Hidegvérrel - Így lett kegyvesztett Spéder Zoltán

szerző
Keller-Alánt Ákos
publikálva
2016/24. (06. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Alig egy hét alatt lett Orbán Viktor egyik legfontosabb oligarchájából első számú közellenség. Spéder Zoltán rövid idő alatt olyan kemény támadásokat kapott, amire 1990 után nem volt példa Magyarországon. Feltérképeztük az idáig vezető utat.

„A magyar gazdasági élet egyik legbefolyásosabb szereplője, a takarékszövetkezeti integráció Orbán Viktor által felkért irányítója. Komoly médiabirodalma és ingatlanbefektetése is van az 52 éves bankvezérnek” – írtuk év elején a Spéder Zoltánt bemutató portrécikkünkben (lásd: Az osztó, Magyar Narancs, 2016. február 25.). Akkor úgy tűnt, Spéder hatalma megingathatatlan. Az egyetem óta jó kapcsolatban volt vezető fideszesekkel, köztük Orbán Viktorral, de milliárdos vagyonát alapvetően saját magának köszönhette. 2012-ben ő kapott lehetőséget arra, hogy kidolgozza a takarékszövetkezeti rendszer átalakítását. Az FHB Bank elnök-tulajdonosaként fennakadások nélkül vezényelte le a takarékok államosítását, bevásárolta magát a takarékszövetkezeti integráció központi bankjába (TakarékBank), a kulcspozíciókba pedig saját embereit ültette. Az FHB köré épített, a takarékokkal, a Postával és a Magyar Fejlesztési Bankkal (MFB) kiegészült stratégiai partnerség létrehozására a legmagasabb szintekről kapott támogatást, sőt egy felelős államtitkárt is Lázár János minisztériumában. Spéder nagyszerűen használta ki az adódó lehetőségeket és a Posta nyújtotta infrastruktúrát arra, hogy pozícióját erősítse, és kisegítse a megrendült pénzügyi helyzetbe került FHB-t.

Jóbarátok

Jóbarátok

Fotó: Soós Lajos / MTI

A szövetkezeti integrációról szóló, 2013 nyarán hatályba lépett törvény megalapította a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szövetségét (SZHISZ). A szabályozás az önkéntességet megszüntetve kötelezővé tette a takarékszövetkezeteknek a belépést az integrációba. Az „átalakítás hatékonysága” miatt először a TakarékBankot is szorosabb állami felügyelet alá vonták, majd az irányítás átvétele után az időközben Spéderhez került Magyar Takarék Zrt. (Matak) lett az integráció központi bankjának többségi tulajdonosa. Az integrációs törvénynek köszönhetően a SZHISZ és a TakarékBank szinte minden, a takarékok irányításához szükséges érdemi jogot megszerzett, beleszólhatnak a fontosabb üzleti döntésekbe, de akár személyi kérdésekbe is. A következő években sorra szereztek tulajdonrészt egymásban az integrációhoz kapcsolódó társaságok. A SZHISZ beszállt a Postába, a Posta az FHB-be, az FHB a Posta befektetési cégébe. Tavaly szeptemberben aztán az FHB is belépett az integrációs szervezetbe, ami komoly védelmet jelentett Spéder veszteséges bankjának. Az integráció tagjai egyetemlegesen felelnek egymás tartozásaiért, és a SZHISZ-ben van az a 136 milliárd forintnyi garancia, amelyet az állam a takarékok feltőkésítésére biztosított. A takarékszövetkezetek által összedobott intézményvédelmi alapokból további 20 milliárd forint került az integrációhoz, így ha annak bármelyik tagja bajba kerül, rendelkezésére áll ez az összeg (Spéder térnyeréséről lásd: Célegyenesben, Magyar Narancs, 2016. március 17.). A bankvezérnek további tervei is voltak a pénzügyi szektor átalakítására és a közműszektor bekebelezésére, miközben az övé az ország egyik legfontosabb kiadója, az Index.hu-t is birtokló CEMP, valamint jelentős ingatlanbefektetésekkel is rendelkezik (BIF Nyrt.).

Június első hetében aztán nagyot fordult a világ, és olyan, a magánéletét sem kímélő táma­dás­­sorozatot kapott Spéder, amire 1990 után kevés példa volt Magyarországon.

Előjelek

Már tavaly novemberben voltak arra utaló jelek, hogy Spéder mozgásterének vannak korlátai. A hvg.hu derítette ki, hogy Schmidt Mária családi cége, a Pió-21 vehette meg a BIF Nyrt.-nek azt az öt százalékát, amely a magánnyugdíjvagyon részeként került az államhoz. Így a Pió-21 részesedése 29,81 százalékra nőtt a társaságban. A tavaly 2,5 milliárdos árbevételű ingatlancégben Spédernek 29,84, a vele évtizedek óta szoros üzleti kapcsolatban lévő Nobilis Kristófnak 29,32 százalékos tulajdonrésze van. A lap arról írt, hogy a részvénycsomagra más vevőjelölt is lett volna, sőt a BIF maga is vásárolt volna a saját részvényeiből akár 500 forintos áron is. A Nemzeti Eszközkezelő ennek ellenére 380 forintos áron Schmidtnek adta el a papírokat, így akár 160 milliós kár is érhette az államot. Noha Spéder év elején a Narancsnak azt mondta, hogy Schmidt Máriával baráti a viszonya, ez legkésőbb tavaszra biztosan megváltozott. Április elsején ugyanis a BIF közgyűlést tartott, ahol visszahívták a cég igazgatótanácsából Schmidt lányát, Ungár Annát. Ugyanekkor Spéder és Nobilis visszahívására is volt javaslat, ám azt a közgyűlés elvetette. A tulajdonosok viszont kezdeni akarnak valamit a céggel, hiszen a BIF megkezdte ingatlanvagyonának értékesítését.

2015 decemberében Spéder nyílt összeütközésbe keveredett a kormánnyal. Az év utolsó napjaiban váratlanul közgyűlést hívott össze az FHB, ahol tőkeemelési felhatalmazásról döntöttek. A zártkörű részvénykibocsátásban a TakarékBank és 30 takarékszövetkezet vehetett részt, így tulajdonuk 39 százalék fölé nőtt. Mivel a tőkebevonás eredményeként a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) 7,32 százalékos tulajdonrésze jelentősen csökkent volna, az MNV perrel kezdte fenyegetni az FHB-t, a két fél pedig egyre keményebb nyilatkozatháborúba kezdett. Januárra a bank látszólag visszakozott, és közleményben tudatta: további tőkeemeléssel biztosítja, hogy a vagyonkezelő fenntarthassa korábbi tulajdoni hányadát. Május elején derítette ki a Magyar Nemzet, hogy ez nem történt meg, és az állami tulajdon valóban jelentősen csökkent Spéder bankjában. Mindezt annak ellenére lépte meg a Spéder vezette bank, hogy Orbán Viktor januárban egyértelműen kijelentette: az állam fenn kívánja tartani tulajdonrészét a bankban: „Amikor tőkeemelés zajlott le az FHB-nál, akkor a magyar kormány hozott egy döntést, miszerint fenn kívánjuk tartani a bankban meglévő állami tulajdonrészünket, amit nem fogadtak el. Jogukban van ezt visszautasítani, de ezt az együttműködés és a szövetség politikájának keretében szerintem nem szabad megtenni, ez így barátságtalan, sőt ellenséges lépés. Ez egy hiba, amit ennek a banknak ki kell javítania” – hangzott el az egyik szokásos miniszterelnöki interjúban a Kossuth rádióban. Noha az MNV bíróságon támadta meg a szerinte törvénysértő közgyűlési határozatot, a márciusi első tárgyaláson valamiért a per szüneteltetését kérte a bíróságtól. Ennek ellenére az FHB április végi közgyűlésén újra tőkeemelésről döntött, az MNV tulajdonrésze így 4,45 százalékra csökkent. Amikor a lap megkereste a miniszterelnök sajtófőnökét, akkor Havasi Bertalan mindössze annyit nyilatkozott, hogy a következő kormányülésen tárgyalja a kabinet az FHB tőkeemelésének ügyét.

 

Eldördül a startpisztoly

A Fidesz-frakció által is támogatott Pesti Srácok a tőkeemelés kapcsán már decembertől kezdve időről időre nekiment Spédernek. Május elején aztán az elsősorban Habony Árpád köré szerveződő új kormánymédia (Lokál, 888, Magyar Idők, Ripost, Origo) is bekapcsolódott a kampányba, és egyre sűrűbben jelentetett meg cikkeket az „offshore-lovag Index-tulajdonosról”: ez biztos jele volt annak, hogy Spéderre nehéz idők várnak. Ilyen előzmények után különös jelentőséget kapott Demján Sándornak az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnökeként írt nyílt levele, amit Orbán Viktornak címzett. Noha a legfontosabb érdekeltségeitől (TriGránit, Gránit Bank) sorra megváló Demján az elmúlt években többször kifejezte nemtetszését a takarékszövetkezeti szektor átalakítása miatt, korábbi ellenvetései rendre visszhang nélkül maradtak. Az OTSZ elnöke ezúttal arról írt a kormányfőnek, hogy szerinte Orbánt félretájékoztatták a takarékszövetkezeti integráció pénzügyi helyzetéről. Demján szerint a takarékszövetkezetek mérlegfőösszege 10 milliárdos pluszból mínusz 2 milliárdba fordult, miközben a Spéder tulajdonába került TakarékBank tizenhatszorosára növelte nyereségét. Az OTSZ elnöke szerint az FHB felhalmozott vesztesége az egész integráció stabilitását veszélyezteti, és 30 milliárdos hiányát a bank nem tudta volna a piacról pótolni. Demján arról is írt, hogy Spéder rákényszerített bizonyos szövetkezeteket, hogy vegyenek részt a tőkeemelésben, ami nélkül veszélybe került volna az FHB. „A Spéder vezette konzorcium” céghálót szőtt a takarékszövetkezetek köré, és „parazitaként szívják ki erőforrásaikat” – írta Demján, aki ismét felhozta a Diófa alapkezelő példáját, ahol szerinte háromszoros díjat számolnak fel a takarékok alapjainak kezeléséért. (2014 végén a TakarékBank az FHB tulajdonában álló Diófa Alapkezelőhöz vitte a takarékok eszközeinek kezelését. A Diófa által kezelt alapok két év alatt hússzorosára növekedtek, és a cég az egyik legértékesebb FHB-leánnyá vált.) Demján szerint „egy jól körülhatárolható üzleti kör nyerészkedik százharmincezer szövetkezeti részjegytulajdonos kárára”, és arra kérte Orbán Viktort, akadályozza meg a takarékok ügy­feleinek kisemmizését. A TakarékBank és 80 takarékszövetkezet azonnal kijelentette, hogy Demján hazudik, az OTSZ elnöke nincs tisztában a szektor tényleges adataival. A takarékok perrel fenyegetőztek, másnap azonban Patai Mihály, a Bankszövetség elnöke beállt Demján mögé. Patai Varga Mihálynak címzett levelében azt fejtegeti, hogy a Spéder irányítása alatt álló takarékintegráció indokolatlanul élvez különleges előnyöket (alacsonyabb bank­adó, az MNB felügyeleti jogköre korlátozott  stb.), és a kivételezés nem csupán jogsértő lehet, de mivel hátrányba hozza a többi pénzintézetet, az egész gazdaságra káros. Patai szerint a felügyelet korlátozott befolyása a takarékokra a pénzügyi rendszer stabilitását veszélyezteti, ezért arra kérte a kormányt, hogy orvosolja a helyzetet.

 

Az a bizonyos kedd

Orbán Viktor egy héten belül válaszolt az aggódó Demjánnak és Patainak. A miniszterelnök tudatta, hogy a takarékszövetkezeti rendszer valóban nem működhet megfelelő felügyelet nélkül. Orbán azt is leírta, a kormány ellenzi, hogy a takarékszövetkezetek további FHB-részvényeket vásároljanak. Ennek megakadályozására megteszi a szükséges lépéseket a kormány, valamint a Demján által említett „feltételezett összefonódások” kivizsgálására is ígéretet tett a kormányfő. Ennek megfelelően még aznap, hétfőn benyújtott egy törvényjavaslatot a Varga Mihály vezette Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), amit már másnap, június 7-én el is fogadott az Országgyűlés. A törvény alapvetően írja át azt a takarékszövetkezeti integrációs rendszert, amelyet annak idején Spéder Zoltán dolgozott ki – Orbán Viktor felkérésére. Az új szabályozás kiterjeszti a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felügyeleti jogkörét az integráció fölé. Mostantól az MNB akár személyi kérdésekbe is beleszólhat (a TakarékBank és az integráció vezető posztjain Spéder emberei ülnek, például Lontai Dániel vagy Vojnits Tamás), és belenyúlhat a TakarékBank tulajdonosi struktúrájába is. Amennyiben ugyanis a felügyelet szerint a TakarékBank valamelyik tulajdonosa nem teljesíti a tőkemegfelelési mutatókat, akkor annak tulajdonosi jogait felfüggesztheti. A TakarékBank többségi tulajdonosa a Spéderhez köthető Magyar Takarék Zrt., amely elég rosszul áll, hiszen jelentős hitelt vett fel, hogy be tudja magát vásárolni a TakarékBankba. Az új törvény erősíti magát az integrációs szervezetet, és súlytalanná teszi a központi bankot. A TakarékBank helyzete azzal is bizonytalanná válik, hogy a törvény már nem mondja ki, hogy a TakarékBank lenne az integráció központi bankja. Azt, hogy melyik pénzintézet lehet a központi bank, és annak milyen jogosítványai lesznek, külön rendelet fogja szabályozni. Legnagyobb esélye erre az állami Magyar Fejlesztési Banknak van, amely most is meghatározó szereplője az integrá­ció­nak és stratégiai partnere a Spéder köré felépült takarékok-FHB-posta együttműködésnek is. Könnyen lehet azonban (akár egy átmeneti államosítás után), hogy a Spéder által felépített rendszert átpasszolják egy másik baráti körnek – Matolcsy környékén (Növekedési HitelBank, Magyar Külkereskedelmi Bank) minden adott az átvételhez. A sebtiben elfogadott szabályozás tehát mintha azért készült volna, hogy Spéder elveszítse irányító szerepét a fölött az integráció fölött, amely két év alatt az OTP mögött a második legnagyobb magyar bankká vált.

Ha ez nem lett volna elég Spédernek, a törvény elfogadásának napján az MNB 105 millió forintos bírságot szabott ki az FHB-ra „tiltott piacbefolyásolás miatt”. A felügyelet szerint a bank félrevezető tájékoztatást adott, amikor egy 2012-es kötvénykibocsátáskor annyit közölt, hogy „nem magyarországi befektetőknek” értékesítették a papírokat. Az MNB azt is tudatta, hogy az ügy miatt személyi felelősségre vonási eljárást is indított. Az talán nem kérdés, hogy miért éppen június 7-én vett elő a Matolcsy György vezette jegybank egy négy évvel korábbi ügyet, miközben ugyanez a felügyelet például a kormányhoz több szálon kötődő Quaestor-ügyben tétlen maradt. Sokkal érdekesebb maga a szóban forgó kötvénykibocsátás, melynek részleteire később visszatérünk.

Személyre szabott törvény, százmilliós bírság – de az igazi övön aluli ütést csak este kapta meg Spéder az Andy Vajnának adott, és Habony Árpád tanácsai alapján megújuló Tv2-től. A Kökény-Szalai Vivien szerkesztette Tények Extra múlt hét kedden egészen elképesztőt produkált (lásd: A Tv2 keddi Spéder-„riportjának” tanulságai, magyarnarancs.hu). A hétperces „riport” során folyamatosan pletykákat és Spéder névtelenségbe burkolózó „ismerőseinek” személyeskedő, lejárató mondatait ismételgették. Kiderült például, hogy a bankvezért komoly politikai kapcsolatai segítették karrierje során, és hogy Spéder neve a „takarékszövetkezeti balhé” vagy a „hírhedt posta-ügy” kapcsán lehet ismerős a nézőknek. Arról azonban egy szó sem esik, hogy ezek a kapcsolatok és „ügyek” egytől egyig a Fideszhez köthetők. A csatorna még egy híres olasz paparazzót (Andrea Belmonte) is felbérelt, hogy kövesse Spédert – a fotós kilétét a 444.hu derítette ki. A Spédert még intim pillanataiban is megörökítő fotósorozatot másnap a teljes Habony-média újraközölte. A magyar médiában mérföldkőnek számító anyagot a szakmai gyakorlattal ellentétesen úgy adta le a Tv2, hogy abból nem derült ki a készítők neve. A hvg.hu azonban megtudta, hogy a riporter az a Kunfalvi Nóra volt, aki a G-napon hagyta ott a Hír Tv „tényfeltáró” Célpontját, majd a Magyar Idők és a 888 érintésével került a csatornához. (Kunfalvi a Tv2-nél is készített több botrányos riportot, melyek közül kiemelkedik a Juhász Péter anyagi helyzetét firtató anyag.) Arra nem volt példa Magyarországon, hogy a kormánymédia ennyire erősen menjen neki egy korábbi szövetségesnek – ilyen tömény támadássorozatot Gyurcsány és Bajnai sem kapott. Az pedig tényleg csak mellékszál, hogy épp a nemzetközi hírű offshore-lovag Andy Vajna tévéje offshore-ozik nagy hangon.

 

Fontos a jó időzítés

A sűrű keddet nyugalmasabb szerda követte, ám csütörtökön az FHB-csoportnál és más hozzájuk köthető helyszíneken házkutatást tartott és adathordozókat foglalt le a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI). Az ORFK szerint csalás és más bűncselekmény gyanúja miatt rendelt el nyomozást az NNI még január 11-én, amely éppen a múlt héten ért a házkutatásért kiáltó szakaszába. Az ügyben Kovács Zoltán kormányszóvivő is megszólalt az M1-en, és megnyugtatásul közölte, hogy a gyanú felderítése a pártatlan és elfogulatlan ügyészség, illetve nyomozó hatóság dolga. Aznap este az FHB-hoz erősen kötődő Magyar Posta is ki­adott egy közleményt, mely szerint a rendőrség emberei náluk is megjelentek, és egy csalás elleni nyomozás keretében vizsgálódtak. Közben arra is fény derült, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) május eleje óta vizsgálódik az Index kiadójánál. A CEMP-hez hasonló nagy adózókat háromévente vetik alá átfogó, minden adónemre kiterjedő vizsgálatnak, de Spéder cégéhez akkor érkezett meg az adóhivatal, amikor megindult a kormányzati hadjárat. A támadások első kézzelfogható eredménye az lett, hogy a tőzsdén az FHB-részvények értéke egy hét alatt 28 százalékot esett.

Az, hogy miért pont most lépett a kormány Spéder ellen, viszonylag könnyen megmagyarázható. A Spéder irányítása alatt lévő Magyar Takarék többségi tulajdonosként június 15-ére kezdeményezte a TakarékBank rendkívüli közgyűlésének összehívását. A közgyűlés több szempontból is különösen fontos lett volna Spédernek – az ott születő döntések nem csupán saját pozícióját erősítették volna meg az integrációban, hanem egy régóta húzódó problémát is megoldottak volna. A közgyűlésen Spéder azt szerette volna elérni, hogy a takarékszövetkezetek vásárolják meg az FHB Jelzálogbanktól az FHB Kereskedelmi Bank maradék részvénycsomagját. Ezzel a lépéssel az FHB szinte teljesen összeolvadna a takarékokkal, nem mellékesen pedig jelentős mennyiségű forráshoz jutott volna.

Spéder bankjának nem csupán a szinte állandó pénzhiány miatt lett volna szüksége az extra forrásra, hanem visszavásárolhatott volna egy különleges kötvénycsomagot: azokat a kötvényeket, amelyek kibocsátását az MNB a múlt héten szabálytalannak találta, és ami miatt 105 millióra büntette a bankot. Az FHB 2012-ben súlyos tőkeproblémákkal küzdött, és ezen segített egy 30 milliárd forint értékű kötvénykibocsátás. Noha a papírokat Londonban értékesítették, a piacon azóta is tartja magát a feltételezés, hogy a kötvények – legalábbis jelentős részük – végül a magyar államhoz kerülhettek. Ha valóban az állam (az MFB vagy az MNV) vásárolt az adott esetben rész­vénnyé (tehát tulajdonrésszé) alakítható papírokból, az fenyegetést jelentett Spédernek, hiszen az állam bármikor beteheti a lábát a bankjába.

A takarékszövetkezeti integrációt újraszabályozó törvény hírére a közgyűlést lefújták, az FHB nem jutott hozzá a számára létfontosságú forrásokhoz – ez pedig értelmezhető úgy is, hogy Spéder visszavonulót fújt.

 

Ki és miért?

Múlt héten az is egyértelműen kiderült, hogy a kormány messze nem volt egységes, amikor eldőlt, hogy Spéderre nincs többé szükség. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a támadások előtt és után is nyíltan beszélt arról, hogy a bankvezér jó barátja. Lázár szerint a Spéder körüli vizsgálatok nem találnak majd semmi terhelőt, mert a takarékszövetkezeti integráció nagy siker. A miniszter azt is hozzátette, hogy „Spéder minden támadást ki fog védeni és túl fog élni. (…) Milyen ember lennék, ha most megtagadnám a Spéder Zoltánnal való barátságomat?” Lázár valószínűleg nem is tudott a Spéder ellen készülő hadjáratról, erre utal legalábbis, hogy a szövetkezeti törvényt átíró jogszabály az NGM-ben készült, pedig a területért a Miniszterelnökség a felelős. Ezért rögtön beindultak azok a feltételezések, hogy Orbán valódi célja Lázár gyengítése. Az is igaz viszont, hogy Spéder az elmúlt években óriási hatalomra tett szert elsősorban a pénzpiacok és a média területén, és emiatt sok ellensége lett.

Az egyik az OTP-vezér Csányi Sándor. Spéder és Csányi viszonya több mint tíz évvel ezelőtt romlott meg, ami oda vezetett, hogy Spéder 12 év után, 2007-ben otthagyta az OTP vezérigazgató-helyettesi székét. Csányi nem nézte jó szemmel az FHB térnyerését: az OTP Brüsszelhez fordult négy (egyes források szerint hét) olyan, a szövetkezeti hitelintézeti integrációt és az FHB-t érintő ügyben, ahol szerinte fölmerül a tiltott állami támogatás gyanúja. Csányi Sándor kritikái eddig ugyan visszhang nélkül maradtak, de az OTP-vezér azóta látványosan kibékült Orbánnal, az pedig valóban elképzelhetetlen, hogy a Bankszövetség az OTP tudta és engedélye nélkül fogalmazzon meg ennyire éles kritikákat érvényes jogszabályokkal szemben.

A CEMP ellen indult adóvizsgálat (többek közt az Index, a Portfolio, a Velvet, a Napi.hu, az Inforádió és a Port.hu tartozik a céghez), valamint az, hogy Spédert rendre az Index.hu tulajdonosaként említi a kormánymédia, arra is utalhat, hogy a médiabirodalom is veszélybe kerülhet. Az egyik legnagyobb magyar online kiadó birtoklása – főleg a legfontosabb véleményformáló orgánumnak tartott Index – eddig bizonyos védettséget jelentett Spédernek, de lehet, hogy most éppen ez okozta a vesztét. A médiapiacon régóta tartja magát az a híresztelés, hogy Simicska Lajosnak vételi opciója van a portálra. Simicska esetleges felbukkanása és az Index szerkesztőségének önjárósága pedig önmagukban is elég indokok ahhoz, hogy a kormány valamit lépjen. Állítólag Habony Árpád vetett szemet az Indexre, és 2018-ig meg is kívánja szerezni az oldalt. Ha ez történne, a két legolvasottabb portál kormányközeli kezekben lenne (az Origót tavaly év végén szerezte meg a Matolcsy unokatestvéréhez, Szemerey Tamáshoz köthető cégcsoport). Az viszont beszédes, hogy az utóbbi hónapokban látványosan erősíteni kezdett az osztrák Heinrich Pecina tulajdonában lévő Mediaworks. Pecina és Spéder a ’90-es évek óta jó viszonyban vannak, az FHB-ban is tulajdonostársak. A Pecina kiadójához tartozó Népszabadság és Világgazdaság sorra igazol le tapasztalt újságírókat, erősítik online jelenlétüket, és ennek eredménye is van, hiszen a két lap idézettsége sokat nőtt az utóbbi időszakban. Piaci pletykák szerint mindennek az áll a hátterében, hogy amennyiben az Index elesne, akkor a nol.hu vagy a vg.hu venné át a portál szerepét.

Az, hogy pontosan miért kellett Spédert ilyen gyorsan és látványosan eltakarítani az útból, talán soha nem fog kiderülni. Nem tudjuk, hogy mit csinált (vagy mit nem csinált), esetleg keresztbe tett-e valakinek, akinek nem lett volna szabad – akár tudtán kívül is. Lehet, hogy egyszerűen túl nagy lett a befolyása, és Spéder ellenlábasainak csak mostanra sikerült ennek a veszélyeiről meggyőzni Orbán Viktort. Esetleg portfóliójának egy konkrét elemét nézte ki magának egy erős ember, de Spéder nem akarta kiadni kezéből birodalmának azt a szeletét. Nem tudni azt sem, hogy a bankvezér megpróbál-e ellenállni, vissza tud-e térni, vagy mostantól tényleg eggyel kevesebb oligarchával számolhat az ország. Az viszont biztos, hogy ha a kormány környékén nagyon akarják, Spédert könnyen el tudják kapni. Egy sor olyan ügyletnek volt a részese az elmúlt években (takarékok államosítása, a postacégek átjátszása saját társaságainak, a Diófa Alapkezelő ügye, kétes FHB-tőkeemelések stb.), amelyekért akár büntetőjogi felelősség is terhelheti a bankvezért. Ezeket az „üzleteket” a kormány tudtával, beleegyezésével, sőt helyenként Orbán kifejezett kérésére hajtotta végre Spéder. De mindez már nem számít. A fideszes többségű Országgyűlés, a politikai eszközként használt – elvileg független – intézmények, az MNB (és az alá tartozó pénzügyi felügyelet), a NAV, az ügyészség, a rendőrség összehangolt támadásba kezdtek, és az első sorokban tüzel a teljes kormánypárti média a köztévétől kezdve Habony legújabb bulvárlapjáig. Az indítékok nem tiszták, a módszerek ijesztőek. Spédert szép csendben is háttérbe lehetett volna szorítani, ám akkor nem lett volna egyértelmű az üzenet: ellenség vagy barát, üzletember vagy magánszemély, nem számít. Bárki így járhat, aki ellent mer mondani a rendszernek. Ezért volt szükség Spéder Zoltán nyilvános kicsinálására.

szerző
Keller-Alánt Ákos
publikálva
2016/24. (06. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Interjú Szabó Szabolccsal
Ellenzéki harcok Csepelen
Az elhibázott tét
Ungváry Rudolf: vitában Kis Jánossal
„Válsághelyzet” ürügyén
Mire mentek el a százmilliárdok?
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra