„Kiváló baloldali és független polgármesterek vannak vidéken, de az ő szavuk, a döntéshozatalra gyakorolt befolyásuk nagyon csekély volt” – mondja Róna Dániel politológus azzal kapcsolatban, mi a baloldal gyenge vidéki szereplésének oka. A Corvinus Politikatudományi Intézetének egyetemi tanársegédjével az ellenzék kudarcáról, a Momentum jövőjéről, és arról is beszélgettünk, hogy mi várható az elkövetkezendő négy évben. Róna az elmúlt hónapokban az MSZP–Párbeszédnek dolgozott elemzőként, így a tapasztalatairól is beszélt.
magyarnarancs.hu: A választás napján kétóránként érkező részvételi adatokból arra lehetett következtetni, hogy az ellenzék számára kedvező eredmény születhet. Mi történt?
Róna Dániel: A Medián pár nappal a választás előtt leírta, hogy a falvakban nagyon jól mozgósít a Fidesz, és annak ellenére nőtt a kormány támogatottsága, hogy nőtt a részvételi hajlandóság. De tényleg mindenki, köztük én is azt gondoltam a napközbeni adatok láttán, hogy ez kedvez majd az ellenzéknek. Nem így lett, az ellenzék nem tudott kellő számban megszólítani bizonytalanokat, a Fidesz viszont igen.
magyarnarancs.hu: Honnan érkezhetett a Fideszhez a nagyjából 340 ezer új szavazó? Az ő megjelenésük a menekültek elleni kampánynak és a párt radikalizálódásának köszönhető?
RD: A migránskampánynak mindenképp. Elemzőként nehéz viszont mit kezdeni a radikalizálódás fogalmával, mert egy párt mindig valamihez képest radikalizálódik. 2006-ban Mikola István kijelentése például, miszerint szavazati jogot kellene adni a határon túli magyaroknak, extrémnek számított, mindenki elhatárolódott tőle. Mára ugyanez az álláspont bevetté vált, még a baloldalon is, egyedül Gyurcsány Ferenc utasítja ezt el – amivel viszont ma már éppen ő számít szélsőségesnek ebből a szempontból. Tudnám azt mondani, hogy a Fidesz szélsőjobboldali, de ezzel a kifejezéssel óvatosan kell bánni, mert a társadalom jelentős részét nem lehet szélsőjobboldali szavazónak nevezni.
magyarnarancs.hu: A kampány utolsó heteiben sorra kerültek elő fideszes korrupciós ügyek, nem volt olyan hét, amire ne jutott volna egy ügy. Ezeknek miért nem volt hatása?
RD: Szerintem ennek több oka van. Egyrészt a jelenlegi médiahelyzet olyan, hogy az emberek jelentős részéhez nem jutottak el ezek a hírek, de valójában az ellenzék sem tudta őket kihasználni. Azonban én inkább hajlok arra, hogy a Fidesz sikeresen írta felül őket. Valószínűleg sokakat zavart, de a Fidesz olyan vehemenciával és hatékonysággal dobta be a saját témáit, hogy azok felülírták ezeket az ügyeket. Csúnya szóval élve azt lehet mondani, hogy van a Fidesznek egy „mesternarratívája”, és ez alkalmas arra, hogy elfedjen ellenzéki témákat. Kósa Lajos például nagy fölénnyel nyert a körzetében, de én ebből nem feltétlenül vonnám le azt a következtetést, hogy Debrecenben senki nem hallott az ügyéről, vagy hogy ezt senki nem ítélné el.
| ||
magyarnarancs.hu: Ebből a választási eredményből azt a tanulságot vonja le a Fidesz, hogy ugyanúgy kell mindent csinálni, mint az elmúlt ciklusban?
RD: Azt gondolom, hogy a bevált recepten nem fognak változtatni, szerintem Orbán eddig is ezt az elvet követte, és most csak újabb megerősítést nyert.
magyarnarancs.hu: Szóval marad a kommunikációs kormányzás?
RD: A választások előtt valóban ez uralkodott, de a ciklusnak mindig van íve. Ha Orbán népszerűtlen intézkedéseket akar meghozni, azt vagy most, vagy az önkormányzati választások után kell megtennie. Nem azt mondom, hogy ugyanaz fog jönni, mint amit láttunk, de az valószínű, hogy ez a kommunikációs irány – hogy az ellenzéket Soros György ügynökeként állítja be, saját magát pedig úgy, mint akinek Magyarország az első – megmarad, mert működött.
„A legkevésbé vesztes a Momentum”
magyarnarancs.hu: Az ellenzéki oldalon ki számít a legnagyobb vesztesnek?
RD: Egyértelműen az Együtt. Vissza kell fizetniük több mint 150 millió forintot, amit nem tudom, hogyan oldanak meg. Szigetvári Viktor politikai pályafutása véget ért, de azt is nehezen tudom elképzelni, hogy egy Juhász Péter által vezetett párt a jövőben sikereket tudna elérni.
magyarnarancs.hu: És ki a legnagyobb nyertes?
RD: A Fideszen kívül itt nincs nyertes. Inkább azt mondanám, hogy a legkevésbé vesztes a Momentum. Ugyan kiesett a parlamentből, de ezzel nem biztos, hogy olyan rosszul járt: ebben a parlamentben ellenzékinek lenni és asszisztálni a kormánypárti minősített többséghez, nem túl hálás feladat. Több mint 150 ezer ember szavazott rájuk, úgy, hogy alig több, mint egy éve indultak, minimális erőforrásokkal. Ráadásul most valószínűleg még erőteljesebben megjelenik az ellenzékváltó hangulat, és ezt egy parlamenten kívüli párt talán jobban meg tudja lovagolni.
magyarnarancs.hu: A Jobbik esetében a választási eredmény azt igazolja, hogy az úgynevezett néppártosodás megbukott?
RD: Mi alapján mondhatjuk egy pártra vagy egy stratégiára, hogy megbukott? Az nem számít, hogy nekem tetszett-e. A legfontosabb ebből a szempontból, hogy a Jobbik-tagok mit gondolnak, mivel ők fogják eldönteni, ki lesz a következő elnök. Ami a választókat illeti: négy évvel ezelőtti szavazatarányát és szavazatszámát nagyjából megismételte a Jobbik. Leginkább azért tekinthető bukásnak ez mégis, mert a párt hatalmas elvárásokat támasztott önmagával szemben. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy egy olyan váltás beéréséhez, mint amilyet a Jobbik végrehajtott, mindig idő kell: a választóknak el kell hinniük, hogy ez a párt már nem rasszista, már nem náci.
magyarnarancs.hu: Pártszakadás elképzelhető?
RD: Korábban mindig azt mondtam, hogy nem, de most ez is benne van a pakliban. Nehezen tudom elképzelni, hogy Vona Gábor és Mirkóczki Ádám hosszútávon is megfér egy pártban Toroczkai Lászlóval.
magyarnarancs.hu: Az LMP-vel mi lesz a jövőben?
RD: Hasonló a helyzet: az elmúlt két nap nyilatkozatai után az se valószínű, hogy Schiffer András és Hadházy Ákos egy pártban marad.
„A Fidesz éveken keresztül óriási arzenállal sulykolta az üzeneteit”
magyarnarancs.hu: Miben kell keresni a baloldali ellenzék eredményének az okait?
RD: Amikor egy focicsapat 5:1-es vereséget szenved, akkor lehet azt mondani, hogy lejtett a pálya, a bíró is ellenünk volt, de szerintem ha a játékosok magukba néznek, be kell, hogy lássák, hogy itt tudásbeli különbségek is vannak. A Fidesznek óriási a médiafölénye, óriási az erőforrásbeli fölénye, de ettől még nem kellett volna, hogy ennyire nyerjen. Egyszerűen politikai tudásbeli és hozzáállásbeli különbségek is szerepet játszottak az eredményben.
magyarnarancs.hu: Ezt hogy kell érteni?
RD: Az ellenzéki oldalon a fegyelmezettség, a több lépéssel előre gondolkodás – a politikai stratégiaalkotás és annak következetes végrehajtása – a legtöbb szereplőnél hiányzik. Amikor az ellenzéket kritizálom, akkor persze saját magamat is bírálom, hisz én is az ellenzéknek próbáltam segíteni. A legjobb példa a menekültügy. A Jobbik kivételével az ellenzék politikusok közül többen, több pártból először ellenezték a kerítésépítést, sőt, az azt támogató Hiller Istvánt még pellengérre is állították. Ma már ez a többségi vélemény. A kormányt támadták azért is, mert a kerítés túlárazott, mert embertelenül bánik a menekültekkel, mert rosszul szervezi meg a rendvédelmi erők részvételét, mert alaptörvényt akar módosítani, mert nem egyeztet az ellenzékkel, mert nem veszi figyelembe az európai partnerek véleményét, vagy mert az egészet csak belpolitikai célokra akarja felhasználni. Mindegyik állításban lehetett igazság – ezt nem az én tisztem eldönteni –, de így együtt a választók számára ez a kommunikáció teljesen követhetetlen. Amikor egy ellenzéki politikus reagál, nem azt kell mondania, ami épp eszébe jut, vagy ami az adott pillanatban éppen jól hangzik, hanem azt kell fegyelmezetten és nagy átéléssel előadnia, amit a politikai stratégia alapján leírtak neki.
A Fidesz éveken keresztül óriási arzenállal sulykolta az üzeneteit, amelyek tökéletesen illeszkedtek egy gondosan megtervezett narratívába. Amikor Németh Szilárd nyilatkozik, nem arra törekszik, hogy ő épp az adott helyzetben szépnek vagy okosnak tűnjön: alárendeli a saját céljait a politikai közössége érdekeinek. Az ellenzéki oldalon ez sokakra nem jellemző.
magyarnarancs.hu: Ha jól értem, ennek az az oka, hogy a pártok vezetéseiben alkalmatlan emberek ülnek.
RD: Ezt kicsit erősnek érzem, mert ugyan néhány nagyon fontos szereplő rosszul végezte a munkáját, de ebből még nem következik, hogy az egész pártvezetés alkalmatlan az összes pártnál. A Jobbik stratégiája volt számomra a legkönnyebben azonosítható, és néhány kivételtől eltekintve elég fegyelmezetten végig is vitték azt. A többi ellenzéki párt fontos kérdésekhez ellentmondásosan, következetlenül állt hozzá, és hiányzik az említett narratíva is. Sokszor az volt az érzésem, hogy az ellenzéki politikusok a pillanatnyi benyomásaik alapján cselekedtek, mert hiányzott a Fidesznél meglévő vezérfonal. Az is probléma volt, hogy a teljes ellenzék nem vett tudomást a javuló gazdasági helyzetértékelésről, a fogyasztói bizalmi index növekedéséről, így az ígérgetéseik hiteltelennek bizonyultak, aminek az is az oka, hogy legtöbbször hiányzott mögülük a koherens és következetesen végigvitt világmagyarázat, a narratíva.
magyarnarancs.hu: A MSZP–Párbeszédben volt, aki tényleg elhitte, hogy lehet győzni, vagy legalább elvenni a Fidesz abszolút többségét?
RD: Persze, többek között én is. Látva a közvélemény-kutatásokat néhány héttel a választás előtt már nem, de augusztusban, amikor elkezdtem dolgozni Botka Lászlónak, teljességgel elhittem, hogy ez lehetséges, még a Jobbikkal való együttműködés nélkül is.
magyarnarancs.hu: Ehhez érdemi koordinációra lett volna szükség?
RD: Igen, rettenetesen káros volt, hogy az utolsó órákig tartott a visszalépések körüli mizéria. A választók jelentős része ebből azt láthatta, hogy ezek még egymást is utálják, és alig tudnak megegyezni. Az előválasztás egy sokkal jobb megoldás lett volna, ez alatt és ez után például a korrupciós ügyekről is lehetett volna beszélni, úgy, hogy azok többekhez eljussanak. Az előválasztás katartikus pillanatot adhatott volna az ellenzék politikusainak és a szavazóknak, a megválasztott jelöltek legitimitást és komolyságot nyertek volna: rájuk érdemes odafigyelni, mert ők letettek valamit az asztalra. Aki javára visszalépnek egy átláthatatlan folyamat végén, vagy akit esélyesnek hoznak ki a civilek, azok nem nyerik el ezt a rangot. Milyen érvek voltak az előválasztás ellen? Az ellenzék csak civakodni fog, csak összevesznek, nem lesz idő a tartalmi dolgokkal kampányolni! A Fidesz meghekkelheti! Ez mind megtörtént, és nem kellett hozzá előválasztás. A Fidesz például mindig azzal ült le vitázni, akinek épp rossz volt az ellenzéken belüli relatív pozíciója: a kiválasztott politikusok pedig a saját érdekük szerint éltek is a lehetőséggel.
Minden párttól természetes, hogy a saját érdekeit helyezi előtérbe, ezért nem lehet haragudni rájuk. De amikor egy olyan politikai rendszerben élünk, mint amilyen a jelenlegi, akkor ellenzéki szolidaritás nélkül a jelenlegi berendezkedést nem lehet megdönteni. Nem lesz olyan ellenzéki párt, amelyik meg tudja dönteni a NER-t anélkül, hogy a többikkel valóban együttműködne. Amíg az ellenzéki vezetők legalább félszemmel nincsenek tekintettel az ellenzéki összérdekre, addig nincs esély. Az egyik leglátványosabb példája ennek a sajtón keresztüli üzengetés, ami rendkívül ártalmas az egész ellenzéknek. Sőt, szerintem a saját érdeküket is rosszul fogják fel az üzengetők. Egy oldalhoz tartozó ellenzéki politikusok ne támadják egymást!
„Olyan volt az egész, mintha az ellenzék szándékosan vágta volna maga alatt a fát, miközben tudom, hogy nem így volt”
magyarnarancs.hu: A visszalépéseket milyen formában kellett volna megoldani?
RD: A visszalépések sajnos nem úgy dőltek el, hogy a pártvezetők leültek a választási térképpel, a kutatási adatokkal, és hoztak egy racionális döntést, szem előtt tartva a kormányváltást. Mindegyik megállapodás mögött ott volt a pártok egyéni érdeke: sokszor az döntött, hogy a visszalépő jelölt kinek az embere, töredékszavazatban ez mennyire kedvez az adott pártnak, a körzet mennyi médiafigyelmet kapott, vagy hogy kommunikációs szempontból az adott pillanatban milyen gesztust lehet a visszalépéssel gyakorolni. A pillanatnyi és egyéni szempontok háttérbe szorították a stratégiai és összellenzéki szempontokat. Az MSZP és DK úgy állapodott meg, hogy egyetlen körzetben sem indítottak egymás ellen jelöltet, holott ez választásmatematikailag nem szolgálta eléggé a kormányváltást, ez az akkori, pattanásig feszült kommunikációs helyzetből tűnt csak kiútnak. Olyan volt az egész, mintha az ellenzék szándékosan vágta volna maga alatt a fát, miközben tudom, hogy nem így volt.
magyarnarancs.hu: Nem arról volt szó, hogy az ellenzék sem hitt a visszaléptetések sikerességében?
RD: Részben erről volt szó, mert ha a győzelembe vetett hitt erősebb lett volna, akkor az együttműködési készség is nő. Láttuk, hogy Hódmezővásárhely után megerősödött az önbizalom, ám hamar zátonyra futottak a tárgyalások Márki-Zay Péter győzelme után. Ahogy Török Gábor mondta: a visszalépéssel járó áldozat azonnali és teljes bizonyossággal jelentkezett, a haszon csak később és csak esetlegesen.
magyarnarancs.hu: A választási eredmények egyik legmeglepőbb tanulsága, hogy vidékről szinte teljesen eltűnt a baloldal, második helyen a legtöbb helyen a Jobbik jelöltjei futottak be. Mi lehet ennek az oka?
RD: A baloldal kudarca vidéken nem az, hogy a Fidesz nyerte meg a választókerületek szinte mindegyikét, hiszen ez 2014-ben is így volt. A kudarc abban nyilvánul meg, hogyha rajzolnánk egy olyan térképet, hogy ki lett a második a vidéki választókerületekben, azt látnánk, hogy agglomeráción kívül 15 választókerület kivételével mindenhol a Jobbik, pedig ez a szám 2014-ben még 38 volt. Még olyan helyeken is másodikként futott be a párt, mint Békéscsaba, Szolnok, vagy Kaposvár, amelyek kifejezetten urbanizált, gazdaságilag viszonylag fejlett települések. Óriási hiba volt ezeket elengedni! Nyilván szerepet játszik ebben a média- és erőforráshiány, de inkább abban kell keresni az okokat, hogy mi is egy pártnak a prioritás. A kutatásaim szerint a Jobbik nem utolsósorban azért népszerű a fiatalok között, mert komoly mennyiségű energiát és emberi erőforrásokat áldozott erre, eleinte kevesebb pénzből, mint a baloldal. A baloldali pártoknak nem volt eléggé fontos az, hogy a vidéki szavazókat meg kell győzni, hozzájuk el kell jutni. Pedig kiváló baloldali és független polgármesterek vannak vidéken, de az ő szavuk, a döntéshozatalra gyakorolt befolyásuk az én benyomáson és ismereteim szerint csekély volt. A baloldali nyilvánosságnak és pártvezetőknek most ezeket az embereket kellene hallgatni naphosszig, és tanulni tőlük, hogyan lehet a vidéki embereket megszólítani, megtartani egy nem jobboldali pártnak. Üzenetértékű volt, hogy a Jobbik három vidéki polgármestert emelt be az elnökségébe. A Fidesznél és a Jobbiknál a befutó listás helyek nagy többsége vidéki beágyazottsággal rendelkező politikusokhoz kerül, a Fidesz felső vezetésébe szerintem nehezebb fővárosiként bekerülni, mint vidékiként. Az MSZP-nél és az LMP-nél még legalább a befutó jelöltek 30-40 százaléka agglomeráción kívüli vidéki volt, a DK-nál és a Momentumnál viszont egyetlen igazi vidéki politikus sem volt befutó helyen.
