütve - 7,5 millióért visszaveszik a Terminátor-franchise jogait, akkor Vajna a saját zsebébe nyúl, Kassar pedig jelzálogot rakat a tengerparti házára.
Az ezredforduló idején Vajna bedolgozik nagy büdzsékkel zsonglőrködő stúdióknak: a Disneynek a 13. harcossal 1999-ben, a Columbiának pedig az Én, a kémmel 2002-ben - mindkettő hatalmas bukta. Kassarral együtt megpróbálja meggyőzni a Planet Hollywood étteremláncban - Vajna mellett - társtulajdonos Al Valid bin Talal szaúdi herceget, hogy finanszírozza meg új cégük filmcsomagját 200 millió dollárral, de az ifjú arisztokrata elhajtja őket. 1999-ben viszont a frankfurti tőzsdére kimenő német médiacégek a részvénykibocsátásokkal elképesztően nagy összegeket hoznak be a független filmfinanszírozásba. A szakma ezt csak "hülye pénznek" (silly money) hívja. Vajnáék végül az egyik ilyen tőzsdei gyöngyszemet, Moritz Borman Intermedia nevű vállalatát bírják rá az együttműködésre. C2 Pictures nevű új cégükkel a régi sikerekről próbálnak még egy bőrt lehúzni, vegyes eredményekkel: A terminátor 3 igen sokat kaszál, az Elemi ösztön 2 viszont még a büdzséjét sem hozza be.
Egyes sikerei ellenére Vajna meghatározó, igazán aktív gyártóként nem tudta újra felépíteni magát. Hogy hollywoodi ázsiója leáldozott, azt abból is ki lehetett olvasni, hogy a filmtörvény által garantált adókedvezmények ellenére sem tudta rábírni producerkollégáit és a fontosabb stúdiókat, hogy folyamatosan az etyeki Korda Filmstúdióban forgassanak, amelynek (Demján Sándor, Peter Munk és Nathanial Rothschild mellett) társtulajdonosa. A ciprusi Zanova Investments Ltd. által birtokolt Korda Filmstúdió-üzemeltető Zrt. 2009-ben 227 milliós bevételnél több mint 293 millió forintos veszteséget, 2010-ben 266 milliós árbevételnél még mindig 85 milliós veszteséget könyvelt el. A Korda Filmstúdió Ingatlanhasznosító Kft. pedig tavaly 900 milliót bukott 253 milliós bevétel mellett, tavalyelőtt pedig még a bűvös egymilliárd forintot is meghaladta a veszteség (hasonló árbevételnél). Vajna forgalmazó cége, az Intercom tavaly 4 milliárd forintos forgalom mellett 973 milliós veszteséget produkált, noha egy évvel korábban még közel 90 millió forintos nyeresége volt. Ami még Vajna magyar ügyeit illeti, nemrég 245 millió forintért eladta 24,5 százalékos részesedését a Tropicanát működtető, 2,1 milliárd forgalmú, 176 milliós veszteségű Belvárosi Kaszinóban az állami tulajdonostársnak, a Szerencsejáték Zrt.-nek. Nyereséges kaszinóját, a Las Vegast viszont megtartotta: ez a HVG szerint 2008-ban 840 millió, 2009-ben 375 millió osztalékot fizetett.
Antonio Banderas megjegyzése e sorok írójának 2009-ben - vagyis jóval a mostani kormánybiztosi megbízás előtt -, miszerint úgy tudja, Vajna már csak Magyarországon aktív, arról árulkodott, hogy hazánkfiát egy ideje már elkönyvelték nyugdíjas mogulnak. Az ingatlanpiac 2008-as összeomlása előtt a Beverly Hills-i villáján is túladott 6,3 millió dollárért (ÉS, 2011. május 13.). Valószínűleg a Terminátor-franchise miatt 2003-ban megvesz egy számítógépes játékokat fejlesztő céget, a Games Unlimitedet, amit átnevez Cinergi Interactive-vá, de 2007-ben ezt is becsukja. Az utóbbi években Budapesten egy Byblos-butikot, egy Cavalli-üzletet és egy Nobu-éttermet nyitott.
*
Nem csekély irónia van abban, hogy az offshore cégeket állítólag szigorú szemmel vizsgáló Orbán-kormány egy nagypályás amerikai adóelkerülőt alkalmaz a filmszakma kormánybiztosaként, és maholnap a Nemzeti Filmalap vezetőjeként. Olyan - kétségtelenül tapasztalt - figurát preferál, akinek a hazai filmforgalmazó cégét a Holland-Antillákon bejegyzett cége alapította (Magyar Enterprises NV), kaszinójának tulajdonosa pedig a luxemburgi adóparadicsomban van bejegyezve (Las Vegas Casino SA). A cikkünkben említett összes (1976 utáni) Vajna-cég közül csak a Carolco amerikai vállalkozása és a delaware-i székhelyű CPEI Acquisitions Inc. nem offshore cég.
