magyarnarancs.hu: Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) rendszeresen szervez a menekültek világnapja alkalmából különböző eseményeket. Tavaly egy menekült kislány arcképét festették a Gozsdu-udvar egyik falára, idén pedig plakátkampánnyal készültek. Ezek a plakátok most érdekes kontrasztot teremtenek a kormány bevándorlóellenes plakátkampányával.
Simon Ernő: A két kampánynak egyáltalán nincs köze egymáshoz. Valóban a véletlennek köszönhető, hogy így alakult, bár meglehetősen hízelgő az UNHCR-re, hogy azt feltételezik az emberek, hogy ennyire hatékonyak vagyunk – de egy ilyen kampányt nem lehet három nap alatt megvalósítani. Részünkről ez egy globális kampány része, 15. éve emlékezik meg a szervezet a menekültek világnapjáról, és minden évben megpróbálunk valami nagyszabású eseménnyel készülni. A mostani kampány sem kizárólag a plakátokról szól, ezek csak a leglátványosabb elemei, egy online akció során menekülteket mutatunk be a weboldalunkon, róluk szólnak a poszterek is. Január–februárban kezdtünk dolgozni ezen, ami annál is inkább fontos, mert a plakáthelyeket durván másfél-két hónappal ezelőtt le kellett foglalni, amikor még szó sem volt a kormányzati kampányról.
| ||
magyarnarancs.hu: Mit gondol arról, hogy ha a véletlennek köszönhetően is, de kétféle plakát jelenik meg a bevándorlókról és a menekültekről?
SE: Az volt a célunk – ahogyan a globális kampány üzenete is az –, hogy a menekülteket a saját történeteiken keresztül mutassuk be, mert a menekültek szerte a világon ugyanolyan hétköznapi emberek, mint amilyenek mi vagyunk; édesanyák, édesapák, testvérek, gyerekek, családtagok, szakácsok, tanárok, vagy bármilyen más szakma képviselői. Annyi a különbség, hogy ők rettenetes dolgokon mentek keresztül, és el kellett hagyni az otthonukat, a hazájukat az életben maradásért. Sokszor életveszélyes szituációkból vagy akár a halál torkából jöttek. A másik célunk ezzel összefüggésben azt is bemutatni, hogy ezek az emberek, ha egy országban biztonságra találnak és megadják nekik az esélyt arra, hogy újrakezdjék az életüket, akkor próbálnak tisztességesen érvényesülni, dolgozni, és hozzájárulni annak az országnak az előrejutásához, amelyik befogadta őket.
| ||
magyarnarancs.hu: Szerencsés a mostani környezet egy ilyen kampánynak? Mert míg az ENSZ a menekültek befogadására és érvényesülésük pozitív példáira hívja fel a figyelmet, addig a magyar kormány egy egészen ellentétes retorikát alkalmaz.
SE: A kampányunk már akkor nagyon sikeres volt, amikor még el sem indult. Kedden reggel kerülnek ki plakátjaink a metróvonalakra, 25 óriásplakát lesz látható. A visszajelzések alapján úgy tűnik, valahogy nagyon beletaláltak ezek a plakátok a közhangulatba, de nem volt célunk, hogy ezzel bárkinek üzenjünk, csupán a saját üzenetünket szerettük volna eljuttatni az emberekhez.
magyarnarancs.hu: Nem félnek attól, hogy megrongálják a plakátokat?
SE: Teljesen véletlenül úgy alakult, hogy csak a metróban kaptunk plakáthelyeket, a peronokkal szemközti falakon, így aki ezeket meg akarná rongálni, az a magasfeszültséggel való érintkezés kockázatát, akár az áramütést vállalja be.
magyarnarancs.hu: Mit gondol az UNHCR a magyarországi politikai környezetről?
SE: Szeretnénk elérni, hogy súlya legyen a szavunknak, azért vagyunk, hogy a menedékkérőket szolgáljuk, hogy sorsuk jobbra fordulását segítsük. Amikor bármilyen üzenetet megfogalmazunk, az mind ezt a célt szolgálja. Nincs különlegesebb üzenete a magyar kampánynak a globálishoz képest. Május 8-án viszont kiadtunk egy kritikus állásfoglalást a nemzeti konzultációról. Egyrészt kimondtuk, hogy erőteljesen aggasztónak ítéljük azt, hogy a kérdőívben szereplő kérdések határozottan rávezető jellegűek, és tévesen egyfajta veszélyforrásként igyekeznek feltüntetni azokat a menekülteket, akik tényleges veszélyes és halálközeli állapotok közül menekülnek. Aggaszt minket az egyre szélesebb körben megjelenő rasszista, idegengyűlölő trend, amire a nemzeti konzultáció is csak ráerősít. Külön hangsúlyoztuk: azon kívül, hogy a nemzetközi jognak is ellentmond, önmagában is embertelen eljárás lenne, ha egy ország oda küldené vissza a menedékkérőket, ahol veszélyben lehetnek. Magyarország számos nemzetközi szerződés aláírójaként vállalta, hogy ilyet nem tesz, de ha a jog nem kötelezné az országokat erre, az alapvető erkölcsi, emberi hozzáállás akkor is ezt követelné meg.
| ||
magyarnarancs.hu: Mi a véleményük arról, hogy a nemzeti konzultáció lényegében egybemossa a bevándorlóproblematikát a terrorizmussal? Ezt a két témát a kormány együtt érezte fontosnak megvitatni.
SE: Aggasztónak tartjuk a manipulatív hangvétel mellett, hogy a kérdőív és az ahhoz csatolt miniszterelnöki levél összemossa a bevándorlókat a menekültekkel, valamint egy lapon emlegeti velük a terrorizmust, ami teljes abszurdum. Ezt kifejezetten károsnak tartjuk azokra az emberekre, akiket segítünk, mert igazságtalanul és alaptalanul terroristáknak próbálják meg őket beállítani.
magyarnarancs.hu: A migránsok esetében megélhetési bevándorlókról is beszél a Fidesz-kormány.
SE: Én korábban ezzel a kifejezéssel soha nem találkoztam, az elmúlt hónapokban bukkant fel a kormány kommunikációjában ez a meghatározás. Ez a szóösszetétel sehol máshol nem létezik. Az UNHCR bevándorlókat, menekülteket, illetve menedékkérőket ismer – a szervezet az utóbbi két kategóriába esőket képviseli. Fontos, hogy akár ezt a különválasztást megtegyük, hiszen olyan szempontból külön csoportokat képeznek, hogy a menekültek olyan országokból jönnek el, ahol háború dúl, üldözik az embereket a politikai, vallási vagy etnikai hovatartozásuk miatt, az életük veszélyben van, míg a bevándorlók bár lehet, hogy rettenetesen kilátástalan helyzetből jönnek el, nincsenek közvetlen veszélyben. A bevándorlókról egy ország sokkal szabadabban dönthet.
magyarnarancs.hu: Mit tapasztalnak, a menekültek hogyan érzik magukat Magyarországon?
SE: Tavaly a menekültek, menedékkérők 80-90 százaléka viszonylag hamar továbbállt innen. Ezeknek az embereknek az első szavaik között az szerepel, amikor beszélgetünk velük, hogy számukra az a fontos, hogy biztonságban vannak. Ez az ország nekik – akár maradni akarnak, akár nem –, első körben biztonságot jelent. Az, hogy miért állnak tovább, komplex kérdés. Más gazdaság sokszor több lehetőséget ígér nekik, például munkalehetőséget, mert ahhoz, hogy menekültként túléljenek, ugyanúgy bevételre van szükségük. De ami az esetek többségében a legfontosabb, az az, hogy már vannak rokonaik, hozzátartozóik különböző európai országokban, és érthető módon hozzájuk igyekeznek. Akik viszont itt maradnak – például a kampányunkban szereplők is –, többször mondták, hogy olyan sokat kaptak ettől az országtól, azoktól a magyar emberektől, akik velük rokonszenveznek, hogy folyamatosan azon jár az agyuk meg a lelkük, miként tudnának valamit visszaadni ennek az országnak.
magyarnarancs.hu: És ön szerint milyen a magyarok hozzáállása?
SE: Nyilván nem írható le egyféleképpen. Vannak azok, akik mindenféle más népcsoporttal szemben elutasítók; ezeknek az embereknek a legtöbbje nincs birtokában ismereteknek, sosem találkozott menekültekkel. És van egy egyre szélesedő, növekvő kör, amelynek a tagjai kifejezetten támogatják a segítségre szorulókat.
magyarnarancs.hu: A kormány kommunikációjában most a déli zöldhatár lezárása van terítéken. Mivel járna, ha Magyarország ezt megtenné?
SE: Örülünk annak, hogy Magyarország az elmúlt években komolyan fel sem vetette, hogy lezárja a határokat az ideérkező menedékkérők előtt. Az is pozitív hír, hogy bár felröppent a felvetés, hogy esetleg szögesdrót kerítést húznának a magyar–szerb határ területén, ezt a kormányzati politika legfelsőbb köreiben cáfolták. Az pedig, hogy adminisztratív eszközzel próbálnák meg távol tartani a menekülteket, vagyis visszatoloncolnák őket, amint beadják a menedékkérő papírjaikat a szerb–magyar határon, gyakorlatilag sok nemzetközi szerződésbe és egyezménybe ütközne. Magyarország az ENSZ tagjaként, az ENSZ menekültegyezményének aláírójaként vállalta, hogy ha valaki Magyarországra érkezve beadja menekültkérelmét, akkor beengedi az ország területére, és lefolytatja a menedékkérő ügyében azt az aprólékos eljárást, amely minden esetben egyedi elbíráslást jelent; és amennyiben jogosult a kérelmező a menekültstátuszra, gondoskodik arról, hogy boldoguljon, új életet kezdhessen. De nem kell ehhez az ENSZ menekültügyi egyezményét sem elővenni, elég, ha a 2011-ben a mostani kormányzat által elfogadott alaptörvény 14. cikkelyét elolvassuk, amely tartalmazza, hogy amennyiben egy a menekültstátuszra jogosult menedékkérő nem kap oltalmat sem a saját hazában, sem másikban, kérelemre Magyarország kivizsgálja ügyét, lefolytatja az eljárást, és gondoskodik róla. Ezt mondja ki az érvényben lévő alkotmány.
