Elvtelen kollaboráció vagy utolsó kísérlet a közérdekű adatok nyilvánosságának megvédésére? Az ellenzéki pártok még az előtt egymásnak estek, hogy az Országgyűlés keddi ülésén a Fidesz–KDNP és az LMP szavazataival alkotmánybíróvá választotta Marosi Ildikó kúriai bírót, Schanda Balázs alkotmányjogászt, Horváth Attila jogtörténészt és Szabó Marcelt, a jövő nemzedékekért felelős ombudsmanhelyettest.
A 15 tagú Alkotmánybíróság jelenleg 11 fővel működik. A korábbi elnök, Paczolay Péter mandátuma 2015. február végén járt le, Kiss László, Lévay Miklós és Lenkovics Barnabás idén tavasszal távozott. Mivel 2015 februárjában a Fidesz kétharmados többsége is elveszett, a kormánypártok alkura kényszerültek legalább az egyik ellenzéki párttal. A tárgyalások még tavaly elindultak, tavasszal közel volt a megegyezés az LMP-vel, információink szerint ekkor Orbán Viktor vétóján bukott el a paktum. Az utóbbi hónapokban a Jobbik felé tájékozódott a Fidesz, aztán novemberben váratlanul újra megkörnyékezték az ökopártot. Gyorsan egyezségre jutottak: Schiffer András lapunknak elmondta, hogy a múlt hét elején jött a Fidesz a négy névvel. Csütörtökön már be is jelentették a közös jelölteket.
A többi ellenzéki párt nincs elragadtatva. A DK nyílt kollaborációval vádolja Schifferéket, az MSZP puccsszerű eljárásról beszél, az Együtt és a Párbeszéd arra kérte az LMP-t, ne szavazzák meg az alkotmánybíró-jelölteket. Az LMP azzal védekezik, hogy a közeljövőben a nyilvánosság szempontjából kulcsfontosságú jogszabályok alkotmányosságáról dönthet az AB. A bírókon múlhat, hogy az állami szervek kérhetnek-e a nyomdaköltségeken felüli költségtérítést a közérdekű adatok kiadásáért, de az AB megakadályozhatja a taotámogatások és a paksi bővítés titkosítását is. Schiffer szerint a csonka testületen simán átmennének ezek a törvények, a négy új bíróval azonban van esély a kormánnyal szembeni döntésre.
Ez nyilván a jövő zenéje, alkotmányjogász forrásaink mindenesetre szkeptikusak. Ha nem sikerül átfordítani az AB erőviszonyait, akkor a négy új bíró támogatásával az LMP inkább segít bebiztosítani a testület kormányhű többségét – egészen 2023-ig.
Alkuk
Mielőtt hozzálátott volna az AB jogköreinek csorbításához, a 2010-ben hatalomra került második Orbán-kormány a saját képére formálta a bírójelölés szabályait. Az alkotmánybíró-jelöltekre korábban a frakciók egy-egy tagjából álló bizottság tett javaslatot, így a kétharmados kormánytöbbségnek is egyezkednie kellett volna az ellenzékkel. A jelölőbizottság a 2010-es módosítás után viszont a frakciók erőviszonyait tükrözi, azaz a Fidesz–KDNP bizottsági többségével maga jelölhette, parlamenti kétharmadával pedig megválaszthatta az alkotmánybírókat. Be is indult a sajátos „személyzeti politika”, az AB jelenlegi tagjai kivétel nélkül a fülkeforradalom után, a kormány akaratából kerültek a testületbe (Sulyok Tamás és Czine Ágnes megválasztását az LMP, Pokol Béla és Juhász Imre jelöltségét a Jobbik támogatta, de ez a kétharmados többség mellett nem sokat számított).
| ||
A kétharmados háztöbbség elbukása után a Fidesz nem sietett az AB megüresedett pozícióinak betöltésével. Az AB 11 fővel is működőképes, a régiek kihullásával ellensúly nélkül maradtak a 2010 után választott „egypárti” bírák. A jelentősebb ügyek közül talán csak az MNB-alapítványok vagyonának közpénzjellegét visszaállító márciusi döntéssel és egy tavalyi, a nemzeti parkok földalaphoz telepítését blokkoló határozattal ment szembe a testület a kormány érdekeivel. Paczolay kiesésével Lenkovics Barnabást választották az AB elnökévé, és ő megnyilatkozásai alapján azonosulni tudott a Fidesz-kormány alkotmányosságképével. Idén áprilistól a leköszönő Lenkovicstól Sulyok Tamás elnökhelyettes vette át az elnöki feladatokat. Sulyokot a négy új alkotmánybíró megválasztásával egyidejűleg az Országgyűlés is az AB elnökévé választotta.
Először decemberben kezdett mozgolódni a Fidesz. Mindhárom ellenzéki frakciót ugyanazzal az ajánlattal keresték meg: a négy helyből egyet megkaphatnak, ha a másik hármat és az AB elnökének kiválasztását átengedik a kormánypártoknak. Egy az egyeztetésekre rálátó alkotmányjogász forrásunk szerint a Jobbik Morvai Krisztina EP-képviselőt szerette volna jelölni, de őt a Fidesz nem fogadta el. Az MSZP-től Bárándy Gergely tárgyalt, aki saját magát jelölte volna a testületbe, de mindenképp egy pártközeli jogászt látott volna szívesen az AB-ben. Ezt megerősíti a szocialista frakció egy névtelenséget kérő tagja is, bár szerinte „csak informálisan beszélgetett Bárándy Gulyás Gergellyel. Jelezte, hogy jó ötletnek tartja az alkotmánybíró-jelölést, és vállalná a feladatot. De a frakcióban nem volt érdemi támogatottsága”. Bárándy az AB-törvény életkori feltételének sem felelt meg, még nincs 45 éves. Végül január közepén Tóbiás József pártelnök bejelentette, hogy az MSZP nem vesz részt az egyeztetéseken.
Az LMP egyből világossá tette, hogy osztozkodásra nem hajlandó, négy konszenzusos jelöltet szeretne. Egy 14-es, később 18 fősre bővülő listát készítettek a szóba jöhető jogászokról. Februárban majdnem megállapodtak a Fidesz tárgyalóival, de a kormánypárt vezetése nem hagyta jóvá az alkut. Egyes forrásaink szerint személyesen Orbán Viktor torpedózta meg az akkori listát. Schiffer ezt egyértelműen nem tudta megerősíteni, de elárulta, hogy a kérdésről kétszer is beszélt személyesen a miniszterelnökkel: egyszer decemberben, egyszer tavasszal. Megkérdeztük a Miniszterelnöki Kabinetirodától, hogy Orbánnak mi volt a baja a tavaszi megállapodással, illetve mit gondol a végső jelöltekről, de Havasi Bertalan sajtófőnök csak annyit írt, „az alkotmánybíró-választással kapcsolatos egyeztetéseket a Fidesz részéről Kósa Lajos intézte”.
Az elmúlt hónapokban arról szóltak a pletykák, hogy a Fidesz a Jobbikkal állapodhat meg. Morvai mellett felvetődött Gaudi-Nagy Tamás neve, de az is, hogy a Jobbik elfogadja a Fidesz jelöltjét, Horváth Attilát. Egyezség végül nem született, amit sokan összekötnek a két párt között a hetedik alkotmánymódosítás és a letelepedési kötvények ügyében eldurvult vitával. Schiffert ezután kereste meg a Fidesz azzal a négy névvel, akikben az év elején egyszer már majdnem megállapodtak. Alkotmányjogász forrásunk szerint ugyanakkor a korábbi elképzelésekben Horváth Attila és Marosi Ildikó mellett Lévay Miklós szerepelt, akit 2007-ben a szocialisták jelöltek alkotmánybírónak. Ezen a listán a negyedik tag lett volna Schanda Balázs vagy Szabó Marcel. Schiffer is megerősíti, hogy Lévay neve felmerült, de szerinte az a lényeg, hogy mind a négy megválasztott bíró szerepelt az LMP 18-as listáján.
Formálisan végül az LMP – immár Schiffer nélküli – elnöksége döntött a Fidesz ajánlatáról, bár ugyanerről a négy névről (néhány variációs lehetőséggel) az egyeztetések korai szakaszában is hoztak egy frakciódöntést. A Fidesz és az LMP is hangsúlyozza, hogy az ellenzéki párt nem kért semmit a jelöltek támogatásáért. Ezt a legtöbb forrásunk hihetőnek tartja, bár volt, aki megjegyezte: érdemes figyelni, Szabó Marcel helyett ki lesz a következő zöldombudsman, mert logikus lenne, ha az ökopárt ennél a pozíciónál is megpróbálná érvényesíteni befolyását. Alkotmányjogász forrásunk szerint Schiffernek „egyszerűen imponálhatott, hogy egy marginális párt lemondott vezetőjeként odaengedték az asztalhoz”. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az LMP-ben nem ismerték eléggé az új jelölteket, így a fideszesek „nettó átbaszták” a pártot.
„Nem igazán örülök ezeknek a neveknek olyan jogvédőként, aki használni akarja az AB-t” – mondja egy civil szervezetnél vezető beosztásban dolgozó forrásunk. Minőségi változást nem vár a testületben, szerinte a kormánypárti többség mindenképp megmarad.
A bírák
„Marosit és Schandát egy másik csomag részeként gond nélkül el tudnám fogadni. A másik két jelölt viszont nincs egészen rendben” – véli egy alkotmányjogász. Több forrásunk felveti, hogy Horváth Attila és Szabó Marcel valószínűleg a törvényi feltételeket sem teljesíti. Aki kiemelkedő elméleti jártassága miatt kerül a testületbe, attól a jogszabály MTA doktori címet vagy egyetemi tanári kinevezést vár el, Horváth és Szabó azonban csak docensek. A követelményeket korábban sem vette túl szigorúan az Országgyűlés, megválasztásukkor Stumpf István és Balsai István alkalmatlansága mellett is komoly érvek szóltak.
Forrásaink a négy új bíró közül Marosi Ildikóról nyilatkoztak a legpozitívabban. Őt az LMP korábban is szerette volna alkotmánybírónak ajánlani, de a kétharmad mellett esélye sem volt, így akkor nem fogadta el a jelölést. Marosi Paczolay Péter mellett tanácsadóként dolgozott az AB-n, a Kúriára 2012-ben került, miután a bíróságra helyezték az önkormányzati rendeletek és a választási bizottsági döntések felülvizsgálatát. Alkotmányjogász forrásunk szerint bíróként szigorúan bánt a népszavazási kezdeményezésekkel – tagja volt például a paksi bővítésről szóló népszavazást elkaszáló tanácsnak –, de ezt szakmai meggyőződésből tette. Forrásaink biztosra veszik, hogy a kormány kvótanépszavazását sem engedte volna át, ám az utóbbi hónapok politikailag érzékeny ügyeiből jórészt kimaradt, mert az EU Bíróságának magyar tagja mellett dolgozott. Érdekesség, hogy Marosi az úgynevezett „férfi 40” népszavazási kezdeményezésnek szabad utat adott, a „társadalmi célú hirdetésnek” álcázott kormányzati reklámokat pedig jogszabályellenesnek tartotta, e döntéseit utóbb épp az AB semmisítette meg.
Schanda Balázs konzervatív alkotmányjogász, régóta vezeti a Pázmány alkotmányjogi tanszékét, néhány évig a jogi kar dékánja is volt. Ő is ténykedett már az AB-n tanácsadóként, kutatási területe az egyházjog, a házasság és a család intézménye. Az első Orbán-kormányban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal főosztályvezetőjeként kidolgozott egy elvetélt egyházügyi törvénytervezetet, 2010 után a katolikus egyház képviselőjeként a KDNP eredeti egyházügyi koncepciójának alakításában vett részt. Ez a verzió az egyházi státusz odaítélését a politikusok helyett a bíróságokra bízta volna, ugyanakkor forrásaink szerint Schanda a végül elfogadott fideszes változatot is „a szakmai vállalhatóság határáig” védte. Alkotmánybíróvá választása előtt a DK élesen támadta egy 2013-as, valóban elég szerencsétlen írásáért, melyben azt bizonygatja, hogy a katolikus egyház keményen fellép a papi pedofíliával szemben, de a média „kettős mércét” alkalmaz ellenük. Schanda sokáig a kormány favoritja volt a strasbourgi bíróság februárban megüresedő magyar bírói helyére. Neve az októberben benyújtott, végső jelöltlistán is szerepel, de Paczolay Péter most már esélyesebbnek tűnik a poszt megszerzésére.
A jogtörténész Horváth Attila a legkevésbé ismert a négy új bíró közül. Publikációi alapján főleg a diktatúrák jogrendszerével és a magánjog történetével foglalkozik, egy forrásunk szerint azonban kérdéses, „hogy a részvénytársasági jog 19. századi fejlődésének ismerete mit tesz hozzá az alkotmánybíráskodáshoz”. Horváthot forrásaink világnézetileg a Fidesz és a Jobbik közé helyezik. Tagja volt a Morvai Krisztina társelnökségével működő, a 2006-os rendőri túlkapásokat vizsgáló civil jogászi bizottságnak. Az AB-n lassan egész különítmény alakulhat 2006 vizsgálóiból, ugyanebben a bizottságban ült Juhász Imre alkotmánybíró, Balsai István 2010 után a téma miniszterelnöki megbízottjaként dolgozott, Szívós Mária pedig büntetőbíróként járt el több 2006-os zavargó ügyében, többnyire megszüntetve előzetes letartóztatásukat. Alkotmányjogász forrásunk különösen visszatetszőnek tartja, hogy Horváth a 2006-os ügyekben a véleménynyilvánítás szabadsága mellett érvelt, majd szakértőként azért bírálta a Horthy-szobor leöntése miatt kiszabott enyhe ítéletet, mert a bíró a puszta károkozáson túli motivációknak is jelentőséget tulajdonított.
Szabó Marcel megítélése tűnik a leginkább ellentmondásosnak. Környezetvédelmi és nemzetközi joggal foglalkozik, vezeti a Pázmány európai jogi tanszékét. 2012 óta az alapvető jogok biztosának zöld ügyekért felelős helyettese, az első és a második Orbán-kormányban is köztisztviselőként szolgált, ombudsmanhelyettessé választása előtt egy évig miniszteri biztos volt. Az LMP kifejezetten szerette volna, hogy környezetvédelmi jogász is legyen a jelöltek között, bár Szabó ombudsmani tevékenységével ők sem teljesen elégedettek. Schiffer András blogbejegyzésében elismeri, hogy Szabó egyes ügyekben, főleg a paksi bővítés kapcsán „nem kellő eréllyel lépett fel”, ugyanakkor „Kishantos, a földrablások, a zöldhatóságok szétverése ügyében, a fővárosi zöld felületek védelmében vállalt konfliktusokat”. A másik zöld párt, a Párbeszéd szerint Szabó „gyakorlatilag végigasszisztálta a legaljasabb orbáni támadásokat a jövő nemzedékek ellen”. Alkotmányjogász forrásunk is „a NER mintapéldányának” látja őt, aki kényes ügyekben nem játszotta be a rendelkezésére álló teret, jobbára észrevétlen közleményekben bírálta a kormányt. Zöldszervezetek munkatársai közül beszéltünk olyannal, aki dicsérte Szabó faültetési kezdeményezéseit, a Greenpeace pedig azt emelte ki, hogy fontos témákban nyilvánult meg, még úgy is, hogy pozíciójának lehetőségei limitáltak. Ugyanakkor van, aki szerint kényes ügyekben ritkán indított vizsgálatot, inkább csak közvetített a kormány és a civilek között.
Az LMP elmondása szerint Marosi a saját jelöltjük volt, Horváth Attilát a Fidesz dobta be, Schanda Balázst és Szabó Marcelt az LMP és a KDNP támogatta. Ez a négyes kedvezőbbnek tűnt az ellenzék szempontjából, mint Orbán Viktor elképzelése, aki Horváth mellett eleinte Lenkovics Barnabás újraválasztásához is ragaszkodott. Schiffer blogbejegyzése szerint „a négy jelöltből hárman elkötelezettek a pluralista, jogállami felfogás mellett és a negyedikről sincs okunk feltételezni, hogy az abszolutista felfogás elkötelezett híve lenne”.
Távlatok
Beszéltünk olyan szakmabeliekkel, akik szintén előrelépést látnak a mostani alkotmánybíró-választásban, mert legalább „nem egyértelműen politikaközeli emberek kerültek a testületbe”. Egy Alkotmánybíróságon dolgozó forrásunk szerint is az LMP-s kompromisszum volt a lehető legjobb megoldás, az pedig külön előnyös, hogy gyakorló bíró, környezetvédelmi szakember és elismert alkotmányjogász is van az új bírók között. Egy másik jogász szerint ugyanakkor „maximum a kormányhoz való kötődésük mértéke tér el a korábbiakétól”.
Schifferék narratívájában jelenleg egy 7:4-es felosztás figyelhető meg az AB-n belül. Stumpf István, Czine Ágnes, Sulyok Tamás és Szalay Péter hajlandó a politika számára fontos ügyekben is a kormány ellen dönteni, a többiek nem igazán. Ezt a képet valamennyire a kutatások is megerősítik. A TASZ, az Eötvös Károly Intézet és a Helsinki Bizottság 2014 szeptemberéig vizsgálta az AB jelentős döntéseit, és azt találta, hogy az akkor nyolc „egypárti” bíróból hat több mint 80 százalékban a kormány érdekei szerint szavaz. Stumpf Istvánnál 35, Szalay Péternél 57 százalékos volt ugyanez az arány. Stumpf és Szalay Szente Zoltánnak az alkotmánybírók és a politikai oldalak közötti egyezéseket vizsgáló tanulmányában is kedvezőbb értéket kapott, mint a többi 2010 után választott bíró.
Alkotmányjogász forrásunk szerint a 11-es gárdából Stumpf és Czine Ágnes mutatja a szakmai autonómiának viszonylag rendszeres jeleit. Sulyok Tamás és Szalay Péter néha hajlandó szembemenni a kormánnyal, Salamon László és Varga Zs. András szinte mindig a kormányérdeknek megfelelően szavaz, a maradék öt bíró (Pokol Béla, Szívós Mária, Balsai István, Juhász Imre, Dienes-Ohm Egon) pedig gyakorlatilag a Fidesz falanxaként működik. Ő úgy látja, az újak közül legjobb esetben is Marosi Ildikó lehet olyan, mint Stumpfék, Schanda Balázs várhatóan Sulyok Tamáshoz hasonló hozzáállást követ majd, Szabó Marcel ritkán fog ellentmondani a kormánynak, Horváth Attila pedig a kőfideszeseknek tartott bírókhoz csatlakozhat. Így az arányok tulajdonképpen nem változnak, a fontos ügyekben ugyanúgy Salamon és Varga Zs. (esetleg Szabó) szavazata lesz a mérleg nyelve.
Meglepetést persze bárki okozhat, elég csak Stumpf Istvánra, Orbán egykori kancelláriaminiszterére gondolni. Mégis kevés az esély arra, hogy a négy új bíró alapjog- és nyilvánosságpárti pályára állítsa a testületet. Ez pedig azt jelentené, hogy az LMP nehezen magyarázható politikai hibát követett el. A kétpárti jelölés növeli az AB legitimitását, mostantól nehezebb lesz „pártbíróságként” hivatkozni rá. Az is feltételezhető, hogy a 2018-as választások után a mai ellenzék sokkal jobb pozícióból tárgyalhatott volna az alkotmánybíró-jelöltekről (kivéve, ha a Fidesz újra kétharmadot szerez az Országgyűlésben). Stumpf István mandátuma 2019-ben lejár, és 10 fősen hagyni a testületet még akkor is kellemetlen lehetett volna, ha a határozatképességről szóló szabály nem teljesen egyértelmű (nem derül ki, hogy a teljes létszám vagy az éppen megválasztott bírók kétharmada kell a döntéshez).
Jelen állás szerint azonban a következő csoportos bíróválasztás 2023 szeptemberében lesz, ekkor adja vissza mandátumát további öt, 2011-ben megválasztott bíró. Addig biztosnak tűnik az egyhangú konzervatív, és valószínűleg Fidesz-párti többség.
