| ||
„Momentum: Kik ők valójában?” – teszi fel a kérdést Schmidt Mária lapja a címlapon. A cikk leadje azután újra rávilágít a rejtélyre: „Sokat írnak róluk, de keveset tudunk arról, kik ők valójában.” Az aggodalom annál kevésbé érthető, mivel egész héten másról sem szólt a kormánypárti sajtó, mint hogy kik is ezek a momentumosok valójában.
A Magyar Idők hétfőn, az Origo szerdán, a Figyelő pedig csütörtöki lapszámában publikált oknyomozónak szánt írást a Momentumról. Egyik cikket sem vállalja névvel a szerzője, ellenben mindegyik ugyanazokra a fontos következtetésekre jut. Szám szerint kettőre:
1. A Momentum tagjai a balliberális ellenzék leszármazottjai.
2. Soros György.
Az első régi mániája a Fidesznek, a második pedig az új kedvenc.
Az apák, nagyapák és egyéb felmenők tetteivel hitelteleníteni a politikai ellenfelet nyilvánvalóan aljas és ostoba, de alighanem hatékony módszer lehet, mert a létező jobboldal nem tud leszokni róla. Nemrég felemlegettük a műfaj klasszikusát, Grezsa Ferenc Apák és fiúk című cikkét 1990-ből, a Magyar Fórumból. Négy évvel ezelőtt meg arról írtunk, hogy az ügynökakták ügyét akkor is feszegető Schiffer András családjára szállt rá Lázár János, Széles Gábor és a Heti Válasz. Most a Momentum van soron, és mindenki beleáll az apázásba.
| ||
Az Origo szerdai cikke nagyobb vihart kavart, nem utolsósorban azért, mert a túltolt kreténség már nevetségessé tette. A példák ismertek: az egyik momentumost például azzal próbálta Soros Györgyhöz kötni a lap, hogy az apja lájkolgatta a 444 cikkeit. Ugyancsak Hajnal Miklósról tartották fontosnak megemlíteni, hogy egy olyan külföldi intézetnél volt gyakornok, amelyik lájkolta a Direkt36 oknyomozó portál Facebook-oldalát. Úgyhogy Soros!
| Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján a magyar sajtóban kezd meghonosodni egy olyan, korábban csupán elvétve alkalmazott káros gyakorlat, amelyben a közzétett médiatartalmak publikálásának célja a valós információk és összefüggések bemutatása helyett a tény- és jogalap nélküli lejáratás, hírnévrontás és személyeskedés. Az ilyen tartalmak közlésének célpontjai általában politikusok vagy politikai kezdeményezések, emellett azonban egyre gyakrabban olyan újságírók is, akik szakmai munkájuk során összeütközésbe kerülnek a helyi vagy az országos hatalom gyakorlóival. A legutóbbi példát az Origo „12 millió forintot tüntetett el a Momentum dúsgazdag vezetője” című írása szolgáltatta, amelynek (ahogyan a cikk szövegéből, illetve a témáról időközben más forrásból megjelent háttéranyagokból egyértelműen kiderült) már a címében szereplő állítások sem voltak megalapozottak. |
A Schmidt Máriához került és – az eddigi főszerkesztő távozása után – Habony Árpád bizalmi embere által vezetett Figyelő is közzétette saját „oknyomozását”. Ez visszafogottabb hangnemben íródott, de szintén lesújtó színvonalon. Ilyen mondatokkal:
„Gyakran nevezik őket az új SZDSZ-nek liberális gondolkodásmódjuk miatt.”
„…saját bevallásuk szerint sem látnak rá a vidéki emberek problémáira”
„a magukat politikai árváknak mondó fiatal politikusok behódolni látszanak az MSZP–SZDSZ holdudvarának”
Soproni Tamás EHÖK-alelnök volt az ELTE-n „azokban az időkben, amikor busás hökös jutalmakról szóltak a hírek”
És így tovább. Az Origóhoz – és a teljes kormánypárti propagandához – hasonlóan a Figyelő is úgy tesz például, mintha nem tudnák, hogy Mécs János vidékiekről szóló szövege paródia volt. Sokkal eredetibb megoldás az a parádés levezetés, miszerint a momentumos Nemes Balázs a netadó elleni tüntetéseket együtt szervezte egy MSZP-s politikus fiával és egy olyan újságíróval, aki később az Átlátszónál dolgozott. Úgyhogy Soros!
Ha túllépünk a röhejes érvelésen, akkor viszont komoly kérdéssel találkozunk. Hogyan hasonlíthat egymásra ennyire az Origo és a Figyelő cikke, amikor egyik sem hivatkozik a másikra, sőt a hetilap lapzártája idején az Origo cikke meg sem jelent? Az még hagyján, hogy mindkét lap ugyanúgy megírja, kinek mivel foglalkoznak a szülei, és azt is, hogy Soros György. De az Origo legnagyobb leleplezését, Hajnal Miklós startupjának 12 millióját is pont ugyanakkor „oknyomozta” ki a Figyelő. A két cikk egyes részeinek még a gondolatmenete, a mondatfűzése is hasonló.
| ||
Végül hozzá kell tennem, hogy a Demokrata is megjelentetett egy nagy leleplező írást a csütörtöki számában Apák, fiúk és lányok címmel, de ahhoz már nem volt cérnám. A netes ajánló alapján ők inkább az izraeli szálra koncentrálnak. Ha értik, mire gondolok.
