Feljelentett bírák: Jogtipródás

publikálva
1998/44. (10. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hallottunk már végtelenített telefonkártyával lebukott bírónőről, meg olyanról, aki a fogalmazó lányát engedte ítélkezni maga helyett. Ám az még nem fordult elő Magyarországon, hogy egyazon eljárásban részt vevő bíró és ügyvéd feljelentik egymást, és az ügyvéd a bíró letartóztatását kéri. Egy budapesti ügyvédnek elege lett a kisebb-nagyobb eljárási szabálytalanságokból, és vélt igaza érdekében az érinthetetlen bírókkal is szembeszállt.

Hallottunk már végtelenített telefonkártyával lebukott bírónőről, meg olyanról, aki a fogalmazó lányát engedte ítélkezni maga helyett. Ám az még nem fordult elő Magyarországon, hogy egyazon eljárásban részt vevő bíró és ügyvéd feljelentik egymást, és az ügyvéd a bíró letartóztatását kéri. Egy budapesti ügyvédnek elege lett a kisebb-nagyobb eljárási szabálytalanságokból, és vélt igaza érdekében az érinthetetlen bírókkal is szembeszállt.
MaNcs, X. évf. 44. szám, 1998. október 29.

Pécsi Kálmán ügyvéd idén áprilisban beírta nevét a magyar jog történetébe: büntetőfeljelentést tett a Buda-környéki Bíróság egyik bírónője ellen. A vád: hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás, hivatali visszaélés, valamint jogellenes fogva tartás bűntettének kísérlete. Pécsi Kálmán kockázatos lépésre szánta el magát, és arra kérte az ügyészségi nyomozóhivatalt, hogy tegyen előterjesztést Muriné Tóth Mária bírónő előzetes letartóztatására.

Válaszul a Pest Megyei Bíróság elnöke, a feljelentett bírónő elöljárója (ehhez a bírósághoz tartozik a Buda-környéki Bíróság) hamis vád bűntette miatt szeptemberben feljelentette az ügyvédet. Ezzel a lépésével Szelényiné Roszik Erzsébet követte Pécsit, az ügyvédet, belefele a történelembe.

Pécsi Kálmán ügyvéd ezen a héten újabb példátlan lépésre szánta el magát, és polgári pert indított a Pest Megyei Bíróság elnöke ellen. Jogi álláspontja szerint Szelényiné az egyik napilapban olyan valótlan tényeket állított, amelyek súlyosan sértik személye és védence személyiségi jogait, és keresetében tízmillió forint kártérítés megfizetését kéri a bíróságtól. A polgári peres eljáráson felül Szelényiné elnök ellen aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt büntetőeljárást is kezdeményezett. Védence, Csécsei István tartalékos rendőrszázados, magánnyomozó pedig bűnpártolás bűntette miatt tett feljelentést a bírósági elnök ellen.

Mi ez az egész?

Az elmérgesedett ügy hátterében egy halált okozó ittas járművezetés bűntette miatt indult és immáron több mint hat éve húzódó bírósági eljárás áll, amelynek során összesen húsz tárgyalást tartottak.

"Nyolc évig voltam bíró a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, illetve a Pest Megyei Bíróságon elnöki bíró. Szabálysértések ilyen sorozatával, mint amit ebben az eljárásban tapasztaltam, még nem volt dolgom", mondja Pécsi Kálmán pesti irodájában, miközben az utóbbi hónapokban felgyülemlett, különböző hatóságok részére írt észrevételeit, felülvizsgálati kérelmeit rendezgeti. Az eljárás visszásságairól írt bejelentéseit eddig szinte egytől egyig elutasították.

De vegyük szépen sorra, hogy hogyan fajultak idáig az események.

A Pest Megyei Főügyészség vádirata szerint 1992. február 17-én este fél kilenckor Csécsei István (Pécsi védence) 101-124 km/óra sebességgel vezette Mitsubishi gépkocsiját, amikor egy erősen balra ívelő kanyarban a gépkocsi a túlzott sebesség miatt jobbra kisodródott, és az út menti fának ütközött. A balesetben a hátul utazó két utas meghalt, a sofőr mellett ülő pedig maradandó fogyatékosságot szenvedett.

A nyomozást hamar lezárták, ám Csécsei István 1992 júniusában pótnyomozást kért, beszerzett egy magánszakértői véleményt, és újabb hét tanú meghallgatását kérte. A magánnyomozó szerint ugyanis a balesetet az okozta, hogy a mellette ülő utas felriadt álmából, és ijedtében behúzta a kéziféket. A vádemelés azonban már megtörtént, a Buda-környéki Bíróság pedig másfél évvel későbbre, 1994. január 19-re ki is tűzte az első tárgyalási napot. Ezt egy újabb követte februárban, majd egyéves és három hónapos szünet következett, s a következő bírósági tárgyalásra csak 1995 májusában került sor. Abban az évben aztán még kettőt tartottak, csakúgy, mint a rákövetkező esztendőben, amikor Csécsei István újabb három alkalommal megjelent a bíróságon. Mindennek dacára még ekkor sem kezdődhetett el az érdemi eljárás, mivel valamelyik tanú vagy az igazságügyi orvosszakértő, vagy mindenki hiányzott.

Erre végül is csak a baleset után öt évvel, 1997. február 24-én került sor, amikor meghallgatták az ügyben eljáró rendőrtisztet. Csécsei szerint ekkor kezdődtek az igazi problémák, a tárgyalási jegyzőkönyvbe ugyanis olyan dolgok is bekerültek, amiket a tiszt egyáltalán nem mondott a bíróságon. A baleset egyik felfedező tanúja ráadásul a jegyzőkönyv tanúsága szerint azt állította, hogy "a vádlott lehaladt az úttestről, majd megpördült, és így jutott el a fáig".

"A megpördült szónak perdöntő jelentősége van, hiszen ha az autó pörögve ütközött volna a fának, az azt jelezné, hogy a sofőr hirtelen fékezett, és nem a mellette ülő utas rántotta be az utolsó pillanatban a kéziféket", mondja Pécsi Kálmán, majd fényképeket mutat a keréknyomokról, amelyek nyílegyenesen haladnak a fa felé.

Csécsei István személyesen felkereste a felfedező tanút, aki állítólag elképedve olvasta, hogy a jegyzőkönyvben mit adtak a szájába. Erről kézzel írt nyilatkozatot adott át a vádlottnak: "Nem értem, ilyet nem mondtam", szerepel ebben többek között.

Szar a jognak palacsintájában

Pécsi Kálmán ekkor úgy döntött: elfogultságra hivatkozva kifogást emel a bíróságon. Elutasították, csakúgy, mint a felettes bíróságok, amelyektől hiába kérte, hogy jelöljenek ki új bírót az eljárás lefolytatására.

A február 24-i alkalmon kívül tavaly további öt tárgyalási napot tűzött ki a Buda-környéki Bíróság, a tárgyalásokat azonban többnyire el kellett napolni. Egyszer az egyik ügyvéd irodájába törtek be, ezért nem tudott eljönni, máskor meg az eljárás valamelyik résztvevője külföldön tartózkodott. Előfordult, hogy miután a magánnyomozó visszavonta korábbi ügyvédjének megbízatását, a mellé kirendelt védő kijelentette: öt nap alatt nem tudott felkészülni az ügyből, és más védő kirendelését kéri. 1997. július 16-án és december 10-én pedig azért napolták el a tárgyalást, mert Csécsei István beteget jelentett.

Muriné Tóth Mária bírónő ekkor megelégelte a dolgot, és december 10-én úgy döntött, hogy azonnali hatállyal elrendeli Csécsei István előzetes letartóztatását. "Csécsei István vádlottnak fennálló orvosi panaszai - melyek a sorozatos kórházi megfigyelések alatt nem jelentkeznek - olyan jellegűek, mely a tárgyaláson való jelenlétét nem akadályozzák... a büntetőeljárás már több mint 5 éve folyik, vádlott rendszeres tárgyalásról való - kellően ki nem mentett - távolmaradásaival a büntetőeljárást megnehezíti, veszélyezteti...", olvasható az indoklásban.

Idén januárban Tóth Mária elfogatóparancsot adott ki Csécsei ellen, mivel "a rendőri elővezetés megkísérlésének időpontjában nem tartózkodott a lakhelyén". Az elfogatóparancsot kiküldték Csécsei István szentendrei lakcímére, amit Csécsei István személyesen át is vett.

Februárban a bírónő végzést adott ki, mely szerint a "vádlott előkerüléséig" felfüggeszti Csécsei ellen a büntetőeljárást azzal az indoklással, hogy "ismeretlen helyen tartózkodik, a felkutatására tett kísérletek eredményre nem vezettek".

Ami a Csécsei felkutatására tett állítólagos kísérleteket illeti, ezek valami rettentő alaposak éppenséggel nem lehettek. Csécsei István idén május 4-én például az APEH Észak-budapesti Igazgatóságán jelent meg. Az adóhatóság ugyanis beidézte, az erről szóló hivatalos iratot lakcímére kézbesítette, a magánnyomozó pedig átvette, majd elment az igazgatóság székhelyére, és intézte ügyeit. Legalábbis ezt igazolja az APEH jegyzőkönyve. Ezenkívül több ízben telefonbeszélgetést folytatott a Legfőbb Ügyészség és a Fővárosi Főügyészség ügyészeivel, beszélt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának főosztályvezetőjével, a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetőjével és több alkalommal Szelényiné Roszik Erzsébettel, a Pest Megyei Bíróság elnökével, továbbá a Szentendrei Városi Rendőrkapitányság vezetőhelyettesével is. Lehet persze, hogy csak így akart bujkálni. Lehet, de nem valószínű.

Pécsi szerint a büntetőeljárás szempontjából teljesen közömbös, hogy védence fizikailag hol tartózkodik, hiszen a hatóságok nem szándékozták Csécseit mellékbüntetésként lakáselhagyási tilalommal sújtani. Már csak azért sem, mert eddig a húsz tárgyalásból tizenhét esetben megjelent, a fennmaradók közül egyszer szabálytalan volt az idézés, kétszer pedig orvosi igazolással maradt távol. Azon a december 10-i napon, amikor a bírónő (Pécsi szerint szabályellenesen, az érintett távollétében) elrendelte Csécsei előzetes letartóztatását, amúgy sem lehetett volna az eljárást folytatni, a tanúk ugyanis nem jelentek meg. Ráadásul a bírói tanács összetétele is megváltozott, és az új ülnök annak a tanácsnak volt a tagja, amelyik korábban elutasította Pécsinek a bírónő elleni elfogultsági bejelentését. A tárgyalást tehát törvényesen meg sem lehetett volna tartani, állítja az ügyvéd.

A körbezárt úr

Pécsi Kálmán akkor kérte Muriné Tóth Mária előzetes letartóztatását, amikor a bírónő elfogultságára hivatkozva a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, ám a bírónő nem adta ki a bíróságnak az iratokat, arra hivatkozva, hogy az ügy még folyamatban van. A Legfelsőbb Bíróság pedig "kompetencia hiányában" visszaküldte Pécsi beadványát - mintha egy új bíró kijelölése a Házmester Internacionálé feladata lenne. Előtte azonban a Legfelsőbb Bíróság a rend kedvéért elküldte Pécsi beadványát a Legfőbb Ügyészségnek, amelynek illetékes főosztálya azonban a büntetőügy iratai nélkül nem tudott érdemben álláspontot elfoglalni. "A büntetőügy alapiratainak a beszerzésére irányuló intézkedésünk viszont eredményre nem vezetett", válaszolták, és sikálták kezüket. Így jött létre az az abszurd jogi eset, hogy egymással perben álló bíró és ügyvéd még most is ugyanazon büntetőügyben jár el - egymás ellenfeleiként, természetesen.

Időközben az ügyészségi nyomozóhivatal megvizsgálta Pécsinek a bírónő ellen tett feljelentését, és arra a döntésre jutott, hogy bűncselekmény hiányában az összes vádpontban megtagadja a nyomozást. Mihelyt ez a határozat megszületett, Szelényiné, a Pest Megyei Bíróság elnöke hamis vád bűntette miatt feljelentette a renitens ügyvédet.

Szerettünk volna beszélni Muriné Tóth Máriával, de a titkárságán azt mondták, hogy a bírónő senkinek sem óhajt nyilatkozni. Szelényiné Roszik Erzsébet sem kívánta kommentálni az ügyet, a MaNcs érdeklődésére csak annyit mondott, hogy a bírónő elöljárójaként tette meg feljelentését, és az iratokat elküldte az ügyészségi nyomozóhivatalnak. Balogh László ügyésztől pedig azt tudtuk meg, hogy jelenleg még tart a nyomozás, ezért többet nem mondhat az ügyről.

Pécsi Kálmánnak egyedül Csécsei István előzetes letartóztatását sikerült hatályon kívül helyeztetnie, igaz, az elfogatóparancs most is érvényes, így védencét bármikor őrizetbe vehetik.

"Ebben az ügyben világosan kiderült, hogy a hazai bírói eljárásokat érdemben senki sem felügyeli. Pedig az ügyvédek például naponta észlelik, hogy a jegyzőkönyveket hanyagul kezelik a bíróságokon" - vélekedik kissé rezignáltan, de azért elszántan Pécsi Kálmán, a jó nevű ügyvéd és kezdő bozótharcos. "Az ügyvédi kamara szabályzata kimondja, az ügyvédnek alkotmányos joga és kötelessége, hogy őrködjön a büntetőeljárási és más törvényekben biztosított garanciák érvényesülésén. Hát én ezt komolyan veszem. Persze könnyen elképzelhető, hogy a személyem olyannyira kellemetlenné vált az ügyben, hogy az ügyvédi kamarán keresztül felfüggesztik a praxisomat. Jogászkörökben az ilyesmit büntetőjog-politikának nevezik."

Nem jogászkörökben másnak, de az nem biztos, hogy tűrné a nyomdafestéket.

Kovács Róbert

publikálva
1998/44. (10. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra