Az Origo legendás mocskolódása után a Figyelő is beszállt a Momentum elleni lejárató propagandába

  • Urfi Péter
  • 2017. március 10.

Belpol

A Figyelő és az Origo nem hivatkozik egymásra, hanem pont egyszerre írta meg pont ugyanazt a cikket. Egyik íráshoz se adja a nevét senki.
false

„Momentum: Kik ők valójában?” – teszi fel a kérdést Schmidt Mária lapja a címlapon. A cikk leadje azután újra rávilágít a rejtélyre: „Sokat írnak róluk, de keveset tudunk arról, kik ők valójában.” Az aggodalom annál kevésbé érthető, mivel egész héten másról sem szólt a kormánypárti sajtó, mint hogy kik is ezek a momentumosok valójában.

A Magyar Idők hétfőn, az Origo szerdán, a Figyelő pedig csütörtöki lapszámában publikált oknyomozónak szánt írást a Momentumról. Egyik cikket sem vállalja névvel a szerzője, ellenben mindegyik ugyanazokra a fontos következtetésekre jut. Szám szerint kettőre:

1. A Momentum tagjai a balliberális ellenzék leszármazottjai.

2. Soros György.

Az első régi mániája a Fidesznek, a második pedig az új kedvenc.

 

Az apák, nagyapák és egyéb felmenők tetteivel hitelteleníteni a politikai ellenfelet nyilvánvalóan aljas és ostoba, de alighanem hatékony módszer lehet, mert a létező jobboldal nem tud leszokni róla. Nemrég felemlegettük a műfaj klasszikusát, Grezsa Ferenc Apák és fiúk című cikkét 1990-ből, a Magyar Fórumból. Négy évvel ezelőtt meg arról írtunk, hogy az ügynökakták ügyét akkor is feszegető Schiffer András családjára szállt rá Lázár János, Széles Gábor és a Heti Válasz. Most a Momentum van soron, és mindenki beleáll az apázásba.

A Magyar Idők cikkének summázata

A Magyar Idők cikkének summázata

 

Az Origo szerdai cikke nagyobb vihart kavart, nem utolsósorban azért, mert a túltolt kreténség már nevetségessé tette. A példák ismertek: az egyik momentumost például azzal próbálta Soros Györgyhöz kötni a lap, hogy az apja lájkolgatta a 444 cikkeit. Ugyancsak Hajnal Miklósról tartották fontosnak megemlíteni, hogy egy olyan külföldi intézetnél volt gyakornok, amelyik lájkolta a Direkt36 oknyomozó portál Facebook-oldalát. Úgyhogy Soros!

A MÚOSZ közleményéből

Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján a magyar sajtóban kezd meghonosodni egy olyan, korábban csupán elvétve alkalmazott káros gyakorlat, amelyben a közzétett médiatartalmak publikálásának célja a valós információk és összefüggések bemutatása helyett a tény- és jogalap nélküli lejáratás, hírnévrontás és személyeskedés. Az ilyen tartalmak közlésének célpontjai általában politikusok vagy politikai kezdeményezések, emellett azonban egyre gyakrabban olyan újságírók is, akik szakmai munkájuk során összeütközésbe kerülnek a helyi vagy az országos hatalom gyakorlóival. A legutóbbi példát az Origo „12 millió forintot tüntetett el a Momentum dúsgazdag vezetője” című írása szolgáltatta, amelynek (ahogyan a cikk szövegéből, illetve a témáról időközben más forrásból megjelent háttéranyagokból egyértelműen kiderült) már a címében szereplő állítások sem voltak megalapozottak.

A Schmidt Máriához került és – az eddigi főszerkesztő távozása után – Habony Árpád bizalmi embere által vezetett Figyelő is közzétette saját „oknyomozását”. Ez visszafogottabb hangnemben íródott, de szintén lesújtó színvonalon. Ilyen mondatokkal:

„Gyakran nevezik őket az új SZDSZ-nek liberális gondolkodásmódjuk miatt.”

„…saját bevallásuk szerint sem látnak rá a vidéki emberek problémáira”

„a magukat politikai árváknak mondó fiatal politikusok behódolni látszanak az MSZP–SZDSZ holdudvarának”

Soproni Tamás EHÖK-alelnök volt az ELTE-n „azokban az időkben, amikor busás hökös jutalmakról szóltak a hírek”

És így tovább. Az Origóhoz – és a teljes kormánypárti propagandához – hasonlóan a Figyelő is úgy tesz például, mintha nem tudnák, hogy Mécs János vidékiekről szóló szövege paródia volt. Sokkal eredetibb megoldás az a parádés levezetés, miszerint a momentumos Nemes Balázs a netadó elleni tüntetéseket együtt szervezte egy MSZP-s politikus fiával és egy olyan újságíróval, aki később az Átlátszónál dolgozott. Úgyhogy Soros!

Ha túllépünk a röhejes érvelésen, akkor viszont komoly kérdéssel találkozunk. Hogyan hasonlíthat egymásra ennyire az Origo és a Figyelő cikke, amikor egyik sem hivatkozik a másikra, sőt a hetilap lapzártája idején az Origo cikke meg sem jelent? Az még hagyján, hogy mindkét lap ugyanúgy megírja, kinek mivel foglalkoznak a szülei, és azt is, hogy Soros György. De az Origo legnagyobb leleplezését, Hajnal Miklós startupjának 12 millióját is pont ugyanakkor „oknyomozta” ki a Figyelő. A két cikk egyes részeinek még a gondolatmenete, a mondatfűzése is hasonló.

false

Végül hozzá kell tennem, hogy a Demokrata is megjelentetett egy nagy leleplező írást a csütörtöki számában Apák, fiúk és lányok címmel, de ahhoz már nem volt cérnám. A netes ajánló alapján ők inkább az izraeli szálra koncentrálnak. Ha értik, mire gondolok.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.