Egy körből kimaradsz - Miért ítélték börtönre Molnár Gyula volt polgármestert?

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2013/49. (12. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Másodfokon nyolc hónap letöltendőre ítélték Molnár Gyulát, a XI. kerület volt szocialista polgármesterét, mert a vád szerint önkormányzata 2006-ban a pályáztatás megkerülésével értékesített egy ingatlant. Molnár állítja: az ügy minden lépése jogszerűen, képviselő-testületi felhatalmazással zajlott, Újbuda még profitált is az üzleten. Az ítélet nem jogerős, a védelem a Kúriánál fellebbezett.

Október 30-án hivatali visszaélés miatt Molnár Gyula volt XI. kerületi szocialista polgármestert nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésre, Lakos Imre egykori SZDSZ-es alpolgármestert hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla. A két politikus többmilliós pénzbüntetést is kapott, Molnárt két évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Bűnsegédként elítélték továbbá Z. László ügyvédet is, aki a cselekmény időpontjában az állítólag jogtalan előnyhöz juttatott Öböl XI. Ingatlanhasznosítási Beruházó és Szolgáltató (Öböl XI.) Kft. egyik ügyvezetője volt.

Bocsánat, ez már az ítélet

Bocsánat, ez már az ítélet

Fotó: MTI

Az MTI híradása nyomán gyakorlatilag a teljes magyar sajtó arról számolt be, hogy a vádlottak egy 38 hektáros ingatlant játszottak át pályáztatás nélkül az Öböl XI.-nek. Ezzel a médiumok azt sugallták, hogy Molnárékat az Öböl-ügyként elhíresült eljárásban ítélték el, és a Kopaszi-gát-Lágymányosi öböl körüli ingatlanfejlesztések egészével jogi problémák lehetnek. Ez azonban nem igaz. Mint azt Lakos Imre lapunknak elmondta, a Schneller Domonkos volt fideszes képviselő által 2007-ben tett 12 pontos feljelentés - amelynek tárgya az volt, hogy az önkormányzat saját telkeit áron alul juttatta a Leisztinger Tamás üzletember érdekeltségébe tartozó Öböl XI.-nek - el sem jutott a bíróság elé, 2009-ben a nyomozó hatóság jogerősen lezárta az ügyet. Hasonló sorsra jutott a Lakos által notórius feljelentőnek tartott Schneller egy másik beadványa is, melyben adócsalással vádolt meg újbudai hivatali dolgozókat. Bírósági szakaszba csupán a fideszes képviselő feljelentéskiegészítésére indult vizsgálat ért el, ennek tárgya viszont nem az egész projekt, hanem egy 3,8 hektáros terület, a Dombóvári út és a Budafoki út kereszteződésénél fekvő saroktelek sorsa volt. Ezt az ingatlant az államtól vette meg az önkormányzat, majd több lépcsőben - valóban pályáztatás nélkül - került az Öböl XI. tulajdonába, igaz, a hatályos jogszabályok értelmében az önkormányzatnak nem is volt pályáztatási kötelezettsége. A vád szerint Molnár és Lakos azzal követett el hivatali visszaélést, hogy - Z. László javaslatára - eleve azzal a szándékkal igényelték az állami telket, hogy azt majd az Öböl XI. tulajdonába juttatják, levéve a cég válláról a pályázás terhét. Az ügyészség azt is állította, hogy az önkormányzat vezetői tekintélyüket és befolyásukat kihasználva vitték át a képviselő-testületen és a hivatal alkalmazottain előre kitervelt koncepciójukat.

2012 szeptemberében a Fővárosi Törvényszék első fokon mindhárom vádlottat bűncselekmény hiányában mentette fel, az Ítélőtábla októberi marasztaló ítélete viszont Molnár esetében súlyosabb is, mint a vádhatóság által kért büntetés. Molnár, Lakos és ügyvédeik szerint a másodfokú ítélet több sebből vérzik, bírói elfogultság állhat mögötte, ezért már be is adták fellebbezésüket a Kúriához.

A kontextus

A Kopaszi-gát és a Lágymányosi öböl lepusztult környékének fejlesztésén a meghiúsult világkiállítás óta gondolkodtak a különböző színű újbudai önkormányzatok. Molnár Gyula a Narancsnak úgy nyilatkozott, hogy 2002-es polgármesterré választása után Budapest általános fejlődése, a városrész kibővült közlekedési lehetőségei és az ingatlanpiac kedvező alakulása tették lehetővé a projekt elindítását. 2003 októberében az önkormányzat megalapította az Öböl XI.-et, melybe első körben saját ingatlanjaikat vitték be, majd üzlettársként megnyerték a szomszédos területeket birtokló - és valóban Leisztinger Tamás irányítása alatt álló - Eravis Ingatlanforgalmazó Rt.-t (bővebben: Láb az ajtórésben, Magyar Narancs, 2004. május 13.). Az Öböl XI. egyik ügyvezetője Z. László ügyvéd lett, aki korábban mind az önkormányzatnak, mind Leisztinger Tamásnak adott jogi tanácsokat.

A terület fejlesztéséről annak idején részletesen beszámoltunk: a magánbefektető rendbehozta a part menti önkormányzati területeket - "a medret kikotorták, a szemetet, építési törmeléket elszállították, a példásan kivitelezett parkban part menti strandot alakítottak ki, jachtkikötő létesült, a Lágymányosi Spartacus kajak-kenu telepe, a vízirendőrség és a hajókikötő új épületeket kapott, valamint pályázaton kiválasztott tervek alapján felhúztak 15 pofás, kisebb-nagyobb, gyalogutakkal-hidakkal összekötött pavilont" -, a haszonnal is kecsegtető beruházásoknak azonban jelentősen keresztbe tett az ingatlanpiaci válság. A park elkészültével párhuzamosan, 2004 és 2007 között az önkormányzat fokozatosan kiszállt az Öböl XI.-ből, végül 1 százalékos tulajdonrészt tartott meg, az üzleten némi hasznot is realizált. Leisztingerék eközben egy portugál konzorciumnak adták el részesedésük háromnegyedét, sajtóértesülések szerint többmilliárdos haszonnal (lásd: Se vele, se nélküle, Magyar Narancs, 2009. szeptember 10.). Felmerült, hogy a fejlesztések hatására megnövekedett értékű területekért az önkormányzat túl keveset kért a magyar nagyvállalkozótól, ám ez a gyanú nem nyert bizonyítást, mint említettük, a hűtlen kezelés ügye már a nyomozati szakban lezárult.

Az októberi ítéletben érintett 3,8 hektáros saroktelek a tervezett világkiállítás körüli földmozgások következtében állami tulajdonba került, megvételével az önkormányzatnak a fentiekhez hasonló fejlesztési céljai voltak (igaz, mivel ez a terület később került a projektbe, semmilyen munkálat nem zajlott rajta, ma is lepusztult állapotban gazdagítja portugál tulajdonosait). Végül az egész Öböl-projekt e jelentéktelennek tűnő szegmensében sikerült az ügyészségnek és a bíróságnak - legalábbis egyelőre - fogást találnia Molnárékon.

Első fok

Az elsőfokú ítélet, a Fővárosi Törvényszék 2012. szeptember 4-én hozott döntése a következő tényállást vázolta: 2006 tavaszán az újbudai önkormányzat először ingyenesen igényelte a 3,8 hektáros, állami tulajdonban lévő saroktelket a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól (KVI). Miután az ingyenes ingatlanátadás meghiúsult, szeptember 12-én Molnár Gyula adásvételi szerződést írt alá a KVI vezérigazgatójával, és az állam által meghatározott értéken - 417 millió forintért - megvásárolta az ingatlant a kerület számára. Lényeges körülmény, hogy a KVI magáncégnek csak pályáztatás útján adhatta volna el az ingatlant, az önkormányzati célú hasznosítás viszont lehetővé tette a pályázat nélküli juttatást.

Röviddel ezt követően az önkormányzat 100 százalékos tulajdonában lévő ingatlanhasznosító cég, a Buda-Hold Kft. az ingatlan vételárával gyakorlatilag megegyező összegű közérdekű kötelezettségvállalást tett az önkormányzat felé. A Buda-Hold felajánlását ingatlanvásárlásra nem fordíthatta az önkormányzat, abból más közösségi célokat - például parkosítás, játszóterek építése - valósított meg, ezekről rendben el is számolt. Bár más könyvelési soron jelent meg, mégis feltételezhető, hogy a Buda-Hold kötelezettségvállalására azért volt szükség, hogy a költségvetés nullszaldósan jöjjön ki az állami telekvásárlásból. Még egy csavar a történetben, hogy a Buda-Hold a befizetést kölcsönből oldotta meg, az Öböl XI. Kft.-től vett fel egyhavi lejáratra 420 milliót. Az önkormányzat a megszerzett ingatlant apportálta a Buda-Holdba, melynek ügyvezetője - Niederlander Pál - ezután Nádor-Öböl Ingatlanforgalmazó és Beruházó (Nádor-Öböl) Kft. néven közös céget létesített az Öböl XI.-gyel. Niederlander az Öböl XI. felé fennálló tartozását oly módon egyenlítette ki, hogy előbb bevitte a frissen vásárolt földet a Nádor-Öbölbe, majd üzletrészként - kb. 50 milliós haszonnal - eladta a Z. László vezette Öböl XI.-nek. Az ügy zárásaként 2007 első felében a Buda-Hold teljesen kiszállt a Nádor-Öbölből, az önkormányzat pedig csupán egyszázalékos üzletrészt tartott meg az Öböl XI.-ben. Így a telek valóban pályáztatás nélkül, a KVI értékbecslésénél némileg drágábban került a Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozó magáncéghez, miközben az önkormányzatot anyagi kár nem érte, sőt majd' 50 milliót keresett az üzleten.

Hivatali visszaélést az a hivatalos személy követhet el, aki "azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél". Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a fentiekben leírt ügylet minden lépése jogszerű volt, Molnár Gyula és Niederlander Pál a megfelelő önkormányzati szervek - a képviselő-testület és a vagyongazdálkodási bizottság - felhatalmazásával járt el, a kerület anyagi kárt nem szenvedett. A vizsgálandó kérdés Schneller Domonkos 2007. október 18-i feljelentéskiegészítése alapján az volt, hogy a vádlottak előre eltervezték-e az ingatlan Leisztinger-érdekeltségbe juttatását, Molnár Gyula és Lakos Imre felhasználták-e hivatali pozíciójukat az önkormányzati alkalmazottak - elsősorban Niederlander Pál - befolyásolására, és jutott-e jogtalan anyagi előnyhöz az Öböl XI. a pályáztatás elmaradása miatt.

A vádlottak ellen az ingatlan megvétele, a Buda-Hold közérdekű kötelezettségvállalása és hitelfelvétele közötti összegszerű és időbeli egybeesés szólt, valamint az a tény, hogy a KVI-vel való tárgyalás jogi feltételeiről maga Z. László készített feljegyzést Molnár Gyula számára. Azt viszont nem látta bizonyítottnak a törvényszék, hogy a polgármesteri vezetés a későbbiekben bárkire nyomást gyakorolt volna, hatáskörük erre egyébként sem volt. Niederlander Pál vallomásában említ egy találkozót, ahol Z. Lászlóval és Lakos Imrével megbeszélték a Buda-Hold ügyletben betöltött szerepét; erről úgy nyilatkozott, hogy "egyfajta utasítás is lehetett volna, de ő akkor nem látott semmi olyat benne, ami esetleg törvénysértő vagy számukra hátrányos lett volna, így nem vette utasításnak, és ő maga is beleegyezett, hogy így legyen". Niederlander később kijelentette, hogy a dolgok normális menetéhez tartozott a polgármesterrel, alpolgármesterrel folytatott konzultáció, de feladatként ő máskor és ebben az esetben is csak a vagyongazdálkodási bizottság döntéseit fogadta el.

Molnárék javára volt írható, hogy az egész folyamat közepén - 2006. október 3-án - önkormányzati választásokat tartottak, és az őszödi beszéd után aligha lehetett teljes biztonsággal megjósolni a szocialista duplázást. Így, ha valóban feltétlen cél lett volna az Öböl XI.-et jogtalan előnyhöz juttatni, az önkormányzatnak még a választások előtt el kellett volna adnia az ingatlant, ehelyett apportálta a Buda-Holdba, hogy az újonnan felálló testület azt kezdjen vele, amit akar. Szintén gyengíti az előre eltervezettség koncepcióját, hogy Molnár Gyula először ingyenesen kérte az ingatlant a KVI-tól, és ha ilyen módon jutott volna hozzá az önkormányzat, akkor szigorú felhasználási feltételeket is vállalnia kellett volna, és nem tudta volna továbbértékesíteni. Megemlíthető még, hogy a Buda-Hold Kft. 2006-os üzleti beszámolóját a vagyongazdálkodási bizottság egyhangúlag elfogadta, Niederlander Pálnak a munkájáért prémiumot is megszavazott. Valószínűtlen továbbá, hogy pályáztatás esetén az Öböl XI. csak jóval magasabb áron tudta volna megvenni az ingatlant, hiszen - a nyomozati adatok szerint - a KVI az értékét jelentősen túlbecsülte. A saroktelekre 50 éves földhasználati joga volt egy másik cégnek, ezt a Molnár Gyulát védő Muskovszky Gábor tájékoztatása szerint az Öböl XI. 800 millió forint körüli összegért tudta kiváltani.

Az elsőfokú ítélet szerint a vád csupán Niederlander Pál ellentmondásos vallomásaira alapozta a célzatos bűncselekményt, a tárgyalás során viszont azt lehetett megállapítani, hogy "olyan, miszerint Molnár Gyula polgármester, Lakos Imre alpolgármester Z. László ötlete és koncepciója alapján, az ő jelenlétében utasította Niederlander Pált azért, hogy az ingatlan az Öböl XI. tulajdonába kerüljön, nem történt". Ezért a Fővárosi Törvényszék bűncselekmény hiányában mindhárom vádlottat felmentette.

Másodfok

"Az első fok után azt mondták az ügyvédeink, hogy másodfokra nem is érdemes elmenni, meglepetés nem érhet minket, errefel ott ültünk, és nem hittünk a fülünknek" - kommentálta a Fővárosi Ítélőtábla marasztaló ítéletét Lakos Imre. A Néhrer Péter vezette tanács döntésének indoklása lapzártánkkor még nem ismert, így kénytelenek vagyunk az érintettek elmondására hagyatkozni.

Molnár Gyula szerint önmagában elképesztő, hogy egy egyéves, alapos tárgyalási sorozatot egyetlen tanú félórás meghallgatása úgy írjon felül, hogy az ítélet a vádnál is súlyosabb (az ügyész Molnár esetében is felfüggesztett szabadságvesztést kért). Muskovszky Gábor védőügyvéd szerint a kérdéses tanú - kiléte nem nyilvános, nevezzük a 7-es számú tanúnak - meghallgatására nem is kerülhetett volna sor, ha az elsőfokú eljárásban nem vétenek jegyzőkönyvvezetési hibát. "A 7-es tanú kétszeri idézésre sem jelent meg első fokon, és mivel az ügy érdeméhez nem is tehetett hozzá semmit, kértük, hogy tekintsenek el a meghallgatásától. Ezzel az ügyész is egyetértett, a jegyzőkönyvbe mégis az került, hogy a meg nem jelent tanúk későbbi kihallgatását kéri. Nem vették kristálytisztán jegyzőkönyvbe, hogy ez alól kivételt képez a 7-es számú tanú" - mondta Muskovszky. A tanú egyébként 2003-ban dolgozott Molnár Gyula kabinetjének jogi osztályán, de fél év után felmondtak neki, a volt polgármester szerint azért, mert "összeférhetetlen volt, és jogi ügyekben a kompetenciája is kérdésessé vált". Így amellett, hogy a konkrét cselekményről a 7-es tanúnak nem is lehettek ismeretei, személyes ellentéte is volt a vádlottakkal. A nyomozás során és a másodfokú eljárásban is azt vallotta, hogy Molnár Gyula 2003-ban beszélt neki Leisztinger Tamásról, mint aki segítette az önkormányzatot és a kerületi MSZP-t, így különféle kompenzációkra jogosult. Az ítélőtábla ezt a vallomást értékelte úgy, mint amely alátámasztja az ügyészség feltételezését, és igazolja, hogy Molnárék célja eleve Leisztinger jogtalan előnyhöz juttatása volt. Muskovszky szerint a Néhrer-féle tanács az elsőfokú ítélet megállapításait felülmérlegelte Niederlander Pál vallomásának bizonyító erejét illetően, és ezzel megszegte az eljárási törvényben rögzített felülmérlegelési tilalmat. "A Buda-Hold ügyvezetőjének vallomását annak ellenére terhelő bizonyítéknak vette, hogy világosan kiderült: az utasítás szót az ügyész adta a szájába, ő maga nem így élte meg az eseményeket" - fogalmazott Muskovszky.

Lakos Imre szerint jellemző volt a másodfokú tárgyalásra, hogy míg az első fok csak azt vizsgálta, hogyan jutott az ingatlan az Öböl XI.-hez, Néhrer Péter folyamatosan a "milliárdos Leisztingert" emlegette. "Az ellenem felhozott és másodfokon jóváhagyott vád az volt, hogy a polgármester által rám ruházott vagyongazdálkodási hatáskörrel és alpolgármesteri tekintélyemmel visszaélve befolyásoltam a Buda-Hold ügyvezetőjét. De erre olyannyira nem volt lehetőségem, hogy az önkormányzati törvény értelmében alpolgármesterre nem is lehet hatáskört ruházni. Fogalmam sincs, hogy kerültem egyáltalán a történetbe" - mondta a Narancsnak Lakos. A volt szabad demokrata alpolgármester arról is beszámolt, hogy másodfokon a bíró megpróbálta a vádat hűtlen kezeléssé módosítani, de az ügyész erre nem volt hajlandó.

Molnár szerint az ítélet alapján "bármelyik polgármestert meg lehetne vádolni, hogy visszaélt a hatalmával, még akkor is, ha minden lépése mögött szabályos testületi döntés van". Muskovszky azt hangsúlyozta, hogy egyáltalán nincs bizonyítva az Öböl XI. jogtalan előnyhöz juttatása, mivel nem lehet tudni, mennyiért kelt volna el az ingatlan egy esetleges pályázaton, figyelembe véve a területet terhelő 50 éves ingyenes használati jogot. "Így a büntető tényállás legalapvetőbb törvényben előírt része nem valósult meg. Azt, hogy nekem az agyam leghátsó szegletében milyen elképzelés van, kimutatni nem lehet, ez egy belemagyarázás, egészen távoli kombináció, az ártatlanság vélelme magában foglalja, hogy nem lehet a bűnösségből kiindulni" - fogalmazott Muskovszky. Szerinte az ítélet elfogult, de a bírót nem pártpolitikai okok vezérelték, hanem valószínűleg a megszaporodó politikai korrupciós ügyek fényében kívánt példát statuálni, ha már egy eset "végre" eljutott a bírósági szakaszba.

Csak semmi politika?

Némileg eltérő véleményen vannak a megvádolt politikusok. Molnár Gyula külön kiemelte, hogy bár a feljelentés 2007-ben megtörtént, az ügyészség valamiért 2010 szeptemberében, néhány nappal az önkormányzati választások előtt érezte úgy, hogy őt és Lakos Imrét hivatali visszaéléssel kell meggyanúsítani. Az idézést példa nélküli módon három ügyész kézbesítette Molnár munkahelyére, egyikük az ügyészségi szóvivő volt, aki a teljes magyar médiát összetrombitálta az eseményre. Lakos Imre azt is tudni véli, hogy nem sokkal azelőtt, Tusnádfürdőn találta ki Hoffmann Tamás jelenlegi fideszes polgármester kampánycsapata a "Törvényes rendet Újbudán!" szlogent.

Többen politikai okokat sejtenek amögött is, hogy Molnár az ügyészi indítványnál is súlyosabb - letöltendő - büntetést kapott, hiszen mellékbüntetésként csak így lehetett alkalmazni a közügyektől eltiltást. Muskovszky Gábor is úgy látja, hogy a másodfok teljesen szembemegy a mai bírói gyakorlattal, amikor "büntetlen előéletű embert végrehajtható szabadságvesztésre ítél egy ilyen nevetséges súlyú, hét éve történt ügyben". Mindazonáltal az MSZP újbudai képviselőjelöltje mindaddig Molnár Gyula marad, amíg a bíróság el nem ítéli. A parlamenti pártok közül az MSZP és a DK szolidaritást vállalt Molnárral, a Jobbik a "balliberális bűnszervezetek teljes elszámoltatását" követelte, Hoffmann Tamás polgármester pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy "a mai ítélettől függetlenül nem szabad megfeledkezni arról, hogy több másik ügyben is folyik nyomozás, melyet a jelenlegi önkormányzat feljelentései alapján folytat az ügyészség". Szerettük volna megtudni az újbudai Fidesz-frakció bővebb véleményét az ítéletről, illetve rákérdeztünk volna az egyéb nyomozásokra is, azonban - bár visszahívást ígértek - lapzártánkig senki sem nyilatkozott.

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2013/49. (12. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A kormány és a szélenergia
Sorvadj el!
Érdemrend-visszaadás
Kaltenbach Jenő, Majtényi László, Vajda Mihály
Felcsút–Scornicesti: 1-1
Bretter Zoltán írása
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra