Egy zsúfolt nap Ókovács Szilveszter életéből

  • - vgy -
  • 2012. november 16.

Belpol

Szeptember első napjának reggelén egy Ókovács nevű állampolgár közalkalmazotti státuszt kapott az operaházban, hogy még aznap a miniszter felkérhesse: közalkalmazottként lássa el a főigazgatói feladatokat, vagyis helyettesítse Ókovácsot, a korábbi kormánymegbízottat.

Ókovács Szilveszter kormánybiztosi megbízatása lejártának másnapján, szeptember elsején egy addig betöltetlen „üres belső státusz átcsoportosításával” közalkalmazott lett abban az intézményben, amelyből korábban több száz közalkalmazottat bocsátott el. Hogy pontosan milyen feladat ellátására kellett a tömeges elbocsátások után is meglévő üres státuszt átcsoportosítani és a távozó kormánybiztossal rögtön feltölteni, arra némiképp homályos válaszokat kaptunk az Emberi Erőforrások Minisztériumától. (Igaz, hogy a közalkalmazottak felvétele az operaházhoz tartozik, mégis, minden kérdésünkre a tárca válaszolt.) Először arról tájékoztattak, hogy „művészeti/igazgatási szakalkalmazott”-ként vették fel Ókovácsot, további pontosítást igénylő kérdésünkre már „művészeti szakalkalmazott munkakör”-re szűkült szakfeladata, melynek elnevezése „zeneművészeti tevékenység”. Ezt a tevékenységet pedig, mint harmadik próbálkozásra megtudtuk, a „Központosított Titkárság állományában” látja el. Mindegy is, milyen homályos státuszba került, hiszen rögtön első közalkalmazotti munkanapján Balog Zoltán felkérte, hogy helyettesítés keretében lássa el a főigazgatói feladatokat is. Vagyis helyettesítse egykori önmagát. A főigazgató általános helyettesítésére jogosult gazdasági vezető reggel felvette őt közalkalmazottnak, de a nap végére Ókovács újra a felettesévé nőtte ki magát. Megbízott főigazgatói tevékenységét addig látja el, ameddig az október végén kiírt főigazgatói pályázat eredményesen le nem zárul. Kérdés, hogy amennyiben Ókovács lesz esetleg a pályázat nyertese, a jelenleg azt az általa betöltött, körvonalazatlan státuszt betöltetik-e mással, vagy visszacsoportosul ismeretlen eredeti helyére a Központosított Titkárságról.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.