Az ELTE oktatója elkeserítőnek tartja egyeteme tegnapi reakcióját

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 11.

Belpol

Gregor Anikó nem ért egyet a kihátrálással.

„Az ELTE-s társadalmi nemek mesterszak egyik oktatójaként az ELTE tegnapi sajtónyilatkozatát elkeserítőnek tartom. Az egyébként érvényesen működő, tudományos jóváhagyással bíró szak mögüli, még a végleges kormánydöntés megszületése előtti kihátrálással nem értek egyet” – írja szombati Facebook-posztjában Gregor Anikó, az ELTE oktatója.

Ahogy azt mi is megírtuk, az Emmi és az igazságügyi tárca rendeletmódosító előterjesztése szerint megtiltanák, hogy a jövőben képzés induljon társadalmi nemek szakon, vagy ahogy a politikai vitákban nevezik, gender szakon. Az egyetemek alig 24 órát kaptak arra a hét elején, hogy véleményezzék az előterjesztést, ami mindenféle háttéranyag és indoklás nélkül érkezett. A módosítás két egyetemet érint Magyarországon, ilyen szakon ugyanis mesterképzés csak az ELTE-n, illetve a CEU-n van.

Erre érkezett pénteken a reakció az egyetemektől: a CEU jelezte a Magyar Rektori Konferenciának, hogy elutasítják a tanszabadságba való ilyen beavatkozást. Az ELTE ellenben közleményében kijelentette, a döntést elfogadják és tiszteletben tartják.

Behódolt az ELTE

Gyorsan megadta magát az ELTE.

Erre reagált ma Gregor Anikó, aki szerint „mivel a rendelettervezet semmilyen indoklást nem tartalmazott, a nyilatkozatban szereplő mondataival az ELTE gyakorlatilag jóváhagyja, hogy előzetes hatástanulmány, a tudományos engedélyt kiadó és a felsőoktatás szakmaiságáért felelő Magyar Akkreditációs Bizottság és a Felsőoktatási Tervezési Testület megkérdezése, szakmai vita nélkül, indokot nem is említve lehessen bármilyen, érvényes tudományos működési engedéllyel bíró szakot megszüntetni. A sajtóban és csakis a sajtóban megjelenő, a rendelettervezetben egyáltalán nem szereplő »gazdasági érv« is (konkrét tartalmát nem ismertetve) inkább elkendőzésnek tűnik, és leginkább azt eredményezi, hogy egymás ellen hangol szakokat, intézményeket, a felsőoktatás alulfinanszírozottsága miatt a szűk forrásokért versenyeztesse azokat és roncsolja köztük a szolidaritást.”

A teljes posztot itt olvashatják.

Aniko Gregor

Az ELTE-s társadalmi nemek mesterszak egyik oktatójaként az ELTE tegnapi sajtónyilatkozatát elkeserítőnek tartom. Az egyébként érvényesen működő, tudományos jóváhagyással bíró szak mögüli, még a...

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.