Magyar Narancs: Tizenöt éve jár Felcsútra. Mennyit változott a falu?
Ferenczi Krisztina: Rengeteget. Csak egy jellemző dolgot mondok: amikor az atlatszo.hu-n megjelent az egyik földes anyagom, Mészáros cégének göbölpusztai telephelyét pár nap alatt vonták körbe kerítéssel. 11 hektárról beszélünk! Addig én ott szabadon járkáltam, utána már nem lehetett. Ugyanez volt korábban Orbán Győző (a miniszterelnök édesapja) gánti bányájánál is: régen az a hely olyan volt, mint a mező, ahol vannak gépek, a futószalagon megy a kavics, egy félig füves, félig gazos puszta, meg a sárga Wartburg és egy bódé az őrnek, meg néhány iroda. És aztán egyszer csak baromira kikupálódott az egész, olyan lett, mint egy szálloda a bánya közepén. Sokszor érzem azt Felcsúton, amit a 70-es években Svájcban, amikor egy Zsigulival mentünk első férjemmel, Tímár Bélával: hogy pofán vág a gazdagság a falu néhány pontján.
|
MN: Profitál ebből valamit a hétköznapi ember?
FK: Nem. Felcsút mindmáig Önhibáján Kívül Hátrányos Település, miközben a focialapítvány vagyona több milliárdra rúg. A helyi ingatlanok meglepően magas számban eladók, a tulajdonosok nehezen és csak ár alatt tudják eladni őket. Mert hát ki az, aki oda akar költözni? Ez egy 1780 fős falu, és ha felépül a stadion, akkor alkalmanként több ezer ember fog ott megfordulni. Autók, jövés-menés, koncert, esetleg balhé. De mondok még egy példát: épül a stadion, de a felcsúti srácoknak nincs egy füves területük, ahova kivihetik a lasztit, csak egy kis lebetonozott pálya árválkodik a nemrég átadott Faluház mellett, amit a sportpályáért kapott 150 millió forintból építtetett az önkormányzat.