Az 1998-2002 közötti időszakról nem sokkal tudunk többet, mint amennyit már a választások előtt tudni lehetett. A Fidesz- MDF-kormány bukása óta két típusú hír jelenik meg a sajtóban (az ügynökjelentéseken és a hivatásos forradalmárok utcai tüntetésein kívül): vagy Orbánék választások utáni kapkodása, vagy pedig a konzervatív kabinet korábbi ügyeinek boncolgatása. Az alábbiakban e két híregyvelegből válogatunk.
MFB, MFB, MFB
Az Orbán-kormány tevékenységének legkritikusabb pontja talán a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) működése volt. Az MFB-ről soha nem lehetett elmondani, hogy a prudens pénzintézeti működés mintapéldája lett volna, de korábban nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy mi zajlik a közpénzekkel - a banktitok oltalmát kihasználva. A "prudens" egyébként egy olyan latin szó, amely - ellentétben a "fides"-szel és a "forum"-mal - nem szerepel egyetlen magyar konzervatív politikai párt nevében sem, pedig az óvatosság talán nem ártott volna az elmúlt négy évben.
(Egy nagyobb zárójel: nem meglepő, hogy a Fideszt posztkádári attitűddel vádolták, hiszen az újraosztogató, vagyis redisztribúciós típusú rendszerek legjobbika az állam. Az állam pedig nem szűnt meg a rendszerváltáskor, csupán - és szerencsére - visszavonult a gazdaság legtöbb területéről. A maradék államot uralva azonban nem tesznek majd mást a liberális vagy szocialista pártok sem, hiszen ők is osztogatni fognak. A kérdés csupán az, hogy milyen módszereket alkalmaznak, mennyire lesz átlátható, korrekt az "ügyintézés". Erős János kinevezése a Magyar Fejlesztési Bankhoz mindenesetre szép üzenet volt Medgyessy Pétertől, de az is lehet persze, hogy csak valami újabb KGB-ellenes akció készül.)
Az elmúlt négy évben mindenesetre az MFB egy olyan konglomerátummá nőtte ki magát, amely hihetetlennek tűnik a piacgazdaságra átállt Magyarország legújabb kori történetében. A Fidesz-kormány idején ez a bank finanszírozta például az autópálya-építést. A hozzá tartozó Nemzeti Autópálya Rt.-n keresztül gyakorlatilag a Vegyépszer kapott minden fontosabb megrendelést. A Vegyépszer persze nem út- és hídépítő cég, így aztán szinte mindig egy specialistával közösen nyerte a megbízásokat.
A választások óta kiderült, hogy a Vegyépszer kénytelen az egyik szakaszon újraépíteni az M3-as autópályát, mert nem vették figyelembe a talajtani sajátosságokat a kivitelezésekor. Ugyancsak ismertté vált egy kétmilliárdos túlkalkulálási ügy, vagyis a zalai 76-os út zalaegerszegi elkerülő szakaszának építését kétmilliárddal drágábban vállalta volna a Vegyépszer, mint azt az alvállalkozók elvégezték volna. Az erről szóló sajtóhíreket azonban érdemes kritikával fogadni, nem mindig túlszámlázás, ami annak tűnik, legalábbis első látásra, illetve utóbb a gyanút nagyon nehéz bizonyítani.
Az azonban biztosan igaz, hogy az állam immár nem rendelkezik a vétójogot és százszoros szavazati jogot nyújtó aranyrészvényével a Vegyépszer Rt.-ben. A részvényeket ugyanis a HVG szerint maga a Vegyépszer vásárolta vissza a Magyar Fejlesztési Banktól névértéken, százezer forintért. Az útépítő mindenesetre jogszerűnek tartja az esetet. (A későbbiekben az ilyen típusú ügyletekre a "lehető legtörvényesebb", LLT jelzőt fogjuk használni.)
Ugyancsak az elmúlt hetek-hónapok fejleménye, hogy alkotmánybírósági eljárást kezdeményezett a Fővárosi Bíróság az M7-es autópálya felújítása és továbbépítése kapcsán indított közigazgatási perben. A bíró szerint ugyanis alkotmányossági aggályokat vet fel az a kormányhatározat, amely lehetővé tette a közbeszerzési eljárás mellőzését az autópálya-beruházás során. A pert egyébként az a Strabag Rt. indította, amely kimaradt az autópálya-építésből.
Még mindig az MFB
Az MFB szerződött a Defend Kft.-vel, amelyet a Magyar Posta is pátyolgatott egy időben. A Defend mindezt szépen meghálálta: megfigyeléseket végzett a bank számára. Földi László korábbi "defender" szerint teljesen törvényesen, de a megfigyeltek egyelőre nem rendeztek szimpátiatüntetést a biztonsági cég székháza előtt. A Defend őrzött, védett, kísért, ha kellett: titkolt, ha kellett: adatokat is szerzett (természetesen a lehető legtörvényesebben, sőt a legeslegtörvényesebben, vagyis LLT-ügylet ez is).
Az MFB-hez tartozott egykor a BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. is, amelyet éppen a 2002-es választások előtti napokban sikerült részben értékesíteni - ugyancsak LLT-módon - egy nagyon közeli cégnek, a Pro Cashnek (hogy a cég kikhez állt közel, azt talán a független bíróság kideríti - a szocialista politikusok egyébként a Vegyépszert emlegetik). Utóbb egy kis szépséghibának tűnik, hogy mintha áron alul történt volna a tranzakció, ám ez is csak gonoszkodás a részünkről. Hiszen az MFB 2260 forintos részvényenkénti árfolyamon adta el pakettjét az OTP- Pro Cash párosnak. Ez - a NAPI Online beszámolója szerint - tényleg nem sokkal, csak 40 százalékkal kevesebb a BÁV könyv szerinti értékénél.
A Népszabadság számolt be egy kisebb jelentőségű ügyletről, amely szintén az MFB-hez kötődik: egy alcsútdobozi vállalkozó, Várhegyi Gábor (LLT-ügylet) kapott hitelt a banktól. A lap szerint Várhegyi, a Szekér Csárda Fogadó Kft. ügyvezetője és fő tulajdonosa tagadja, hogy azért kapott volna 428 millió forintos kölcsönt a pénzintézet előző vezetésétől, mert ismeri Orbán Viktort. Azt azonban elismerte: a most üzemelő csárdát az MFB cégétől bérli, és eddig bérleti díjat sem fizetett.
További LLT-ügyletként jellemezhetjük a fix és változó kamatozású kötvények esetét, amely Baranyay Lászlónak, az MFB első emberének végül is az állásába került. Ez ugyan nyilvánvalóan csak ürügy lehetett a bankvezér megbuktatásához, a kötvények körüli hercehurca (a változó kamatozásra felvett hitelt fix kamatra helyezték ki) azonban így is körülbelül 1,5 milliárdjába került az adófizetőknek, ami Magyarországon feltétlenül az LLT-ügyletek jellemzője.
De hagyjuk a konzervatív bankvilágot, nézzük, milyen más LLT-ügyletek bonyolódtak az elmúlt négy évben!
Wermer a Millenárison
A választások előtti napok sztárja, Wermer András - aki formailag szinte már egyetlen cégben sem érdekelt - mintha kissé visszahúzódott volna az üzleti élettől az utóbbi időben. Pedig a szociálliberális-balbolsevik sajtó egyik kedvence igen sokféle gazdasági és gazdaságon kívüli aktivitást mutatott 2002 áprilisáig, most viszont minden bizonnyal jól megérdemelt pihenőidejét tölti.
A nagyközönség számára Wermer négyéves gazdasági tevékenysége a Happy End és az Ezüsthajó Kft.-kkel fémjelezhető leginkább, de nagy tévedés lenne, ha csak a kormányzati pr-ral, az Országimázs Központtal és a miniszterelnöki utazások filmes megörökítésével jellemeznénk a Fidesz környékén sürgő-forgó vállalkozót. Az LLT-ügyletek nagymestere ugyanis többek között a Millenáris Kht. körül is igen aktív szerepet töltött be. A Magyar Hírlap szerint Wermer a Budapest II. kerületében kialakított Millenáris Park építkezésének legapróbb részleteibe is beleszólt, így aztán nem csoda, hogy a beruházás a tervezettnél jóval drágább lett, a költségekkel pedig nehezen tud elszámolni a kancellária által alapított kht.
A Medgyessy-kormány által kinevezett új ügyvezető igazgató mindenesetre vizsgálatot indított a Millenáris Kht.-nél annak kiderítésére, hogy a társaság háromnegyed év alatt milyen filmek készítésére költött 500 millió forintot, amiből több mint száztízmillió jutott az Ezüsthajó Kft.-nek, és bevonták a munkákba Wermer András cégét, a Well Done-t is. A félmilliárdos kiadások egyébként mindössze 25 milliós bevételt eredményeztek.
A Millenáris körüli izgalmakat tovább fokozta az Orbán-kormány idején regnáló ügyvezető menesztése a Fidesz-MDF-kabinet bukása után. A Miniszterelnöki Hivatal - immár Medgyessy Péter idején - június közepén feljelentést tett Bártfai Béla, az Orbán-kormány volt miniszterelnöki hivatali közigazgatási államtitkára és Berkecz Jánosné, a Millenáris Kht. korábbi ügyvezetője ellen, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megállapítására - tájékoztatta Gál J. Zoltán kormányszóvivő közleményben az MTI-t. E szerint az államtitkár és az ügyvezető munkaköri kötelezettségüket megszegve a rájuk bízott vagyonnal nem megfelelő gondossággal gazdálkodtak Berkecz Jánosné munkaszerződésének módosításakor. A Miniszterelnöki Hivatal feljelentése mellett a Millenáris Kht. keresettel élt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál, kezdeményezve a Berkecz Jánosnéval kötött szerződés semmisségének megállapítását, valamint 34,4 millió forint és kamatai megfizettetését.
Még mindig Wermer
Ugyancsak Wermerhez kötődik a hírek szerint a köztévé reklámidejének értékesítésére korábban felkért In Media nevű cég, amelyet Mendreczky Károly tévéelnök tavaly júniusban bízott meg a feladattal. A Bánk bán operafilmet nem a Happy End, hanem az Ezüsthajó gyártotta. Az utolsó információk szerint mintegy 120 millió forintot tart vissza a Görgey Gábor vezette kultusztárca, miután jelenleg is vizsgálják a gyártás körülményeit. A filmről 766 millió forintos megállapodást írt alá az Ezüsthajóval a korábbi minisztériumi vezetés. Érdekessége az LLT-megállapodásnak, hogy ebben az összes üzleti jog a gyártót illeti.
Ugyancsak a Magyar Hírlap közölt revelatív erejű információkat arról, hogy a Happy End Kft. listaáron bérelt mobilvécéket a Toi Toi Kft.-től, amit huszonötszörös áron számolt el a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Országimázs Központnál.
Az efféle ügyekhez kapcsolódik az a hír, miszerint a rendőrség közben hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt iratokat foglalt le a Happy End és Ezüsthajó Kft. irodáiban (Budapesten és Csévharasztiban egyaránt). Az MTI beszámolója szerint olyan hatalmas mennyiségű iratot kell a rendőrségnek feldolgoznia, mint korábban a Globex-ügyben. A Happy Enddel kapcsolatos nyomozást egyébként ismeretlen tettes ellen folytatják a hatóságok Juhász Ferenc - azóta miniszterré avanzsált - szocialista képviselő korábbi feljelentése nyomán. A feljelentést a Népszabadság cikksorozatára alapozta a honatya.
A Wermer körüli vizsgálatok - úgy tűnik - a jobboldalon is komoly visszhangot keltettek. A Magyar Nemzet választások utáni egyik cikkéből arra lehet következtetni, hogy Wermer személye tehertétel lehet a Fidesznek, de legalábbis néhányan arrafelé is tisztán szeretnének látni a bonyolult ügyekben. Pokorni Zoltán nem válaszolt ugyan az ennek kapcsán felvetett Magyar Nemzet-es újságírói kérdésre, csak azt mondta, hogy erre majd később visszatérhetnek. Pokorni azonban már aligha tér vissza e kérdéskörre, minthogy időközben lemondott minden pártfunkciójáról.
Néhány bohócok
Természetesen a tragikomikus elem sem maradhat ki összeállításunkból. A tragikomikus mozzanatokat elsősorban a kisgazda elkötelezettségű politikusok szolgáltatták az Orbán-kormány idején. Erre a feladatra kiválóan alkalmasnak bizonyult a Torgyán-pótlék Vonza András is. Az ő regnálása idején nem sok botrány volt ugyan, ám annál több a bukásakor. A tervezettnél rövidebb agrárminiszteri pályafutás befejezése elgondolkodtatta Vonzát, aki távozásakor Nyíregyházára, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állat-egészségügyi Állomásra akart vitetni hat mobiltelefont, két laptopot, egy szoláriumot, egy kondicionálógépet és egy dohányzóasztalt, plusz egy Nissan Terrano terepjárót. Végül csak két állami tulajdonú mobiltelefont és számítógépet tarthatott meg Vonza a személyes használati tárgyaiból. A távozó miniszter egyébként azzal indokolta eredeti döntését, hogy a minisztérium technikai eszközeivel a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állat-egészségügyi Állomás felszereltségén kívánt javítani.
Ugyancsak sok tanulsággal szolgál az az LLT-ügylet, amelynek során a várpalotai Zichy-kastélyt tíz évre egy forintért bérelheti a Trianon Múzeum Alapítvány az Állami Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól (KVI). A bérleti szerződést napokkal a kormányváltás előtt, 2002. május 7-én írták alá: ugyanazon a napon, amikor az állami tulajdonú, műemlék épületet addig kezelő Honvédelmi Minisztérium átadta azt a KVI-nek. A Népszabadság szerint az épületben a Kárpát-medence történelmét, kultúráját, természetrajzát bemutató kiállítást tervez az alapítvány, amelynek kuratóriumi elnöke Bayer Zsolt. Bayer 1993-ig a Fidesz sajtófőnöke volt, azután pedig a Népszabadság munkatársa lett. Bayer a Magyar Narancsba és a 168 órába is írt, jelenleg viszont a Magyar Nemzet publicistája és az ATV-ben a véralgebrista Lovas István kedvenc beszélgető(?)partnereinek egyike.
Ha tragikomikumról van szó, Mikola Istvánt sem hagyhatjuk ki, bár ő már kezd a tragikum felé hajlani: februárban még kijelentette az ATV-nek, hogy minden megyeszékhelyen elkészültek a sürgősségi osztályok; az elmúlt négy évben 17 új mentőállomás létesült, és csaknem teljes a légi mentésben is az ország lefedettsége. Ezzel szemben az Állami Számvevőszék egyik legújabb jelentéséből kiderült: bár a kormány prioritásként kezelte, nem épült ki a sürgősségi ellátórendszer. Az erre biztosított összegből orvoslakást építettek, Zalakomárban pedig udvari vécé létesült.
Politikai kultúra, avagy pénzosztás a választási vereség után
"Az Orbán-kormány az elmúlt négy hétben 650 milliárd forintot szivárogtatott el" - állította május utolsó napjaiban a szocialisták frakcióvezetője, Lendvai Ildikó. Szerinte ebből a pénzből 247 milliárd a Fidesz holdudvarához vándorolt, az államkassza hiánya pedig három és félszer nagyobb volt 2002 áprilisában, mint egy évvel azelőtt.
A sok százmilliárd közé tartozik a Vegyépszernek juttatott 100-200, esetleg 300 milliárd is, de a maradék sem kevés: az oktatási miniszter május közepén több milliárd forintot költött el a szakképzési alapból, a környezetvédelmi tárca vezetése pedig gyakorlatilag kiürítette a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatot.
Ugyancsak nagy vihart kavart a sporttámogatásokról szóló 9,5 milliárdos döntés is, amelynek része a felsőmocsoládi sportcsarnokra szánt százmillió forint. Ez volt az egyik utolsó intézkedése az Orbán-kormánynak, amely egy olyan Somogy megyei kistelepülésnek juttatott forrást, ahol még a csatornázás sincs megoldva. Deutsch Tamás ex-sportminiszter nem tartotta szükségesnek a magyarázkodást, minthogy szerinte Felsőmocsoládon is élnek emberek, és azoknak is szükségük van sportlétesítményekre.
A sportot amúgy is szerette az előző kormány: Orbánék távozása óta kiderült, hogy a kormányzati vezetőknek évi 21 millió forintért szauna-, uszoda- és fogyasztógépre szóló bérletet vásároltak, ezzel is népszerűsítve az egészséges életmódot.
Ugyancsak a választási vereség utózöngéje, hogy a Magyar Posta - immár a Medgyessy-kormány idején - beperelte a Fideszt. Azért fordult bírósághoz a részvénytársaság, mert a Fidesz nem fizette ki 3,5 millió kampánylevél kézbesítésének az árát. A posta kérelme szerint a párt többszöri felszólítás ellenére sem utalta át a két választási forduló között és a május 8-án kézbesített levelek után járó 109 millió forintot, bár a teljesítéssel kapcsolatban semmiféle hivatalos kifogást nem emelt. A Fidesz arra hivatkozva nem fizetett az előírt határidőre, hogy a posta nem továbbított minden küldeményt.
Szép momentuma a magyar adósságkezelésnek az a határozat, amely szerint a távozó Orbán-kormány jóváhagyta az orosz államadósság 250 millió dolláros részének eladását a bécsi Meinl Banknak. Az LLT-ügyletnek két szépséghibája volt: egyrészt az adósságot a névérték 31 százalékáért értékesítették, a másik, hogy nem tisztázódott: a tranzakcióba korábban beleegyezett-e az orosz állam. (Egyes hírek szerint nem.) Utóbb mindenesetre Moszkva úgy nyilatkozott, hogy nem hagyja jóvá a magyar kormány és az ÁPV Rt. ügyletét.
Nem soroljuk tovább a példákat. Az eddigiek is önmagukért beszéltek; és remélhetőleg a következő kormány után nem kell ilyen listát összeállítanunk. De ne legyünk naivak! Meglátjuk, mi lesz, hiszen nálunk is érvényes az orwelli jelszó: csak a jövő biztos, a múlt mindig változik.
Pataky-Tauszig Miklós
