Elképesztően elegük van abból, amiben ez a kormány hisz – Íme a diáktüntetés legfontosabb gondolatai

  • narancs.hu
  • 2018. január 19.

Belpol

Frappáns és tökös tüntetést hoztak össze a megmozdulás szervezői.

Több ezren jöttek össze ma délután az Alkotmány utcában, hogy az Orbán-kormány oktatáspolitikája ellen tüntessenek. Főleg fiatalokról, középiskolásokról és egyetemistákról van szó, akik elég dinamikus, frappáns, kompakt tüntetést rántottak össze péntek kora estére. Az összes élő közvetítésből és tudósításból ez jött le.

A tüntetésen felszólalók legfőbb gondolatait alább összegyűjtöttük, ezekből jól látszik, mi a problémájuk a fiataloknak a jelenlegi oktatási rendszerrel.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Íme:

–         A tüntetők tanulni akarnak, de nem úgy, ahogy azt most kell. Jelenleg ugyanis túl sok értelmetlen dolgot kell magolni, amire később semmi szükség nem lesz. Ez az egyik legfőbb probléma.

–         „Nem lógni akarunk, hanem tanulni, de értelmes dolgokat” – hangzott el erre rímelve.

–         A jelenlévők egyfajta cenzúrát éreznek az iskolában. Se a tanárok, sem a diákok nem mernek beszélni a problémáról. A kormányzat épp ezt akarja. A nyilatkozást se engedi.

–         A diákok túlterhelteknek érzik magukat a rengeteg tanóra és házi feladat miatt.

–         Nincs idejük azokkal a dolgokkal foglalkozni, amik szerintük fontosak.

–         Nincs érdemi párbeszéd a Független Diákparlament és a kormány képviselői közt.

–         A diákok nem a tanárok ellen vannak, hanem velük.

És jöjjön néhány szó szerinti idézet a szónokoktól:

–         „polgárnak hívnak minket, de jobbágyok vagyunk, le kell jelenteni a földesúrnak, ha el akarunk menni és letenni a pénzt.”

–         „Nem akarunk túlterhelt, szorongó gyerekek lenni, és ez az ország csak akkor jut valamire, ha a mai fiatalság megfelelő oktatást kap”

–         „Nem maradunk csendben!”

–         „Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!”

A tüntetésen legtöbbször Balog Zoltánt kritizálták és cikizték a színpadról. Az eseményt egyébként a Független Diákparlament és civil középiskolások szervezték, magánemberek és a Friedrich Ebert Alapítvány támogatták.

Elhangzott, hogy amennyiben az általuk követelt 12 pontra január végéig nem kapnak garanciát, folytatni fogják a tüntetést.

A 24.hu közölte is a 12 pontot tartalmazó listát:

false

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.