Eladták a Mediaworksöt, avagy a Népszabadság bezárása

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2016. október 26.

Belpol

A Mészáros Lőrinc érdekeltségének tartott Opimus Nyrt. tegnap bejelentette, hogy övé a Mediaworks részvényeinek 100 százaléka. Ezzel az ország egyik legnagyobb és legértékesebb kiadója került kormányközelbe. A friss Magyar Narancsban részletesen foglalkozunk az idáig vezető úttal.
false

„Az OPIMUS GROUP Nyilvánosan Működő Részvénytársaság tájékoztatja a Tisztelt Részvényeseket, hogy az egyszemélyes tulajdonában lévő OPIMUS PRESS Zrt. megszerezte a Mediaworks Hungary Zrt. részvényeinek 100%-át. A részvények átruházásához a Gazdasági Versenyhivatal 2016. október 25-én hozzájárult, az OPIMUS PRESS Zrt. a jóváhagyás időpontjától gyakorolhatja részvényesi jogait” – tegnap késő délután adta ki az Opimus ezt a nyilatkozatot, utólag is visszaigazolva minden erre vonatkozó korábbi sajtóinformációt. A miniszterelnöki bizalmas Mészáros Lőrinc érdekeltségének tartott Opimus ezzel az ország egyik legnagyobb és legértékesebb lapkiadója birtokába jutott. Az is világossá vált, hogy miért volt szükség a Népszabadság rapid bezárására: ha ezt a kormányközeli új tulajdonos teszi, abból a jelenleginél is nagyobb nemzetközi botrány lett volna. A Mediaworks immár volt tulajdonosa, Heinrich Pecina  osztrák üzletembernek feltehetően nem ez az egyetlen közös üzlete Orbán Viktor köreivel.

A Narancs egyébként úgy tudja, hogy kormánybarát „vállalkozók” további felvásárlásokat is terveznek.

Hogyan jutottunk idáig?

A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő legújabb számában részletesen áttekintjük az idáig vezető utat. Írásunkból többek között kiderül, hogy a 2014-es választási győzelem után a kormány más sebességre kapcsolt, a miniszterelnök egyik tanácsadója szerint állítólag már akkor elkezdték modellezni, mihez kezdjenek az ellenzéki médiával. Már ekkor is voltak tervek arra, hogyan kerüljön „házon belülre” a Mediaworks, nyáron azonban a Népszabadság-tulajdonos Pecinával szövetséges Spéder Zoltán ellen korábban nem tapasztalt kormányzati hadjárat indult , ami némi aggodalomra adott okot a Népszabadságnál. A Mediaworks menedzsmentjében több Spéderhez köthető ember ült, és a lapnál úgy tudták, alapvetően Spéderhez tartoznak, hiszen az FHB, a takarékszövetkezetek vagy a Posta ügyeiben nem volt szabad oknyomozást indítani.

Spéder partvonalra szorulásával párhuzamosan kezdett el keringeni Liszkay Gábor mint szakmai irányító, és Mészáros Lőrinc, mint új tulajdonos neve a kiadóban. Állítólag Liszkay készített terveket arra vonatkozólag, mit lehetne kezdeni egy jobboldali kézbe került Népszabadsággal, ám a lap bezárása ekkor még csak az egyik opció volt a sok közül.

A Mészáros Lőrinc érdekeltségének tartott Opimus Nyrt. csak a Népszabadság nélkül volt hajlandó átvenni a Mediaworksöt, így az ellenzéki lappal még Pecinának kellett kezdenie valamit. Úgy tudni, a végső szót a bezárásról a Mediaworks felügyelőbizottsága mondta ki, méghozzá alig egy héttel az újság „felfüggesztése” előtt. Kapkodásra utal, hogy a kiadó vezetése is az utolsó pillanatban értesült csak a döntésről. A Mediaworks vezetését pénteken rendelték be a Pecina ügyeit intéző ügyvédi irodába, ahol a négy felsővezetőt külön-külön tárgyalóba ültették le, a középvezetőket pedig nem avatták be abba, mire készülnek.

A Népszabadság „felfüggesztése” a bérekkel, előfizetői és a már lekötött hirdetések visszamondásával jóval több mint 100 millió forintjába kerül a Mediaworksnek. Úgy tudjuk azonban, a kiadónak még így is megéri, és nem csupán azért mert a Népszabadság beszántása volt a Mediaworks eladásának a feltétele.

A Figyelő nyáron arról számolt be, hogy Pecina Orbán Viktorral és Habony Árpáddal kezdett tárgyalni. Pecina pedig múlt héten ismét Budapesten bukkant fel, a VCP vezetőinek társaságában. A Mediaworks vezetősége abba a Horváth és Társa ügyvédi irodába hajtott, mely egyebek mellett a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak az üzleti ügyeit is viszi. A Narancs munkatársa Nemescsói Andrást is látta aznap felbukkanni az épületben. Nemescsói szintén az ügyvédi iroda munkatársa, de ezen felül édesanyjának közös borkereskedő cége van Tiborczcal, a G2G Zrt. Nemescsói nem csupán cégvezető a G2G Zrt-ben, de apósa Martonyi János volt külügyminiszter, aki jelenleg a VCP nemzetközi tanácsadó testületének tagja.

Folyamatos étvágy

A Fidesznél azonban nem elégednek meg ennyivel. Állítólag kinézték maguknak többek közt a Borsot, a legnagyobb példányszámú nem országos napilapot, a Kisalföldet vagy a Délmagyararoszágot is birtokló Lapcomot. A kiadó tulajdonosa itt is egy külföldi pénzügyi befektető, a Kajmán-szigeteken bejegyzett Radio Bridge Media. A Narancs úgy tudja, hogy egy delegáció már ki is utazott Londonba, hogy az eladásról tárgyaljon a Lapcom tulajdonosaival. Ettől talán nem függetlenül épp a múlt héten jelentették be, hogy Pallagi Ferenc 10 év után távozik a kiadó és a Bors éléről. Azt már csak a rend kedvéért tesszük hozzá, hogy Rogán helikopterezéséről a Bors a Népszabadsággal egyidőben számolt be. Ezzel párhuzamosan megkörnyékezték a kelet-magyarországi regionális média tulajdonosait is a Fidesz-közeli „médiaszakemberek”.

További részletek az e heti Magyar Narancsban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.