Lehet lobogtatni – EBESZ-jelentés: a Fidesznek lejtett a pálya áprilisban

Belpol

Komoly kritikát fogalmazott meg az áprilisi országgyűlési választásokról az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) jelentése, de a dokumentumnak elsősorban politikai jelentősége van, semmi nem kötelezi a kormányt az egyenlőtlen játékszabályok megváltoztatására.

"A kormányzó pártok jogosulatlan előnyt élveztek" - állapítja meg már első oldalán az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodájának (Office for Democratic Institutions and Human Rights, ODIHR) magyarországi választásokról szóló jelentése. A mintegy 30 oldalas dokumentum tartalmaz pozitív megállapításokat is - a választópolgárok előtt valós alternatívák álltak, a választási szervek hatékonyan, a határidőket betartva dolgoztak -, összességében mégis visszaigazolja az országgyűlési voksolás tisztaságát a választási szabályok egyoldalú módosítása óta féltő ellenzéki pártok és civil szervezetek aggodalmait. De hogyan készült a jelentés, és mi következik belőle?

Korlátozott, de alapos

Magyarország az 57 tagot számláló EBESZ tagjaként köteles minden választás előtt megfigyelő missziót hívni a szervezettől. A Külügyminisztérium ezt idén is megtette, így az ODIHR munkatársai januárban úgynevezett igényfelmérő látogatásra érkeztek hazánkba, majd úgy döntöttek, hogy az április 6-i választásra korlátozott megfigyelő missziót küldenek. A korlátozott megfigyelés értelmében az EBESZ nem követte szisztematikusan figyelemmel a szavazatszámlálás folyamatát, ami annak fényében érthető is, hogy előre látni lehetett: a választások tisztaságát nem a konkrét csalások, hanem az egyoldalúan módosított szabályozási környezet veszélyezteti. A delegáció március 5-től április 14-ig tartózkodott Magyarországon 12 szakértővel és 10 hosszú távú megfigyelővel. Egy ötfős csoport kiterjedt médiaelemzést is végzett (Interjúnkat a misszióvezető Audrey Gloverrel lásd: "A média nyugtalanító eleme a választásoknak", magyarnarancs.hu).

Abban, hogy az áprilisi választás szabad és tisztességes volt-e, a július 11-én közzétett jelentés nem foglal állást, Audrey Glover egy korábbi sajtótájékoztatóján kifejezetten visszautasította az erre vonatkozó újságírói kérdést. A visszafogottság ugyanakkor több beszélgetőpartnerünk szerint is előnyére válik az anyagnak, így azokkal is elfogadtathatja a választási szabályok kritikáját, akik szerint a belföldi ellenzék csak önös érdekei miatt támadja a kormányt. A jelentés megállapításai lózungok hiányában is elég súlyosak, Eörsi Mátyás (DK) szerint gyakorlatilag példátlanok az EU-ban, egyedül a bolgár választásokkal kapcsolatban fogalmazott meg hasonló problémákat az EBESZ, de ott sem ilyen mértékben. A jelentés inkább a tőlünk keletre fekvő országokban, Azerbajdzsánban, Oroszországban, Türkmenisztánban megszokotthoz hasonlító felvetésekkel dolgozik. Mráz Attila, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) politikai részvételi jogok szakértője szerint az EBESZ saját standardjaival összemérve is igen elmarasztalók a jelentés állításai, több helyen explicit módon is megjelenik, hogy Magyarország megsértette a szervezet 1990-es koppenhágai dokumentumának bizonyos paragrafusait.

Az EBESZ megemlíti, hogy csak a "győzteskompenzáció" újonnan bevezetett elve 6 pluszmandátumot és ezzel kétharmados többséget eredményezett a Fidesz-KDNP-nek (az elv azt jelenti, hogy az egyéni választókerületekben nemcsak a vesztes jelöltre leadott szavazatok, hanem a győztes jelöltre érkező, a győzelemhez nem feltétlenül szükséges voksok is töredékszavazatként hasznosulnak). Hasonlóképp problémásnak látja a nemzetközi szervezet az állam és a kormánypártok összemosódását a kampánytevékenységekben, a kampányfinanszírozás reformját pedig nem tartja elégségesnek, mert nem rendezi például a harmadik fél, mondjuk a CÖF kampányának problémáját. A médiaviszonyok elemzését igen kiterjedt módon végezték el az EBESZ-ODIHR munkatársai: nemcsak azt kritizálták, hogy az általuk figyelt 10 országos médiatermékből 6 a kormánypártok felé húzott, hanem említették a Fidesz-közeli médiatulajdonosokat, az állami hirdetések egyenlőtlen elosztását, a Médiahatóság függetlenségének hiányát és a médiatörvénynek a politikai beszédet potenciálisan korlátozó passzusait is. Azzal sem voltak elégedettek, hogy a Fidesz-KDNP de facto kitiltotta a politikai hirdetéseket a kereskedelmi televíziókból, és korlátozták a köztéri plakátolást, mely ügyben ráadásul a Kúria is ellentmondásos ítéleteket hozott. A jelentés készítői diszkriminatívnak tartják azt a gyakorlatot is, mely szerint a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező, külföldön tartózkodó állampolgárok levélben is szavazhattak, míg a magyarországi lakóhellyel rendelkezők ezt csak személyesen, a külképviseleteken tehették meg.

A jelentés végén megfogalmazott ajánlások jórészt a fentiekre vonatkoznak, de előkerülnek olyan speciális ügyek is, mint a nők vagy a nemzetiségek képviselete. A választási szervek munkáját összességében pozitívan értékeli az EBESZ, bár ez Pozsár-Szentmiklósy Zoltán, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa szerint mindössze annyit jelent, hogy a minimális elvárást teljesítettük. Kritikaként azért itt is megjelenik, hogy a felülvizsgálati kérelmek elbírálása nem minden szinten volt nyilvános, az esetleges rendőrségi nyomozásokkal kapcsolatban pedig nem állapított meg szigorú határidőket a jogalkotó. Továbbá a választást lebonyolító szervezetekbe delegálás módja sem zárja ki a pártos elhajlás lehetőségét.

A dokumentum többször utal arra, hogy a magyar állam figyelembe vette a korábbi választások után született jelentések ajánlásait, de ezek az önmagukban értékelendő változtatások többnyire újabb problémákat szültek. Például az EBESZ is felhívta a figyelmet arra, hogy a korábbi választókerületi körzethatárok sértették a választójog egyenlőségének elvét, de ezt a hiányosságot a parlamenti többség egyoldalúan és vélhetően politikai szempontok alapján tudta csak "orvosolni".

Nem kényszerítő

Kérdés, hogy a most megfogalmazott számtalan előremutató javaslatot mennyire veszi figyelembe a jogalkotó és a magyar kormány. A válasz borítékolható: éppen annyira, amennyire szeretné. "Az EBESZ nem is dolgozhat ki semmilyen kényszerítő eljárást vagy végrehajtási gyakorlatot, mivel követelményeit a részt vevő államok nem jogi, hanem politikai kötelezettségvállalás formájában fogadják el. Jelentéseinek így nincsen közvetlen jogkövetkezménye" - mondta lapunknak Mráz Attila. A jelentésre eddig két ellenzéki párt reagált komolyabban: az Együtt-PM bejelentette, hogy az önkormányzati választások után a választási szabályok módosítását kezdeményezi, a DK európai parlamenti képviselői pedig az Európai Bizottsághoz (EB) fordultak, azt tudakolva, hogy az EB tervezi-e a magyar választások vizsgálatát, a Velencei Bizottság véleményének kikérését. Mindkét lépésnek inkább politikai, mint jogi jelentősége van, az általunk megkérdezett szakértők szerint gyakorlatilag kizárt, hogy az EU a választási szabályozás miatt eljárást indítson Magyarország ellen, mivel azt az uniós jog teljes mértékben a tagállamok hatáskörébe utalja. Mráz Attila és Pozsár-Szentmiklósy Zoltán szerint a leginkább kézzelfogható következmény az lehet, hogy ha valaki a választási szabályok miatt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordulna, az EJEB valószínűleg figyelembe venné az EBESZ állásfoglalását is. A TASZ, a Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet korábban készített egy mintabeadványt, melynek segítségével ellenzéki pártok tehetnének panaszt az EJEB-nél a kampány egyoldalú korlátozása miatt. Elméletben az sem lenne kizárt, hogy egy külföldön tartózkodó, magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgár forduljon sikeresen Strasbourghoz a diszkriminatív választójogi szabályozás miatt.

"Az ajánlások figyelembevétele alapvetően egy lehetőség, ez az adott ország politikai kultúráján múlik. Az EBESZ észrevételei a közös európai alkotmányos hagyomány talaján állnak, de kikényszeríthetők csak a magyar alkotmányos intézményrendszer keretein belül lennének" - fogalmazott Pozsár-Szentmiklósy. Eörsi Mátyás szerint a jelentés hatására egy újabb negatív vélemény alakulhat ki hazánkról a nemzetközi közösségben, hiszen a főbb megállapításokat valamennyi EBESZ-tagállam külügyminisztériuma megkapja. Eörsi kiemelte, hogy az EBESZ észrevételeinek fontosságára David Cameron brit miniszterelnök is felhívta Orbán Viktor figyelmét a választási győzelemhez gratuláló levelében. "A saját példáján keresztül hívta fel a figyelmet, hogy érdemes tanulni ezekből az ajánlásokból. Annyiról van csak szó, hogy az EBESZ konstruktív kritikáiból minden országnak érdemes tanulnia" - nyilatkozta erről Jonathan Knott budapesti brit nagykövet a 444.hu-nak. Mindazonáltal senki nem lenne meglepve, ha az EBESZ-jelentés egy újabb, következmények nélküli fekete pont maradna az Orbán-kormány bizonyítványában.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.