Idén március vége, a Quaestor bedőlése után egyértelművé vált, hogy a cég vezetése különösen jó politikai kapcsolatokkal rendelkezett. A kormányt nem is érte váratlanul a cég lehanyatlása: emlékezetes, hogy a Külügyminisztérium pár nappal a csőd bejelentése előtt kimentette a hozzá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) 3,8 milliárdját a Quaestorból. Ezt egyrészt valószínűleg szabálytalanul tette (az MNKH hűtlen kezelés miatt feljelentést tett), másrészt felveti annak gyanúját, hogy a kormányban már február végén, március elején tudták, hogy a Quaestornak csak napjai vannak hátra. (Az összeomlásról lásd: Bizonytalan alapok, Magyar Narancs, 2015. március 19.) A Fidesz vezetői ugyanis önmagukkal is ellentmondásba keveredtek, amikor arról kérdezték őket, ki és miért rendelte el az MNKH-pénzek kivételét. Egyik forrásunk pedig egyenesen azt állította, Tarsoly Csaba már novemberben jelezte Matolcsy György jegybankelnöknek, hogy elszabadult a hiány a Quaestornál, és ennek „áthidalására” kaptak engedélyt a 70 milliárdos kötvénykibocsátásra.
Az viszont tény, hogy az első bejelentés után sokáig nem indult meg a felszámolás, és Tarsoly letartóztatására is heteket kellett várni. Ő a rendelkezésére álló időt igyekezett kihasználni, milliárdos cége élére például kinevezte a büntetett előéletű, nyolc általánost végzett O. Bélát. Március óta az is kiderült, hogy az ETO Park felépítéséhez felvett MFB-hitel ügyében már 2011-ben feljelentést tett a Kehi, ám az akkori nyomozati anyagokat a rendőrségnél most valamiért nem találják.
Sok részletet a nyomozásról azóta sem tudni, a Nemzeti Nyomozóiroda és az ügyészség sem hajlandó érdemi információval szolgálni. A Quaestor és a Buda-Cash vezetéséből hárman, a Hungáriától mindössze ketten vannak előzetes letartóztatásban, pedig ekkora összegű csalásoknál életszerűtlen, hogy csak a felső vezetés tudott volna a szabálytalanságokról – mondta a Narancsnak egy több károsultat is képviselő ügyvéd. Az elmúlt hónapokban annyit tudtunk meg a Quaestorról, hogy az összesen nagyjából 210 milliárd forintos kötvényállományból 154 milliárd a fiktív kötvény; ez 73 százalékot jelent (kötvénysorozatonként eltérő a fiktív és nem fiktív kötvények aránya).
Mégsem egyenlőbbek
Az egyre dagadó botrányt a kormány csak úgy tudta megfékezni, hogy Rogán Antal javaslatára elfogadták a Quaestor-törvényt. Ez kivételt tesz a Quaestor ügyfeleivel, mert elrendeli, hogy a Quaestor kötvényeseit 100 ezer euróig (nagyjából 30 millió forint) kártalanítani kell: a többi becsődölt cég ügyfele legfeljebb 20 ezer eurós (6 millió forint) visszatérítésben reménykedhet. A törvény elfogadása után Rogán Antal és Orbán Viktor is arról beszélt, hogy mindössze 73 főnek volt 30 milliónál nagyobb értékű Quaestor-kötvénye, ám közben előkerült még 729 ilyen ügyfél.
A törvény értelmében tehát létrejött a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja:
a többi károsultat kifizető Befektetővédelmi Alap (Beva) ezt az alapot töltené fel annyi pénzzel, hogy mindenkit kártalanítani lehessen. A cechet tehát a tisztességesen működő cégeknek kell állniuk, ezzel pedig a kormány egyértelműen azt üzeni, hogy az állam egyáltalán nem érzi magát felelősnek az évtizedeken át tartó csalássorozatért. Fontos megjegyezni, hogy a törvény kizárólag a kötvényekre vonatkozik: akinek állampapírja vagy más értékpapírja volt a cégnél, várhat a felszámolás végéig.
Az OTP, az UniCredit, illetve a Buda-Cash károsultjainak egy csoportja azonban az Alkotmánybíróság elé vitte a Quaestor-törvényt, mondván, az indokolatlanul hozta előnybe a Quaestor-ügyfeleket más brókercégek károsultjaival szemben. Noha a meghozott törvényeket mindenképp végre kell hajtani, függetlenül attól, hogy azokat tárgyalja-e az Alkotmánybíróság, az eljárásra való hivatkozással a Quaestor Alap leállt a kifizetésekkel, és csak a „normál” 20 ezer euróig kártalanít. Bár Lázár János is arról beszélt, hogy a bankok akadályozták meg a kártalanítást, sokkal valószínűbb, hogy a kormány gondolta meg magát valamiért. A Quaestor-törvényből ugyanis kimaradt, hogy a Quaestor Alapnak adott pénzekért az állam készfizető kezességet vállal. Az állami garancia hiányában azonban nemcsak a bankok, de az MNB sem hajlandó feltölteni az alapot, így nincs miből elindítani a kártalanítást. A Figyelő egyenesen arról írt, hogy a hibát még a törvény elfogadása előtt észrevették, ám maga Orbán Viktor döntött úgy, hogy az maradjon benne, és várják meg, mit mond az Alkotmánybíróság. Eddig tehát 88 milliárdot fizettek ki, mely 22 ezer ember teljes kártalanítását jelenti.
A Narancs által megkérdezett jogász szerint a törvényt rosszul szövegezték meg, emiatt az Alkotmánybíróság könnyen találhat abban kifogásolnivalót. Ő azonban úgy látja, a törvényhozó ekkor is alakíthat rajta úgy, hogy mindenképp járjon a 30 millió forint a quaestorosoknak. Felhívta a figyelmünket arra is, hogy a Quaestor Alapot a Beva keretein belül hozták létre, ám a két intézmény viszonyát nem tisztázza a jogszabály.
A Beva eredetileg azon az állásponton volt, hogy a fiktív kötvényeseknek sem jár kártalanítás, míg a jegybank ennek ellenkezőjét képviselte. A Beva igazgatóságába két tagot is delegáló MNB még perrel is megfenyegette a Bevát, amely végül belement a kártalanításba, ám közben megszületett az elvileg minden kötvényesre vonatkozó Quaestor-törvény. Lapunknak korábban Orbán Gábor, az NGM akkori államtitkára is arról panaszkodott, hogy a Bevában a kormánynak nincs képviselője (lásd: „Bármelyik állami intézmény vezetőjét kitilthatták volna” , Magyar Narancs, 2015. május 28.), így csak perrel lehetne rendezni a vitás kérdéseket, de erre már nem kerül sor. Április közepén ugyanis, mindenkit meglepve, lemondott posztjáról a Bevát megalakulása óta igazgató Farkas Péter. Helyére Fekete-Győr András érkezett, aki az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) ügyvezetője is egy személyben. A két szervezet korábban teljesen elkülönítve működött, az OBA a betétek, a Beva pedig a kockázatosabb befektetési termékek védelmét látta el. A brókerbotrányok után azonban az OBA feladatul kapta, hogy „nyújtson segítséget” a Bevának, és egy parlament előtt lévő törvényjavaslat szerint a két szervezet januártól ténylegesen egyesülne.
Másnak fáj
Azzal, hogy a kormány a tisztességesen működő pénzintézetekre hárította a kártalanítást, komoly kihívás elé is állította őket. A Beva-tagoknak idén dupla tagdíjat kell befizetniük, a három brókercég csődje több mint 230 milliárd forintjába kerülhet a pénzügyi szektornak. Az extra befizetés a kisebb cégeknél a következő 5-6 év profitját teljesen felemésztheti, figyelmeztetnek szakemberek, több privátbank pedig a Magyarországról való kivonulást fontolgatja.
Mivel a teljes kártalanítás 87 százalékát a hét magyar nagybank állja, Andreas Treichl, az Erste Group vezérigazgatója úgy véli, hogy a kártalanítás választott módjával a kormány megszegi az EBRD-vel kötött februári megállapodást. A kormány ekkor azt vállalta, hogy nem ró újabb terhet a bankokra, és most azzal védekeznek, hogy a bankok a Quaestor felszámolása után megmaradó költségeiket levonhatják a társasági adójukból – valamikor tíz év múlva.
A Buda-Cashnél sem könnyebb
A Buda-Cash felszámolásának részleteiről a magyarnarancs.hu-n többször is beszámoltunk. Rövid idő alatt három felszámoló váltotta egymást a brókercégnél, az is előfordult, hogy a brókercég munkatársai hetekig egy harmadik cég ügyfélértesítőit borítékolták (lásd: Az MNB felszámolója a Buda-Cash munkatársait dolgoztatja , magyarnarancs.hu). Május végére ugyan feloldották az értékpapírszámlák zárolását, ám a kártalanítás lassan halad, az ügyfeleket telefonon értesítik, majd mindenkinek személyesen kell bemennie valamelyik ügyfélszolgálatra. A felszámolásra rálátó forrásunk szerint azonban az eddig kifizetett pénzek „csak kis morzsák az eltűnt vagyonokhoz képest, az egész csak arra jó, hogy ideig-óráig lenyugtassák az ügyfeleket és a közvéleményt”. Tovább bonyolítja a folyamatot, hogy több, papíron létező részvény hiányzik, valamint a Buda-Cash külföldi letétkezelői is visszatartanak pénzeket. A dán Saxo Bankkal január óta vitája van a brókerháznak. Amikor egy nap alatt 15 százalékkal értékelődött fel a svájci frank, a Saxo még aznap visszaigazolta, miként zárta az ügyfelek pozícióit, ám másnapra kiderült, hogy sokkal nagyobb veszteségeket realizáltak, mint előző nap állították. Rengeteg ügyfélnek kellene rendeznie a tartozását, ám ezek behajtására jelenleg nem sok esély van. Az amerikai Pershingnél viszont a menedzsmentnek van jelentős hiányt mutató számlája. Amíg ezeket a veszteségeket nem rendezik, addig azok sem juthatnak pénzükhöz, akiknek a pénze elvileg megvan. A nyomozás állásáról itt is keveset tudni, a Magyar Nemzet júniusban arról írt, hogy nem csupán a Buda-Casht alapító és a brókercéget egészen tavalyig igazgató Pintér Zoltánt nem gyanúsítják semmivel, de valamiért Pál Gyula, az igazgatóság tagja is lekerült a gyanúsítottak listájáról.
Nagyon úgy tűnik, a 28 ezer ügyfél pénzét kezelő Honvéd Egészségpénztár (HEP) is búcsút mondhat majdnem teljes vagyonának.
A többek között katonák, rendvédelmi dolgozók és titkosszolgálati dolgozók megtakarítását kezelő pénztár 1,8 milliárd forintot tartott a Buda-Cash tulajdonában lévő DRB Bankcsoportnál, illetve korábban annak jogelőd takarékszövetkezeteinél.
Úgy tudjuk, a takarékszövetkezetek államosításának hírére 2013 tavaszán a pénztár vezetősége – tartva attól, hogy az állam beleláthat ügyfeleik érzékeny adataiba – el akarta hozni betétjét a pénzintézettől. A takarékszövetkezet vezetője azonban megnyugtatta az ügyfeleket, rájuk nem vonatkozik majd az államosítás, és a DRB furcsa körülmények között valóban bankká alakult (lásd: Így úszta meg az államosítást a DRB, Magyar Narancs, 2015. március 5.). A HEP pénzügyeivel nem is volt semmi probléma, egészen február 24-ig. Ezen a reggelen jelentette be a jegybank, hogy 100 milliárdos hiányt tártak fel a Buda-Cashnél, ezért felügyeleti biztosokat rendelnek ki a brókerház érdekeltségébe tartozó négy DRB Bankhoz is. Windisch László, az MNB alelnöke 11 órakor tartott erről sajtótájékoztatót, a HEP vezetése pedig nem sokkal 12 óra után megpróbálta kimenekíteni a pénztártagok pénzét a bajba jutott bankból. Az utalás rendben el is indult, a számla lenullázódott, az összeg azonban soha nem érkezett meg a pénztár másik számlájára. A pénzt egy ideig „úton lévőnek” mutatta a rendszer, majd áprilisban a teljes 1,8 milliárd visszakerült a DRB-hez, legalábbis papíron. Annak ellenére, hogy a felügyeleti biztos csak 13 órakor érkezett ki a bankokhoz, így a kifizetési korlátozás is csak ez után léphetett életbe, Matolcsy György, az MNB elnöke azzal indokolta a sikertelen
tranzakciót, hogy azt a korlátozás után indították el (a banki átutalásokat kezelő GIRO Zrt.-t 2014-ben vásárolta fel a jegybank).
Noha az OBA 30 millió forintig kártalanítja a becsődölt bankok ügyfeleit, a törvény a pénztárakat kizárja a kártalanításból. A Quaestor-törvény megszületése azonban arra sarkallta a HEP vezetőit, hogy ők is lobbizni kezdjenek a kormánynál, elvégre 28 ezer ügyfelük nagy része állami alkalmazott. Először a kártalanításról szóló törvényt szerették volna módosítani, hogy az OBA a pénztártagokat is fizesse ki, ám nem jártak sikerrel. Később Kósa Lajos vitt egy módosító indítványt a költségvetési bizottság elé, melyet az Országgyűlés honvédelmi bizottsága is támogatott. A költségvetési bizottságban azonban leszavazták a pénztártagok kártalanítására tett javaslatot, mondván, a kormány amúgy sem támogatja azt. Júniusban a HEP Lázár Jánoshoz fordult segítségért, ugyanis ő felügyeli az Információs Hivatalt, és 1200 titkosszolga pénze is odalett a DRB-csőddel. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szóban még segítséget és tárcaközi egyeztetést ígért a pénztárnak, ám néhány héttel később mégis elutasító választ küldött a HEP vezetőségének. Lázár szerint a pénztártagok kártalanítása „nemcsak a hazai jogi szabályozással ellentétes, hanem az Európai Unió vonatkozó jogértelmezési gyakorlata is lehetetlenné teszi” azt, majd hozzáteszi: „A kormány a magyar emberek érdekében sem a nemzetközi szervezetekkel, sem a pénzintézetekkel vívandó ütközetek elől nem hátrált meg, a jogállamiság és a nemzetközi jog kereteit azonban semmilyen esetben nem lépheti át.”
Úgy tudjuk, Hende Csaba honvédelmi miniszter azért hátrált ki a pénztár mögül, mert korábban összeveszett Németh Andrással, a HEP igazgatótanácsának elnökével, a kormány pedig azért nem töri magát a pénztár kimentéséért, mert a HEP vezetősége korábban többször is visszautasította, hogy a kormány hozzájuk „ejtőernyőztessen” fideszes kádereket.
Önmagán túlmutató jelentőség
Magyarországon a rendszerváltás óta nem alakult ki valódi bizalom a piacgazdaság egyik legfontosabb pillére, a pénzügyi rendszer iránt, és ehhez a jelenlegi kormányzat is nagyban hozzájárult.
Egy gazdaság működéséhez hozzátartozik, hogy egyes cégek vezetői csalnak, és az is mindennapos esemény, hogy egy-egy vállalat csődbe megy (a Quaestor-vezetés politikai kapcsolataitól most egy pillanatra tekintsünk el). A pénzügyi rendszernél különösen fontos, hogy a mostanihoz hasonló bizalomromboló esemény után a megfelelő állami intézmények vezetői megnyugtassák a nyilvánosságot, és az átlagpolgár számára is érthetően elmagyarázzák, mi történt, s hogyan zajlik majd a felszámolás. Most ennek az ellenkezőjét látjuk. Még a közvetlenül érintettek sem értik pontosan, mi történik a háttérben, a nyomozásokról nem tudni semmit, ez pedig tovább rontja a pénzügyi rendszer általános megítélését. Úgy tűnik, az MNB vezette intézményrendszer nem tudja (vagy nem akarja) átláthatóan végigvinni a felszámolásokat. Ráadásul egy nagybankhoz képest a Quaestor még nem is számít nagy cégnek. Ha mindehhez hozzávesszük a magánnyugdíjpénzek államosítását (3000 milliárd forint tűnt el a rendszerből), a válság, a különadók, a végtörlesztés és a tranzakciós adók által legyengített bankrendszert, melynek jelentős része állami kézbe került az elmúlt években, akkor egy nagyon ingatag rendszer képe rajzolódik ki. Az újabb válság vagy csőd könnyen indíthat be olyan folyamatot, amely az egész magyar pénzügyi rendszert megingatja. Egy valóban súlyos válságot nem toldozott-foltozott, visszamenőleges hatályú törvényekkel lehet megoldani, hanem világos szabályok szerint, átláthatóan működő, professzionális ellenőrzési és felügyeleti rendszerrel.
