Habony Árpádnak egy ideje van látható jövedelme, így nem szorul rá Tombor András vagy Andy Vajna kölcsönére. A bevételt termelő találmányt úgy hívják, hogy Modern Media Group Zrt. (MMG), ez a médiacég adja ki a Simicska-féle Metropolt kiszorító Lokált – és annak internetes változatát –, valamint a 888.hu-t. De a lényeg most jön: összességében irgalmatlan mennyiségű közpénz folyik ezekbe a javarészt bulvár- és propagandatermékekbe, ezt pedig onnan tudjuk, hogy a Magyar Narancs ebben az évben már többször is nekifutott, hogy részletesen utánajárjon, hogy valójában mennyi állami forintmillió vándorol önkormányzatok, állami cégek, minisztériumok stb. büdzséjéből hirdetések formájában Habony Árpád üzletébe. (Az MMG-ben Habony és Győri Tibor, korábbi államtitkár 50-50 százalékban tulajdonosok az Opten adatai szerint, 2015-ben közel 220 millió forint nyereséget vehettek ki közös cégükből. Habony politika előtti életéről ebből a cikkből tájékozódhat.)
Másfél milliárd közpénz
Első, márciusi cikkünkben arra jutottunk, hogy a 2015. májusi indulás óta közel 1 milliárd forint közpénzes hirdetés érkezhetett Habonyékhoz – a feltételes mód azért volt indokolt, mert több esetben sem kaptunk az állami tulajdonú hirdetőktől választ arra, hogy mennyiért is hirdetnek a Lokál-csoportban.
| ||
Nem tudtuk például kideríteni, hogy a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány tulajdonában álló Erzsébet Utalványforgalmazó nevű cég mennyiért hirdetett, így a Lokál hirdetési tarifái alapján csak becsülni tudtuk azt, hogy mennyiért jelent meg „erzsébetes” reklám a lapban, ugyanakkor az így kiszámított, közel 168 millió forint csak töredéke lehetett a teljes Modern Media Group-os számlának, hiszen a lokal.hu és a 888.hu egyaránt sokszor volt már kitapétázva „erzsébetes” reklámokkal, ám ezek pontos mennyiségét a printes lapszámokkal ellentétben nem lehet utólag kiszámolni, így ezekben az esetekben még csak becsülni sem tudtunk. (A Szerencsejáték Zrt. azonban nem volt ilyen titkolózó: június elején azt közölték, hogy a korábbi több száz millió forinton túl, 2016-ban újabb bruttó 486 millió forintért hirdettek a Lokálban, így a közpénzes hirdetések már meghaladták a 1,5 milliárd forintot is.) Bonyolította a helyzetet, hogy az Erzsébet utalvány tulajdonosaként ismert Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány többször azt közölte a Magyar Narancs adatigényléseire, hogy nem vásárolt hirdetési felületet az MMG-nél. Mint utóbb kiderült: valóban nem az alapítvány vásárolt, hanem annak a cége.
Ki kell adni
Mivel több alkalommal sem kaptunk választ, lapunk a Transparency International Magyarországgal (TI) együttműködve a bíróságon próbálta meg kideríteni, mennyiért jelent meg „erzsébetes hirdetés” a Habony-médiában. A TI a közérdekű adatok kiadása érdekében fordult a bírósághoz, kérve a törvényszéket, hogy kötelezze az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt.-t (EUF) a pontos összeg közlésére. A pert egyébként azért kellett megindítani, mert az EUF első körben a TI-nek sem volt hajlandó kiadni az adatokat.
Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék pedig, a TI keresetének helyt adva, az augusztus 26-ai tárgyaláson arra kötelezte az EUF-ot, hogy adja ki, pontosan mennyiért hirdetett a Habony-médiában. (Az EUF tulajdonosa az 1991-ben alapított Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány.) A tárgyaláson – ahol a TI-t dr. Karsai Dániel ügyvéd képviselte – az EUF azzal érvelt, hogy a cég nem tartozik az infótörvény hatálya alá, ezért nem is köteles kiadni a hirdetési adatait. Ezt az érvelést arra alapozta az alperes jogi képviselője, hogy az EUF-ban nem meghatározó az állami befolyás, mivel a cég kizárólagos tulajdonosa, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) csupán felerészben használ állami vagyont, míg az alapítvány vagyonának a másik fele a szakszervezetek tulajdonában áll. Továbbá üzleti titokra hivatkozva azzal is érvelt a jogi képviselő, hogy az EUF versenypiaci szereplő.
Ezt az érvelést a bíróság nem, ahogy mindenben azonban a felperes álláspontját fogadta el. Az MNÜA-t ugyanis, mint az EUF Zrt. kizárólagos tulajdonosát állami vagyonból alapították 1992-ben. Azaz az alperes álláspontját, miszerint csak 50 százaléknyi lenne az állami tulajdon, elutasították, hiszen a létrehozáskor a szakszervezeti elem is állami tulajdonból származott. De ezenkívül még azt is felidézte a bíróság, hogy az MNÜA közfeladat ellátására és az alapító okirata szerint kizárólag közhasznú célokra fordíthatja mind az alapítói vagyont, mind az esetleges másodlagos tevékenységként folytatott gazdálkodása során szerzett vagyonelemeket. Azt is hangsúlyozta a bíróság, hogy az MNÜA-ban az állam többségi befolyása nem az 50 százalékos alapítói vagyon-hozzájárulás miatt áll fenn, hanem mert az alapítványt irányító kuratóriumi tagok megválasztásakor az alapítók együttesen járnak el – tehát a kormánynak minden kuratóriumi tag kinevezéséhez hozzá kell járulnia. Ebből pedig arra jutott a bíróság, hogy az alperes kizárólagos részvényese egy ún. egyéb közfeladatot ellátó szerv, magyarán vonatkozik rá az infótörvény. Ezek mellett a bíróság a alperesnek azt az érvelését sem fogadta el, hogy az EUF piaci szereplő lenne, hiszen az általa betöltött helyzet a törvényi szabályozásból fakadóan monopol jellegű, ott valójában nincs piaci versenytársa.
Zárásként az eljáró bíró még felolvasott az MNB-s alapítványokra vonatkozó AB-határozatból egy bekezdést is. Eszerint a közfeladatot ellátó szerv meghatározó befolyása alatt álló gazdasági társaság a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerinti közfeladatot ellátó szervezetnek minősül, amely közpénzt kezel, és ezért önálló jogi személyisége ellenére is, a vonatkozó alaptörvényi és törvényi rendelkezések szerinti adatnyilvánosság biztosítására köteles.
Dr. Karsai Dániel ügyvéd az ítélet és a tárgyalás kapcsán így vélekedett: „ennek az ügynek kiemelt jelentőségét az adja, hogy jelentős számú állampolgárt közvetlenül érintő közszolgáltatás a tárgya, ahol az állam az MNB-alapítvány ügyekhez hasonlóan jogi trükkökkel próbálja eltitkolni a közérdekű adatokat. Nagy örömömre szolgál, hogy az elsőfokú bíróság ebben nem volt partner, remélhetőleg a többi bírói fok is hasonlóan fogja megítélni a kérdést.”
A bíróság döntésének megfelelően az EUF az írásos ítéletet kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles az adatokat közölni – ám mivel elsőfokú ítéletről van szó, ellene még fellebbezéssel is lehet élni.
